‹‹‹ vissza Bonifác adatlapjához
Nagyon üres lett a lakás, mert Papa nem jön haza többé... Tudom, pedig Anya nem mondta el nekem, de folyton szomorú, néha elsírja magát, akkor próbálom vígasztalni, felkapaszkodom a térdére, ő pedig símogat. Most már mindig ő visz sétálni, és soha nem siet, ráér szegény. Csak én maradtam neki, akiről gondoskodnia kell...
kommentek száma:3tovább
Drága Pajtikák! Papámat már több, mint egy hete nem láttam, akkor is a mentősök vitték el. Anya egyre szomorúbb, és sokat sírdogál. Azt hiszi, hogy én nem veszem észre...
A múlt héten a dokinál voltunk, megkaptam az oltásomat.
Ma pedig a kozmetikushoz cipelt el Anya, de rosszul viselkedtem. Katika panaszkodott, hogy izegtem-mozogtam...
Bocsánatot kérek mindenkitől, de én is ideges vagyok. Papát akarom! Nekem ő az Isten...
Folytatom a tegnap kezdett blogot... Mára már sajnos Papa elment az angyalok közé, de tudom, hogy engem szeret még onnan, messziről is...
kommentek száma:0tovább
Sziasztok Pajtikák!
Szülinapom van: ma lettem 16 éves... Az embercsajoknál állítólag ez a legszebb kor, de én fiú vagyok és kutyuska... Azért nem panaszkodom, jól bírom az éveket, és még megnézem a kutyahölgyeket, sőt, ha hagynák tovább is mennék... Ma reggel jó találkozásaim voltak: Smily és a kis, nyolc hónapos társa volt az első, - hagytam, hogy a kissrác a nyakamba ugráljon ( a jorkik már csak ilyenek ), aztán jött a szívem hölgye: Molly, aki ma is gyönyörű volt, mint mindig. Lulukám, - az egyetlen igazi - a facebookon köszöntött fel. Kaptam persze jutit és minőségi reggelit. Most szunyálok egyet ebédig.
Puszi Nektek:
Bonifáctól
kommentek száma:1tovább
Én eddig úgy tudtam, hogy három, és ezt éveken keresztül be is tartották Anyáék. Sajnos az utóbbi napokban lazult a fegyelem, és időnként ellopnak tőlem egy sétát... Reggel későn kelnek, így aztán én is inkább délelőtt mehetek sétálni, és tolódik a déli séta is, már-már alkonyatig. Naná, hogy nem fognak még este is kivinni...
Igazság ez?
kommentek száma:2tovább
Én már sok Karácsonyt megéltem és tudom, hogy ilyenkor az ünnep előtt irtózatos rumli van, sütés-főzés, takarítás... Én meg mindenütt útban vagyok... Menj a helyedre Bonifác! - ezt hallom napjában többször - Még szerencse, hogy néha van egy kis szusszanásnyi nyugalom. Pl. tegnap Anya már délelőtt elhúzott valahová és csak késő délután ért haza. Mi meg Papával nagyon jót szundikáltunk, nem volt, aki piszkáljon minket.
kommentek száma:3tovább
Általában elégedett vagyok a sorsommal, de a kozmetika nem tartozik a kedves elfoglaltságaim közé. Éreztem, hogy mostanában esedékes a dolog, és valóban, megtörtént...
Anya elvonszolt Katikához, ahol a szokásos tortúra várt rám...
Túléltem, de mélységesen fel vagyok háborodva, mert engem nem kérdeztek meg, hogy akarom-e...
kommentek száma:3tovább
Mára megérkezett az eső, de nem ám afféle esőcske, hanem durva, gusztustalan helyzet, amikor olyan sötét van, mintha világvége készülődne.
Anya egyszerűen "kihagyta" a reggeli sétát, mondván, hogy "úgyis elintézed Te a folyó ügyeidet házon belül"... (Lehet, hogy észrevette, ahogy én időnként a fürdőszobában pislantok...)
kommentek száma:1tovább
Szomorú napok, az ablakban gyertyák pislákolnak, Anyáék bánatosak, és még az órát is átállították, úgyhogy este hamarabb sötétedik. A reggeli plusz egy órát szinte nem is érzékeljük, mert lustizni mindhárman szeretünk...
Tegnap még az avarban vicces volt sétálni, mert zörgött a sok sárga levél. Mára viszont nyirkos, gusztustalan lett, és már nem is zörög... (A lábacskám viszont átnedvesedett, úgyhogy séta után Anya törölgette rendesen...)
Duplán reggeliztem, aztán visszafeküdtünk Apával...
Ez hát a november, kicsit uncsi...
kommentek száma:1tovább
Tudom Pajtikák, hogy ti is érzitek, de mégis megosztom veletek mai tapasztalataimat.
A reggeli sétához először is Anyát kell üzemi állapotba hoznom, ezért aztán mindent elkövettem, hogy fejezze be a lustálkodást. (pocakjára ugrottam, stb.)
Máskor pillanatok alatt felöltözik, de most csak egyre több ruhát cibált magára - a hidegre való tekintettel - én pedig lelkes ugatással biztattam. Mondanom sem kell, hogy kaptam egy kis szidást az ugatás miatt, mondván, hogy felverem a házat, ráadásul Papát, aki imád sokáig szunyálni.
Odakint tényleg hűvös volt, és egyre több a zörgős falevél, amelyeket én szívesen taposgatom, mert tetszik, ahogy recsegnak-ropognak.
Kutya-cimbikkel nem találkoztunk, de egy látásból ismerős hölgy elkapott némi dédelgetés céljából. Hagytam, hogy örüljön...
kommentek száma:1tovább
Drága Barátaim!
Ma reggel kaptam egy jutit, - amit egyébként szerdán és vasárnap kapok rendszeresen - így igencsak meglepődtem.
Amikor aztán Anya nekilátott dédelgetni, fülecskémet ráncigálni, hallom ám, hogy boldog szülinapról beszélnek, tehát szülinapos vagyok.
Jó ez nekem?
kommentek száma:4tovább
Sziasztok Barátok!
Nagyon nem szeretem ezt a durva kánikulát, főleg délben szörnyű, amikor minden forró az utcán is...
Tegnap óta Papa nincs itthon. Anya magyaráz valamit, hogy kivizsgálás, meg kórház, de én csak azt tudom, hogy hiányzik a Papám.
Anya folyamatosan rámolászik és takarít, ami szintén zavaró, de a legrosszabb, hogy időnként elmegy ő is itthonról, én pedig félek, hogy mi lesz velem egyedül...
Persze, tudom, hogy siet haza hozzám... Csak jönne már Papa is, akkor teljes a család!
kommentek száma:1tovább
Sziasztok Pajtikák!
Ti hogy bírjátok ezt a betyár meleget? Én állandóan lefetyelem a vizet, és persze nyalogatom a vanilia fagyit, amit imádok. Estére az étvágyam is megjön, de nap közben nem lelkesedem a kajáért (sem). Anya reggel is és délben is kivonszolt sétálni, tudom, hogy menni kell, mert különben elpuhul a drága, de engem minek erőltet... Inkább lustiznék Papával...
Egyetlen jó dolog, hogy nem húzott el a telekre (szerintem fél, hogy elolvad út közben), így aztán Papát és engem boldogít a folyamatos kínálgatással...
kommentek száma:2tovább
Sziasztok Pajtikák!
Anya azt mondta, hogy ma van a névnapom, ennek örömére kaptam egy soron kívüli jutit és megcibálta a fülecskémet.
Ki érti ezt?
kommentek száma:3tovább
Korán reggel felrángattam Anyát, hogy menjünk sétálni. Nem volt éppen boldog, de engedelmeskedett. A környező utcákban most valamiféle kábelfektetés történik, ezért felszedték a járdákat, ásnak, és szinte nem is lehet elkerülni a koszt. Én aztán "segítettem" a szorgalmas dolgozónak és kapirgáltam a koszt.
Ebből aztán egyenesen következett, hogy hazaérve Anya berakott a kádba lábmosásra...
Tulajdonképpen megérte...
kommentek száma:0tovább
Kedves Pajtikák!
Észrevettétek, hogy még mindig nincs igazán jó idő? A virágok elkezdtek ugyan kinyílni, de reggel meg este sajnos hideg van. Anya hiába lesi az időjárás előrejelzést, nem ment még a telekre, pedig az előző években márciustól már utazott kertészkedni. Én tulajdonképpen nem bánom, mert így állandóan rajta lóghatok. Ez folyamatosan fincsi falatokat is jelent, mert mindenből kapok, amit eszik.
Papa most már kezd erősödni, miatta is nagyon izgultam/izgultunk, mert féltettük őt. Remélem, most már minden rendben lesz!
kommentek száma:1tovább
Drága Pajtikák!
