Írta lenhardt gazdi (Bonifác), 2014. November 05. 19:04:28 #24475

Észre sem vettem, hogy rossz vagyok...

Képzeljétek el, hogy esti sétám alkalmából egy nénike lehajolt hozzám, én pedig képen nyaltam, gondoltam, biztosan erre vágyódott. A nénike szólt Apának, hogy adjon már egy papírzsebkendőt, hogy letörölhesse a "puszikám" nyomait. Kapott zsepit, de ezzel még nincs vége a történetnek: másnap este becsöngetett a nénike, hogy én nem puszit adtam neki, hanem megharaptam... Apa elküldte őt a fenébe...Másnap reggel Anyával sétáltunk, amikor megszólított bennünket ugyanez a nénike. Arcán egy ragtapasz és előadta, hogy én megharaptam őt és kellene az oltási könyvem. Anya udvarias, tehát megbeszélte vele, hogy találkozzanak kicsit később a papírboltnál, ahol lehet fénymásolni, és megkapja a fénymásolatot. A nénike megnyugodott, de Anya még mindig kételkedik, mert a nénike eltúlzó története szerint 2 cm mélyen megharaptam... Aki már látott bologneset, tudhatja, hogy ekkora fogaim nincsenek, ráadásul nem is szokásom harapni, ezt a papírboltos hölgy is megerősítette, hiszen évek óta ismer...
Azóta is gondolkodom, hogy mi történhetett... Lehet, hogy beleakadt a ráncos képébe valamelyik fogam és megkarcolta? Anya minden esetre "gyilkosnak" nevez most már...Ráadásul nincs vége a történetnek, mert tegnap eljött egy doki-bácsi, valami állat-tisztiorvos, és megnézett, hogy nem vagyok-e veszett... Az oltási könyvemet is megtekintette, és meg is simizett, de valahogy fura volt, hogy még egyszer eljön a jövő héten, mivel két hetes megfigyelést kell foganatosítania velem szemben. Anya elmondta neki, hogy én kizárólag akkor vadulok meg, hogyha bántalmaznak, így fontolgatja, hogy feljelenti az "áldozatot"... A doki szerint nincs értelme, mert ebből mi nem jöhetünk ki jól, inkább felejtsük el az egészet.