Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 23. 11:44:36 #3423

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.31.rész

31.folytatás

Legalább egy negyed óra eltelt, azóta ahogy SÁBA és BESSZY a kis kölyök eltűnését észre vette és kutatni kezdte a hajón. Miután csalhatatlan szimatuk által biztosra vették, hogy a kis BUBÓ folyóba esett, - az első őrületes fájdalmukat túlélve - azonnal cselekedtek. SÁBA és BESSZY, egymás könnyes szemébe nézve, rögtön tudták mi tévők legyenek.
A kis DOKIT, BUCI a nyakába ültette, aki félelmében kis mancsával és fogával szinte a húsába kapaszkodott . A következő pillanatban egymás tükörképeként, a suhanó hajóról a folyóba vetették magukat. SÁBA,gyűlölte a vizet , életében sem szívesen ment bele, már a hasáig érő vízbe sem. Most nem törődött vele úsztak mind a ketten ,kitartóan a folyó partja felé. A víz segítette őket , mert visszafelé kellett haladniuk, a folyás irányába. Több mint fél órán keresztül szelték a vizet, mire lélekszakadva a partra értek. Ázott bundájuk miatt, rettenetes súllyal a testükön, kellett megküzdeni a víz erejével. Kimerülten, félájultan vonszolták magukat a partra.

A kis DOKI rögtön lemászott apja nyakából ,s nyalogatni kezdte csukott szemeit.
-PAPA, PAPA -suttogta halkan. SÁBA nem mozdult. DOKI azonnal BESSZYHEZ , anyjához rohant , most őt kezdte élesztgetni, de hiába. Olyan fáradtak voltak, hogy ájultan feküdtek a folyó kietlen partján. DOKIT, a kis kutyakölyköt félelem fogta el. Keservesen sírni kezdett.
- Nem is tetszik nekem ez a világ! Itt mindig csak baj történik és olyan félelmetes -hüppögte. És a MAMI és a PAPA sem felel, mi lesz most velem, mit csináljak? -azzal újra anyjához hajolt és könny áztatta orrocskáját édes MAMIJÁHOZ dugta.
BESSZY megérezte a hideg nózikát és szemét azonnal kinyitotta. Két mellső lábán feltolta testét, miközben, sáros vizes lé csurgott le szőréből. A kis DOKI felkiáltott -MAMI, MAMIKÁM ! - nagyon féltem, én nem akarok itt maradni, én haza akarok menni!!!!! -zokogta. A PAPÁVAL , meg Veled ! -haza, haza akarok menni!!!.. rázkódott kicsiny válla a rettenetes sírástól.
SÁBA kinyitotta szemét, azt hitte álmodik. Nem is tudta, hirtelen hol van, mi lett vele?- de a hang élesen, fájdalmasan hasított fülébe. Édes kis fia sírása, zokogása, rettenetes fájdalommal töltötte el.
Azonnal észhez tért és oda vonszolta magát a síró kicsi DOKIHOZ. Nyalogatta fejét, pici pofiját, mindenhol ahol csak érte. - Nyugodj meg kicsi fiam, nem kell, félned!- nem csak rossz történik ebben a világban! Én hiszem, tudom, mert nekem csak jóban volt részem amíg éltem.
A kis kölyök odabújt apja marjához és élvezte biztonságos közelségét. Megnyugodott, sírása alábbhagyott és bár könnyekkel teli szemmel, de rámosolygott imádott apjára. - MÁR nem félek semmitől, nem vagyok egyedül, Te és a MAMI itt vagytok velem... folyt köv.