‹‹‹ vissza Bojszi emlékére adatlapjához

Írta Nagymarjanka gazdi (Bojszi emlékére), 2016. February 07. 10:09:47 #24989

Emlékezés Bojszira - Noé Minimenhely




http://www.minimenhely.hu/index.php?pid=2&cid=648



Szívünkben itt élsz továbbra is!

kommentek száma:7tovább

Írta Nagymarjanka gazdi (Bojszi emlékére), 2015. September 13. 08:40:44 #24866

Merre vagy Bojszikám?

Gyerekként sokszor álmodtam arról, hogy jó lenne egy varázspálca, amivel varázsolni lehetne.

Ha tényleg lenne, most visszavarázsolhatnálak a földre, meggyógyíthatnálak, hogy újra magamhoz öleljelek és megsimogassam a kócos buksidat. Belenézhetnék a gyönyörű barna szemeidbe, amiből a sok rossz dolog után, ami a kóborlásod alatt történt, továbbra is végtelen bizalom sugárzott az emberek felé.

Öröme voltál az életemnek és most nem találom a helyem, még mindig abban reménykedem, hogy ez az egész csak rossz álom és nemsokára felébredek.
... és amikor felébredek ott fekszel majd a pokróckádon az ágyam mellett, rám nézel vigyorgó pofikáddal, mintha azt mondanád: Gyerünk Gazdi sétálni, nézd milyen szép a reggel!

Nagyon hiányzol Bojszókám, kár, hogy ilyen kevés időt tölthettem veled!

kommentek száma:6tovább

Írta Nagymarjanka gazdi (Bojszi emlékére), 2014. September 21. 18:37:19 #24415

Talpas

Újabb példa, hogy vannak olyan emberek is, akik nem hagyják sorsára a kutyát, sőt...

A mostani menhelyes gazdikeresőben szerepel Talpas, aki vasúti talpfák közé szorult. Az egész történet nincs leírva, de az emberek összefogtak és a katasztrófa védelmesekkel együtt kiszabadították a apróságot.

Hogy került oda? Már nem is fontos, csak az, hogy ezek az emberek mindenképp dicséretet és köszönetet érdemelnek a tettükért.

Kicsi Talpas, kívánom, hogy a szerencsés mentés után, egy jó gazdikát is találj magadnak!

kommentek száma:1tovább

Írta Nagymarjanka gazdi (Bojszi emlékére), 2014. September 09. 23:44:35 #24395

Gondolkozom...

Mindig megnézem az örökbe fogadható kutyák képét itt a Blökin, talán azért, mert Bojszi is menhelyről került hozzánk. Valahol ő is valamikor megszületett, talán gazdija is volt, utcára került, kóborolt, befogták, gyepire került és el akarták altatni. Neki szerencséje volt, mert a kopott szőrű, több sebből vérző, vemhes remegő állatban valaki meglátta a kutyát, amelyik jobb sorsra érdemes és megmentette bekerült a menhelyre és onnan hozzánk, rengeteg örömöt szerezve nekünk.

Bár minél többet tudnának megmenteni és milyen jó lenne, ha az emberek mindig felelősen, átgondolva fogadnának magukhoz egy kutyát, macskát vagy egyéb állatot!

Nézem Gábor a spicc keverék bájos pofácskáját és közben azt olvasom, hogy a gazda három év után megunva leadta és most egy ólba elbújva, megzavarodva várja, hogy érte jöjjön a gazdája. Ő még nem tudja, hogy nem fog jönni.

MEGUNTA???

Három év nem kis idő, mit csinált vagy mit ne csinálhatott Gábor, hogy a gazdának nem nevezhető valaki, megunja és túl adjon rajta. A gyepire gazda által leadott kutyák bármikor elaltathatók, pláne ha öregek, betegek és kell a hely az új befogadott kutyának. Lehet, hogy még büszke is volt magára, mert nem az utcára tette?

A "megunásra" számomra nincs mentség, azt hiszem ez nem indok!!!

Csak kívánni tudom ennek az embernek, hogy őt is unja meg valaki, bár ő nem fog az utcára, sem menhelyre kerülni, de legalább tapasztalja meg a feleslegesség, szeretet nélküli sivárság érzését!

Remélem, hogy Gábor képét látva valakinek megdobban a szíve és érezni fogja azt, hogy ez a kutyus jobb sorsra érdemes és békés otthont, sok-sok szeretettel biztosít majd neki. Persze nemcsak neki drukkolok, hanem a többi gazdira váró kutyusnak is, akik minden simiért és jó szóért hálásak, abban bízva, hogy egyszer csak hazaviszi őket valaki.

kommentek száma:5tovább