Írtam már Fülöp barátomról, aki betegeskedett a közelmúltban. Sajnos megint nincs jól, nem eszik és minden baja van, orvoshoz cipelik, de nem nagyon biztatják a gazdikat javulással. Tegnap reggel találkoztunk, de éppen csak örült nekem, pedig tudom, hogy szeret. Gazdikája is szomorúan mesélte az én gazdianyumnak, hogy a lépcsőn ölben viszik fel, mert egyedül nem tud felmenni. (Nem pici kutya, úgyhogy ez nem lehet egyszerű...)
Ma nem is találkoztunk, ezek szerint lehet, hogy nem is sétált reggel. Papám összefutott gazdianyukájával, aki elmondta, hogy voltak megint a dokinál, de nem kaptak jó híreket.
Nagyon szomorú, hogy az én nagy, erős barátom ilyen gyenge, és nagyon félek, hogy elveszítem.
Nem kérek semmi mást sem Mikulástól sem Jézuskától, csak gyógyítsák meg a barátomat!
kommentek száma:2tovább
Reggel már a ködös időtől is rossz volt a kedvem, ráadásul egyetlen kutyahaverral sem találkoztunk a séta során. Ahogy hazaértünk, vártam a vasárnapi jutimat, - amig mindeddig nem kaptam meg - közben pedig kiderült, hogy malackám megnémult... (elromlott a sípolója). Papa éppen cihelődik, állítólag meg a fressnapba, és hoz nekem jutit, meg kajafélét (abból persze van még itthon is). Anya mondta neki, hogy hozzon nekem is egy új malackát, vagy valami sípoló játékot, hogy ne szomorkodjak. Én persze így is szeretem malackát, megdédelgettem, de ez sem segített rajta...
Most már minden rendben. A napocska is kisütött, Papa is megérkezett, és hozott nekem jutit meg tasakos kedvenc kajámat, sőt egy sípoló csirkét is.
kommentek száma:5tovább
Napok óta nem találkoztunk Fülöp barátommal, akit nagyon szeretek. Ő nagy és erős, de velem mindig igazán kedves. Ma végre megláttam, ahogy jött a gazdijával, sőt húzta is a kétlábúkát felénk. Én meg boldogan ugattam, aztán örültünk egymásnak. Megtudtuk, hogy Fülöp nagyon beteg volt, napokig nem evett, infúzióra jártak vele és még mindig nincs jól. Kb. öt kilót fogyott - én nem vagyok egészen öt kilós - és tényleg elég vacakul néz ki. Nagyon sajnálom és remélem, hamar erőre kap. Kedves Pajtikák! Küldjetek ti is szeretet-energiát neki, hogy meggyógyuljon!
kommentek száma:4tovább
Tegnap ismét kozmiban voltam. Nem tudom, miért kell ezt erőltetni, amikor nem szeretem. Minden esetre a nagy bundácskámat lenyirbálták, most persze nincs melegem. Anya szerint így is szép vagyok, de még a csajok nem jelezték, hogy odáig lennének értem. Ma reggel Füles-lánnyal összefutottunk, ő meghallotta az ugatásomat és átcibálta a gazdiját hozzánk, gondolom segíteni akart nekem, mert én attól féltem, hogy megint a kozmi felé megyünk... Persze, ez csak a normális sétaútvonalunk volt, úgyhogy megnyugodtam.
Pajtikák! Ti is ennyire utáljátok a kozmetikát?
kommentek száma:0tovább
Amikor Anya nincs éppen a telken, akkor reggelenként ő az, aki kivisz engem sétálni. Most már második napja nem így van, és én nem értem. Itt van, és mégsem... Tegnap reggel elment a sétaidőben és engem Apa vitt a sétára. Ezt még lenyeltem, mert Anyának is lehet más dolga... (kötözésre ment, mint megtudtam). Ma reggel azonban ismét nem én voltam számára a fontos, pedig felmásztam rá, hogy finoman utaljak a feladatára, hogy vigyen engem sétálni. Ő meg csak nyafogott, és végül megint Apa vitt ki.
Anya azért mégiscsak csinált egy kis reggelit, - kaptam is belőle - aztán később adott egy jutit, mert szerda van és az nekem jár...
Meddig akar még sztrájkolni az én mamim?
Nem értem...
kommentek száma:0tovább
Drága Pajtikák!
Tudom, hogy mindenkinek nagyon melege van, de azért mégis leírom, hogy én is nagyon unom a kánikulát. Igyekszem a ventillátor elé ülni, ám így is brutális a meleg. Anya reggel 8 előtt vitt sétálni és már akkor is szörnyű volt az utcán sétálni. A déli sétát inkább itt, a kertben intézzük, ahol néhány fokkal kellemesebb... Tegnap volt a szülinapom, de mégsem kértem a fagylaltból, pedig kínáltak... Alig van étvágyam, és inkább este kajálok be, nap közben nem.
Ti hogy bírjátok ezt a kánikulát?
kommentek száma:0tovább
Képzeljétek drága Pajtikák! Tegnap - ahogy mostanában elég gyakran - Zoéval rohangáltunk a kertben, persze Papám és az ő papája árgus szemekkel figyeltek minket, nehogy bajunk essen. Zoé - a kis huncut - mégis talált a kerítésen egy menekülési lehetőséget és kibújt, át a szomszéd ház kertjébe (ahonnan talán az utcára is ki lehet surranni). Én persze követtem őt és magam is átbújtam a résen. Papa kétségbeesetten rohant oda a kerítéshez, és hívogatott vissza. Megsajnáltam és ugyanazon a résen visszamentem hozzá. Nagyon örült és boldogan simizett... Zoét a gazdiapuja hozta haza, érte kellett menjen... Nagy volt az izgalom, végül Zoét gazdianyuja kicsit elverte... Anya szerint nem helyes megverni egy kutyust (ezzel én is egyet tudok érteni). Zoé gazdiapuja valószínűleg megcsinálja a kerítést, de mindig akadnak szökési lehetőségek. Szegény Papámat viszont nem szeretném ijesztgetni, ezért inkább átgondolom, hogy érdemes-e követni ezt a szédült nőszemélyt, aki folyamatosan szökdösik...
kommentek száma:3tovább
Azt mondják, hogy én is a fagyosszentek egyikéről kaptam a nevemet. Így aztán nagyon tudok dideregni. Ma viszont nincs okom panaszra, mert elég kellemes az idő. Anyáék reggel játékosan megcibálták a fülecskémet, és beszéltek valami kullancs-riasztóról is, amit majd kapok. (mostanában már 2 kullancsot ráncigáltak ki belőlem a kullancs-csipesszel. Aztán Betadinnal fertőtlenítették a kullancs helyét, így a szép, fehér, immár rövidre nyírott bundácskámon ronda foltok keletkeztek. Sebaj lányok, azért így is én vagyok a legcsinosabb fiú a környéken!
kommentek száma:2tovább
Akit eddig Anya - tudatlanságában - Zoli kutyaként emlegetett, ő valójában Zoé, aki lányka...
Az ő gazdiapuja végre rendesen megcsinálta a kerítést és nem tudunk meglógni. (Zoé is a szökdösős fajtából való...)
Így aztán az esti "sétálás" helyett mi ketten rohangálunk a kertben, mint a félőrültek. Apáink meg békésen ücsörögnek és beszélgetnek.
Hurrá, végre eljött a szabadság. (Szerelem az nem, mert csak Lulukát imádom, de Zoé jó pajtás...)
kommentek száma:2tovább
A téli bundától végre sikerült megszabadulnom. Katika "karantén-frizurát" vágott nekem.
kommentek száma:2tovább
Tegnapelőtt hazajött Anya, így már mindhárman itthon vagyunk. Nagyon örülök, mert mindketten engem kényeztetnek. Sajnos a kutyakozmetikus is dolgozik időnként, de csak május 7-re kaptunk időpontot, így a bundácskám még maradhat egy ideig.
Hátrány, hogy Anya naponta fésülgeti, hiába morgok rá... (Apával nem volt ilyen gond, ő egy hét alatt kb. egyszer vette elő a kutyakefét...)
kommentek száma:4tovább
Tegnap már nagyon idegesek voltak Anyáék, mert két napja nem kakiltam. Végül Apa döntött úgy, hogy lesz, ami lesz elvisz egy nagy sétára. Nagyon örültem, és azonnal megháláltam egy nagy adag kutyagumival (már nagyon kellett, de tartogattam eddig, és megérte!)
Megnyugodtak tehát, de azt azért kimondták, hogy furfangos egy betyár vagyok...
kommentek száma:3tovább
Tudjátok Pajtikák, hogy én nagyon szeretek haverkodni. Amíg az utcán sétáltunk, gyakran dícsérgettek idegen emberek és simogattak is. Most, hogy a kert az egyetlen terepünk, örömmel vettem észre a kerítésen túl két embert, és kétlábon ugrándoztam a figyelmükért, de semmi. Rám se hederítettek, nem volt mosoly, kedves szó, semmi. Anya próbált vígasztalni, hogy nem velem van a baj, de azért mégis rossz...
kommentek száma:3tovább
Sziasztok Pajtikák!
