Írta Döncike gazdi (Döncike), 2010. July 11. 21:09:51 #9149

Újra itthon!

Kedves barátaim, megjöttünk a nyaralásból. Tegnap indultunkd de már szomorkodtam az indulásnál. Ausztriában megálltunk, itt újra visszatért a jó kedvem, hiszen odafelé is ugyanitt szálltunk meg, ismerős volt a hely, ennek nagyon megörültem. Jót sétáltunk a gazdikkal együtt az Isar folyó partján, kellemesen telt az este. Ma reggel láttam, újra pakolás...vagyis megyünk tovább, nem maradhatok itt. Végigaludtam az utat, és csak akkor kezdtem nézegetni, amikor megéreztem, hazai tájakon vagyunk.
Otthon kiszálltam a kocsiból, ismerős szagok voltak a levegőben, de hiába mentünk sétálni, kutyabarátaimmal nem találkoztam... Biztosan elbújtak valahova a rettenetes hőség miatt. A hosszú út (5 és fél óra) levezetését szolgáló sétát követően bementünk a lakásba. Jó hűvös volt, jólesett. Körberohangáltam a helyiségeket és mindenhova beugattam, ki tudja, milyen manók nyüzsögtek itt, amíg távol voltunk. A gazdi szerint, amióta itthon vagyunk, nagy lett a szám. Nem értik meg, hogy én csak ellenőrzöm az összes helyiséget. Nekem ez a feladatom.
Külföldön nagyon be voltam rezelve, mindig a gazdikat figyeltem, és nagyon aggódtam, ha az egyikük betért valahova és várni kellett rá. A kávézóban is mindig úgy feküdtem le, hogy hozzáértem a gazdik lábához. Na de most itthon vagyunk, ez az én birodalmam! Csak a hegyeket nem találom sehol, pedig kétszer is voltunk már kint sétálni, és hiába szimatoltam, a bocikat sem találtam. Hogy újra a régi Dönncike vagyok, a gazdi szerint jól látszik, mert amíg elmentek bevásárolni, addig én jól lerámoltam a díszpárnát a kanapéról. Azért azt tudnotok kell, a szállodákban ilyet soha nem csinnáltam még. A gazdik nem is értik ezt az egészet. Szóval hegyek, bocik nincsenek, de a díszpárna és a pléd mindig kéznél.. azaz lábnál van