Írta Valimami gazdi (Spagi), 2013. March 29. 15:23:43 #22736

Anya hazajött

Jó két és fél hétre eltűnt anya. Az első héten nagyon türelmes voltam, majd csak hazajön, mindig hazajött, akkor is, ha későn ért haza. Aztán csak teltek múltak a sötét és világos időszakok, anya meg sehol.
A második héten kezembe, akarom mondani mancsomba vettem az ügyet, elkezdtem keresgélni, minden helységbe benéztem naponta többször is, de nem volt sehol. Mindannyiszor visszaballagtam az ágyamba, és nem érdekelt az sem, hogy anya fia dögönyöz, labdát dobál nekem, vagy épp hógolyózni szeretne velem. A kaját elfogadtam tőle, a kondimra, vagyis a pocimra azért ügyeltem.
A harmadik héten azon gondolkoztam, anya se különb a többi embernél, magamra hagyott, nem érdeklem őt sem, akárcsak az előző gazdámat, akitől elkoboztak. Na jó, most legalább enni kapok...
Aztán egy nap megjelent anya. Már éppen lekászálódtam az ágyamról, hogy üdvözöljem, de még időben eszembe jutott, hogy tudtára kell adnom, mennyire haragszom, amiért ennyi időre magamra hagyott. Két lépést tettem felé, aztán látványosan hátat fordítottam neki és visszamentem az ágyamba. Anya meg szomorúan leült egy székre, kedvesen beszélt hozzám, nyújtotta felém a kezét. Nem tudtam sokáig haragudni rá, odamentem hozzá és ontottam a puszikat, kezére, lábára, ahol csak értem. Azóta is, ha kimegy a látóteremből, főleg ha az ajtó felé indul, rohanok utána, nehogy megint meglógjon előlem. Többnyire a hálószobában fekszik, naponta többször is megnézem, nem ment-e el addig míg elszundítottam, és megnyugodva fekszem vissza, amikor látom, hogy ott van. Éjjel is többször odalopóztam megnézni, alszik-e.
Igaz, többször is mondta, most már nem megy sehova, nyugodjak meg, dehát sose lehet tudni...