Tudom, hogy többen drukkoltatok nekem, hogy a kerítést "kutyabiztosra" csinálják meg. Nos, tényleg tettek a nagy lyukra valamit, amin én könnyedén át tudnék ugrani. Ráadásul Anyáék végignézték a kerítés drótos oldalát is. Bizony ott is könnyen kilóghatnék, max 2-3 mozdulat, amivel aláások ennek a drótnak. Ennyit a szabadságról. A mellettünk zajló épitkezés során Maci barátomék konyhájának falát véletlenül átütötték, úgy, hogy ott kiláthatnak az égre...Maci szerint nem gáz, de a gazdikája síkideg. Lehet, hogy el is fognak költözni... Tegnap viszont Zoli kutyával beszélgettem, igaz, ő a gazdimamija ölében volt (mert mindentől retteg), de én elmondtam neki, hogy itt jó dolga lesz, és én máris barátként nézek rá. Zoli már 4-5 éves pici tacsi, akit a "gazdája" nemes egyszerűséggel kikötött valahová. Gazdimamijáék persze nem hagyták őt, hanem szépen hazahozták és próbálják feledtetni vele a sok rosszat...
kommentek száma:0tovább
Képzeljétek Pajtikák! Kerti sétánk alkalmával felfedeztük, hogy a kerti lakásba új lakók vannak, és egy aranyos kutyájuk, Maci mindjárt lelkesen köszöntött engem. Van egy cicájuk is, de ő egyelőre visszafogott. Minden esetre ahogy a kerítés elkészül, Macival hatalmas rohangálásokat tervezünk, ezt megdumáltuk...
kommentek száma:1tovább
A kora délutáni napsütésben Anya beiktatott nekem egy extra sétát a kertben. Az emberek éppen a kerítésen dolgoztak (valami brutál tégla izé épül ott). Ennek a végében van az a hiány, amin simán ki tudnék szökni, ezért kell itt is pórázon sétáljak. Anya megérdeklődte a munkásoktól, hogy nem tervezik-e a hiányzó rész bezárását. Mondták, hogy majd lesz egy vastag szigetelés, és az elfedi a rést, de az 2-3 hónap, ezért megígérték, hogy addig is megoldják a szökésbiztos pótlást. (Na ennek én nem örültem annyira, de Anya tapsikált...)
kommentek száma:2tovább
Napok óta nem járunk az utcán, tehát a kertben járkálunk össze-vissza séta helyett. Azt mondhatnátok, hogy az jó, mert rohangálhatok szabadon, de sajnos nem így van. A kerítésen van egy olyan rés, ahol nemcsak én tudnék kiszökni, hanem egy felnőtt ember is símán kifér rajta. Anyáék ugyanúgy vezetgetnek pórázon a kertben, ahogy eddig az utcán...
Megértem őket, mert ők tényleg veszélyeztetett korban vannak, én meg szolidáris vagyok velük...
kommentek száma:3tovább
Képzeljétek Pajtikák! Anyáék előre megfontolt szándékkal elkaptak, és máris a fürdőkádban találtam magam, aztán jött egy fürdetés... Kicsit felháborodtam a dolog miatt, de Anya és Apa nem engedett, így kénytelen voltam beletörődni a helyzetbe. A törölközésnél már hoztam a szokásos formámat, meglógtam és rohangáltam össze-vissza, összehúztam a szőnyegeket, felugráltam az ágyra, stb. Holnap vendégek jönnek, ezért történt a fürdetés... Én is szeretem a vendégeket, de remélem, értékelik majd az áldozatot, amit hoztam értük...
kommentek száma:4tovább
Anyának van egy furcsa szokása, tavasztól őszig rendszeresen eltűnik néhány napra. Télen persze végig itthon van, így aztán minden tavasszal meglepődöm, hogy elkezdődik a cirkusz. Szombaton Papával együtt léptek le, és cipeltek egy brutális nagy táskát (ketten alig bírták)... Én persze csak bámultam, és vártam. A szomszéd néni - aki megígérte, hogy délben elvisz sétálni - elfelejtkezett rólam, de Papa szerencsére már délután megjött, és a dolgok kezdtek a helyére kerülni. Négy napig Papával voltunk, aztán tegnap végre megjött Anya. Majd kiugrottam a bőrömből annyira örültem neki Tudom, hogy most elkezdődött a nyári jövés-menés, de azt is tudom, hogy Anya mindig visszatér...
kommentek száma:1tovább
Már egészen normális idő van mostanában, amikor a nap süt én azonnal kikéredzkedem a teraszra napozni. Ma reggel viszont már akkor elment e kedvem mindentől, amikor Anya rám adta a kabátkámat. Aztán már hallottam is az eső zaját. Pfuj! A lépcsőházban összefutottunk az egyik kutyussal, ők már hazafelé jöttek, és hangosan magyaráztuk egymásnak, hogy miféle idő van. Anya meg leszidott, amiért hangoskodok. Látszik, hogy nem tud kutyául...
kommentek száma:1tovább
Kedvenc sípolós játékom, Malacka meglehetősen elpiszkolódott az évek során, de én változatlanul imádtam és cipelem mindenhová, főleg az ágyba. Tegnap is így tettem, aztán nem figyeltem amikor reggel Anya lecibálta az huzatokat, és elvitte a fürdőszobába kimosni. Egyszer hatalmas vihogásra ocsúdtam: Anya követte el a vidámkodást, és már kiabálta is, hogy Bonifác, gyere ide, nézd meg Malackát, milyen szép, tiszta lett. Megláttam imádott Malackámat, - vagy talán nem is ő volt ez a tisztára sikált figura - ezért óvatosan megfogtam, és rájöttem, hogy mégiscsak ő lehet, mert éppen úgy sípolt, mint régen.
Na, kezdhetem elölről az összekoszolását, hogy olyan legyen, mint volt.
kommentek száma:2tovább
Anya meg akart nyírni, de Papa tiltakozott, és inkább elvitt a kozmetikushoz. Ahhoz a veszedelmes nőszemélyhez, aki legutóbb belenyírt a pocimba... Naná, hogy rettegtem, de Anya szavai kísértek, hogyha most is megsérülök, akkor megöli a banyát...
Na, nem volt sérülés, de annyira szép lett a bundácskám, hogy Anya olvadozott... Könnyű neki, én szenvedtem két és fél órát...
Túl vagyok a dolgon, de nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtem...
kommentek száma:1tovább
Semmi komoly, de a szokásos oltásra vitt Papa... Kiderült, hogy híztam 30 dekát, így aztán 5 kiló 10 deka vagyok már... Ráadásul a doki néni kikapott egy fogacskámat (ami mozgott...)
Túléltem a dolgot, bár örülök, hogy túl vagyok rajta...
kommentek száma:3tovább
El sem tudjátok képzelni kedves pajtikák, hogy milyen sok dolga van egy ilyen magamfajta kiskutyának.
Először is reggel kénytelen vagyok felkelni, mert Anyát el kell vigyem sétálni. Utána jön a reggelizés, amiből persze, hogy nem maradhatok ki, pedig nem minden nap kolbász a reggeli. Ma pl. bundás zsemle volt, de Apa kedvéért ezt is megkóstoltam...
Délelőtt lustizni szoktam, de ma Anya állandóan felzavart, nem engedte, hogy a géphez üljek, mert ő akart oda terpeszkedni. (Mentségére, hogy megírta helyettem ezt a blogot is...)
Délben a szokásos kaja-cirkusz: elvárják, hogy kunyizzak sóvár szemekkel - persze a kedvükért megteszem - ők pedig nagy kegyesen elhalmoznak finom falatokkal.
A déli sétálás Apát illeti, kiviszem, mert őt is szeretem, de délután nyugalmat követelek.
Este már sötét van, amikor Apát még egyszer ki kell vinnem...
Csoda, ha ilyen kemény nap után fáradtan dőlök be az ágyikómba?!
kommentek száma:2tovább
Kínálkozott egy remek lehetőség, nyitva az ajtó, nyitva a kapu, Anyáék el vannak foglalva valamivel, senki nem figyel, én meg kislisszoltam az utcára. Hallottam ahogy a nevemet kiabálják, de igyekeztem kihasználni a "szabadságot", rohantam, mint a bolond. A szomszédok autókba szálltak, úgy kerestek, Anyáék gyalogosan... Az a hölgy kapott el, akinek van egy tündéri jorki lánykája, az én egyik barátnőm... Mire Anya kifulladva hazakerült, én már itthon voltam.
