Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. August 31. 22:58:14 #25549

3. Szőrmók és Kodi

Sziasztok! Szőrmók vagyok. Egy 8 hetes kis chihuahua kutyus. Most elmesélem egy újabb kalandomat. Az első szombatomon történt. Mikor reggel felébredtem, Claudia levitt sétálni és hogy végezzem el a dolgomat, hisz valahogy az almot megszokni nem akartam.
Közben Georg gazdám elment valahova. Mi pedig egy kicsit sétáltunk, aztán feljöttünk. Még egyet pihentünk, majd megszólalt a kapu csengő. Én gyorsan elrejtőztem gazdinénim szobájában, hiszen eléggé félős voltam. Nem sokkal később megjelent Georg gazda, de nem volt egyedül. Vele érkezett egy 11 év körüli kisfiú is, akiről kiderült később, hogy Kodinak hívják és Ő a gazdám gyermeke. Én persze jól elbújtam, így mindenfele keresni kezdett Claudia, végül Kodi talált rám az ágy mögött. Először nem tetszett nekem, hogy egy számomra idegen akar kapcsolatba lépni velem. Főként, hogy gyerek. Így aztán mérgesen morogtam rá. Ő azonban kedvesen szólongatott és addig addig foglalkozott velem, míg végül előmerészkedtem rejtekhelyemről és barátságot kötöttem vele.
Mindez szinte pillanatok alatt végbement. Persze számomra nem utolsó szempont volt az sem, hogy bejuthattam a szobájába, ami mindez ideig zárva volt előttem. Igen, ez a helyiség is tartogatott sok izgalmas búvóhelyet nekem, de a felfedezésüket máskorra halasztottam, hisz most Kodi sokkal érdekesebb volt.
Igaz nem sokáig maradt, mert hamar magamra hagyott és Georg-al es Claudiával együtt elmentek valahova és csak órákkal később kerültek elő. Amikor megjöttek, a szavaikból azt vettem ki, hogy vásárolni voltak. Kodi új cipőket is kapott. Bar én nem láthattam őket, mert mint megemlítették, lent hagyták a kocsi csomagtartójában. Engem ez a tény nem különösebben érdekelt, hiszen ott volt a régi cipője és annak a fűzője bizony nagyon izgalmas játéknak ígérkezett és Ő is megengedte, hogy játsszak vele. Nem úgy mint a gazdinénim, aki folyton rám szólt, ha a cipőjét kezdtem el rágcsálni.
Rájöttem, hogy a gyerekek nem olyan szigorúak, mint a felnőttek. Így aztán, míg Claudia ebédet főzött, én Kodival a szobájába tartottam és Ő azonnal maga mellé vett az ágyára. A laptopján játszott, engem viszont a zsinórja érdekelt. Persze ezt Ő sem hagyta, hogy megrágjam. Ez nem nagyon tetszett, de beletörődtem, hisz jóba akartam lenni vele. Azt játszottam, hogy leugráltam az ágyról és aztán újra meg újra felkéretőztem oda. Kodi türelmes volt velem. Sőt a tabletjével le is fotózott és megmutatott a barátjainak is. Akik persze plüss kutyusnak néztek, nem hitték el, hogy igazi vagyok, mivel olyan aprócska voltam ekkor még, igaz, az is hogy túl nagyra sem fogok nőni. Gazdijaimnak azonban így is tetszettem és persze Kodinak is.
Egész nap ott töltöttem el az időm nagy részét nála, így gazdinénim meg is jegyezte, hogy hanyagolom Őt. Persze ez csak átmenetileg volt így, míg Kodi itt tartózkodott. Ez mindössze a hétvége volt. Kodi vasárnap reggel le akart vinni sétálni, de Claudia nem engedett le vele. Féltett, hogy valami bajom esik. Később ő maga vitt le, hogy elintézzem a dolgaimat és bár hívta Kodit is, Ő inkább akkor már játszani akart, így nem jött.
A vasárnap délelőttöt azonban még vele tölthettem, fel-felkéretőzve az ágyára és bizony szomorkodtam, amikor délután Georg gazdám kikísérte a buszmegállóba és felrakta egy buszra. Főként azért keseregtem, mert így elvesztettem a lehetőséget arra, hogy felfedezzem a szobáját. Hiszen onnantól kezdve az ismét zárva volt számomra.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November


Sziasztok! Szőrmók vagyok. Egy 8 hetes kis chihuahua kutyus. Most elmesélem egy újabb kalandomat. Az első szombatomon történt. Mikor reggel felébredtem, Claudia levitt sétálni és hogy végezzem el a dolgomat, hisz valahogy az almot megszokni nem akartam.

