Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 12. 11:48:56 #3218

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőrkalandj.16. ré..

16. folytatás
Nagyon izgatottak voltak, de annyira meg voltak illetődve, hogy egész úton nem beszéltek egymással. Mindenkinek otthon jártak a gondolatai, az édes, az egyetlen drága gazdikánál. Láthatom e újra, ölelhetem e őt, megérzi e hogy ott járok nála? Mindenkinek pörögtek a gondolatai, amikor, a Csillagszán a földi kapuhoz érkezett. Előbb SÁBA BUCI szállt ki, hogy utat mutasson és segítse a nálánál kisebb barátok kiszállását. - Na gyere te kis csöppség, te édes kis PINTYŐKE! Olyan szép a neved, mint a milyen te magad vagy ! Azzal kitolta fenekét kis barátjának a szánból, aki belepirult a kedves bókok hallatán.
POGI , ZSEMLÉCSKÉNEK segített, mert olyan csöppek voltak a lábai, hogy nem tudta átemelni a szán oldalán. FIDÓ ugrásra készen állt türelmesen és várt a sorára, hogy ő is leléphessen a többiek mellé. Együtt voltak tehát mindannyian, oda álltak a földi kapuhoz. A kapu kitárult, s mindannyian SÁBÁVAL az élen megindultak a hatalmas forgatag irányába.
SÁBA BUCI hirtelen megállt, és POGIHOZ fordult:- kérlek segíts nekem, muszáj összefognunk e kis csapatot, mert most nem egyetlen barátra kell ügyelnem, hiszen négyen vagytok. Én felvállaltam, hogy megbírkózom a feladattal, de annak reményében, hogy Te is itt vagy velem. Kérlek, mindig figyelj az utasításokra, de főleg a két kicsi barátra. Nagyon kell vigyázni minden lépésükre, mert soha nem tudhatjuk, milyen veszély leselkedik rájuk. A két kicsi is, pontosan figyelt SÁBA szavaira, s mindannyian megerősítették őt abban, hogy fegyelmezett és szófogadó társak maradnak az úton. Nem tudtak betelni a látvánnyal, az ismert dolgokkal maguk körül. Ahol élnek ott már nincsenek autók, villamosok, nincsen szemét és zaj. Nincs rossz ember, nincs vad állat, csak béke és szeretet.
POGI hirtelen lelassított és megállt. -Mi történt ? - kérdezte SÁBA . -Nem tudom, nagyon rossz érzésem lett ahogy azt az autót megláttam. Feltörtek az emlékeim. Tudod, engem elütött egy autó itt a Földön, a drága gazdi mentette meg az életemet, mert elvitt az orvoshoz és meggyógyíttatott. Merev maradt az egyik lábam örökre , de legalább ott lehettem a közelében és nyalizhattam az arcát, érezhettem őt. Idáig jutott emlékeiben, amikor SÁBA észrevette, hogy könnyek csillogtak a szemében. Oda fordult hozzá ,egy kicsit közelebb hajolt és azt mondta: -Ne szégyelld barátom, nem szégyen szeretni még nekünk nagy kutyáknak sem! Imádni azt aki megérdemli, s érte könnyedet hullatni! Ha tehetném én is üvöltenék a fájdalomtól , hangosan sírnék, ha tudnám hogy azzal újra az én édes gazdimmal lehetnék... folyt köv