Nem is értem, hogy Papa miért volt ennyire kiakadva. Szegénynek le kellett pihennie az idegeskedés miatt.
kommentek száma:2tovább
Anya előszedte a terítőt, az ollót és a fésűt... Rosszat sejtettem, és nem hiába. Rám rakta a szájkosarat, és a pórázzal kormányozott a terítőre, hogy aztán a bundácskámnak essen... Visítottam, morogtam, így elég hamar feladta, de csak egy időre, amíg meg nem érkezett az erősítés, vagyis Papa. Kettejükkel már nem bírtam, és végrehajtották a kutyakozmetikázás hadműveletét. Kaptam egy jutit, és a séta alkalmával dícséret is volt, úgyhogy már nem haragszom...
kommentek száma:0tovább
Képzeljétek Pajtikák! Anya ma a fésülést kiegészítette egy komplett nyírással... Először úgy meglepődtem, hogy hagytam neki, de ahogy egyre jobban belejött és nyiszálta a bundácskámat, már hangot adtam a nemtetszésemnek. Erre ő rám adta a szájkosarat és folytatta a műveletet. Már nagyon untam, ezért időnként visítottam egye-egyet, mire láthatólag megijedt, mert azt hitte fájdalmat okozott nekem. (ezen persze vigyorogtam magamban...) Anya közben mondogatta, hogy ne félj, vigyázok rád kicsikém...
Bevallom, ez jobb volt, mint mikor a kozmetikus néni vandálkodik velem, és legutóbb meg is vágta a pocikámat. Talán ezért vállalkozott most Anya arra, hogy megszabadít a bundácskámtól, mégpedig személyesen.
Amikor elkészültünk, egy kellemes fürdőt készített nekem, aztán alaposan megtörölgetett. Azóta önfeledten viháncolok...
kommentek száma:1tovább
Még szundikáltam, amikor Anya nekem rontott és megcibálta a fülecskémet, közben azt duruzsolta, hogy boldog névnapot kíván. Aztán hamarosan feladták rám a dzsekimet és esőben mentünk sétálni. Nem szeretem az esőt, ezt hangos ugatással jeleztem is, persze leszidtak érte.
Papától persze kaptam egy jutit, amikor végre otthon voltunk...
Papa nevezett el Bonifácnak... Tudta már akkor is, hogy ilyen esős névnapjaim lesznek?
Pacsi nektek Pajtikák!
kommentek száma:2tovább
Imádom a tavaszt, ahogy rengeteg finom illatüzenetet találok séta alkalmával, legszívesebben mindent végigszimatolnék és én is megjelölném az üziket..
Anya tegnap reggel és délben kivitt sétálni, de kicsit türelmetlen volt szegény (később kiderült, hogy rosszul érzi magát...) Estére belázasodott és még a kedvenc sütijéből is alig falatozott egy keveset, aztán bebújt az ágyba. Én azonnal mellé simultam, hátha ezzel segítek. A fején egy hatalmas, vizes törölköző. (Nem mertem röhögni, pedig tényleg olyan volt, mint egy török basa...) Papa aggodalmaskodva ugrálta körül, mindenáron mentőt akart hívni. Anya leintette, de szinte egész este csipogott a lázmérő, és a csúcs 38,9 volt.
Reggel mindig anya visz sétálni, de ma Papára hárult ez a feladat. Remélem, nem sokáig tart ez a fura helyzet...
kommentek száma:6tovább
Nem először visznek el a kozmetikába, amit általában elviselek, de néha kicsit megharapom a kozmetikus hölgyet (ha nem vigyáz)... Ma viszont én jártam pórul és ő vágta meg a bőröcskémet a pocimnál... Fertőtlenítette is, meg Anyának is bevallotta a történteket, de én akkor is dühös vagyok.
Legközelebb jobban megharapom!
kommentek száma:3tovább
Ez a tavasz teljesen megkavarta Anyát, és rohangál a telekre, minket meg jól itthon felejt. Ilyenkor Papával kettesben vagyunk, együtt eszünk, közösen szundikálunk.
Nagyon jó, de mégis hiányzik Anya...
Alig várom, hogy hazaérkezzen.
Ja, és csütörtökön megyek vele a kozmetikushoz...
kommentek száma:1tovább
Eléggé régen voltam kozmetikusnál, de a hideg miatt Anya még korainak tartja, hogy "megkopasszanak". A frekventált helyeket inkább ők ketten, Papával megnyírták, így a szemem körül, a számnál és a fenekemnél valamennyit levágtak a bundácskából, de mindenütt másutt olyan vagyok, mint egy jegesmedve. (a jegesmedvék sem fáznak...) A lábacskáimon szintén kurtították a szőrt, mert beleakadt minden száraz ág-bog, levél, és ezeket mind-mind hazahoztam...
Jöhetne már a jó idő, és végre csinosra fodrászolnának!
kommentek száma:1tovább
Anya mondta, hogy hamarosan indulhat Papáért a kórházba. Reggel óta főzi a húslevest, így csodálatos illatok jönnek a konyha felől... (Biztosan én is kapok valami finomat...)
Nagyon várom Papát, mert ő a valódi "falkaverzér" akit én választottam. Annak idején Anya hozott ide, és Papa mindig Lottit emlegette, aki nagy kutya volt, - német juhász - én pedig csak egy kis "kuty" vagyok - szerinte. Aztán szépen meghódítottam Papát, és most már őszintén szeret...
kommentek száma:2tovább
Már közel egy hete nincs itthon Papa. Előtte is volt valami baja, mert mindig Anya vitt sétálni. Szombaton aztán láttam, hogy tényleg nagy a baj, hiába bújtam Papához, ő határozottan rosszul volt. Aztán jött két idegen, és magukkal vitték (Anya is vele ment és nagyon sokára jött haza...) Azóta minden nap várom, hogy megérkezzen Papa, de csak Anya tűnik el egy időre, és amikor hazajön, azt mondja, hogy Papa puszit küld. Tényleg? Telefonon is beszélnek napjában többször is. Egyszer ideadta Anya a telefont, én meghallottam Papa hangját, de őt nem láttam sehol, így megijedtem...
Remélem, hamarosan megint hozzá bújhatok, mert nagyon apás vagyok.
kommentek száma:4tovább
Drága Emike!
Tényleg jó barát vagy, mert megérted, hogy milyen rossz, amikor itthon hagyják az embert... Persze, hogy siettek haza Anyáék, én meg jó fiú voltam... Most már minden rendben, kitűnő reggelit kaptam, és igencsak kellemes illatok jönnek a konyha felől. Sétálni ma kétszer is voltam, reggel Anya, délelőtt Apa vitt magával egy-egy körre.
Kívánok sok szeretettel boldog új évet Neked is és gazdikáidnak is.
Bonifác
kommentek száma:0tovább
Képzeljétek pajtikák! Reggeli séta közben kicsit bepiszkolódott a bundácskám, mire Anya berakott a kádba és rendbe szedett. Idáig semmi gond, de látom ám, hogy mindketten készülődnek és én hiába próbálok csatlakozni, kijelentették, hogy vizes a bundácskám, nem mehetek ki.
Na, szépen vagyunk - gondoltam - és órákig vártam, hogy hazajöjjenek... Mikor megérkeztek már jócskán elmúlt a déli séta ideje, ennek persze hangot is adtam...
Aztán Papával sétáltunk egy nagyot, és helyre állt a lelki békém...
Bonifác
kommentek száma:2tovább
Tegnap óta fehér a világ, én pedig kabátkában sétálok (a kabátot utálom!)... Úgy emlékszem, régebben szerettem a hóban játszani, de most valahogy nem rajongok érte... Anya napok óta betegeskedik így Papával járunk sétálni.
A házunkban lakik egy tündéri kis kutyalány, akit már napok óta nem látok. Ma hallottam, hogy torokgyulladása van, lázas... Hűha, kutyusok is lehetnek ilyen betegek? Jó lesz vigyázni!
Ti is vigyázzatok pajtikák!
kommentek száma:3tovább
Már egy hete csak a napocskára gondolok, de sajnos nem látom, mert mindent elborít ez a szürkeség, csöpörészik az eső, nedves minden. Kabát nélkül nem lehet kimenni sétálni, és egy örökkévalóságig eltart, mire reggelenként anya felöltözik, engem is felöltöztet, csak azután indulhatunk. Addigra már el is megy a kedvem az egésztől...
Ti mit gondoltok erről az időjárásról kedves Pajtikák?
kommentek száma:1tovább
Ma reggel nagyon nehezen ébredtem, aztán Anya felcibálta rám a dzsekimet - amit utálok - és elindultunk sétálni ebben a szürke, nedves időben. A falevelek sem zörögtek, csak nedvesen hűtötték a mancsocskáimat, Anya meg nem engedte, hogy rugdaljam őket. Elég gyorsan körbesétáltuk a kisebbik utat (ezúttal nem is bántam, hogy nem a hosszabbik sétát választottuk...)
Jó volt hazaérni a meleg lakásba, ahol a lábacskáim törlésével Anya felmelegített valamennyire. Kabátkám a szögre akasztva a következő sétáig.
Ilyen időben minek is megyünk ki?
Ti hogy bírjátok pajtikák?
Üdv: Bonifác
kommentek száma:1tovább
Amivel persze nincs sok bajom, hiszen nagyon szeretek a zörgő avarban gázolni... Az is tetszik, hogy Anya már mindig itthon van, nem mászkál a telekre... Egyúttal kitalálta, hogy már nemcsak háromszor megyünk sétálni naponta, hanem négyszer! Hurrá! Ez persze nem Anya dicsősége, hiszen én vívtam ki a plusz sétát azzal, hogy kicsit oda-odapisiltem a fürdőszobában vagy a konyhában...
