Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 23. 13:15:10 #3427

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.32.rész

32. folytatás

Te, és a MAMI itt maradtok, itt megvártok engem, amíg én visszamegyek és megpróbálom megkeresni a kis BUBÓKÁT! Nagyon messzire kerültünk mióta a vízbeesett, de meg kell találnom őt - mondta, és maga elé nézve,így folytatta - az ösztöneim azt súgják meg is találom !
Ezzel, elbúcsúzott BESSZYTŐL és kicsiny fiától s újból útnak eredt. -
Futás közben , akarva, akaratlan, az ismeretlen ember jelent meg szemei előtt. Az az ember, nem rossz ember, én éreztem, tudtam, hogy nem kell tőle félni ! - cikáztak gondolatai miközben rohant a part mentén ahogy lábai erővel bírták. -S a vízbe ugrott, igen, a vízbe ugrott, váratlanul,- velünk, illetve DOKIVAL nem is törődött, csak hirtelen átlépte őt és futott a korlát felé
Most értem csak ! -igen, oda futott, mert látta, hogy a kis BUBÓKA ....
Hiszen akkor, kimentette!.... biztosan, kimentette őt, és akkor...... .nem történt meg a legnagyobb szörnyűség!!! Forróság öntötte el testét az örömtől, teljesen meg volt győződve elmélete valódiságáról.
Még gyorsabban futott, hagyva maga mögött a kilométereket. Már legalább egy óra eltelt mióta elindult otthagyva BESSZYT és a kis DOKIT. Futás közben gondolatai folytonosan jártak, de le sem vette szemét, sem az elterülő vízről, sem az előtte feltáruló part egyetlen pontjáról sem. Nem tudta merre, hol keresse, csupán az ösztöne hajtotta. Még mindig éjszaka volt, de őt az nem zavarta, látása tökéletes volt mint ha fényes nappal lenne.
Hirtelen megtorpant. A part közelében egy magányos kis kunyhót vett észre. Ablakából fény szűrődött, a kémény füstölt. Rettenetesen fáradt volt, alig kapott levegőt. Először a kis házzal ellentéte irányba, a víz felé indult. Végig szaladt a part közvetlen közelében, orrát a földre szögezve.
Megállt, mélyen felszívta a már számára ismert szagot, és követni kezdte. Egyenesen a kunyhó ajtajáig ért. Megállt előtte, a szíve dobbanása majdnem szétverte a dobhártyáját.
-Hiszen csak be kell lépnem , keresztül az ajtón. -És akkor? Akkor az ember nem lát engem, de BUBÓKA, ha ott van, BUBÓKA ..azonnal felkiált!
Ellépett az ajtótól, és az ablak felé indult. Két lábát a párkányra tette és benézett a kivilágított helyiségbe. Szemével azonnal kicsiny kölykét kereste . - Miért nem megyek be? - járt a kérdés agyában továbbra is. -Miért nem lépek át a falon, miért tétovázom? -
Azonnal meglátta, ahogy a szoba közepén egy ágyon, az idegen ember fekszik. Karja átkötve, átázott a vértől, ahol BESSZY megharapta. A kályhában tűz lobogott, csönd volt mindenütt.
- De hol van BUBÓKA? -Istenem akkor hol van ő? -Mégsem mentette ki az én kicsi kölykömet?- s ebben a pillanatban észrevette , a férfi másik karjára kucorodva, édesen szuszogó, drága kicsi fiát. Az ember megmozdult, a kis BUBÓKA is rögtön felemelte fejét. Ránézett a férfi arcára és nyalogatni kezdte lecsukodó szemét.
SÁBA ,-mintha otthon lenne-, érezte , szájában a sós, langyos emberi bőr ízét, -hányszor tette ugyanezt ő is gazdájával.?
- Megtalálta, hát megtalálta BUBÓKA azt a boldogságot, amit ő is átélt az élete során. - Nincs jogom elvenni tőle, az embert kell szeretnie, szolgálnia ahhoz, hogy őt is szeressék. A puszta lényével, a kedvességével, a gazda iránti kifogyhatatlan ragaszkodásával. Nincs jogom elvenni tőle ezt a boldogságot!
Megnyugodva látom , csodálatos szép élete lesz, talán olyan szép mint nekem volt.
Nem tehetem !!!- modta ,most már magának félig hallhatóan. Összeszedte minden erejét, nyelvével megnyalintotta az ablak üvegét, mintha fiának és a választott gazdának küldte volna csókjait.
Vonyítani, üvölteni tudott volna, örömében és fájdalmában egyszerre. Örült, mert él drága kicsi kölyke, s megtalálta és kimentette az Ember, aki életét áldozta érte.!
S fájdalom, mert számukra nincs többé, nem láthatják soha, soha többé........... folyt köv.