Írta potya gazdi (Grizelda), 2010. June 07. 23:14:27 #8462

egy napig a kiscicám

Ma reggel a munkahelyem kertjében láttam, hogy egy kis fekete -fehér kupac fekszik a fűben. Egy kiscica volt, akit teljesen tönkretett a macskanátha és ott feküdt elhagyva, magányosan. Az egyik szeme már kifolyt addigra, a szemüregből a genny folyt. A másik szeme teljesen ki volt fordulva és átszőtte a penész. A kiscica lélegzett, de nem volt magánál. Felvettem a fűről, a kolléganőm mondta, hogy tegyem be a bokor alá, mert ha meglátják ezt a kis szerencsétlent, balhé lesz.A cica közben magához tért, a két kis mellső mancsával átölelte a mutatóujjamat és dorombolni kezdett. Nem volt szívem letenni, bebugyoláltam egy kendőbe és betettem egy dobozba. Ivott kis tejet és ha a hangomat hallotta, nyávogott. Éreztem én, hogy nincs remény, de nehéz volt elfogadni, hogy ennyi egy élet...
Megszerveztem a családdal, ha esetleg élhet, hol különítsük el és elvittem állatorvoshoz. Az orvos mondta, hogy nincs remény. A cicus túl fiatal, valóban kifolyt a szeme, a másik bármikor kifolyhat és nem élheti túl, nagyon gyenge. Mondtam neki, hogy meg van szervezve otthon minden, de ő közölte, hogy ebben az esetben nem szabad érzelmi alapú döntést hozni. A macskanátha megfertőzte már születésekor és kezeletlenül ez bizony halálos, ne hagyjuk őt szenvedni. Végül beleegyeztem az altatásba. Mielőtt elaltatta, elnevezte Döncinek mondván, hogy ne névtelenül haljon meg a kiscica. Miután kijöttem a rendelőből, kértem Istent vigyázzon rá helyettem, mert én nem voltam rá képes. Nem tudtam segíteni rajta.
Döncike emlékére, aki egy napig volt a kiscicám és a szívemben temettem el.

"Tán bánatom a felleg
És sóhajom a szél?
Ők messze délre keltek,
Ittmaradtam én.

Tán mosolyom a rózsa
És gyönyöröm a láng?
Hervadva, ellobogva
Néznek vissza rám.

Felhőn túl, szelek ágyán,
Hol örök rózsa nyit
És örök fény a párnánk,
Várnak valakit..."
(Juhász Gyula - Elmenőben)