Ugye milyen ügyes vagyok?
Általában mindig elérem amit szeretnék. Köszönhető ez kitartásomnak és furfangosságomnak.
Puszi Pajtikák!
Bonifác(a "nagy" öreg)
kommentek száma:2tovább
Ugye ti is úgy látjátok, hogy már nincs olyan meleg? Anya mégis készülődik - gondolom, megint a kertbe megy, ahová minket nem visz magával - és a vacak növényeit dédelgetik, pedig engem is lehetne...
Papával itthon maradunk és jókat fogunk enni, mert Anya ma egész nap főzőcskézett nekünk, sőt még palacsintát is sütött. (Imádom!)
Mi, fiúk itthon majd szabadon rosszalkodhatunk, nem lesz aki ránk szóljon. (Papa olyankor az egész lakásban cigizik, nemcsak a "dohányzásra kijelölt" helyen...) Anya persze rögtön rájön, ahogy hazaért, de akkor már nem tud mit csinálni.
Máris elkezdem várni haza Anyát, de addig még jó szorosan hozzá bújok...
kommentek száma:3tovább
Tegnap már gyanús volt nekem Anya, mert egész nap a konyhában serénykedett. Elővette azt a hülye sportszatyrot is, amivel a telekre szokott menni.
Ma hajnalban aztán bepakolt, és félek, hogy mindjárt elhúz. Mi meg kettesben maradunk Papával...
Persze ennek is van jó oldala, mert nincs fésülgetés, sürgetés, stb.
Mégsem örülök, hogy anya ismét a kertészkedés felé iparkodik, mert olyan jó, amikor itthon hozzá lehet bújni...
kommentek száma:1tovább
Általában minden nap bekukkantunk a Blöki.hu-ra és a szülinaposokat felköszöntjük Anyával. Sajnos szinte naponta fordul elő, hogy az ünnepelt neve mellett ott találjuk az értesítést, hogy elhunyt. Ez nagyon elszomorít minket, különösen amikor fiatal kutyabarátok eltávozásáról értesülünk. (Anya még meg is könnyezi ezeket a híreket...)
Ha Anya szomorú, én is az vagyok:
Bonifác
kommentek száma:1tovább
Reggeli séta, stb. és amint hazaértünk Papa szólt Anyának, hogy meg kell mosni a fenekemet, mert piszkos... Anya felkapott és betett a kádba, majd egy hirtelen ötlettel nemcsak a kérdéses területet mosta le, hanem megfürdetett... Nem számítottam erre, de aztán félig megtörölközve meglógtam és rohangáltam a szobában, szőnyegeket összehúztam, takarókat lelökdöstem, vagyis a szokásos vadulással szárítkoztam...
kommentek száma:1tovább
Tulajdonképpen szeretem az őszt, főleg a lehullott faleveleket, ahogy zörögnek a lábam alatt. Szeretem felforgatni őket... Most viszont nem zörögtek, pedig igencsak belegázoltam a sűrűjébe... Aha, ezek vizesek, így nem sokat érnek...
Nem tudom pajtikáim, ti hogy vagytok ezzel, de én imádom a töltött paprikát. Anya ezt tegnap teljesen figyelmen kívül hagyta és nem adott, pedig ők azt falták... Mára "megvilágosodott" és kaptam a töltött paprikából. Még a tányért is tisztára nyalogattam. Anya emlékeztette Apát, hogy tényleg szeretem ezt a kaját, évekkel ezelőtt a telken is bekajáltam belőle, ők meg nevették, hogy paradicsomos volt a pofácskám. Mi van ezen mulatságos? Próbálnák ők csak úgy, evőeszköz nélkül...
kommentek száma:0tovább
Egy hete már, hogy Anya felkötött karral járkál, kórházban is volt, és nem tud kivinni engem sem, mert valami baj van vele. Papa, vagy a szomszéd néni sétáltat...
Ma, a szülinapomon szeretettel köszöntött, extra simizéseket kaptam, meg egy soron kívüli jutifalit.
Anya ledőlt egy kicsit, én pedig bebújtam a nem fájós kezénél az öldalához és hatalmasat aludtam az ölelésében. Anya is horkolt...
Ilyen az én szülinapi bulim...
kommentek száma:4tovább
Napok óta rámolásznak a kétlábúkáim, mintha költözködnénk... De nem! Csak a jövő héten jönni fog a szobafestő és addigra a "műveleti területet" ki kell(ene) üríteni. Könyveket csomagoltak és pakolták el, ruhaféléket rakosgattak műanyag zsákokba, tekerik össze a szőnyegeket, és a nappali szoba egyre kopárabb.
Bevallom, nem tetszik ez nekem, így aztán véleményt nyilvánítottam az egyik műanyag zsák oldalára...(kicsit lepisiltem).
Utálom a felfordulást, én azt szeretem, ha meghitten lustizunk Anyáékkal, de ezek most alig érnek rám...
kommentek száma:3tovább
Sziasztok Pajtások!
Mit szóltok ehhez a napok óta tartó kutyameleghez? Én csak a hűvös szobában bírom, mert a kozmetikusom éppen nyaral, így a bundácskám is nagyon melegít. Anya időnként megfürdet, de az csak néhány óra hűsölést jelent...
Ma reggel valahogy nem akart világos lenni, aztán az ég is dörgött, végül eleredt az eső. Pont sétaidőben...
Kimentünk egy rövid sétára, de hamar elegünk lett belőle, így visszajöttünk, én pedig szépen visszafeküdtem Papa mellé...
Később majd kimegyünk pótolni a sétát...
kommentek száma:2tovább
Régen nem írtam már a blogomba, de ma reggel séta közben a házuk előtt megláttam Pannikát, - aki egy 12 éves fehér spicc csajszi - ... Odarohantam hozzá, hogy kicsit megszaglásszam, de ő ügyet sem vetett rám, még csak nem is ugatott le, mint máskor. Ott volt gazdianyuja is, akitől kaptam egy kis simizést, és közben felsorolta Pannika betegségeit. (Nem kevés van szegénynek: cukorbeteg, máj-problémája is van és még néhány, amit elfelejtettem, de azt megjegyeztem, hogy lépcsőn már nem tud járni, úgy cipelik le és fel...)
Nagyon aggódom miatta, hiszen a barátom!
kommentek száma:3tovább
pedig én igazán nem lelkesedtem az ötletért... Napok óta ígérgette, hogy fürdés lesz, mert - állítólag - koszos a mancsom... (Nem hiszem, hogy az a kis ásás ennyire meglátszana...)
Ma aztán elkaptak. Apa próbált behívni a fürdőszobába, de én hősiesen vicsorogtam, morogtam, mutogattam a fogaimat, így Apa legyintett. Már-már azt hittem, hogy letettek az akcióról, de ekkor Anya elkapott, és se szó, se beszéd beemelt a kádba, ahol már finom, meleg vizecske vár. (Nem is esett rosszul...) Jött az illatos sampon, a simizgetés, törölközővel babusgatás, végül a teraszon, a napon szárítkoztam. Anya ott üldögélt velem, és fésülgette a bundácskámat, közben mondogatta, hogy mennyire nem vagyok okos, ha tiltakozom a fürdés ellen. Egészen elgyengültem, tényleg nem volt rossz, sőt!
kommentek száma:3tovább
Húsvéti kajadömping, én meg csak a megszokott ételeimet kapom (mert egy ideje rendetlenkedik a gyomrom, így aztán kímélő menüre állítottak...). Tegnap este aztán elszakadt a cérna: Apa tányérján egy szép, nagy cupák hívogatott, Apa meg kiment a konyhába valamiért... Felpattantam a székre, elragadtam a finomságot, és felvittem az ágy tetejére - amelyen az ágyterítőt Anya éppen ma reggel rakta fel frissen - így aztán nem örült (többszörösen nem örült) a "hőstettemnek". Óriási ribilliót csaptunk: én védtem a zsákmányomat, ők ketten a szülői jogaikat, míg végül az lett, hogy Apa egy partfissal kiterelt a konyhába, megkaptam a zsákmányomat (hihi), Anya meg szedegette az ágyterítőről a lepotyogott húsdarabokat.
(Apának valahonnét került újabb husi...)
Engem pedig egész este mindenféle rabló huligánnak neveztek... Persze röhögtem, mert a zsákmányom a pocimban volt már...
kommentek száma:3tovább
Ma gyönyörű napsütésre ébredtünk, aztán még délelőtt elsétáltunk a kutyakozmetikába... Tulajdonképpen szeretem Katikát, aki időnként rendbe szedi a bundácskámat, de ma egyáltalán nem örültem a dolognak. Kapaszkodtam Anya kezébe, hogy "ne hagyjon itt", de ő mégis elment, engem pedig kezelésbe vett Katika... Apa jött értem, így legalább az úton viháncolhattam, bele-bele lépkedhettem a sárba... Otthon aztán agyba-főbe dicsértek, hogy mennyire szép vagyok. A szomszédasszony is megdédelgetett, én pedig befutottam hozzá és felzabáltam a cicája tányérján heverő valamit (főtt tüdőt...) Kerestem a macsekot is, de az meglógott előlem...
