‹‹‹ vissza Mini adatlapjához vagy blogjaihoz
Nem most, hanem a hét elején. Úgy jártam, mint a dalban: kiment a ház az ablakon. Azaz elköltözött a kanapém. Én meg néztem, mint a moziban. 
Fölnemfoghattam. 
Cipeltek a szüleim ki-be mindenféle bútorokat -rá se hederítettem.De mikor a hőn szeretett kanapémat vitték az előszobából a konyhára, akkor megijedtem. 
Biztos az arcomra volt írva, hogy nem vágom a helyzetet, mert anya folyamatosan magyarázta a családegyesítést vagymit. Hogy majd egész este együtt dekkolhatunk, nem leszünk mind a hárman külön helységben, kényelem, blabla...
Mostanra fölfogtam. (Tudom, lassan) 
Esténként mindenki a kanapén ül. Innen lehet tévézni, netelni, enni, itt lehet aludni, minipocit simizni, minibuksit vakargatni, minihátacskát kurkászni... 
Kiment hát a ház - én meg mentem vele a hepibe 
Hozzászólások száma: 2
Ijesztő lehetett elsőre Minikém! Tisztára, mint egy kilakoltatás! 
De minden jó, ha a vége jó, ne engedd őket nemsimizni, nemvakarni, nemkurkászni! Harcold ki a jogaidat és csak akkor tűrd meg őket a kanapén, ha kényelmesen elférsz, nem zsibbad a lábid, ilyesmi! 
