Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. September 02. 20:55:04 #25554

5. Szőrmók az állatorvosnál

Sziasztok. Szőrmók vagyok és ismét jelentkezem. Ma már vasárnap van. Egy hete vagyok az új gazdijaimnál és jól érzem itt magamat. Szeretném nektek elmesélni a délután átélt dolgokat. A gazdijaim, Kodival elmentek ebédelni Claudia szüleihez. Mikor hazaérkeztek, kicsit meg együtt lehettem Kodival, aztán Georg gazdám elvitte Őt a buszhoz, hogy hazautazzon. Szomorú voltam miatta, de gazdinénim levitt sétálni, így kiugrándozhattam magamat. Nem is sejtettem, hogy mire készülnek. Mikor gazdim hazajött beraktak a hordozó kosaramba és beszálltunk az autóba. Jó hosszan kocsikáztunk, míg végül megérkeztünk úti célunkhoz, az állatorvosi rendelőbe. Én még nem igazán tudtam, hogy az micsoda. Kis kosaramból nem sok mindent láttam. Viszont hallottam néhány kutyus nyüszítését, ami nem ígért sok jót. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért hoztak ide a gazdijaim. Sokan voltak előttünk, így előbb az udvaron, majd a váróteremben várakoztunk a sorunkra. Majd egy óra volt, mire végre beszólítottak. A doktor bácsi eleinte nagyon kedves volt. Megnézte az oltási könyvemet, majd megvizsgált. Meghallgatta a szívecskémet, amely úgy kalimpált az izgalomtól. Aztán belenézett a fülecskémbe is és megállapította, hogy egészséges kiskutya vagyok. Hát ekkor következtek azok a dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Először közölte, hogy a soros oltást meg kell kapnom. Így Georg gazdám lefogott engem, aztán a doki megbökött engem. Hirtelen megharaptam gazdim kezét, mert nagyon fájt a szuri. Meg is jegyezte hangosan ezt a tényt. Claudia gazdám nem tudta nézni, ahogy megszúrnak, így elfordította a fejét. Éreztem, hogy nagyon sajnál Engem. Reméltem, hogy most már készen vagyunk, de sajnos nem így történt. Még vissza volt a chip. Először egy regisztrációs lapot töltöttek ki. Beírták az adataimat, majd gazdinénimet is, hiszen az Ő tulajdona lettem. Aztán a doki hozta a chipes tűt és Georg ismét lefogott. Egy kis fájdalmat éreztem, de most nem haraptam meg. Aztán leolvasta a készülékével, hogy működik-e. Minden rendben volt. Gazdám fizetett és már készen is voltunk. Visszarakott a hordozómba és már indultunk is kifelé. Beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.
A szuri és a chip helye meg napokig fájt, ha véletlenül hozzáértek gazdijaim. Ilyenkor felnyüszítettem. Claudia gazdim pedig végtelenül dühös volt azokra, akik a chipeket kitalálták a kutyusok számára. Tudta azonban, hogy jelenleg nem tehet ez ellen semmit. Hát ez volt az Én kalandom a kutyadokinál.
Folytatása következik

Pécs, 2014. NovemberSziasztok. Szőrmók vagyok és ismét jelentkezem. Ma már vasárnap van. Egy hete vagyok az új gazdijaimnál és jól érzem itt magamat. Szeretném nektek elmesélni a délután átélt dolgokat. A gazdijaim, Kodival elmentek ebédelni Claudia szüleihez. Mikor hazaérkeztek, kicsit meg együtt lehettem Kodival, aztán Georg gazdám elvitte Őt a buszhoz, hogy hazautazzon. Szomorú voltam miatta, de gazdinénim levitt sétálni, így kiugrándozhattam magamat. Nem is sejtettem, hogy mire készülnek. Mikor gazdim hazajött beraktak a hordozó kosaramba és beszálltunk az autóba. Jó hosszan kocsikáztunk, míg végül megérkeztünk úti célunkhoz, az állatorvosi rendelőbe. Én még nem igazán tudtam, hogy az micsoda. Kis kosaramból nem sok mindent láttam. Viszont hallottam néhány kutyus nyüszítését, ami nem ígért sok jót. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért hoztak ide a gazdijaim. Sokan voltak előttünk, így előbb az udvaron, majd a váróteremben várakoztunk a sorunkra. Majd egy óra volt, mire végre beszólítottak. A doktor bácsi eleinte nagyon kedves volt. Megnézte az oltási könyvemet, majd megvizsgált. Meghallgatta a szívecskémet, amely úgy kalimpált az izgalomtól. Aztán belenézett a fülecskémbe is és megállapította, hogy egészséges kiskutya vagyok. Hát ekkor következtek azok a dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Először közölte, hogy a soros oltást meg kell kapnom. Így Georg gazdám lefogott engem, aztán a doki megbökött engem. Hirtelen megharaptam gazdim kezét, mert nagyon fájt a szuri. Meg is jegyezte hangosan ezt a tényt. Claudia gazdám nem tudta nézni, ahogy megszúrnak, így elfordította a fejét. Éreztem, hogy nagyon sajnál Engem. Reméltem, hogy most már készen vagyunk, de sajnos nem így történt. Még vissza volt a chip. Először egy regisztrációs lapot töltöttek ki. Beírták az adataimat, majd gazdinénimet is, hiszen az Ő tulajdona lettem. Aztán a doki hozta a chipes tűt és Georg ismét lefogott. Egy kis fájdalmat éreztem, de most nem haraptam meg. Aztán leolvasta a készülékével, hogy működik-e. Minden rendben volt. Gazdám fizetett és már készen is voltunk. Visszarakott a hordozómba és már indultunk is kifelé. Beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.

A szuri és a chip helye meg napokig fájt, ha véletlenül hozzáértek gazdijaim. Ilyenkor felnyüszítettem. Claudia gazdim pedig végtelenül dühös volt azokra, akik a chipeket kitalálták a kutyusok számára. Tudta azonban, hogy jelenleg nem tehet ez ellen semmit. Hát ez volt az Én kalandom a kutyadokinál.

Folytatása következik

Pécs, 2014. November