‹‹‹ vissza SÁBA BUCI adatlapjához vagy blogjaihoz
25.folytatás
Az átélt rettenetes kaland után, megérkeztek a nógrádi kis településre. FIDÓ mint aki a hazai tájakon jártas kis gazda, olyan izgalommal állt a kis csapat élére, mutatni az utat,hogy se látott, se hallott abból, ami körülötte történt. SÁBA BUCI túl volt az átélt , lelki kínjain, s újult erővel állt az előttük álló feladat elé.
FIDÓ hátra sem nézett, hogy jönnek e barátai, ő csak azzal foglalkozott, hogy mielőbb a házukhoz érjen. Hirtelen lelassított, mert érezte, megérkezett otthonához. Bevárta társait, addig letette maga elé az ajándéknak szánt fél pár papucsot és kifújta magát. Rettenetesen izgatott volt. FIDÓ számára az ajtónyitás nem lett volna komoly feladat, de most valamennyien a szokott módon jutottak át rajta, mintha ott sem lett volna.
FIDÓ lélegzet visszafojtva nézett körül, szájában a papuccsal, amit ajándékba hozott gazdijának. Itt volt a helyem, de szerettem itt ülni,- gondolta, mikor a piros virágos falvédőre pillantott. Fölugrott és azonnal felkucorodott a piros virág alatt elhelyezett, pihenő helyére. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és a gazdi jött be rajta. FIDÓ számára, olyan váratlan volt megjelenése, hogy ijedtében, kiejtette szájából az ajándéknak szánt papucsot. A hang hallatára, a gazdi felkapta fejét és körülnézett. Mivel egy teremtett lelket nem látott a helyiségben,azonnal tovább is lépett.
Ekkor SÁBA kihasználta a helyzetet és elé lépve, szikrázó pillantásával a szemébe nézett. FIDÓ leugrott kedvenc pihenő helyéről és remegő lábakkal elindult az imádott gazdi felé. Alig tudta türtőztetni magát. Annyira szerette volna ha a gazdi érzi, tudja, hogy ő itt van, hogy oda ment a papucshoz, amit a szájából kiejtett, és újra felemelte azt. Félt a következményektől, hogy édes gazdija halálra ijed, de azt is szerette volna, ha tudatja vele , hogy ő van itt nála. A papuccsal a szájában elindult a gazdi felé. Ő hirtelen megfordult és látni vélte a papucsot a szoba szőnyege fölött lebegni. Hideg és egyszerre forró bizsergés lett úrrá testén, azt hitte, rosszul érzi magát.
Szemeit megdörzsölte, , majd újra kinyitotta. A papucs, most ismét a szőnyegen hevert. - Nem értette, az egészet. Oda ment, leguggolt, és felemelte azt, szemét elöntötte a könny, de közben mosolygott. Ebben a pillanatban rátörtek emlékei. FIDÓ , ezt kihasználva, azonnal az ölében termett és befészkelte magát. A drága gazdi,- csukott szemei mögött, - látta újra imádott kutyáját, - a szétrágott papucs miatt- bűnbánó, könyörgő tekintetét ,s önkéntelenül simogatni kezdte az ölében tartott papucsot. FIDÓ érezte, élvezte kezének érintését, a reáhullott könnyek sós ízét. Kéjelgett, az imádott érzésben a gazdi kezének simogatásában, aki nem vehette észre, hogy a papucs mellett drága kis kutyája kucorodik ölében. -Istenem csak örökké tartana ez a pillanat, gondolta magában FIDÓ, majd kicsúszott a még mindig guggoló gazdája öléből és szemben állva vele, átölelte, megnyalintotta őt.
- Köszönöm, drága imádott gazdi, hogy szerettél és itt élhettem veled. -Soha nem rágom már szét a papucsodat ígérem, de ezt az egyet emlékül tedd el értem! A gazdi, mintha emlékeiből ébredne, kezébe vette a papucsot, elmosolyodott. Nem értette, hogy került ide, a fontos az volt, hogy FIDÓRA emlékeztette, oly élesen oly erősen mintha újra itt lett volna vele
Utolsó 10 hozzászólás
Nagyon szép 
aranyos kis történet!
A papucs...most a legszebb ajándék, amit kaphatott a gazdi. Bitosan el fogja tenni emlékbe.
Jaj de aranyos és boldog kis történet!
Fidó boldog,gazdi boldog és ez a legfontosabb!
Remélem most már Te következel!Kiérdemelted kicsi Sába Bucikám!
A Gazdiék már nagyon várnak Rád!Siess haza!
Szia Bucó, köszönöm, hogy hazavezetted őt hozzám 
.
Sába Bucikám! Én már mit írhatnék ehhez a blog-sorozathoz! Én mindig mindenről lemaradok, mindig megelőznek a hozzászólásokkal. Csak csatlakozni tudok Jenyke és Pamacs tesómhoz.
Most meg megyek és fogyókúrázni fogok, hogy legközelebb én érjek ide előbb Pamacs és Jenyke előtt. Talán, ha kisebb lesz a súlyom, jobban tudok futni, nem tudnak majd megelőzni!
Én is köszönöm, hogy megosztod velünkezt a nagyszerű történetetÉg és Föld között.
Sába Bucikánk! Ha én nem is mindig szólok hozzá ezekhez a szép blogokhoz, azért én is benne vagyok, hiszen Jenykéhez tartozom. Vele mindenben egyezik a véleményem. Én is végigizgulom minden egyes mozzanatát. Nekem a barátom leszel örökre. Köszönöm, hogy vagy nekem!
Nagyon örülök Fidókám, hogy Te is hazajutottál, s átélhetted azt, amit én, mint első kiválasztott.
Köszönjük Sába Bucikám, hogy ennyi áldozatot hozol értünk. Hidd el meg fogjuk hálálni. Ne gondolj itt semmi megfoghatóra, vagy egyébre, de a magam nevében igérem, Tőlem a legnagyobb "ajándékot" kapod, az IGAZ BARÁTSÁGOMAT! Soha, de soha nem válunk már el! 
