Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 04. 14:51:39 #3068

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.2.rész

2.rész folytatás
A szán szinte szempillantás alatt megérkezett a SZIVÁRVÁNYHÍD aljára, a Föld kapu elé. Mindketten kiszálltak, JENIKE olyan izgatott volt, hogy apró kis lábait nem tudta olyan magasra emelni, hogy a csillagszánból ki tudjon szállni.
-Jaj , jaj Istenem, SÁBA BUCI segíts!! Nem tudok kiszállni,- kiabált mintha attól félne, hogy egyedül marad.
-Itt vagyok, ne félj ! -azzal BUCI behajolt a szán belsejébe, orrával úgy megbillentette JENIKE fenekét, hogy szinte kipattant a csillagszánból. Ott álltak a FÖLD kapu előtt szinte mozdulatlanul. Ez nem fehér volt ,mint a FELHŐ kapu, hanem fekete. Olyan hatalmas , hogy még BUCI is csak két lábra állva érte el a kilincset. Mindkettőnek szinte megállt a lélegzete. SÁBA BUCI nekifeszült a kapunak, melynek mindkét szárnya egyszerre tárult két oldalra. Olyan vakító volt a fény,s hangos a zaj , hogy szinte minden porcikájuk belefájdult. Zsivaj, lárma, autók, emberek.
-A FÖLD !!!! Újra itt vagyunk!- gondolták szinte egyszerre. Szúrós szagot éreztek, mind a ketten köhögni és prüszkölni kezdtek . JENIKE nagyon félt.
-Mi lesz most velünk, ? BUCI nagyon félek!- nehogy elmenj mellőlem!
Nem csak ő félt, SÁBA is , hiszen ő még az életében is a hegyekben élt a drága Gazdikkal, ez a lármás városi zaj számára még elviselhetetlenebb volt. Remegtek a lábai, a kicsi JENI SÁBA farkába kapaszkodva szorította, nehogy elhagyja őt. Megindultak, a FÖLD kapu bezáródott mögöttük, mindez úgy történt, mintha csak ők látták volna. Senki ember fia még csak arra sem nézett, sem a kapura sem rájuk. Szaladtak, rohantak az úton, át az úttesten, nem nézve semmit csak menni, menni, rohanni haza felé az édes, a drága gazdik felé. Nem volt akadály, nem volt fal, mindenen keresztül , mindenen át. Nem szólt hozzájuk senki, nem zavarták, nem bántották őket. SÁBA hirtelen megállt, s a farkába kapaszkodó kicsi JENIKÉHEZ fordult.!
-Nézd, ott azt a két kutyát, látod, ott azt a barna foltosat! Szerintem ők a mi Barátaink. A BUBÓ és POLLYKA. - Nem ismerős neked? -kérdezte újra.
-Igen, emlékszem, hogyne ismerném , pislogott csöpp szemével JENI. Persze, hogy ismerem! Közelebb mentek a két kutyához, s szimatolni kezdték. Az egyik kutya hirtelen megfordult, mintha rossz fát tettek volna a tűzre, rosszban sántikálnának, minden rezzenésre figyeltek, nem követi e őket valaki ? SÁBA BUCI teste, szinte átfolyt a BUBÓ testén, aki egyre jobban magán érezte valaki kereső tekintetét. Látni nem látott senkit, ezért kicsit megnyugodott. POLLYKA mellette, szorosan, szinte védelmezőn bújt hozzá, mintha félne valakitől, vagy valamitől. JENIKE ezalatt sem engedte el barátja farkát, nehogy a nagy kavarodásban elvesszen, vagy elkerüljék egymást.
SÁBA BUCI , BUBÓ elé állt, szemben közvetlen a BUBÓ szemével, s szinte szugerálni kezdte. BUBÓ hirtelen megborzongott, megrázkódott, és váratlanul POLLY felé fordult.
-Induljunk, hazafelé, a Gazdi keres bennünket, nagyon aggódik értünk! S azzal megfordult és POLLYVAL együtt elindultak az otthonuk felé..folyt köv.