‹‹‹ vissza Döncike adatlapjához
Sziasztok! Nagyon beteg lettem, senki nem tudja, mi bajom van igazán. Karács körül kezdett eldugulni az orrom. Gazdi azt hitte, azért horkantok az utcán, mert megint tüzelnek a lányok. Ilyenkor szoktam ezt a hangot produkálni. Aztán csak nem múlt el, sőt, egyre hangosabban kezdtem pöfékelni, mint egy gőzmozdony. Aztán dokihoz mentünk, aki azt mondta, hogy a tüdőmnek semmi baja szerencsére, csak valami vírus van terjedőben, sok kutyát hoztak hasonló panasszal. Kaptam kétféle gyógyszert, és egy szurit is (szteroid), amitől egy nap alatt jobban lettem, de aztán megint visszajött minden, így visszamentünk a dokihoz. Újra kaptam gyógyszereket, és még egy szurit. Hát nem javulok. Most már humán gyógyszert írtak fel, amit a gazdik alig tudnak benyomni a számba, nagyon ellenálló vagyok ilyenkor. Még egy adag van... kicsit izgulunk, hogy javulok-e majd. Éjszaka már az egész csald nem alszik: én azért nem, mert alig kapok levegőt az orromon, és szuttyogok, a gazdik meg azért nem, mert hallgatják az én szuttyogásomat.
Azt is mondta a doki, ha nem javulok, akkor lehet, hogy Pestre vagy Szombathelyre kell mennem, mert csak ott tudnak tovább vizsgálni. Lehet orrpolipom is. Jó lenne meggyógyulni!!!
A cica barátom is aggódva nézeget engem, amikor sétálni megyünk, nem érti, miféle hangok jönnek ki belőlem.
Na majd még jelentkezem.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok Barátaim! Kicsit régen jártam errefelé. Megkaptam a veszettség elleni oltásomat, és valami gyógyszert is kaptam, mert büdös a szájam a fogam miatt. Néha begyullad az ínyem, ilyenkor antibiotikumot kapok. De azért így is szeretnek a gazdik, büdi szájjal. Két nap alatt már egészen elment a szagom 
Aztán egy-két hónapja jár a konyha ablakunkba egy hatalmas fehér cica. Rózyaszín nyakörv van a nyakában, a gazdi azt hitte egy darabig, hogy valakihez tartozik itt a környéken. D mindig jött, így adtunk neki mindig egy kis harapnivalót.
Aztán egyszer már a bejártai ajtóban várt minket, amikor sétálni indultunk gazdival. Először furcsa volt, hogy odajött hozzám, és még sétálni is eljött velünk, de egy hete minden reggel és késő este jön velünk egy laza kis sétára, a fejét időnként pedig odanyomja az én fejemhez. Most már tudom, hogy barátságból teszi mindezt, az elején azért kicsit megmorogtam, főleg, amikor gazdi lábához dörgölőzött. Gazdi nagyon sajnálja a cicust, akit Hópihének neveztünk el, na nem mintha olyan pihekönnyű lenne, inkább szép fehér színe miatt. Nem meri befogadni, mert nekünk csak lakásunk van, így nem biztos, hogy jól érezné ott magát. De azért majd veszünk neki cicakaját, eddig az enyémből kapott.
Mit gondoltok, lehet ebből barátság? 
kommentek száma:4tovább
Tegnap ismét dokihoz mentünk, ezúttal a fogamról kellett leszedni a fogkövet. 
A nap úgy indult, hogy a tányérom üres volt reggel, ezt egyáltalán nem értettem. Nézegettem a tányérkámat, de nem került bele semmi. Gondoltam, jó lesz később is, de délben már a vizet is elrakta előlem gazdipapa. Ekkor kicsit gyanakodni kezdtem, de mert gazdimami kicsit előbb jött haza, nagyon boldog voltam... bár gazdipapával jól elvoltam egész nap. Ha mindenki együtt van, nekem az az igazi Kis beszélgetés után indultunk is mindjárt együtt, amit én imádok. Ám útközben rájöttem, hogy a doki felé vezet az út, de mire ez feltűnt, addigra már késő volt, hiába akartam nagy ívben elkerülni a rendelőt, ez nem sikerült. Hamar felkerültem arra a hideg asztalra, amit utálok, és kaptam egy szurit 
Nem nagyon tetszett a molesztálásnak ez a formája, és bár soha nem csináltam még ilyet, ezúttal odakaptam egyet a dokinak, aki egyébként nagyon kedves. Persze sikerült elkapnia a kezét időben... Aztán újból megbökött (talán az első nem sikerült), és gyorsan bódulni kezdtem. Gazdik megdicsértek, hogy okos fiú vagyok, de én csak bámultam őket, miközben dülöngélni kezdtem, majd a végén ledőltem a hideg asztalra és lehatottam a fejemet. Gazdik még egyszer megsimogattak és otthagytak. 
Nem értettem, ha jó kutya vagyok, miért hagytak ott, de ezzel nem nagyon tudtam foglalkozni, mert hamar elkábultam. Egy óra múlva már jöttek is értem, nagyon megörültem gazdikáimnak, csak a mozgásom volt kicsit lassú és bizonytalan. Tegnap egész este köhögtem, és nem nagyon volt kedvem enni, de mára már minden rendben van.
