Írta banobi gazdi (Tyson), 2011. August 03. 16:23:39 #17119

A történetem...:)

2011. január 10. Ülök a testvéreimmel és várok. Nem tudom mire, de várok.Hideg van és hiányzik anyu. Várok......aztán jön valaki. Nagyon nézem, ő is néz, de elmegy.Hát várok tovább........Ó, ó!!! Ott jön megint az a bácsi! Nagyon nézem, ő is néz és mosolyog....., de megint elmegy.
Nincs mit tenni, várok tovább......Megérte, mert visszajött!!! Csak engem néz.....aztán beszélget....felvesz a karjába és elvisz.....engem.....én kellek neki.......ő kell nekem !!!!! Ő lesz a GAZDIM!!!!
Beültünk egy autóba én mentünk valahova.Nem ő vezetett.Én a lábánál feküdtem. Végig beszélt hozzám, de én elaludtam a melegben.Arra emlékszem csak, hogy azt mondta: " Tyson lesz a neved oké? "
Oké, legyek Tyson, gondoltam és már durmoltam is.
Aztán megálltunk valahol és én nagyon féltem. Minden idegen volt. Bebújtam a kocsi alá. Sok- sok lábat láttam. Hiába hívtak, nem jöttem ki onnan. Végül elgurult az autó és felvett valaki. Ő lett az anyukám!!! Még mindig féltem, de olyan jó volt a karjában lenni.
Mindenki simogatott, ez nagyon nem tetszett, de mit tudtam tenni.
Aztán elvittek egy házhoz, ahol volt egy másik kutya Panda. Nem bántott, de nem is szeretett. És otthagytak Akkor nagyon féltem. De nemsokára visszajöttek és amikor anyukám meglátott azt mondta, hogy ő nem hagy ott engem."Jössz haza velem Tyson "- mondta. Az pedig egy panel lakás , ahol jó meleg volt. A szomszédtól kaptunk egy labdát és valami rágcsát, mert nem voltak felkészülve rám.
Aznap éjjel nagyon jól aludtam. Anyu lefeküdt mellém a kőre és a fülembe súgta, hogy megígéri, hogy boldog kutya leszek. És én hittem neki.
Megváltozott mindenki élete, anyué, apué, enyém. De tudtam, hogy jó helyre kerültem.
Kicsit hiányzott az igazi anyukám, de nem sírtam és nem is horkoltam. Aludtam, hiszen nagyon mozgalmas napom volt, fáradt voltam.