‹‹‹ vissza SÁBA BUCI adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. September 01. 17:42:37 #1886

Emlékeim az Életemről 1.

1995. május 09-én születtem Budapesten. Hatan voltunk testvérek. Hat hetes voltam amikor az egyik szép napfényes napon egy idegen kedves hangra lettem figyelmes. A testvéreim mindannyian a kenel sarkába húzódtak, én két lábbal a körénk kerített deszkára kapaszkodtam és mindent elkövettem, hogy jobban láthassak. Nagyon kedves kéz simított végig rajtam és felemelve ölelt magához. Hirtelen megijedtem, mert elindult az ajtó felé.Éreztem valami kalapálást ahogy hozzá simultam, olyan volt mint amikor a mamához bújtam. Valami dobozba ültünk és nagyon gyorsan szaladtunk előre. Én nagyon kapaszkodtam, nem tudtam, hogy mi fog történni, de finom illata és a kedves hangja nagyon megnyugtatott.
Kiszálltunk a dobozból és egy másik kétlábú jött felénk. -Itt van ő az haza hoztam, hallottam a vékonyabb hang szavait. Őt választottam.
- Nagyon szép, gyönyörű, mondta a másik , sokkal mélyebb hangon. Ő is megsimogatott , de sokkal nagyobb keze volt, de az is jól esett.
- Na, és fiú, vagy lány? -kérdezte. Természetesen fiú SÁBA lesz a neve.- De hiszen az lánynév gondoltam, - mire a mély hangú azt mondta -jó, legyen SÁBA BUCI mert olyan gömbölyű mint egy buci.
Ölelgettek, szeretgettek, én nem féltem semmitől. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, igaz nincs itt a mamám, meg a testvéreim, mégis jól éreztem magam. A vékony hangú mindig jött ment, de én mindig követtem őt. Akkor éreztem magam biztonságban , ha ott voltam mellette. Amikor csak akartam az ölébe vett. Nem kellett mást tenni,mint két lábbal kéredszkedni és azonnal felemelt és magához ölelt. Nem voltam egyedül. Ez az illat , a sok ölelés, maga volt a mennyei érzés. Nem tudtam másként kifejezni örömömet és boldogságomat, mint azzal, hogy sok puszit adtam. Este odakucorodtam az ágya mellé. Eszembe jutott a mama. Kicsit sírtam, de csak egy pillanatig mert ő azonnal érezte, hogy valami fáj. A kezével lenyúlt, simogatott, s egy pár perc múlva az emlék már csak álom volt.
Nem fájt többé. Ők lettek a családom... folyt.köv.

Hozzászólások száma: 6

Írta xadri gazdi (Balu), 2011. March 19. 12:00:34 #873502

Drága Sába Buci
igaz még nem vagy az ismerősöm, de elkezdtem olvasni a történetedet. Nem jutottam még sokáig, de nagyon jó volt olvasni, hogy téged is mennyire szeretnek és milyen gondoskodóak veled.

Írta Jutka19470329 gazdi (Lulu), 2011. February 21. 17:54:24 #844850

Elkezdtük olvasni a történetedet, kedves Sába Buci

Írta sziszko78 gazdi (KókuszTinaKumquat), 2011. February 05. 16:57:14 #826044

Szép történet....én is sokat sírtam,csak én a testvérem után....

Írta Erika71 gazdi (Isis), 2009. September 29. 13:33:07 #124415

jól választottál,ez egy jó család!olvasom tovább

Írta Agatha gazdi (Léon), 2009. September 17. 17:34:45 #109897

El tudom képzelnimert én is ilyesmi fogadtatásban részesültem csak,hogy én sokkal többet sirtam és sokáig

Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2009. September 07. 19:31:19 #98124

Ez eddig csodálatos történet... most még tovább olvasom... Ugye nem baj?