Ismét csábos a mosolyom 
kommentek száma:0tovább
Tegnap késő este a gazdik kullancsokat vadásztak ki a bundimból. Nyolc évem alatt nem volt bennem annyi kullancs, mint most egyetlen este. Már éjfél is elmúlt, mire a rituálét befejezték. Nem nagyon íjaztam 
Néha oda-oda kaptam egy kicsikét, persze nem harapósan, de azért mindkét gazdim elhúzta inkább a kezét. Szóval jól elszórakoztunk. Sajnos egy kullancs bent maradt az alsó ajkamban, az annyira fájt, hogy nem engedtem kivenni. A dokinál ma sokan voltak, így csak további kullancsriasztót vettünk a patikában, ahol azt mondta az ott ügyelő doki, hogy majd kiesik most már az a kullancs. Hát már szeretnék tőle megszabadulni, így mindenfélét csinálok, hogy megijesszem 
Jövő héten pedig fogkőtelenítésre megyek. Ötéves koromban voltam először ilyen beavatkozáson, már épp ideje egy újabbnak, eléggé barnulnak a fogaim, és sajna elöl hármat el is hagytam valahol 
Szóval mostanában gyakori vendég vagyok a dokinál
Na megyek, és próbálok megnyugodni kicsikét....
kommentek száma:1tovább
Sziasztok kedves barátaim! A tegnap esti ijedtséget követőn, a gazdiknak nehéz éjszakájuk volt. Én nyugodtan aludtam, és éreztem, hogy gazdimami néha megsimiz éjszaka, ez nagyon jól esett. Reggel azonban továbbra sem tudtam rendesen pisilni, így a gazdik gyors döntést hoztak, és csomagolni kezdtek a bőröndökbe. Éreztem, hogy valami nem stimmel. 5 óra alatt értünk haza, útközben többször is megálltunk, hogy pisiljek, de csak csöppecskék voltak megint. Aztán amikor vére hazaértünk, gazdik épp hogy kipakolták a bőröndöket, és már mentünk is az orvoshoz. Nagyon megijedtem, utálok dokihoz menni. Egy hosszú műanyag csővel megkatéterezett a doki, de semmi nem jött ki, így azt mondta, jó hír, hogy nincs elzáródás, sőt követ sem érez. Inkább valami fertőzés lehet, ami miatt állandó pisilésérzésem volt, és így csöppenként adagoltam ki azt a mennyiséget, amit máskor nagyobb adagokban szoktam. Kaptam két szurit, és 10 napig gyógyszert kell szednem.
Gazdik nagyon megörültek, összevissza puszilgattak. Engem annyira féltenek mindig, mint egy kisgyereket. A doki meg mosolyogva csak annyit mondott búcsúzóul, hogy akár vissza is mehetnénk Bad Gasteinbe, ahol az utolsó 3 napot lemondták a gazdik, hogy nehogy valami nagyobb bajom legyen.
Hát ez történt ma, így újabb fotók a mára tervezett kirándulásról már nem lesznek. De ennél nagyobb bajunk ne is legyen! Ma mindenki nagyon örül, csak nekem fáj még kicsit a szuri helye.
kommentek száma:1tovább
MA korán keltem, mert még hűvösben akart gazdi elindulni Hallstattba. Sokat mentünk, kb. két órás volt az út, mert nagyon kanyargós volt. Néha csak úgy dülöngéltem hátul a kocsiban. Hallstattban megismerkedtem néhány kacsával és hattyúval, de ők nem sok figyelmet fordítottak rám. Pedig szerintem nagyon vagány srác vagyok.
Azután Grundlseebe mentünk egy kis nosztalgiára, mert négy éve már jártunk ott. Most megint körbepisiltem a régi jó területeket. Gazdi meg inkább fényképezett. Hát így telt a nap.
Fáradtan tértünk haza, de jó volt a kirándulás. A szálláson azonban gazdimami észrevette, hogy egy kullancs van a lábamban, azt gyorsan ki kellett szedni. Aztán az esti sétánál meg azt vették észre a gazdik, hogy nehezen pisilek. Egész nap jó volt, de délutántól csak csöppecskék sikerülnek. Most nagy a pánik, mert már egyszer négy éve műtöttek ezzel a problémával, ha megint kövem van, akkor nem sok esélyem marad sajnos. Ha holnapig nem javulok, akkor hazamegyünk azonnal.
Szurkoljatok nekem, kis barátaim, hogy minden rendbe jöjjön.
kommentek száma:1tovább
A hét végén tovább utaztunk Scharnitzból Bad Gasteinbe. Kicsit izgatott voltam, az új helyeken mindig rám jön ez az izgalom. Az út nem volt hosszú (3 óra), hamar elröpült az idő, nézelődtem, aludtam a kocsiban. Sajnos esős időben érkeztünk meg, de ez nem ette el a kedvünket, kicsit körülszaglásztunk... inkább én szaglásztam, gazdiék nézelődtek.
