Ma estefelé hátramentünk. Amedence mellé. Luca és Bence bementek, én pedig megborzongtam. Bele?! Bele a vízbe?! Most felejtsék el!
Bementem a nagyfenyő alá, és leheveredtem. Néztem, milyen boldogan pancsolnak. Nyalogattam a szám szélét. Az előbb kaptunk marhahúsos alutasakos macskaeledelt. Isteni volt! Azon tűnődtem, Nati hol járhat. Mostanában lényegesen többet van itthon, de el-elmegy. Akkor Bence kiszaladt. Nyilván az ő hatalmas alomtálcájukhoz rohant, amit én még sosem láttam, de sejtettem, mi az.
Nagypapa jött. Mivel nekem ők a családom: Luca és Bence, mint testvér, anya, mami, nagypapa. Ő is belement a vízbe! Megráztam a fejem.
Nem, én ide nem megyek be! - szögeztem le magamban.
Ott ültem. Hamarosan felbukkant anya, barna hajával és szemével. Miután lefényképezte Luca hosszú-hosszú haját, én a lába körül sündörögtem.
- Te mennyit tudsz enni? - kérdezte.
- Sovány vagyok! - nyávogtam, de persze ő nem értette, és nincs kifogás: csak vékony a testalkatom.
Megsimogatott. Boldogan doromboltam neki. Jól esett! Mikor Bence visszajött és nagypapa kiment a vízből, érdeklődve szaglásztam.
Ott voltam a szélénél. Lábam már ugrásra készült, amikor meghallottam anya hangját:
- Alex! Nem! Alex, gyere ide! - mondta.
Odasétáltam. Hiába, Luca jól megnevelt, és már a tizedik - igen, a tizedik - parancsot tanuljuk. Nem nagyon értem. Valami botot dob el. Eddig azért kaptam jutalmat, mert odamentem. Ennyi a feladat?
És egyébként a parancsok: Gyere ide, ül, fekszik, marad, hopp, le, cukipofa, modell, ágaskodj, és ugye amit tanulunk.
Persze hamar rájött, hogy nekem nem ez az erősségem. Ezért valami új parancsot eszelt ki, ami a "Forogj!" volt. Remek kis játék, mert ha egyet forulok, máris megjutalmaz.
kommentek száma:0tovább
Gyönyörű nap volt tegnap. Luca megint itthon volt. Három napja - pontosabban öt, mert még a szombat-vasárnap is - csak fekszik vagy a székében ül. Ma azonban nem. Kihasználta az alkalmat, és kijött hogy játsszon velünk. Egy ideig a tollas-szalagos játékot húzogatta, aztán leült elém. Én azonban hátra sétáltam, ő meg utánam jött. Nati szintén. Egy ideig a konyhakertbe sütő csodálatos napfény melegében fürödtünk, aztán felálltam, és Natalira ugrottam. Játszottunk egy kicsit, aztán Nati kirohant a kertből. Én Luca nyomában visszakullogtam a terasz előtt füves térre, ahol remekül lehetett rohangálni. A kislány bement, majd egy jutalomfalatos zacskóval tért vissza. Azt mind megkapom? De nem volt egyszerű megszerezni. Bizony, elérkezett a tanulás ideje. Luca parancsolt:
- Alex, ül! Ülj le! - egy kicsit megnyomta a hátsómat, mire leültem. - Ügyes vagy! Jó cica! - azzal odadobott egy jutalomfalat darabkát.
Boldogan bekebeleztem, és vártam a következő feladatot. Azt mondta, hogy "fekszik!". Értetlenül meredtem rá ülőhelyzetemben. Ő lehajolt, és egy jutalomfalatot a fűre helyezett. Most fel kéne állnom, hogy érte menjek? Ő azonban megfogott a hátamnál, de nem emelt fel, és a jutalomfalatot hívogatón hátrafelé húzta. Oda akartam rohanni - de a keze visszatartott, és fekvés lett belőle. Erre megdicsért, és odaadta a jutalomfalatot. Mi van?! Nem értem. Na, mindegy, valószínűleg nem is kell. A lényeg, hogy valamit jól csináltam. Akkor azt mondta, "maradj!". A nagy fához vándorolt, azonban követtem, mert nem tudtam, hogy azt nem szabad. Visszavitt. Egy ideig még bajlódott velem, sokszor le is szidott. Máskor mindig mosolyog, ha követem! Nem értettem, mi lehet a baj - és kétségbeesetten vágytam arra, hogy túl legyek ezen; értsem, amit mond. Elszórakoztunk egy ideig. Kissé megkavarodtam. Hol menjek, hol üljek, hol feküdjek, hol maradjak. Azonban kezdett menni. Ha hívtak, mentem. Ha leültettek, leültem. Ha lefektettek, egy kis segítséggel lefeküdtem.
kommentek száma:0tovább
Minden szombaton kezdődött. A gazdám, Luca és testvére elmentek. Minden szombaton ezt csinálják. Este hazajöttek. A kislány résre kinyitotta az ajtót, és megsimogatott. Akkor becsukta, és felment. Másnap még vígan evett, játszott, sétált. Valami azonban nem volt rendben. Halkabban beszélt, mint szokott. Gyanús volt. Másnap ugye elindultak az iskolába. Megszoktuk Natival, hogy ilyenkor elmennek. Most azonban alig telt bele egy óra, hazajöttek. Beszéltek valamit, majd Luca felment a szobájába. Érdekes volt, hogy ilyen hamar megérkeztek, és gyanús is. Majd az anyuka is felment, egy tál pogácsával és egy kis cukorkával a kezében. Lerohantam a teraszról, majd felmásztam egy fenyőre. Onnan átugrottam a tetőre, és szaporán lépkedtem az ablak felé. A gazdáim az ágyban ültek, Luca még be is volt takarózva! És ami még különösebb volt, hogy észre sem vett! Ott nézték a számítógépen bekapcsolt filmet. Engedj be! Itt vagyok! - nyávogtam volna, de a torkomon akadt a hang. Szomorúan leültem, vártam, mikor vesz észre. Amikor elmúlt a remény, visszamentem Natáliához, és megosztottam vele az érzéseimet. Csöndben hallgatta. Akkor azt mondta, ő is furcsának találja a gazdit. A következő két napban az anyuka és a fiú etetett, Luca nem jött ki a házból, meleg mellényt viselt, és ideje nagy részét az ágyban töltötte. Mi történt a gazdival?
kommentek száma:0tovább
Sziasztok!
A nevem Luca, inkább így szólítsatok. Elkezdem a BLOG írást, Alex szemszögéből. Amikor nem látom, csupán sejtésem. Remélem, örömmel fogadjátok, hogyha írok egy bejegyzést. Kicsit rövid lett, de ez csak az első.
kommentek száma:0tovább
kincseim2 bejelentkezett a blökire
kb 4 órája
zsazs bejelentkezett a blökire
1 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
2 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
2 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2 napja
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2024. April 23.
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2024. April 22.
Ada és Lilko barátok lettek
2024. April 21.
