‹‹‹ vissza Pamacs adatlapjához vagy albumaihoz

2018.02.05.- Ezentúl örökre ez lesz a profilképem...

Pekingi palotakutya

Feltöltve: 2018. February 17. 16:12:49

Hozzászólások száma: 6

Írta AnitaJúlia gazdi (Mazsi), 2019. June 08. 11:03:24 #2075648

Édes kis Drágám!

Írta kuci gazdi (ZSÖMI fiú), 2019. February 14. 18:45:38 #2050465

Gyönyörű égi csillag ki fenn ragyogsz az égen.

Írta xadri gazdi (Balu), 2018. May 16. 19:35:28 #1995129

Drága Pamacsom!!!
Csak állok némán, és nem találtam szavakat mikor olvastam, hogy te is ide felköltöztél közénk... Nem bírtam sírás nélkül már az első sort sem végig olvasni... Egy barát ismét az angyalok és égi barátai közé került.
Drága Saci kitartást, még ha nehéz is ez sajnos. Veled vagyok lélekben és gondolok Pamacs barátunkra.
együtt vannak már égi barátaival és figyelnek minket. őszinte részvétem

Írta saraballa gazdi (Dugó), 2018. February 17. 20:03:44 #1971266

Kicsi Pamacs... Végig sírtuk a búcsútokat. Nagyon sajnáljuk hogy el kellett menned. Legyél boldog ott, a szívárvány hídon túl, elöbb-utóbb mindannyian utánnad megyünk, aztán meg jönnek a gazdikáink is...
Lélekben itt leszel velünk. Kedves Saci gazdi, gyünyörű búcsú költeményed meg mutatta mennyire szeretted a Te kicsi Pamacsodat. Kívánjuk hogy csillapodjon szíved bánata, és tudd mély fájdalmadban együtt érzünk veled. Őszinte részvétünk: Dugó, és gazdija.

Írta Kócos gazdi (Kócos Rudi), 2018. February 17. 16:14:21 #1971074

Sacikám, ez a vers nagyon-nagyon szép.

Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2018. February 17. 15:20:15 #1971064

Pamacs kiskutyám 2018. február 05-én 16.25 órakor örök álomba merült.

Egész életében egészséges volt. De 2018. február 3-án jött a visszafordíthatatlan agyi-idegi jelek! Intenzív osztályra került, megpróbáltunk mindent, amit lehetett. Nem sikerült! Életem legnehezebb döntését kellett meghoznom. Pamacskámat nem hagyhattam abban az állapotban tovább szenvedni. Euthanaziát kértem! Soha nem felejtem el könnyekben ázó szemecskéjét! Kis teste pár óra múlva urnácskában hozzánk hazaérkezett!



Én csak öleltem Őt fájdalmam tüzével,
Rám nézett szomorú, bánatos szemével.
Sorsát elfogadta, megadóan némán,
Én álltam felette szomorúan, bénán.
Mikor utoljára a szíve megdöbbant,
Élete gyertyája egy utolsót lobbant,
Elaludt, és füstje felszállt, fel az égbe.
Akkor döbbentem rá: Vége van már, vége!



Utoljára tette fejét az ölembe,
Sűrű könnyeket csalt mind a két szemembe.
Tudtam, hogy megkondult az utolsó óra,
Fel kellett készülni végső búcsúszóra.
Magamhoz öleltem kis bozontos fejét,
Hogy meddig tartottam? Nem tudom idejét.
Mit lehet mondani egy ilyen kis kutyának?
Azt, hogy a szívemet epeszti a bánat,
Hogy nélküle olyan üres lesz az élet,
Felemelte fejét, itt vagyok még, élek.



Maradnék még...

Nem akarok elmenni és itt hagyni téged,
mert minden messzeségtől félek,
De hív egy másik világ,
egy szép színes álom,
ölelj át kérlek, mert nagyon fázom.
Fázom, didergek, annyira félek,
fogd végig a mancsom kérlek.
Úgy maradnék, kapaszkodok,
de erőm fogytán, már álmodok,
álmodok egy szép szivárványt.
Már nem félek és nem is fázom,
csak a könnyeidet látom,
s ahogy lépek minden lábnyom
egy-egy könnycseppedben ázzon,
Így sirass meg édes gazdám,
mostantól már más vigyáz rám.



Búcsúzz tőlem gazdám csendes nyugalommal,
emlékemet őrizd kicsi sírhalommal.
Nem megyek messzire, itt maradok nálad,
örökké őrizem a Te kicsi házad.
Veled leszek hidd el éjszaka és nappal,
simulok majd hozzád a napsugarakkal.