‹‹‹ vissza SÁBA BUCI adatlapjához vagy blogjaihoz
1995. május 09-én születtem Budapesten. Hatan voltunk testvérek. Hat hetes voltam amikor az egyik szép napfényes napon egy idegen kedves hangra lettem figyelmes. A testvéreim mindannyian a kenel sarkába húzódtak, én két lábbal a körénk kerített deszkára kapaszkodtam és mindent elkövettem, hogy jobban láthassak. Nagyon kedves kéz simított végig rajtam és felemelve ölelt magához. Hirtelen megijedtem, mert elindult az ajtó felé.Éreztem valami kalapálást ahogy hozzá simultam, olyan volt mint amikor a mamához bújtam. Valami dobozba ültünk és nagyon gyorsan szaladtunk előre. Én nagyon kapaszkodtam, nem tudtam, hogy mi fog történni, de finom illata és a kedves hangja nagyon megnyugtatott.
Kiszálltunk a dobozból és egy másik kétlábú jött felénk. -Itt van ő az haza hoztam, hallottam a vékonyabb hang szavait. Őt választottam.
- Nagyon szép, gyönyörű, mondta a másik , sokkal mélyebb hangon. Ő is megsimogatott , de sokkal nagyobb keze volt, de az is jól esett.
- Na, és fiú, vagy lány? -kérdezte. Természetesen fiú SÁBA lesz a neve.- De hiszen az lánynév gondoltam, - mire a mély hangú azt mondta -jó, legyen SÁBA BUCI mert olyan gömbölyű mint egy buci.
Ölelgettek, szeretgettek, én nem féltem semmitől. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, igaz nincs itt a mamám, meg a testvéreim, mégis jól éreztem magam. A vékony hangú mindig jött ment, de én mindig követtem őt. Akkor éreztem magam biztonságban , ha ott voltam mellette. Amikor csak akartam az ölébe vett. Nem kellett mást tenni,mint két lábbal kéredszkedni és azonnal felemelt és magához ölelt. Nem voltam egyedül. Ez az illat , a sok ölelés, maga volt a mennyei érzés. Nem tudtam másként kifejezni örömömet és boldogságomat, mint azzal, hogy sok puszit adtam. Este odakucorodtam az ágya mellé. Eszembe jutott a mama. Kicsit sírtam, de csak egy pillanatig mert ő azonnal érezte, hogy valami fáj. A kezével lenyúlt, simogatott, s egy pár perc múlva az emlék már csak álom volt.
Nem fájt többé. Ők lettek a családom... folyt.köv.
Hozzászólások száma: 6
Drága Sába Buci
igaz még nem vagy az ismerősöm, de elkezdtem olvasni a történetedet. Nem jutottam még sokáig, de nagyon jó volt olvasni, hogy téged is mennyire szeretnek és milyen gondoskodóak veled.
Elkezdtük olvasni a történetedet, kedves Sába Buci
Szép történet....én is sokat sírtam,csak én a testvérem után....
jól választottál,ez egy jó család!olvasom tovább
El tudom képzelnimert én is ilyesmi fogadtatásban részesültem csak,hogy én sokkal többet sirtam és sokáig
Ez eddig csodálatos történet... most még tovább olvasom... Ugye nem baj?