Kétségtelen, hogy tavasz van, mert mindenki vigyorog az utcán, még az én Fülöp barátom is, akivel reggel összefutottunk egy rövid pacsira, de ezúttal ő is nagyon sietett valahová (pedig neki semmi esélye a lányoknál, mert ugyebár ivartalanították őkelmét...) Én azonban férfi vagyok a javából! Jó volna ezt egy kedves kutyalánynak is bemutatni!
kommentek száma:4tovább
Ma kicsit tovább lustiztam, ennek főleg Anya örült, mert nem rángattam ki az ágyból hajnalok hajnalán... Elindultunk volna sétálni, amikor az előszobában Marcipánt láttuk furcsán elfeküdve. Anya mindjárt felfüggesztette a sétát és riasztotta Apát, aki máris ott termett, és megállapította, hogy Marcipán "elment"... Ehhez képest Marcipán elkezdet ordibálni valami fura hangon, mi pedig Anyával elindultuk sétálni... Anya útközben bőgött... Ettől persze én sem lettem nyugodt, aztán hazaértünk és Apa megmondta, hogy sajnos tényleg eltávozott az én Marcipáncicám. Tizenhét évig és még néhány hónapig élt a családban így aztán valóban gyászos reggel következett...
Nekem máris hiányzik a kedves kis szürke bundás cicalány, akit én nagyon imádtam...
kommentek száma:4tovább
Nagy ünnep van nálunk, mivel Papának szülinapjára virradtunk. Képzeljétek: 80 éves! Az emberek szerint ez eléggé magas életkor, de szerintem Papa éppen olyan fiatalos, amilyennek az én gazdikámnak lennie kell! Soha nem fáradt ahhoz, hogy simizzen, vagy csavarogni menjünk kettesben...
Legyen is ez így még nagyon sokáig!
kommentek száma:2tovább
Biztosan mindannyian ugyanezt érzitek, hogy kutya meleg van. Séta közben keresem az árnyékos helyeket, és ezt Anyáék is méltányolják, hiszen őket is a hűvös oldalra vezetem...
Hálából ma a déli séta után Anya megfürdetett... Nagyon jól esett, ki sem akartam jönni a kádból, de mégiscsak kiszedtek és kiraktak a teraszra száradni (mint amikor a ruhákat kiteregetik...)
Méltatlankodtam egy kicsit, és azért sem feküdtem rá a hatalmas törölközőre, inkább felkapaszkodtam az ablakra és panaszosan nyafikáztam nekik...
Fél óra alatt megkönyörültek, megnyilt az ajtó, én bevonultam (kicsit sértetten), ám ahogy Anya nevetve megállapította, hogy máris megszáradtam, máris elfelejtettem a neheztelést, végülis jó volt a fürdő...
kommentek száma:1tovább
Tegnap Anya hozott két párnácskát és takarót, ami olyan pihe-puha finom, amilyen az én bundácskám. Azonnal birtokba vettem a szerzeményeket, főként a takarót, amit imádok...
Anya és Apa is szívesen "kuckózik" délutánonként az új párnácskák és takarók társaságában...
Én persze velük tartok ilyenkor...
kommentek száma:1tovább
Biztosan tudjátok, hogy két cica-tesóval élek/éltem együtt békességben. Ricsi ma reggel nem kereste a társaságunkat, reggelizni sem jött, inkább elbújt egy sarokban. Papa előhozta őt, és bizony eléggé rossz állapotban találtuk, alig tudott menni. Anya elővette a macskaszállító kosarat és Apa elvitte az orvoshoz őt, de vissza már nem hozta, mert sajnos menthetetlen volt. Marcipán és én kerestük őt, bár éreztük, hogy sajnos nem fogunk többet találkozni. (hacsak nem majd odaát, az örök vadászmezőkön...)
Szomorú mindenki.
kommentek száma:6tovább
Anya minden reggel megnézi az örökbefogadható kutyusok fotóit és élethelyzeteit. Eleinte idegeskedtem, hogy esetleg egy jó kutyust keresnek helyettem, de most már - három és fél év után - elhiszem, hogy nem szeretnének lecserélni, inkább csak szánakoznak sorstársaim felett. Néhányszor nagyokat sóhajt Anya, amikor egy különösen szomorú szempár néz rá a fotóról, és azt mondja, hogy ők már bizony idősek ahhoz, hogy egy kutyus élete végéig felelősségteljes gazdik lehessenek... Elhiszem, hogy annál szomorúbb élethelyzet nem elképzelhető, mint amikor egy kutyus gazdája eltávozik az örök életmezőkre és tovább már nem lehet kedvencével...
Szerintetek igazuk van?
kommentek száma:4tovább
Képzeljétek el, hogy esti sétám alkalmából egy nénike lehajolt hozzám, én pedig képen nyaltam, gondoltam, biztosan erre vágyódott. A nénike szólt Apának, hogy adjon már egy papírzsebkendőt, hogy letörölhesse a "puszikám" nyomait. Kapott zsepit, de ezzel még nincs vége a történetnek: másnap este becsöngetett a nénike, hogy én nem puszit adtam neki, hanem megharaptam... Apa elküldte őt a fenébe...Másnap reggel Anyával sétáltunk, amikor megszólított bennünket ugyanez a nénike. Arcán egy ragtapasz és előadta, hogy én megharaptam őt és kellene az oltási könyvem. Anya udvarias, tehát megbeszélte vele, hogy találkozzanak kicsit később a papírboltnál, ahol lehet fénymásolni, és megkapja a fénymásolatot. A nénike megnyugodott, de Anya még mindig kételkedik, mert a nénike eltúlzó története szerint 2 cm mélyen megharaptam... Aki már látott bologneset, tudhatja, hogy ekkora fogaim nincsenek, ráadásul nem is szokásom harapni, ezt a papírboltos hölgy is megerősítette, hiszen évek óta ismer...
Azóta is gondolkodom, hogy mi történhetett... Lehet, hogy beleakadt a ráncos képébe valamelyik fogam és megkarcolta? Anya minden esetre "gyilkosnak" nevez most már...Ráadásul nincs vége a történetnek, mert tegnap eljött egy doki-bácsi, valami állat-tisztiorvos, és megnézett, hogy nem vagyok-e veszett... Az oltási könyvemet is megtekintette, és meg is simizett, de valahogy fura volt, hogy még egyszer eljön a jövő héten, mivel két hetes megfigyelést kell foganatosítania velem szemben. Anya elmondta neki, hogy én kizárólag akkor vadulok meg, hogyha bántalmaznak, így fontolgatja, hogy feljelenti az "áldozatot"... A doki szerint nincs értelme, mert ebből mi nem jöhetünk ki jól, inkább felejtsük el az egészet.
kommentek száma:0tovább
Vasárnap nagy jövés-menés volt nálunk, Anya két kedves szomszédasszonya jött át hozzánk és figyelmesen hallgatták, mit magyaráz nekik Anya, aki azután papírokat tűzött ki a konyhában néhány helyre, mert nemcsak engem kellett pesztrálni, hanem Dédit is, akinek az étrendje, napirendje megszabott...
Én lelkesen ugrándoztam hol egyik hölgyre, hol a másikra, mert mindkettőjüket imádom!
Hétfőn aztán nagyon megijedtem, mert Anya és Apa egy nagy táskával kiment az ajtón. Ilyesmi nem szokott előfordulni, mert mindig egyenként utaznak, hogy én ne legyek egyedül...
Hamarosan megjelentek az én "dajkáim" és - ahogy azt megbeszélték Anyával - rendszeresen jöttek, mentünk sétálni, vacsiztunk, de aztán egyedül maradtam... Még szerencse, hogy Marcipán és Ricsi itt voltak velem, így nem sírtam... Tegnap délután végre megcsörrent a zárban a kulcs, de ezúttal Anyáék jöttek, én pedig hatalmasakat ugráltam. Végre, végre!
Talán lassan visszaáll nálunk a csendes hétköznapok rendje...
Én nagyon igyekszem, hogy elmúljon a szomorúságuk!
kommentek száma:1tovább
Anya és Papa itt vannak nekem, a baj sokkal távolabbi - már szerintem - mert Anyának a fia költözött el valahová, ahol még soha nem jártunk. Emlékszem rá, mert amikor eljött, engem mindig szeretettel megsimizett, én pedig imádtam... Messze laktak, ritkán jött... El sem tudom képzelni, hogy már soha többé nem jön el...