Gazdimamai kinézett egy egyszerű sétát, ami csak 3 km, és kellemes erdei utakon lehet megtenni a távolságot. Az elején nem nagyon volt kedvem a kalandozáshoz, mert 28 fokban indultunk el, de néhány perc gyaloglás után már az erdei illatok annyira kíváncsivá tettek, hogy lógó nyelvvel ugyan, de kitartóan ügettem a gazdik mellett 
Többször is megálltunk, a végén pedig megjutalmaztuk magunkat egy kellemes helyen, mikor visszatértünk, én vizet ittam, és kaptam gazdimami fagyijából, gazdipapa - érthetetlen, de - nem adott a söréből
Ma azt hiszem, nem kell majd nem kell altató, igaz eddig sem kellett. Szobakutya létemre akkorákat megyünk, hogy el sem hinnétek, ha látnátok
Na, megyek, és kiülök egy kicsit a loggiára, és szívok egy kis hegyi levegőt.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Folytatom kalandozásaimat a nyaralás során. Ma reggel kitartóan esett az eső, nem volt kedvem a pisilésen kívül semmihez. A gazdik olvasgattak, én meg szunyáltam, félszemmel persze figyeltem őket, hátha történik valami izgalmas. Nem kellett sokat várni, láttam, hogy kiránduláshoz öltöznek. Ilyenkor kitör rajtam valami eszméletlen bolondozási kedv 
Magasba ugrálok, aztán megpróbálom elkapni gazdiktól az épp soron következő ruhadarabot. Gazdik meg csak néznek, mert normális körülmények között ilyet soha nem csinálok. De most hurrá, nyaralok!!! 
Szóval némi kergetőzést követően mindenki megtalálta a megfelelő ruhadarabot és sikerült elindulni Németországba. Gazdipapa azért nézte ki a neten, mert ott nem esett egyedül az eső, és azért, mert szállásunk épp az osztrák-német határon van (Scharnitz). Elmentünk Füssenbe és Hohenschwangauba, ahol három éve már jártunk. Gazdik kicsit nosztalgiáztak, nekem meg lényegében majdnem mindegy, mit szagolok, bármi izgalomba tud hozni. Néztünk várakat, meg sétáltunk tóparton is, ahogy az a fotókon és a videón is látszik. Este értünk haza, és ahogy esőből indultunk délelőtt, ugyanúgy esőbe érkeztünk meg este. Most már jó nagyokat szunyálok és alig várom, hogy holnap legyen, mert egy hét után tovább megyünk Bad Gasteinbe. Ott még nem jártunk, biztosan sok izgalmas dolog lesz ott is.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok barátaim! Én most épp szabadságon vagyok a gazdikkal Ausztriában. Lassan egy hét is eltelt, már csak egy hét maradt vissza. Scharnitzba jöttünk, mert nagyon szép itt a környék. Voltunk a héten Bolzanóban (mert ott melegebb volt, és nem esett az eső), és voltunk Innsbruckban is. Megnéztünk egy ausztriai tavacskát (Achensee), majd átmentünk Németországba, mert arrafelé sütött jobban a napocska, Ausztriában viszont esőre állt. Németországban is megcsodáltunk két tavacskát (Wachensee, Kohlensee).Mire visszaértünk a szállásra, zuhogott az eső. Ma pedig felmentünk kabinnal 1780 m magasságba, és a hegyekben tettünk egy jó nagy sétát, csupa mocsok lettem, mert közben eleredt az eső egy kicsit. Még szerencse, hogy oda-vissza szólt a jegyünk, így nem kellett a zuhogó esőben gyalogolni. Sokan megmosolyogtak, nem nézek ki valami nagy túrázó kutyának. A japánok főleg nagyon kedveltek, én is szívesen ismerkedtem velük, pedig idegenekkel általában morci vagyok.
Most ülök, illetve inkább szundítok a szállodai szobánkban, és várom, hogy újra kisüssön a napocska.
kommentek száma:1tovább
Én már megkaptam a Sedalin adagomat. Kicsit kevesebbet kaptam, mint tavaly, mert sokat köhögtem tőle. Gazdik mindig izgulnak ilyenkor, hogy nehogy sok gyógyszert kapjak. Jó kis májkrém golyót kaptam csalinak, a többit meg gondolkodás nélkül benyaltam ... Jó volt... Most egy fél órája viszont valamit érzékelek, de nem tudom, mi az, olyan bizonytalan vagyok mindenben. Így hát megágyaztam magamnak és már be is dobtam a szundit. 
Eddig elég nyugi volt a környékünk, reméljük, hogy így is marad.
Kedves Barátaim! Boldog új évet kívánok mindenkinek, sajnos nem jutottam el mindenki oldalára, mert olyan sokan vagytok ... de mindenkire szeretettel gondolok... főleg most, hogy szinte már csak félig-mámorban nyomom 
kommentek száma:1tovább
Képzeljétek! Elveszítettem egy fogamat. Gazdik teljesen odavannak, hogy most mi lesz, és hogy egyáltalán mikor történt, és hogyan. Én magam sem vettem észre. Gazdimami szerint átléptem az öregkor határát Én másképp gondolom. Amúgy szép, szabályos fogacskáim vannak, de a jelek szerint elég ramaty állapotban. Pont elölről esett ki egy alsó metszőfogam. Hát ez van. Vigyázzon mindenki a fogára!!! 
