"Én sose jártam nélküled,
csak most jöttem előre;
az ifjúságod elgurult,
azt őrzöm itt a földbe.
A szál, mely fogta lelkemet,
a fényes szál kibomlott,
ne sírj ha e kövek felé hajolsz,
s nevem kimondod.
Mert jössz te is. Úgy várlak itt,
mint otthon, odafenn,
s nem tudta más, hogy közeledsz,
csak szívem és fülem.
Majd rádnézek, mint annyiszor,
hogy mit hoztál nekem,-
ó, hozd magaddal a napot!
Hideg van idelenn."
(Szabó Magda)
kommentek száma:5tovább
Öreg, fáradt kutya lettem, ez a helyzet. Gombás fertőzés támadta meg a bőrömet, amire már nincs orvosság, mert az immunrendszerem legyengült és belehalnék az injekcióba. Nizorallal kellene, hogy fürdessenek 2-3 naponta, de legutóbb is rosszul lettem és összeestem a kádban. Ráadásul hiába fűtenek be gazdiék, fürdés után fázom. A szuris ember nagyon csóválja a fejét felettem, ami nem nagyon tetszik. Lehet, meg kéne harapnom. 
Még gondolkodom rajta a legközelebbi alkalomig. Azért mert vak vagyok és siket, fogaim még vannak. Szerencsére étvágyam is, csak ez a gyengeség - meg a fertőzés - ne lenne. Gyakran be is kakilok, amit gazdiék szó nélkül összeszednek, pedig amikor még gyerek voltam, mindig morogtak érte. Mostanában ha érzem, hogy kakilni kell, már jön is. Ez a helyzet velem.
kommentek száma:4tovább
Boborjánt egy héttel ezelőtt a munkahelyem kertjébe dobta be valaki okosan és ügyesen, ahogy kell, jól meg is ütötte magát és egy vad kandúr jól meg is tépte. Éppen szabadságon voltam, a kolléganőm hívott, ő mesélte a történetet. Vele próbálunk segíteni a macskákon, etetni, ivartalaníttatni őket.
Egy másik kolléganő haza is vitte, mert kis cuki-muki fehér cicus, de kis édi-bédi. Hétfőn megkeresett a kolléganő, hogy kitette a kertbe Hópihét ( 
), mert bolhás és a kutyája is bolhás lett miatta, meg a férje sem szereti és különben sem kell neki, mert ő nem akar egy macskához alkalmazkodni. Arra gondolt, hogy elviszi és bedobja egy másik kertbe, mert nem ment el a cica, csak ül a lábtörlőn és néz be a házba. Mondtam neki, hogy inkább hozza vissza, ne csinálja. Másnap hozta is Boborjánt, aki halálra volt rémülve. Szerencsétlenségemre lementem megnézni.Mondtam magamnak megnézem és kész, nem veszem fel, nem simogatom, semmi. Amikor megláttam, rém bután nézett ki a fejéből, el is neveztem Pandacsöki Boborjánnak, mert érzékeltem némi hasonlóságot közöttük.
Ment az intézményes hiszti, hogy megint mennyi macska van, ez tűrhetetlen. Délutánra elhatároztam magam, hogy ideiglenesen hazahozom. Összeszedtem az intézményi macskakosárral együtt és jöttünk. Ő nézegetett, aludt, összepisilte magát, mint afféle cicagyerek. Elvittem állatorvoshoz bolhairtási célzattal. Mondta a doki, hogy kb. 3 hónapos, de alulfejlett, alultáplált és a bolhák tömegei miatt vérszegény. Már nem bolhás a kicsi. Egyelőre velünk marad, én nem fogom kitenni.