Közben Georg gazdám elment valahova. Mi pedig egy kicsit sétáltunk, aztán feljöttünk. Még egyet pihentünk, majd megszólalt a kapu csengő. Én gyorsan elrejtőztem gazdinénim szobájában, hiszen eléggé félős voltam. Nem sokkal később megjelent Georg gazda, de nem volt egyedül. Vele érkezett egy 11 év körüli kisfiú is, akiről kiderült később, hogy Kodinak hívják és Ő a gazdám gyermeke. Én persze jól elbújtam, így mindenfele keresni kezdett Claudia, végül Kodi talált rám az ágy mögött. Először nem tetszett nekem, hogy egy számomra idegen akar kapcsolatba lépni velem. Főként, hogy gyerek. Így aztán mérgesen morogtam rá. Ő azonban kedvesen szólongatott és addig addig foglalkozott velem, míg végül előmerészkedtem rejtekhelyemről és barátságot kötöttem vele.

Mindez szinte pillanatok alatt végbement. Persze számomra nem utolsó szempont volt az sem, hogy bejuthattam a szobájába, ami mindez ideig zárva volt előttem. Igen, ez a helyiség is tartogatott sok izgalmas búvóhelyet nekem, de a felfedezésüket máskorra halasztottam, hisz most Kodi sokkal érdekesebb volt.

Igaz nem sokáig maradt, mert hamar magamra hagyott és Georg-al es Claudiával együtt elmentek valahova és csak órákkal később kerültek elő. Amikor megjöttek, a szavaikból azt vettem ki, hogy vásárolni voltak. Kodi új cipőket is kapott. Bar én nem láthattam őket, mert mint megemlítették, lent hagyták a kocsi csomagtartójában. Engem ez a tény nem különösebben érdekelt, hiszen ott volt a régi cipője és annak a fűzője bizony nagyon izgalmas játéknak ígérkezett és Ő is megengedte, hogy játsszak vele. Nem úgy mint a gazdinénim, aki folyton rám szólt, ha a cipőjét kezdtem el rágcsálni.

Rájöttem, hogy a gyerekek nem olyan szigorúak, mint a felnőttek. Így aztán, míg Claudia ebédet főzött, én Kodival a szobájába tartottam és Ő azonnal maga mellé vett az ágyára. A laptopján játszott, engem viszont a zsinórja érdekelt. Persze ezt Ő sem hagyta, hogy megrágjam. Ez nem nagyon tetszett, de beletörődtem, hisz jóba akartam lenni vele. Azt játszottam, hogy leugráltam az ágyról és aztán újra meg újra felkéretőztem oda. Kodi türelmes volt velem. Sőt a tabletjével le is fotózott és megmutatott a barátjainak is. Akik persze plüss kutyusnak néztek, nem hitték el, hogy igazi vagyok, mivel olyan aprócska voltam ekkor még, igaz, az is hogy túl nagyra sem fogok nőni. Gazdijaimnak azonban így is tetszettem és persze Kodinak is.

Egész nap ott töltöttem el az időm nagy részét nála, így gazdinénim meg is jegyezte, hogy hanyagolom Őt. Persze ez csak átmenetileg volt így, míg Kodi itt tartózkodott. Ez mindössze a hétvége volt. Kodi vasárnap reggel le akart vinni sétálni, de Claudia nem engedett le vele. Féltett, hogy valami bajom esik. Később ő maga vitt le, hogy elintézzem a dolgaimat és bár hívta Kodit is, Ő inkább akkor már játszani akart, így nem jött.

A vasárnap délelőttöt azonban még vele tölthettem, fel-felkéretőzve az ágyára és bizony szomorkodtam, amikor délután Georg gazdám kikísérte a buszmegállóba és felrakta egy buszra. Főként azért keseregtem, mert így elvesztettem a lehetőséget arra, hogy felfedezzem a szobáját. Hiszen onnantól kezdve az ismét zárva volt számomra.

Folytatása következik

Pécs, 2014. November