Hosszú utat tettünk meg, majd végül megérkeztünk egy helyre, ahol minden olyan idegen volt nekem. Mindenféle emberek jöttek, hogy engem megnézzenek. Én már nagyon éhes voltam és nagyon fáradt, fáztam is. Hallottam, hogy azt mondják még valami helyre elvisznek, hogy valakiknek megmutassanak. Én nem akartam mást, csak visszamenni a mamámhoz, a testvéreimhez..... Istenem, mi lesz velem? Már teljesen kimerültem, csak nyüszíteni volt erőm. Jött egy másik kétlábú, aki gyengéden felemelt, magához ölelt és azt mondta, most már nyugalomra van szüksége. Kinek? Nekem? Na végre! Mindenkit elküldött, csak ő meg én maradtam. Enni és inni adott, simogatott, amitől úúúúgy megnyugodtam. Ő az első pillanattól nagyon szimpatikus volt nekem. Beletett egy szép meleg takaróval bélelt kosárba, ahol elaludtam. Később felébredtem, mert eszembe jutott az anyukám, nyüszíteni kezdtem, majd elindultam megkeresni ezt a szimpi kétlábút, jól esett volna egy kis vígasztalás... Meg is találtam őt, EGY ÉLETRE! Most már ő az anyukám, és imádjuk egymást. Én vagyok az "Ő egyetlen KINCSE"! Mint kiderült, ő annak a magasabb kétlábúnak a testvére, aki elhozott a mamámtól. Egyébként őt is nagyon szeretem, sokszor visz sétálni és mindig kapok tőle jutifalatot. Ha anya dolgozik, vagy elutazik, olyankor a családjánál vagyok elszállásolva. Minden családtagot nagyon szeretek, és az életem árán is megvédenék. El is kényeztettek rendesen.... De erről majd később!
kommentek száma:2tovább
Szanyban láttam meg a napvilágot 2008.február 7-én, 8 testvéremmel együtt. Hat hetesek lettünk, mikor mindenféle emberek jöttek, hogy megnézzenek minket. Némelyik ember kedvesen megsimogatott, de volt olyan is aki durván felemelt és összevissza fogdosott. Az a kétlábú, aki a mamámról, a papámról meg rólunk gondoskodott, mindig azt mondta, hogy kizárólag hobbikutyának ad el minket. Mi az a hobbi??? És kit adnak el??? Nem értettem. Egy napon az egyik húgomat elvitték. Nyüszített szegény és én nagyon sajnáltam, de titokban örültem, hogy nem engem vittek el. Gyorsan oda is bújtam az anyukámhoz. Másnap megint kivittek minket az udvarra, mert újabb kétlábúak jöttek megnézni minket. Az egyik kedvesen felemelt, megsimogatott, azt mondta szép vagyok. Majd odafordult a másik kétlábúhoz, akivel érkezett, neki meg azt mondta: Ő lesz az! Nem tett vissza a testvéreim közé, hanem elindult velem a kapu felé. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni, nyüszítettem, hogy Mami segííííts! Elvisznek!!! Még hallottam, hogy az anyukám és az apukám elkezdenek ugatni, de sajnos nem tudtak segíteni nekem. Aztán a kétlábú elővett egy szép takarót, amibe beletett, majd beültünk egy nagy dobozszerű izébe, amit úgy hívnak hogy autó. Magához ölelt, amitől egy kicsit megnyugodtam és elaludtam. Arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem. Ránéztem a kétlábúra és nyüszítettem, hogy ugyan álljunk már meg, mert pisilnem kell. Megálltunk, a kétlábú felemelt és már szálltunk volna ki, de sajna nem bírtam tovább, úgyhogy lepisiltem. Nem szidott meg, de nem is örült túlságosan. Tovább utaztunk... Nagyon meg voltam rémülve, hiányzott a mamám, meg a testvéreim. Arra gondoltam, hogy most majd figyelem az utat, merre kell visszajönnöm, de sajnos nagyon elálmosodtam. A dobozszerű izé monoton duruzsolása elringatott, és én elaludtam.... folyt. köv.
kommentek száma:1tovább
Nitacyca bejelentkezett a blökire
1 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2 napja
Ada és Lilko barátok lettek
3 napja
Ada és Lola barátok lettek
3 napja
hirmannszilvi bejelentkezett a blökire
3 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 20.
Királyvári bejelentkezett a blökire
2024. April 18.
Mütyürke bejelentkezett a blökire
2024. April 18.