U.i.: Szerintem így is nagyon sármos kutyafiú vagyok 
kommentek száma:3tovább
Képzeljétek el, új lakók költöztel hozzánk! Gazdik egy napon hatalmas üveg dobozzal jöttek haza. Még ilyet nem láttam azelőtt soha. Leültem hát vele szemben és néztem merően. Gazdik csak mosolyogtak. Aztán eltelt néhány nap, és nagy felfordulás volt, mert hosszú csövön keresztül megtöltötték vízzel a medencét, és kerültek bele szép növények. Ez egyáltalán nem zavart, egészen jól nézett ki a szoba sarkában. Bár azért mégis csak szemmel tartottam a dolgok menetét. Aztán eljött a hétvége, és icicpic mozgó állatkák kerültek bele. Olyan szép fényes csík volt az oldalukon, mint a világítás maga. Nagyon fürgén mozogtak, én csak néztem őket az üvegen keresztül. Gazdi mondogatta, hogy halacska.. engem ez nem nagyon érdekelt először, de aztán úgy elkezdtek fickándozni, hogy egyszercsak ugatnom kellett. A rend kedvéért! Na meg azért, hogy tudják, hol a helyük! nem mintha kellene nekem ilyen vizes hely. Gazdik meg csak nevettek. Most már tudom, a halacska nagyon szép állat, gyorsan mozog, és egyáltalán nem szól vissza, ha ugatok. Akkor meg minek jártatom a számat!? Hát ez történt mostanában Legyen szép hete mindenkinek! 
kommentek száma:3tovább
Hihetetlen mik történtek egyik kedves dundi vizslabarátnőmmel. A gazdija elhatározta, hogy új kaput csináltat, mert a kutyalány nagy szabadulóművész, és titokban mindig meglógott, sbejárta a nagy éjszakát, reggel aztán ott nyüszített mindig a kapu előtt, és amely kis résen kifért, ugyanazon sajnos nem fért be, legalább is úgy gondolta mindaddig, amíg gazdimamival arra nem sétáltunk korán reggel, és be nem tuszkoltuk kis segítséggel, amiért barátnőm nagyon hálás volt mindig. De most vége a csavargásoknak, mert a régi rácsoa fa kapu helyett olyan magas kapu van, amin se ki, se be. A zár egyáltalán nem lazul, mint a régin, amit résnyire meg lehetett lazítani. És a legrosszabb az, hogy barátném a hosszú és sűrű lécek között nem tudja kidugni orrocskáját, amire én, arra sétágatván mindig nyomtam egy-két puszit. Na most ennek vége. Ha megyek arra sétálni, Rony ott ücsörög a kapu előtt és szemlélődik, mit is lehetne tenni a nehézségek leküzdésére, de mind hiába No, azért én odaközelítek a lécekhez, mert az én orrocskám befér a résen, és úgy tűnik, Rony ezt hamar észreveszi. Hát persze, hogy tudunk így is puszilkodni Még gazdimami ujja is befér a résen, és kap egy simit arra a bánatos nózijára 
Puszilok mindenkit, legyetek jók!!!!
kommentek száma:1tovább
Sziasztok! Régen jártam erre, elmesélem, miért. Október elején a gazdik nagy átalakításba kezdtek, úgy gondolták, a két szoba közötti falat odébb tolják két méterrel. Hát én persze nem sejtettem semmit, de aztán alaposan kibillentettek a mindennapi megszokásaimból. Minden héten jöttek valakik, akik vagy szétvertek valamit, vagy alakítgattak. A bútorok le voltak fóliázva, mindenütt por volt, gazdimami munka után állandóan a felmosóval rohangált. Furcsa és hangos gépek is voltak a lakásban és persze néhyán idegen, akiket a biztonság kedvért mindig megugattam, mire fel jól kinevettek. Mondták, hogy amilyen pici vagyok, olyan nagy a szám, ami csak addig igaz, amíg gazdimaminak elege nem lesz, és jól rám nem pirít. Utána persze még dünnyögök csendben kicsit, mert az utolsó szó mindig az enyém kell legyen, majd szépen elhallgatok . Voltak azért jó dolgok is, mert egyik szobából a másikba, majd a másikból az egyikbe költöztünk. Ez nagyon vidám volt, bár az elején nem nagyon örvendeztem, de úgy aludtunk mint egy falka, majdnem egymás hegyén-hátán... ezt jó mulatságnak tartottam (gazdik nem annyira). Még van egy kis munka hátra, de már egészen szépen kialakult az új fekhelyem. Egyik a gazdimami ágya mellett van (gazdipapi mgengedte), a másik ágyam pedig a tévnél van.. nem mintha érdekelne különösebben, de a gazdik szeretik nézni azt az unalmas dobozt, hát ilyenkor én is odaköltözök.
Hát ezek töténtek mostanában. Sokáig nem voltunk számítógépközelben, de most már elhárult az akadály. Nem tudtok lerázni kedves barátaim ... jelentkezem máskor is. Addig is legyetek rosszak...... és élvezzétek 
DE: ne vigyétek túlzásba!!! 
Pusszanat mindenkinek
kommentek száma:1tovább
Kedves barátaim, megjöttünk a nyaralásból. Tegnap indultunkd de már szomorkodtam az indulásnál. Ausztriában megálltunk, itt újra visszatért a jó kedvem, hiszen odafelé is ugyanitt szálltunk meg, ismerős volt a hely, ennek nagyon megörültem. Jót sétáltunk a gazdikkal együtt az Isar folyó partján, kellemesen telt az este. Ma reggel láttam, újra pakolás...vagyis megyünk tovább, nem maradhatok itt. Végigaludtam az utat, és csak akkor kezdtem nézegetni, amikor megéreztem, hazai tájakon vagyunk.
