Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 20. 18:59:59 #3370

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.27.rész

27.folytatás

Le sem vették szemüket a kapu irányából, mindketten szinte egyszerre ugrottak le a szán üléséről. - Hát elengedték , ez nem lehet igaz?!
- Istenem de boldog vagyok! - látod, jönnek, mindjárt itt vannak! BUCIKÁM ! - Vihetjük őket is ! - kiabálta, üvöltötte szinte önkívületében BESSZY.
El sem hiszem, hogy megérhettük ezt a boldogságot!- válaszolta SÁBA BUCI, miközben a feléjük bukdácsoló két kis csöppség elé rohant. A kölykök, lógó nyelvvel, lélekszakadva szedték apró lábaikat, hogy minél előbb anyjuk és apjuk közelébe érjenek. Nyüszítve, visítva vetették magukat az ölelő mancsok közé. BUCI és BESSZY, szájába véve egy -egy kicsi kölykét, elfoglalta helyét a szán ülésén. A csillagok ragyogó fényében szálltak repültek a SZIVÁRVÁNYHÍDON, maguk mögött hagyva a BIRODALOM kapuját. Nem sokkal később,már a FÖLD kapu előtt várakoztak.
A két kis kölyök, DOKI és BUBÓ szorosan bújva anyja és apja lábaihoz, riadtan nézett az előttük feltáruló világ irányába. Nem tudták mitől kell félniük, de az ösztön erőt vett rajtuk is. Nem tudták mi vár rájuk, mi fog most történni, hová mennek,merre felé tartanak? Anyjuk aggódva figyelte őket, nem tudta mi tévő legyen. Talán vissza kéne fordulni, nem kellett volna elhozni őket mégsem,- cikáztak féltő gondolatai.
SÁBA BESSZYRE nézett, közelebb bújt hozzá és kedvesen azt mondta, - ne félj én itt vagyok, nagyon vigyázok rátok, nem történhet semmi baj, sem veled, sem a kis kölykökkel.
Egymásra néztek és megnyugodva a másik szemének tükrében, boldogan hátukra ültették a kicsiket.
A kis DOKI, SÁBA BUCI hátára ült, szinte kicsinyített mása volt apjának. Kíváncsi, édes, kedves, szófogadó,kis kutyafiú.
BUBÓKA , BESSZY hátára kapaszkodott, ő mindig anyja társaságát kereste, játékos, vidám, szertelen fiúcska. Boldogan, izgatottan, szorosan egymás mellett , igyekeztek az éj sötétjében BESSZY otthona felé. folt.köv