Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 17. 12:08:45 #3314

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.24.rész

24. folytatás
A három barát, a látottak hatása alatt, egészen megfeledkezve az idő rövidségéről, lógó orral érkezett vissza , a hajó kikötőjébe. ZSEMLÉCSKE és PINTYŐ a járda szélén ülve boldogan burkolództak emlékeikbe. Érezték újra az édes ölelés érzését, a hazai illatokat orrukban. Egy cseppet sem bánták, hogy barátaikra várniuk kellett. Együtt voltak tehát újra. Az utolsó állomás, utolsó úti cél következett. Körülnéztek, hogy hogyan milyen módon indulhatnak újra útnak.
A Cserhát lankái között meghúzódó nógrádi faluba igyekeztek, FIDÓ otthonába.
SÁBA és POGI végig gondolták az úti tervet és úgy döntöttek, hogy az autópálya mellett lesz a legrövidebb útjuk. Ha szerencséjük van, egy arra felé igyekező járműre fel is tudnak ugrani mindannyian . Utaztak, futottak , míg elérték az autópálya szakaszát.
Az autók százai , száguldoztak mellettük, ez POGIT lelkileg nagyon megrázta. Nem szólt ugyan, de rendkívül megviselték az emlékek. Gyorsan ahogyan csak tehette, elhessegette agyából az autótól való félelem érzéseit és megpróbált futás közben a gazdi ölelő karjaira gondolni. Mind az öten az autópálya szélén haladtak.
FIDÓ szájában a papucsával, amit drága mamijának csent el ajándékba, az általa szétrágott papucsok pótlására. Ez megint mókás jelenet volt a halandó ember számára, hiszen az autópálya mellett, nem más, mint egyetlen fél pár papucs volt látható, mely a föld fölött haladt az autókkal azonos menetirányban. Az autósok egyenként lassítottak a látvány miatt, de senki nem mert hinni a szemének. Egyszerre csak, egy ilyen lassító autónál, SÁBA oda szólt kis barátainak.
- Ugorjatok, ez már innen csak arra felé mehet. A két nagy barát szinte kitalálta egymás gondolatát. POGI felugrott a kocsi platójára, SÁBA pedig az autó mellett futó kis barátokat maga elé engedve, segítette őket a kocsira ugrani. Először Zsemlécske ugrott! SÁBA futás közben megemelte a kicsiny kutya hátsóját,ezzel elősegítve, hogy POGI lábai közé essen, aki az autón állva várta társai érkezését.
A következő PINTYŐ volt, ügyesen vette fel az autó ritmusát és ugrott annak platója felé. SÁBA most igyekezett őt is megemelni, miközben folyamatosan rohant az autó után. PINTYŐ a kocsi közepén landolt, így POGINAK sem kellett segíteni a felszállásban.
FIDÓ következett, - szájában a féltett papucsával - szinte önállóan oldotta meg feladatát. Olyan hatalmasat ugrott, hogy SÁBÁNAK nem kellett tolni rajta semmit sem és máris a kocsi tetején volt. Ebben a pillanatban a gépkocsi vezetője gázt adott, és előzésbe kezdett. Hatalmas sebességgel indult meg az úton, mielőtt SÁBA is fel tudott volna ugrani. Az autó egyre távolabb került , SÁBA BUCI pedig lélekszakadva, próbálta követni őket. POGI és a három kis társa kétségbeesetten kiabáltak neki.
- Gyere , vigyázz, siess, mi lesz most?-SÁBA BUCIKÁM !! -szaladj, rohanj -hallotta kétségbeesett kiáltásukat. Már nem érezte lábait, olyan erővel próbálta utól érni a járművet, hogy szemei előtt elsötétült minden. Már nem látott, nem hallott semmit, csak futott, és futott, mert tudta, ha nem éri utól , mindennek vége!
Az idő, az éjfél, a földi látogatás, a SZIVÁRVÁNY BIRODALOM minden amiért eddig küzdött.
-A gazdik, az édes gazdikkal mi lesz? -hasított belé a fájdalom. Hiszen már mindenkit lehozott, akit szeretett volna, de ő még egyszer sem találkozhatott a drága az imádott gazdijával. - Ez nem lehet, ez nem történhet meg !!! Látni kell, neki is érezni kell újra ezt az érzést! Megérdemli, mindenkivel jót tett, mindenkit haza vitt!- az nem lehet, hogy ne érezze még egyszer ezt az érzést?
-NEM !! EZT NEM TUDOM ELVISELNI ! - s olyan irammal kezdett futni az autó után, hogy ő maga sem akarta elhinni, hogy még mindig van erő a lábaiban. - FUTNI, FUTNI, EL - KELL - ÉRNI !!- mondogatta magában, most már egyfolytában, miközben egyre közelebb jutott az autó hátuljához. A barátai hangját nem hallotta , csak a szívének és agyának ütemes dallamát: gazdi, gazdi, el kell, érni, gazdi, el kell érni, talál..koznom kell ,... még egyszer talál... - s ebben a pillanatban erőt gyűjtött és egy hatalmas ugrással két első lábaival a kocsi hátuljába kapaszkodott. POGI fogaival szorította őt, nehogy visszaessen az autópálya betonjára. SÁBA utolsó erejét összeszedve, felhúzta lábait és ájultan tornázta be magát a kocsi belsejébe folyt köv.