Otthon kiszálltam a kocsiból, ismerős szagok voltak a levegőben, de hiába mentünk sétálni, kutyabarátaimmal nem találkoztam... Biztosan elbújtak valahova a rettenetes hőség miatt. A hosszú út (5 és fél óra) levezetését szolgáló sétát követően bementünk a lakásba. Jó hűvös volt, jólesett. Körberohangáltam a helyiségeket és mindenhova beugattam, ki tudja, milyen manók nyüzsögtek itt, amíg távol voltunk. A gazdi szerint, amióta itthon vagyunk, nagy lett a szám. Nem értik meg, hogy én csak ellenőrzöm az összes helyiséget. Nekem ez a feladatom.
Külföldön nagyon be voltam rezelve, mindig a gazdikat figyeltem, és nagyon aggódtam, ha az egyikük betért valahova és várni kellett rá. A kávézóban is mindig úgy feküdtem le, hogy hozzáértem a gazdik lábához. Na de most itthon vagyunk, ez az én birodalmam! Csak a hegyeket nem találom sehol, pedig kétszer is voltunk már kint sétálni, és hiába szimatoltam, a bocikat sem találtam. Hogy újra a régi Dönncike vagyok, a gazdi szerint jól látszik, mert amíg elmentek bevásárolni, addig én jól lerámoltam a díszpárnát a kanapéról. Azért azt tudnotok kell, a szállodákban ilyet soha nem csinnáltam még. A gazdik nem is értik ezt az egészet. Szóval hegyek, bocik nincsenek, de a díszpárna és a pléd mindig kéznél.. azaz lábnál van
kommentek száma:4tovább
Kis Döncikém itt ül mellettem és lógatja az orrát. Pakolunk a bőröndbe, holnap indulás haza. A férjemmel azt hittük, csak minket szomorít el ez a tény, de Döncike is olyan bánattal figyeli rendezkedésünket, mintha csak értené, itt kell hagyni azt a finom tiszta hegyilevegőt, a szénakazlak illatát, és a "Milka-bocik" dallamos kolompolását, a kedves helyiek mosolyát, a tejízű tejet, a tojásízű tojást, a finomabbnál finomabb péksüteményeket, a hangulatos alpesi házakat.
Mindez már emlék, holnaptól mesélni fogunk róla, aztán visszagördülünk lassan a régi kerékvágásba. Ott a mi helyünk.
Döncike arra kért, írjam le, puszil minden kedves barátját, és örül, hogy ilyen távolból is gondoltak rá.
Rita & Döncike
kommentek száma:2tovább
Második hete vagyunk Svájcban, ahol nagyon sokat kirándulunk. Én egy kis szobakutyavagyok, de itt lassan svájci hegyikutyává avanzsálok
Egész nap mászkálunk, és én csak szimatolok a levegőbe, mert csupa-csupa izgalmas illat vándorol a levegőben. A közelünkben bocikák legelésznek, megnéztem őket közelről is. Először megijedtem 
, de most már én megyek oda kíáncsian mindig hozzájuk, bár az a kolomp bármilyen szépen muzsikál is, nekem nagyon hangos.
Megtanultam liftezni is, de azt még mindig nem tanulam meg, hogy az orromat el kell húzni az ajtóból, mert a lift addig nem záródik be, gazdiék nagy bosszúságára 
. Hiába.. engem roppantul érdekel a lift működése, e vágyam csillapíthatatlan szaglászással valósítom meg.
A francia nyelvet még nem kedveltem meg, pedig nem először hallom, hiszen voltam már Svájcban és Franciaországban is. Így ha valakik franciául szólnak, azokat rendesen megugatom.. miért nem beszélnek tisztességesen..
A svájci és más külföldi kutyákkal jól kijövök, ők nem flancolnak ezzel az orrhangú nyelvvel. Kivétel persze azért akad a kutyik között, ilyenkor gazdipapa ölébe vesz, mert úgy dühbe jövök (magam sem értem miért).
Kevesebbet eszem és többet alszom, mint otthon, de ennek biztosan a sok program az oka. Jól érzem magam, de már várom, hogy találkozzak Rony nevű, magyar vizsla barátnőmmel, és meséljek neki a svájci hegyekről.
Hát mára ennyit, kedves barátaim. Megyek szunyálni
kommentek száma:3tovább
Ma felmentünk 3000 méter magasra. Kicsit izgultam, mert én csak egy kis szobakutya vagyok. Le nem vettem a szemem a gazdikról. Ők nyugodtak voltak, így én is megnyugodtam. Két kabinnal kellett felmenni. 1546 méter magasságból indultunk (kiindulásnak is nem is rossz). Fent igazi csoda várt, mert egyszerre volt nyár és tél. Én még ilyet nem is láttam. Olyan meleg volt, hogy a pad alá bújtam, ha nem a gazdi ölében voltam, és mégis éreztem a hó illatát is. Gazdimami hógolyóval dobált meg, én nem voltam elragadtatva az ötlettől A visszaérkezés is izgalmas volt, mert a kabin időnként lengedezett a levegőben, majd nekilódult, ilyenkor sikkantottak az embergyerekek, én pedig megpróbáltam szunyálni
A visszafelé vezető úton még megcsodáltunk egy patakocskát. Én azelőtt nem láttam ilyen szépet. Kicsit féltem a kövektől, de azért mégis odamerészkedtem, mert a gazdik is belemásztak.
