Írta reidleva gazdi (Sári), 2009. October 15. 21:59:26 #2612

Minden kezdet nehéz

Az első hetek félelmei után kezdtem kicsit reménykedni,hogy nem lesz semmi baj amikor beütött a mennykő.Sétáltunk izgágával és jött egy nagy hatalmas fekete cimbora.Megijedtem ,mi van ha haza akar ő is jönni velünk és én meg mehetek világgá.Ezt nem tűrhetem,elkezdtem ordítani:AZ ÉN IZGÁGÁM ,NEM ADOM ,MEGHARAPLAK,EREDJ INNEN!És megharaptam izgágát.Rámkiáltott ÁRI NEM!Nem értettem,ki az a Sári és mit nem.Otthon volt sürgés,forgás,ilyeneket mondtak,HOL A JÓD,NINCS KÖTSZER,MIT CSINÁLJUNK,BE VAN OLTVA NAGY BAJ NEM LEHET.Aztán leültek tanakodni mi legyen,szúrós azt mondta :Idő kell neki,tanítani kell.Kit ? Engem ,na abból nem esztek,gondoltam.Majd én megmutatom.Hát kemény idők jöttek.
Ül,Sári,Gyere ide Sári,Nem szabad SÁRI.Papa zoknija,fuj Sári,Mama papucsa,pláne !Aztán rájöttem,nem fogok én veletek vitatkozni,kisujjamból kirázom de a jutalomfalat az nekem jár.Igenis ide a sajtot,megdolgoztam érte.Leültem,odamentem,még mit nem ingyen.És hátvakit és pocicsikit is kérek mert az is jár.Buksisimogatás meg egyenesen kötelező.Rendre tanítottam őket.
Most szunyókálok egy kicsit a fotelemben,aztán talán Papa is beleülhet ha jól viselkedik./néha mondja:Ej de leülnék a fotelembe,szegény azt hiszi az övé)