Ennyi Boborján előélete, remélem a további sorsa szerencsés lesz.
kommentek száma:2tovább
Este már nagyon rosszul volt. Nem tudott felkelni és gazdi a padlón ágyazott meg neki, hogy kényelmesen fekhessen. Éjjel virrasztottunk, gazdi tejjel itatta az öregfiút:"igyál Tódikám!" Jégkockával dörzsölgette a fejét és a szíve környékét, Tódi nyalogatta a jégkockát és gazdi kezét, jólesett neki a folyadék. Én mellette feküdtem, Heni cica pedig hozzábújt és bökdöste, nyalogatta a fejét és a hasát. Reggel jött az állatorvos és elaltatták őt, mert a szíve már elnyomta a tüdejét és nem volt remény. Eltemették őt a kertben. Alátettek egy törülközőt és jól bebugyolálták, hogy kényelmes legyen a sírja, ne kelljen a kemény földben feküdnie (ilyen bolond az ember).
Én azóta keresem, keresem... Körbejártam a kertet, hátha ott van valahol. Megnéztem minden bokrot, a gödröket, nem volt sehol. Bejöttem a házba, még a szekrényeket is megnéztem, újra, meg újra. Aztán kimentem a kertbe. A vacsit sem kértem, mert ő nem volt ott, üres volt a tálja. Ezt sem értem, nem kap enni? Hol van? Ki akartam menni, de eleredt az eső és nem engedtek. Körbejártam a házat! Engedjetek ki, hátha kint van mégis!!! Gazdi meg csak jön utánam némán. Miért nem hívja? Menjünk be inkább, mégis inkább bent keresem, hátha bent van...
Hol van Tódi? Mindig itt volt mellettem. Mindig.
kommentek száma:8tovább
Nehéz az elválás, ha valakit közel 14 éve gondozol és szeretsz. A szemem láttára nőttél fel, emlékszem, milyen fürge kutya voltál. Agilitybajnok 
. Te voltál a leggyorsabb, hibátlanul futottad végig a pályát. Mindig szerettél rohanni. Körbe-körbe, előre-hátra, senki meg nem előzött. A futás volt a kedvenc játékod.
Közben elteltek az évek és nagyon rövid az idő. Szinte érzem, ahogy kipereg a maradék idő az ujjaim közül. Mindig tudtam, hogy egyszer itthagysz, de ez akkor sem könnyű. Még reménykedünk Öreglány. Hátha tud segíteni az orvos. Segítsen a doki, ne csak a fejét csóválja! 
Nem akarok rossz híreket hallani! Azt akarom, hogy élj!
kommentek száma:5tovább
Tegnap itt a faluban a közértbe menet az úttest melletti árokparton találtam egy fekvő sünit. Először elmentem mellette gondolván, hogy úgysem él már, de aztán visszamentem valami rossz érzés miatt és láttam, hogy él. Aztán kis idő múlva újra visszamentem és még ott volt azon a nagyon-nagyon rossz helyen (sünszempontból, mivel nyüzsgő emberek, kutyák, autók, mindenféle veszély). Hazahoztam hát azzal, hogy estefelé elviszem valami jobb helyre. Aztán nem vittem el, mert elkezdtem aggódni, ugyanis errefelé nincsenek jobb helyek, meg nem is ismerem a sünöket, hogy vissza akarna-e jönni? Akkor elütik, vagy valami. Nyilván valahol élt eddig, de most nem is tudom. Errefelé sok sünit látok elütve és sajnálom őket. Adtam neki főtt tojást, almát, répát. Ma főzök neki rizst, mert úgy látom, kissé hasmenése van. Valaki tudna tanácsot adni? Néztem interneten hátha vannak pl. sünmentők, de nem találtam semmit. Egy műanyag dobozban lakik most, nem is akar elmenni sem. Eszeget azért és az alá tett pólóba teljesen betekerte magát, de nyugtalanít a sorsa. Itt a kertben sem lenne jó kiengedni, mert nincsenek jó búvóhelyek. Egyelőre a dobozában biztonságban van, most összeraktunk neki egy kis fadobozt, amibe bebújhat addig is amíg kitaláljuk mi a jó neki.