És most persze szunyálok , gazdi meg rendezgeti a képeimet. Mindneki teszi a dolgát
kommentek száma:4tovább
Már kezdtem megszokni a hegyi levegőt, amikor is kirándulni mentünk... először Lousanne-ba, másnap pedig Genfbe. Hát mondhatom, olyan fáradt vagyok, hogy a száraztápom felőlem akár tovább is száradhatna. A gazdiknak persze ez nem tetszik, és kézből etetnek. Na nem kell azért aggódni, mert a gazdiék kajájából szívesen fogadok el "adományokat". Nagyon meleg itt az idő, 29-30 fok, így persze mindig árnyékos oldalon mentünk, és a gazdik folyamatosan locsoltak vízzel, a szökőkutaknál meg kicsit belemerítették a talpacskámat, ami mindenkiből nagy nevetést változz ki a környezetemben, mert ahogy vizet ért a talpam, elkezdtem úszó mozdulatokat csinálni. A gazdipapi tartott én meg vízen jártam ... Aztán ücsörögtem kávéházakban, és utaztam villanyautón is (kis vonat), szemlélve a nagyváros nyüzsgését.
Kedves barátaimnak pedig egyik kirakatból hoztam finom csokikat. Azért csak fotó, mert kutyák nem ehetnek igazi csokit. Na de nézegetni azt szabad ...
kommentek száma:2tovább
Kedves barátaim, köszönöm, hogy gondoltok rám. Csodás idő van itt Svájcban, a Genfi tó közelében. 1300 méter magasan lakunk, kicsit izgalmas volt a feljutás, lógott is a nyelvem amúgy yorkisan... ha ideges vagyok, mindig kint felejtem a nyelvem Tegnap Montreux-ben voltunk, ott már voltunk tavaly is, de jó volt újra járni a régi helyeket. Tegnap egy indiánokból álló együttes lépett fel, gazdimami vett is tőlük egy CD-t, aztán egy country énekes pár produkciójába hallgattunk bele. Én közben a csajszi kutyákat figyeltem, de mivel nagyon melegem volt, így hamar haza is mentünk, nehogy baj legyen belőle. Majd még jövünk ide a két hét alatt, remélem, csini kutyalányok és macsó kutyafiúk korzóznak a parton.
És ma fedeztem fel, hogy a szálláshelyünkön, a szomszéd erkélyen van egy csini yorkilány.. 
Most állandóan a balkon rései között lesek ki, hátha megpillantom egyszer. Gazdik már izgulnak is értem, mert annyira odavagyok, hogy lekezdtem remegni, ha csak a hangját meghallom. Most itt ülök bent a szobában hogy kicsit "lehűljek" Majd még jelentkezem, sziasztok
kommentek száma:4tovább
Képzeljétek, ma egész nap pakolás van... érzem, holnap valami másképp lesz, mint szokott. A gazdik mindig azt mondogatják autó és Svájc. Az autót értem, Svájc nekem nem jelent semmit, bár a gazdimami szerint tavaly is ott udvarolgattam a csinike csajsziknak 
... Szóval több mint két hétig nyaralni megyünk, de a szállodában is lesz net, így meg tudom nézegetni kedvenc blöki oldalamat.
Remélem, nem esik a hó, a gazdi egész héten nézegette az időjárás előrejelzést, és bizony hétfőn még ott ahova megyünk, havas eső esett. Szóval pakolunk hideget, meleget. Nekem így is úgy is jó, mert saját bundim van 
.
Sziasztok kedves barátaim, majd jelentkezem...
kommentek száma:5tovább
Képzeljétek el, ma vonyítottam először éeltemben, pedig már 7 éve leszek nemsokára. Leültem a gazdipapi elé, felemeltem a fejem, ahogy illik, és elkezdtem vonyítani, hogy úúúúúúú... De a gazdipapi úgy megijedt ettől, hogy egyből vigasztalni kezdett, a gazdimami pedig otthagyta a félig kész sütit, és rohant be a szobába, mert ő is hallotta a különös hangokat, ami szerinte nem igazi vonyítás volt, mert egy kicsit mély hangon történt. De hát én csak így tudok, én nem tudok nyüszikézni magas hangon 
Aztán a gazdik elekzdtek tanakodni, vajpn mirefől jöttek ki belőlem ezek a hangok, aztán arra következtettek, hogy talán szerelmetes lettem. Na de szerelmetes korábban is oltam, és soha nem adtam hangot vágyaimnak. Aztán kicsit később, ahogy a gazdimami tévzett és én a lába mellett feküdtem, egyszercsak neki is bemutattam tudományom. Megint megsimiztek érte, mert azt hitték nagyon szomorú vagyok. Azóta nem szólok, viszont amíg elmentek itthonról, sikerült meglepnekm őket, mert mire hazajöttek a díszpárnát letornásztam a kanapéról, és egy kicsit magam alá gyűrtem (vagy lehet, inkább nagyon is ) 
kommentek száma:1tovább
A gazdimamim befejezte a sulit, ami alatt szerinte csak az agyát és a fenekét növesztette. Elhatározta hát, hogy újból kemény tornába kezd. Nos, amikor a torna ahhoz a részhez ér, hogy lefekszik a földre, hogy hasizomra gyúrjon... na akkor én odamegyek, és a földön széttárt karja alá, leginkább hónaljba befészkelem magamat. Hát erre el kezd nevetgélni... nem értem, mi olyan nevetésges. Egy darabig hallgatom, majd felkelek, mert észreveszem, hogy a felemelt lábak tövében (popsi) sokkal jobban el tudok helyezkedni. Na ettől végképp röhögőkörcsöt kap, de úgy, hogy rázkódik tőle és a könnyei folynak Gazdipapi csak csendben szemléli az egész ceremóniát, de amikor a kacagás végnélküli folyammá változik megjegyzi, hogy "hiszen a nevetés is jó hasizomfejlesztő".