Anyáék készülődnek, hogy elutaznak a temetésre, engem pedig egy kedves hölgy fog addig dédelgetni. Őt is imádom, de nem biztos, hogy képes leszek jó fiú lenni, amíg nem érnek haza...
kommentek száma:1tovább
Anya napok óta sír és fekete ruhában jár, pedig én a fehéret szeretem, hiszen én is fehér vagyok... Higgyétek el barátaim, hogy nem viselkedtem rosszul, sőt igencsak csendes vagyok és csak bámulok anyára, ő meg simogat és potyog a könnye.
Ezen a nyáron gyakran voltam Papára bízva, ő pedig elment a nagy, zajos vonattal... Amikor megérkezett, mindig nagyon örültem...
Valami nagy baj történhetett, amit én nem igazán értek, de vele együtt szomorkodom...
Megpróbálok nagyon jó kiskutya lenni, hátha Anya ismét megtanul mosolyogni...
kommentek száma:3tovább
Ma reggel valahogy nem akart igazán világos lenni, a napocska sem sütött, sőt! Anya rám húzta az esőkabátot, és úgy indultunk sétálni... Na, ez bizony nem volt túlságosan kellemes, kerülgettük a pocsolyákat (bár én legszívesebben belegázoltam volna némelyikbe, de Anya nem engedte)... Séta után így is törölgetni kellett a lábacskáimat... A déli séta valamivel jobb volt, de a tappancstörlést ismét be kellett iktatni. Most, az esti séta előtt ismét rám húzták az overállt... Ti hogy bírjátok?
kommentek száma:1tovább
Marcipán, akit imádok, napok óta nyávog, mintha fájna valami neki. Kiderült, hogy semmi sérülés nincs rajta, még a fogait is megnézték, azok is rendben vannak (kajál is a szentem), de folyamatosan ordít. Próbálom megsimizni, de az csak percekre nyugtatja meg, úgy viselkedik, mintha várna valami fergeteges szerelemre... Anyáéknak már égnek áll a hajuk tőle, mert Marcipán csak folyamatosan hívja nem létező párját...
Szégyellem magam a tesóm helyett is...
kommentek száma:0tovább
Anya elvonszolt a kozmetikushoz, hiszen november óta nem voltam megnyírva és a bundácskám már leginkább egy bárányéra hasonlított. Szokás szerint otthagyott engem, miután megbeszélték a rám váró megpróbáltatások sorát... Már nagyon vártam a végét, és néztem az ajtót, szerencsére időben megérkezett Anya és megdicsért, hogy milyen szép vagyok. Hozta is a kabátkámat, hiszen most rövid frizurám van, és talán megfázhatok... Ugrándozva mentem hazáig, aztán Papának is bemutattam magam, be is bújtam mellé, hiszen éppen délutáni szundikálását végezte.
Marcipán gyanakvóan méregetett és nem is ducizott az aranyos kis fejével...
Ezen a képen már a tavaszi frizurámmal szerepelek...
kommentek száma:1tovább
Azt hiszem, hogy hiába van február, de már érkezik a tavasz. Erre utal az enyhe idő is, no meg még valami izgalmas dolog... Szimatolok séta közben, és izgalmas üzeneteket "olvasok" az illatokból. Lehet, hogy a csajok is érzik már a közelgő tavaszt?
Tavasszal minden szépülni szeretne, és szépítgetni a környezetét, saját magát, és mindent, amihez hozzáfér... Én beérném azzal, hogy valami kedves kutyalánnyal enyelegjek, de Anya elkezdte a szervezést, hogy menjünk kutyakozmetikába, mert nagy a bundácskám, és koszos is... (Nem értem miért állít ilyesmit, hiszen Karácsonykor hófehérre fürdetett valami új samponnal...) Azóta is többször mostam lábat, sőt egy "alvázmosást" is át kellett élnem...
Mindegy, nem tehetek semmit, mert a hét végén lesz időpont, és nem úszom meg a szépítkezést. Abban reménykedem, hogy hátha lesz a kozmetikusnál valami jó csaj...
kommentek száma:0tovább
Anya már hetek óta készülődik valamire, sütögetett mindenféle bigyókat, ők süteménynek nevezik, én pedig ezeket nem igazán szeretem. Sokkal jobban kedvelem a husikát ill. a virslit... Na meg a jutalomfalatot, amit hetenként két alkalommal kapok.
Ünnep előtt jöttek hozzánk Anya unokái (két nagyfiú), a harmadik (a kicsi) csak levelet küldött, mert messze lakik. A nagyokkal viszont jókat játszottam...
Anyu barátnőjének a nagy fia is eljött, hozott töltött káposztát és vitte a sütik egy részét (évek óta így csereberélnek). Engem sem a káposzta, sem a sütik nem hoznak lázba, de ezzel a fiúval is nagyon jól játszottam.
Tegnap aztán Apa feldíszítette a karácsonyfát, Anya pedig a konyhában sürgött-forgott. Annyi szünetet azért közbeiktatott, amíg engem megfürösztött, megszárított és dícsérgetett, hogy milyen gyönyörű és illatos kiskutya lettem immár...
A halászléből nem adtak végül, pedig nagyon vonzott az illata... Kaptam viszont nagyon finom falatokat a rántott rákfarokból... Mégiscsak jó dolog ez a Karácsony...
kommentek száma:1tovább
Képzeljétek el, hogy micsoda cirkusz van errefelé: három hétig nem volt gáz, éppen amikor szinte novemberi hidegek voltak... Közben a fölöttünk lévő lakásban felújítás zajlik, reggeltől estig zörögnek, zakatolnak, kalapálnak.
Egy szép beázás miatt nálunk is ki kellett bontani a falat, aztán a lyukon időnként lezúdult egy-egy adag víz... Anyáék bosszankodtak, szedték a vizet, telefonálgattak mindenfelé, én meg lelkesen fogadtam a szerelőket, akik kivétel nélkül kedvesek voltak velem.
Ha egyszer elkészül minden szakmunka, akkor megint kereshetek új barátokat a kétlábúak közül az utcán, séta közben. (Szokásom, hogy mindenkire rávigyorgok, ha lehet fel is kapaszkodok a lábára, és olyan ember még nem volt, aki ilyenkor nem simogatna meg...)
kommentek száma:0tovább
Tegnap jöttünk haza a telekről, ahol kb. két hetet töltöttünk el. Igazán érdekes volt, mert én pl. most láttam először ilyen közelről kecskéket, de nem volt szabad megkergetni őket (sajnos).
Naponta többszáz apró bogácsot "gyűjtöttem be" a bundácskámba, főleg a lábam és a hasikám volt tele ezekkel a szúrós vackokkal, amelyeket aztán fogaimmal cibáltam ki, ill. Anya kefével próbált megszabadítani tőlük. Minden igyekezetünk ellenére is hazahoztam Pestre egy jó csomót belőlük...
A kozmetikushoz csak 22-re kaptunk időpontot, így még több, mint egy hétig lesz mivel szórakoznom itthon is, ahogy bogáncstalanítom a lábaimat...
Remélem, mindenkinek jól telik a nyara! Itthon már voltunk párszor sétálni és végigszimatoltam a rengeteg üzenetet. Alig várom, hogy összetalálkozzunk valamelyik cimborámmal, hogy elmeséljem nekik a nyaralás élményeit.
kommentek száma:0tovább
Hetek óta szervezi Anya a kutyakozmetikát, de sajnos csak most péntekre kaptunk időpontot. A régi kozmetikus bezárt, és egy teljesen idegen helyre vitt el, ráadásul trolival mentünk, én pedig még soha nem utaztam ilyen óriási járművön. Anya hiába győzködte Apát már jó ideje, hogy az autón ki kellene cserélni a téli gumit nyárira, és tankolni is kellene, meg visszatenni az aksit, ez elmaradt, így jött a trolizás... A kozmetikus lány eléggé kedvesen fogadott minket, és azonnal beletúrt a bundácskámba, megállapította, hogy filces, tehát géppel kell nyírni. Gondoltam, hogy elrohanok, mert egyszer már vágták géppel a szőrömet és azt nagyon utáltam... Ezúttal azonban valahogy nem volt olyan kellemetlen a dolog, így aztán nem is haraptam...A régi kozmetikus bizony kapott egy figyelmeztető harapást... Lehet, hogy azért is zárta be a boltját? Mindegy, lényeg, hogy most kellemesen könnyű lett minden, nem sülök meg a téli "bekecsben" sőt kicsit fázom is reggelenként. Anya betakargat egy kis puha takaróval, és úgy már jó is minden.
kommentek száma:0tovább
Nem örülök, hogy esik az eső, de nézzek rám milyen vicces overállban járok én....
kommentek száma:0tovább
Jön a Húsvét, ezért Anya naponta jegyzi meg, hogy ideje lenne már engem elvinni a kozmetikába, mert igen hosszú a bundácskám. Aztán szomorúan legyint, hogy olyan hideg van, hogy rövid szőrrel biztosan megfáznék. Tegnap összefutott egy másik gazdianyuval, akinek ugyanilyen kutyusa van és azt már megnyírták. Mondta is neki a másik, hogy didereg szegény kutya, így Anya egyelőre megkegyelmezett a bundácskámnak, mert nem szeretné, ha megfáznék. Én nem bánom, mert az a kozmetika ahová jártunk elköltözött jó messzire, és a környékünkön lévő másik társaságot még nem ismerem, nem tudom mennyire kedvesek. Az a helyzet, hogy nem mindent kedvelek a szépítgetések közül, és időnként dühbe gurulok. Azok, akikhez jártunk, már jól ismertek és ilyenkor egy kis szájkosárral láttak el, nehogy odakapjak a kezükhöz. Az újak is megértőek lesznek? A fürdést pl. kimondottan szeretem, a szárítás ellen sincs kifogásom, a nyírás, körömvágás és egyebek nem mindig tetszenek. Ti hogy vagytok ezzel?
kommentek száma:0tovább
Reggel korán mentünk sétálni Anyával. Nagyon kellemes volt a levegő, az eső utáni illatok már a tavaszt idézték. Belelendültem az avar "átrendezésébe" így aztán a nedves, földes anyagtól nemcsak a négy tappancsom, de még a pocakom is vizes-sáros lett. Nagyot sétáltunk, és otthon a fürdőkádban landoltam egy "alvázmosásra". Tényleg rengeteg sarat mosott le rólam Anya, én persze nem bántam, mert jól esett a séta, a kaparászás is, tehát fontos, hogy megtisztuljak...