kommentek száma:2tovább
Gazdi kolléganője mesélte egyik nap, hogy vettek egy kiskutyát, a néhány hónapja meghalt németjuhászuk helyére. A hölgy ki volt akadva kissé a családjára, mert ő nem akart újabb kutyát, meg különben is állandóan láb alatt van. Ma reggel lelkesen beszaladt gazdihoz az irodába és újságolta, hogy visszavitték a kiskutyát a "tenyésztőhöz". Kérdezte anyám rendkívül elmésen: hogyhogy? Azt felelte, hogy elvitték az állatorvosukhoz, aki régi barát és az nagyon lehúzta, a közelébe sem ment, mert férges volt. Kérdezte anya nagy naívan: férges volt az állatorvos? Ajjaj. Kiakadt a nő teljesen és közölte, hogy nem, a kutya volt férges és oltatlan. Gazdi már dühös volt rá és megkérdezte, hogy úgy vettek kutyát, hogy nem voltak tisztában vele, hogy 8 hetesen már két oltása kell legyen?! És különben is, milyen állatorvos az, aki a közelébe sem megy egy kutyának?! 
Mire a nő: különben is keverék volt, azért sem ment a közelébe, mondta nekik, hogy vigyék onnan!
Gazdi közölte vele, hogy mi (vagyis a 3 kutyája) MIND keverékek vagyunk. Erre mondta a kolléganője már vérig sértve, hogy gazdi tudta, hogy keverékek vagyunk (ez mondjuk igaz 
- és így is vállalt minket), de ők nehogymár vegyenek egy keverék kutyát 25 ezer Ft-ert! Anya ledöbbenve kérdezte tőle, komolyan gondolta, hogy egy fajtatiszta, jó vérvonalú németjuhászt odaadnak neki ennyi pénzért?! 
Származási lappal, szűrve, stb?! Ezt neki tudnia kéne, hiszen autót sem vesz minden nélkül. Ráadásul a kutya élőlény, nem egy zokni, amit visszadobok, mert mégsem tetszik. Aszongya a nő: nekik nem kellett törzskönyv, mert kutyát akartak, nem egy papírt. Anya azt felelte, hogy volt is egy kutyájuk, akit megvettek egy gané szaporítótól, mert gyökerek és occsón akartak kutyát és aztán eldobták maguktól szegényt és szégyelljék magukat, nem méltóak arra, hogy kutyájuk legyen! 
kommentek száma:6tovább
http://www.kulturpart.hu/rengeteg/17208/telthaz_az_illatos_uton
Ma olvasta gazdi ezt a felhívást. Tudjátok, engem 1996-ban, kb. 3 hónapos koromban a villamosvégállomáson az induló villamos alól rántottak ki és hazahoztak. Mivel már volt 2 kutyájuk, megpróbáltak elhelyezni valahol. A Lehel úti Állatkórházban mondták, hogy beraknak egy ketrecbe, és aztán majd bevisznek az Illatos útra, gazdi nem hagyott ott, mert hallotta, hogy a bekerülő kiskutyákat elviszi a szopornyica. Felhívott több menhelyet (sehol nem volt hely), egyik közelibe személyesen elvitt, itt megmondták, hogy mivel fekete lány kutya vagyok, biztosan nem kellek majd senkinek, tehát ha gondolja elaltatnak engem. Ezt sem akarta.
Eltelt egy hét és az állatorvosunk szólt, hogy egy férfi érdeklődik, a hétvégi telkére keres kutyát, ha végképp nem tudnak engem megtartani, akkor szól ennek a férfinak, aki értem jön. Gazdi kérdezte,hogy ott lakik-e az a férfi? Kiderült, hogy nem, csak hétvégenként jár le, kell valaki, aki őrzi a telket. Nem adott oda.