Na.. hát így tornászunk mi ketten együtt a gazdimamival. Hogy mikor látszik meg majd a hatása, azt még nem tudni. Remélem, tudok segíteni a gyors alakformálásban
kommentek száma:1tovább
Utálom a szilvesztert! Tegnap már délután kaptam májkrémnek álcázott Sedalint. Ettől hamar elbódultam, de nem aludtam. Mindenhova akartam rohanni a gazdik után, féltem egyedül maradni a szobában, ha ők kimentek a konyhába. Mivel nem tudtam már nagyon mozogni, ha felálltak, kétlábra álltam, minden erőmet megfesztíve, és átkulcsoltam a lábukat, hogy ne tudjanak nélkülem egyetlen lépést sem tenni. Hamar megértették mit akarok és persze a gazdimami ölében utazhattam a szobából a konyhába és vissza, így sikerült megnyugodnom. Aztán egy óra elteltével egyre álmosabb lettem, ez nem lett volna baj, de elkezdtem köhögni és öklendezni. A gazdik teljesen pánikban voltak, hogy hátha allergiás vagyok a nyugtatóra. Aztán újabb óra elteltével megnyugodtak kicsit, mert sikerült elaudnom, és nyugodt volt a légzésem. De ha megmozdultak, fölébredtem egyből, és felpattantam... vagyis csak szerettem volna, de azért mégis csak motoszkáltam kicsit, amitől megint köhögnöm kellett. Hát így ment ez egész éjszaka, bár éjfélre sikerült éppen aludnom. Viszont reggelig még háromszor kelt fel gazdimami, hogy megnézze a lélegzésemet.
Ma úgy néztem ki, mint aki másnapos. Örülök, hogy vége az egésznek, és újra büszke, emelt fős yorki-járással tudok sétlálni.
kommentek száma:3tovább
Ma különleges napom lesz. Mivel egy beszari kis kutya vagyok és nagyon reszketek a petárdáktól, sőt még a tűzijátéktól is, így ebédkor kapok a szájamba Sedalint, ami egy enyhe nyugtató. Olyan az egész, mint egy nagy fecskendő, és benne van trutyesz, amit én nem szeretek, de a gazdi úgy is átvág majd a májkrémmel, mert belerejti a trutyeszt, és mire én arra rájövök, már rég bent is van ahol annak lennie kell. Ilyenkor aztán elég hülyén nézek ki a fejemből, de hát ez van.
A gyógyszr azért is jó, mert az állatorvos szerint nem lehet túladagolni, bár az én gazdikáim nagyon pontosan kiszámolják azért a testsúlyomnak megfelelő adagot. Tavaly estefelé kapta meg, de az már késő volt. A doki bácsi azt mondta, akkor kell még beadni, amikor nem kezdik el a durrogatást. Én viszont már most is hallottam durranást, pedig még csak délelőtt van.
Ha nagyon féelk, akkor kocsiba ülünk a gazdikkal, és éjfél előtt elindulnunk egyet kocsikázni, a gazdik nézik a tűzijátékokat a különböző falvakban, na és persze a városit is látják messziről, de mivel hangosn szól a zene a kocsiban, és én a gazdimami ölében ülök, így már nem is olyan félelmetes. Fél egy után aztán vissza is érünk. Hát nekünk ez a buli minden évben. De a gazdik nagyon szeretnák, ha ma igazán hatna a nyugtató, és nem kellene kocsikázni, mert mindenki hülyének nézi őket az éjféli kocsikázás miatt. De ők annyira szeretnek engem, hogy nem bírják nézni a reszketésemet.
Kívánok mindekinek boldog új évet
És fedezékbe, amíg nem késő 
Vigyázzatok magatokra kis barátaim!
kommentek száma:3tovább
A gazdimami mindennap tesz ki a madárkáknak almát és cinkegombócot. Nagyon de nagyon hideg van, így nehezen találnának a madarak eleséget. Én persze féltékeny vagyok, amikor a gazdi almát kockáz fel, mert azt én is szeretem, de ő mondja egyből, hogy "ez nem a tiéd lesz". Meg akkor is rám szól, ha ugatni kezdek, amikor az ablakba száll egy madárka. Pedig úgy szeretném megfogni őket, de csöndben kell figyelnem a gazdival együtt. Azért megpróbálok türelmes lenni, legyen szép az ünnep a madárkáknak is!
kommentek száma:2tovább
Ma sétáltunk a gazdipapával, és ahogy elhaladtunk egy nő és két gyermeke mellett, a hölgy hangosan annyit mondott: "jó sok erre a kutyasz@r, már elgem van belőle". Nos, igaza volt, de nálunk mindig van zacskó. A gazdi nagyon szomorú volt, hogy neki kellett ezt a szöveget végighallgatni, és azok a gazdik, akik otthagyták a piszkot, nem hallhatták. Miért van az, hogy mindig azokra hányank mindent, akik nem is tehetnek róla? És egyáltalán, miért kell általánosítani? Ez biztosan valami nagyon "emberi" dolog.
kommentek száma:4tovább
Ma végignéztem a barátaim fotóit. Hát gyönyörűek vagytok, kis haverok (na és a nagyok is). Köszönöm mindenkinek a jelölést, nem volt időm mindenkinek külön írni, de nagyon boldog kutya vagyok ennyi szép baráttal.