Délelőtt aztán kipihentem a fáradalmakat, de már alig várom, hogy megint menjünk ki sétálni a tavaszba...
kommentek száma:1tovább
Anyának tüdőgyulladása van, Apa kórházban, én pedig nagyon sajnálom őket, de nekem "jogaim" vannak, napi három sétához. Anya megszervezte két kedves szomszédasszony segítségével, így aztán hatalmasakat sétálok.
Amikor megszólal a csengő, én már vágtatok, mert jönnek a "sétáltatóim" és rohanhatunk (sokkal gyorsabban, mint Anyával vagy Apával lehetett)...
Persze nagyon szeretném, ha végre itthon lenne megint Apa, de egészségesen, és Anya sem gubbasztana az ágyban, hanem ráérne velem játszani, sétálni megint.
Tudjátok, ezek a napok most kalandosak, de azért legjobban azt várom, hogy visszatérjenek a megszokott hétköznapok Anyával és Apával...
kommentek száma:2tovább
Tegnap izgalmas beszélgetést hallgattam ki, Anya kezdte, hogy egy jó barátnője javasolta, hogy ivartalanítsanak engem, mert akkor nem leszek olyan "agresszív"... Anya feltette a kérdést Apának, aztán gondolkodtak, hogy mi szól a műtét mellett és mi szól ellene. Én riadtan vártam a fejleményeket, és izgultam, hogy mi lesz a golyóimmal...
Némileg megkönnyebbültem, amikor megszületett a döntés, hogy maradok olyan "nagy legény" amilyen idáig is voltam...
Ti mit gondoltok erről a kérdésről?
kommentek száma:1tovább
Véget ért a hosszú, forró nyár, mi pedig újra itthon vagyunk a fővárosban. Kicsit elszomorít, hogy itt nincsenek azok a finom illatok, amelyet a falusi állatok közelében éreztem. Itt csak a kutyák és a cicák jelentenek négylábú társaságot.
Anya elküldött a "fodrászhoz" is, ahol megnyírták a bundácskámat, megfürösztöttek, sőt illatosítottak is, ezt pedig nem igazán szeretem, persze már beletörődtem, hogy időnként kénytelen vagyok elviselni...
Próbáltam néhány nagyobbacska bűzlő kutyagumiba belefeküdni, de Anya nem engedte. Nem is értem, hogy a többi gazdi miért nem szedegeti fel a kutyája után az "aknákat", Anya mindig felszedi, pedig fáj a dereka...
Egyelőre ennyi az újdonság.
kommentek száma:0tovább
Már egy hónapja a telken élünk, ahol nagyon jó a levegő és érdekes szagok és hangok vesznek körül. Kezdem megszokni, hogy éjszaka a macskák "szerenádját" hallom, hajnalban a kakas kukorékol, később a kecskék kezdenek mekegni, majd a malacok követelik a reggelit. Én legszívesebben odamennék hozzájuk, de Anya nem engedi. (Nem véletlen, hiszen a vérszomjas malacok felfaltak egy felnőtt kakast a múlt héten...Én sem vagyok nagyobb...)
Persze így sem unatkozom, és megengedek magamnak egy-két csínytevést. Tegnap este elcsentem egy mosogatószivacsot és apró darabokra tépkedtem...A játékaimra vigyázni szoktam, de a szivacsot "zsákmányként" kezeltem.
Még kb. két hétig nyaralok, aztán jövök vissza, Budapestre.
Addig is mindnyájatoknak kellemes nyarat kívánok!
Bonifác 
kommentek száma:0tovább
Sziasztok kedves Barátaim!
Ez a napok óta tartó hőség már nyomasztó. Annyi vizet iszom, mint egy teve. Gondolom Ti is ezt teszitek. Anya nagyon figyel, hogy séta közben ne a napon járkáljunk, inkább az árnyékban vagy a fűben. A fűben járkálást különösen élvezem, pedig tudom, hogy vérszomjas kullancsok lesnek rám. (Szerencsére bekent a kozmetikus lány valamivel, amitől állítólag világgá mennek a kullancsok...)
Most hallom, hogy már csak 1-2 nap, és csökkenni fog ez a durva meleg. Éppen ideje!
Enyhülést kívánok Mindnyájatoknak!
Bonifác
kommentek száma:1tovább
Most már biztosan itt a tavasz, mert Anya elkapott és belerakott a fürdőkádba, alaposan megcsutakolt. Tulajdonképpen szeretek fürödni, de ma valahogy nem voltam igazán türelmes. A fürdőlepedőből sikeresen kiugrottam és elkezdtem rohangálni a szobában. Anya a hajszárítóval igyekezett utolérni, de nem járt sikerrel. Végül aztán felcsatolták a nyakörvemet, rá a pórázt és kénytelen voltam leülni a fenekemre, amíg meg nem szárították a bundácskámat. (Állítólag nagyon szép lettem, bár ezt eddig is tudtam...)
Az viszont tényleg a tavasz miatt lehet, hogy állandóan rohannék a hölgyek után...
Üdvözlettel:Bonifác
kommentek száma:1tovább
Üdvözlet drága Barátaim!
Én bizony nem szerete, a fésűt-kefét, és minden lehetséges és lehetetlen módon tiltakozom, hogyha bundácskámat ezekkel a szörnyűséges eszközökkel szeretnék szépítgetni. Mentségemre szolgáljon, hogy mielőtt Anyáékhoz kerültem volna, nem sokat zavartak a fésülgetéssel, így igazán kellemesen kócos kutyafiú lehettem. Anya egyik hibája, hogy azt szeretné, ha én jólfésűlt kiskutya lennék, ehhez persze ő kevés, hiszen én már felnőtt kutyaúr vagyok, akit nem könnyű meggyőzni. Anya nem adta fel, szövetségeseket talált a kutyakozmetikus lányokban, így aztán az én bundácskámat kb. kéthavonta rövidre vágják, és a közbenső időben is időnként elkapnak és megfésülnek. Kérdésem, hogy mit gondoltok Ti erről a tortúráról? Tűrjem, vagy lázadjak fel?
Várom válaszotokat: Bonifác
kommentek száma:1tovább
Kedves Kutyahölgyek, Cicahölgyek!
Bocsánatot kérek, hogy nőnap után néhány nappal jut eszembe, hogy szeretettel köszöntselek Benneteket, de nagyon elfoglalt vagyok mostanában, mert tele van a világ tavaszi illatokkal.
Tisztelettel csókolom a mancsotokat:
Bonifác
kommentek száma:0tovább
Drága Barátaim!
Most már tényleg annyira hideg van, hogy "a kutyát ölbe viszik ki ugatni"... Ez persze vicc, hiszen naponta háromszor engem is kivisznek sétálni, utána azonban gyorsan összekucorodom a fotelban és igyekszem felmelegeni. Elképzelem, milyen lehet azoknak a kutyáknak és cicáknak a sorsa, akik a szabadban kénytelenek tartózkodni állandóan... Látok ilyen cicákat erre mifelénk is és nagyon sajnálom őket. Láncon tartott kutya a mi környékünkön nincs, de tudom, hogy másutt igen. Jó volna, ha őket is beengednék melegedni, nehogy megbetegedjenek, megfagyjanak!
Vigyázzatok magatokra Ti is ebben a cudar hidegben!
Szeretettel gondol rátok: Bonifác
kommentek száma:0tovább
Királyvári bejelentkezett a blökire
1 napja
Mütyürke bejelentkezett a blökire
1 napja
horvatbobe bejelentkezett a blökire
2 napja
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2024. April 15.
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2024. April 15.
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 14.
Orgonáskerty bejelentkezett a blökire
2024. April 14.
gombika bejelentkezett a blökire
2024. April 14.
