Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 05. 07:16:09 #3077

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kaland.6.rész

6. rész. folytatás Kiért az útra, JENI ott állt, szinte mozdulatlanul, lélegzetét visszafolytva. Letette a vérző testet a földre. Nagyon kimerült volt. Mit tegyek? Az idő szorít, a kis kutyalány élet és halál között. A gazdik, a drága gazdik, szinte karnyújtásnyira tőlem! Láthatnám, megérinthetném , újra érezném drága ölelő karjukat. Zihálva, lihegett, szeméből folytak könnyei. Előre nézett az úton, . Csak futni kéne itt hagyva mindent és mindenkit , futni, rohanni hozzájuk. -gondolta. Minden ellene van, az idő, az események. Segítenie kell ennek a kutyalánynak, mert ha nem teszi ,ő is a SZIVÁRVÁNY BIRODALOMBA kerül. Felcsapta fejét, nagyot üvöltött fájdalmában, mintha azt remélte volna, hogy legalább a hangja eljut az édes, a drága gazdik közelébe. Azután hirtelen megfordult és azt mondta:- gyere JENIKE kövess engem. Rohanni sietni kell , a fehérköpenyes kétlábú segíthet rajta, nekünk pedig nincs több időnk .Én már nem tudok elmenni a gazdihoz, de a kis kutyalány életét még megmenthetjük. Újra szájába vette az alélt testet, és visszafordultak az úton, a hegyen lefelé. Vissza a Dunapartra. Szinte önkívületi állapotban volt a fáradságtól, a fájdalomtól az elkeseredéstől. Izmai megfeszültek , állkapcsa már görcsben tartotta az új kisbarátot. -Ki kell bírni, ki kell bírni!- mondogatta magában. El kell jutni a fehérköpenyes kétlábúhoz. Oda értek . Körülötte sötét volt, de a házban égett a villany. Letette szájából a vérző vörös kutyát és kétlábra állva becsöngetett a kapun. Amikor látta, hogy a fehérköpenyes megjelent az ajtóban, remegni kezdett. -Istenem, csak észrevegye, csak meglássa, hogy ide tettem a kapuja elé. A fehér köpenyes egyre közelebb jött. Kinyitotta a kaput, körülnézett, majd lenézett a földön fekvő vörös gombolyagra. Fölemelte és azonnal a házba vitte. SÁBA BUCI és JENIKE folytatta útját, hiszen az idő rohant előre. Az út üres volt késő éjszaka volt már. Csend és sötétség mindenütt. Megérkeztek a FÖLD kapujához . Megálltak előtte. A kapu magától kitárult. Belülről vakító szivárványszín szórta sugarait rájuk. Ott állt a csillagszán, ahol hagyták, a SZIVÁRVÁNYHÍD földi LÁBÁNÁL. Mindketten beültek, szó nélkül tették. JENIKE érezte drága barátja szívének dobbanását. S mintha ezzel enyhíteni szeretné fájdalmát , egyre közelebb húzódott hozzá. Kicsiny fejét mellkasára tette és könnyes szemmel annyit mondott: -köszönöm NEKED SÁBA BUCI ! Olyan boldoggá tettél amiről évek óta álmodni sem mertem. Most már boldogan élek itt a SZIVÁRVÁNY BIRODLOMBAN , mert tudom, hogy soha , de soha nem felejtenek el a FÖLDÖN. A szán megindult és egy szempillantás alatt éjfél előtt a FELHŐ KAPUJÁBA ÉRT. folyt köv.