Írta Sundance gazdi (Stexy), 2009. September 17. 15:33:29 #2136

Megérkeztem az új otthonomba

Hosszú utat tettünk meg, majd végül megérkeztünk egy helyre, ahol minden olyan idegen volt nekem. Mindenféle emberek jöttek, hogy engem megnézzenek. Én már nagyon éhes voltam és nagyon fáradt, fáztam is. Hallottam, hogy azt mondják még valami helyre elvisznek, hogy valakiknek megmutassanak. Én nem akartam mást, csak visszamenni a mamámhoz, a testvéreimhez..... Istenem, mi lesz velem? Már teljesen kimerültem, csak nyüszíteni volt erőm. Jött egy másik kétlábú, aki gyengéden felemelt, magához ölelt és azt mondta, most már nyugalomra van szüksége. Kinek? Nekem? Na végre! Mindenkit elküldött, csak ő meg én maradtam. Enni és inni adott, simogatott, amitől úúúúgy megnyugodtam. Ő az első pillanattól nagyon szimpatikus volt nekem. Beletett egy szép meleg takaróval bélelt kosárba, ahol elaludtam. Később felébredtem, mert eszembe jutott az anyukám, nyüszíteni kezdtem, majd elindultam megkeresni ezt a szimpi kétlábút, jól esett volna egy kis vígasztalás... Meg is találtam őt, EGY ÉLETRE! Most már ő az anyukám, és imádjuk egymást. Én vagyok az "Ő egyetlen KINCSE"! Mint kiderült, ő annak a magasabb kétlábúnak a testvére, aki elhozott a mamámtól. Egyébként őt is nagyon szeretem, sokszor visz sétálni és mindig kapok tőle jutifalatot. Ha anya dolgozik, vagy elutazik, olyankor a családjánál vagyok elszállásolva. Minden családtagot nagyon szeretek, és az életem árán is megvédenék. El is kényeztettek rendesen.... De erről majd később!