Közben eltelt 13 év és még mindig velük vagyok, azt mondják, egy percig sem bánták meg, hogy megtartottak, de a társaim többsége nem ilyen szerencsés, ártatlanul meg kell halnia.
Soha nem volt kiskutyám, mert gazdi nem akarta szaporítani a halálra ítélt szerencsétlenek számát, enélkül is van elég baj a világon. 1 éves koromban ivartalaníttattak és ez jó így. Az eltelt évek során sok minden történt a családunkban - sikerek is, mellette betegség, munkanélküliség, költözés - soha egy percig nem jutott eszükbe, hogy én már nem kellek nekik.
Kérlek, mielőtt kutyát veszel magadhoz, vagy kiskutyákat akarsz a kutyádtól, gondold végig, biztos, hogy kitartasz mellette, annyi sok évig, amíg egy kutya él? És nézegesd a sintértelep(ek) honlapját! Minden ott lévő kutya aranyos kiskutyaként kezdte az életét és hová jutottak, mondd?
kommentek száma:10tovább
Nem szeretem, hogy a gazdik össze-vissza mászkálnak, de már nagyjából beletörődtem. Mondjuk vihetnének magukkal mindenhová, de sosem hallgatnak rám. Gazdianyu bajba is került az értetlensége miatt. Egyik reggel fogta a szatyrot és a kérésem ellenére közölte, hogy megy a közértbe. Nem tetszett ez nekem, de mit lehet tenni? Menjen, ha annyira akar. Gondoltam, a konyhában megvárom, addig is alszom legfeljebb, mert ki tudja mikor alhatok legközelebb? Bármi közbejöhet, mondjuk húst szeletel, főz valamit, leejti, stb.
Közben ő a közértben bajba került - ha elkísérhettem volna, ott helyben szétcsapok, de hagyjuk, inkább folytatom.
Ahogy később rekonstruáltam a történteket, gazdianyu előtt egy népes család nyomult a közértben, amikoris az egyik némber ráfogta, hogy ellopta a mobiltelefonját és ha nem engedi be a házba körülnézni, rendőrt hív és elviteti. Körülvették és ordítoztak vele, ő pedig zavarában bizonygatni kezdte, hogy nem lopott el semmit. Eszébe sem jutott, hogy ha a helyszínen ellopna valamit, az hogy kerül azonnal a házba? Hiába nem mindenki lehet olyan logikusan gondolkodó és okos, mint én. Beengedte a némbert, aki az előszobában elkezdett kutakodni, a família meg a ház előtt üvöltözött. Felébredtem a zajra, kellett kis idő, mert a fülem, hát nem a régi. Kinéztem, hogy megjött-e anyu? Látom ám a némbert. Naggyon mérges lettem, ilyenkor lábujjhegyre állok és felborzolódom. Egyébként ez nem szokásom abban az esetben, ha gazdiék engednek be valakit, de a némber szándéka messzire bűzlött. Neki is rontottam rendesen, ő kirohant az ajtón én pedig a famíliájával együtt kikergettem a kertből 
. Mit képzel ez magáról? Benézek a házba, gazdianyu sír. Nem vagyok én lelkigondozó, megnéztem hát a a szatyrot, hozott-e valami érdemlegeset? Nem hozott semmit, de semmit! Akkor minek ment el? Nincs igazam? Némberék még üvöltöztek kicsit a ház előtt, gazdianyunak eszébe sem jutott rendőrt hívni, mert lassan fogta fel a történteket, aztán még ő szégyellte magát.
kommentek száma:5tovább
Nitacyca bejelentkezett a blökire
1 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2 napja
Ada és Lilko barátok lettek
3 napja
Ada és Lola barátok lettek
3 napja
hirmannszilvi bejelentkezett a blökire
3 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 20.
Királyvári bejelentkezett a blökire
2024. April 18.
Mütyürke bejelentkezett a blökire
2024. April 18.