Pacsi mindenkinek!
kommentek száma:1tovább
A gazdikait sikerült ma is felvidítanom. A múltkori napló ejegyzésemben már írtam, hogy felfedeztem, hogy a karosszéket egy szép új pléd borítja, amit egyszer már közelebbről is szemügyre vettem, majd beépítettem a kuckómba. Ma viszont valami egészen izgit találtam ki... Míg egyedől voltam, szépen leszedtem a plédet, most már egészen jól ment a dolog. Ezután egész kis méretűre összehajtogattam... hm... nagyon elégedett voltam magammal. Amikor pedig készen voltam,... magam alá gyömöszöltem, mintha csak egy csajszi lenne.... Na mit szóltok? Azt megint nem írom le, hogy a gazdik mit szóltak...
kommentek száma:1tovább
Ma észre vettem, hogy egy szobor magasabb polcról a legalsóra került. Lehet, hogy már régebben ott van, de csak ma vettem észre. Ez egy modern alkotás, ami Máriát ábrázolja, amint két kezét kicsit felfelé tartja.... Nekem mégis kissé gyanús a dolog. Edidg nem láttam ezt az integető hölgyet ilyen közelről. Vajon kinek int? Nekem? Hát én állok előtte - gondolkodtam magamban, majd leültem a polc elé és néztem... csak néztem és csak néztem... néztem merően, fejemet felfelé tartva, hogy jobban a szemébe tudjak nézni. A gazdi mindezt hátulról figyelte, és majd megszakadt a nevetéstől... Sosem értettem meg a nőket, ezúttal sem sikerült. Na mindegy, felőlem maradhat az alsó polcon is, ha nem akar onnan mászkálni, mert azt nem szeretem, ha felfordulás van a lakásban.
kommentek száma:0tovább
Ez az öteltem már nem először jött elő, de most azt hiszem, sikerült a gazdik figyelmét magamra vonni. Amíg dolgoztak, én bementem a fürdőbe (nyithagyták véletlenül az ajtót), és összeszedtem a szobainason lógó rucikat. Becipeltem a helyemre, és bedolgoztam őket. Jó kis építőanyag volt, imádom a szagát Aztán miután a helyemet felfrissítettem e néhány rucival, megláttam, hogy az olvasósarokban a fotel új pléddel van beborítva. Nagyon szép - gondoltam magamban - ezt közelebbről is meg kell nézni! Hát jól rá volt pakolva, az már igaz, sokat kellett vele dolgoznom, de végül megadta magát, le tudtam rántani. Szóval azt is oda cipeltem a többihez, így már egész kis bunkert építetttem. Nagyon ügyes vagyok - nyugtáztam a napot, ám a gazdiknak erről más volt a véleménye, mikor hazajöttek. Azt most nem is írom le, de gondolom, ki tudjátok találni
kommentek száma:2tovább
Tegnap este hánytam. A gazdimami szerint azért, mert megint elfogyasztottam nagy hirtelenséggel egy adag kutyakakit, és most ez a büntetésem. Hát szenvedtem is rendesen, mert négyszer is hánytam Ráadásul, amikor elkezdtem ökölődni, felkapott a gazdim, és rohant ki velem, én meg azt sem tudtam, most mi történik. Aztán rájöttem, hogy csak azért röpültem az ölében ekkorát, mert sietni kellet, nehogy összehányjam a szőnyeget. Szóval az előszobában a járólapra már lehetett, legalább is arra következtettem a simiből. De mire jött a következő öklendezés, én ezt már el is felejtettem, így kicsi mégis a szőnyegre került, de nem kaptam ki, viszont megint röpülhettem a gazdi karjai között.
Mára már jól vagyok, a gazdi is szabin volt, akkor mindig jól érzem magam.Viszont megint kihúztam a gyufát, mert ma reggel pedig találtam egy alig lerágott csirkecsontot, amit egyből be is kaptam, de a gazdi utasítására ki kellett köpnöm. Hm... pedig de jó kis falat lett volna. Más alkalommal majd még utánanézek ennek a csontkérdésnek. Tudom, rossz vagyok, a gazdi is mindig ezt mondja, na meg azt is hozzáteszi, hogy masnival össze fogja kötni a számat, ha nem szokom le a guberálásról. De mit tegyek, én egy szenvedélyes guberáló vagyok, pedig nagyon finom kutyatápot kapok mindig, és otthon nem szedem szét a szemetesvödröt... de kint az utcán... az valami más... az a szenvedély
kommentek száma:2tovább
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 2 órája
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
kb 15 órája
Timi888 bejelentkezett a blökire
kb 15 órája
kincseim2 bejelentkezett a blökire
kb 21 órája
zsazs bejelentkezett a blökire
1 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
2 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
2 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2 napja
