Eljött megint a Nagyboldogasszony. Engem is ő hozott, immár 3 éve!
Boldog vagyok, mert fődigél a bazi nagy birkacombom, amivel ünnepelhetek 
Ebben az évben is nagyon sok minden történt. Volt, hogy nagy útra mentünk anyával meg apával, aztán olyan is volt, hogy a házat fordították ki a 4 sarkából. Én mindig ott voltam, minden fotón én vagyok a legfontosabb szereplő! 
Apával tavasz táján nagy építkezésbe kezdtünk. Istállót épített, én pedig minden nap ott voltam vele, és segítettem amit csak tudtam. Ez általában abban merült ki, hogy jóóól megugattam mindenkit, aki csak megközelítette a területünket. Aztán jött néhány bocika, és bele is költöztek az építménybe. Eleinte nagyon féltékeny voltam rájuk, de aztán rájöttem, hogy engem még ugyanúgy szeretnek, és ráadásul a marhák kakija nagyon finom 
Úgyhogy összebarátkoztam velük. 
A másik nagy hírem, hogy nemsokára kistesóm fog születni. Embergyerek lesz, Koppány lesz a neve. Mióta ezt tudom, anyára is fokozottan figyelek, nem csapódok a hasába nagy lendülettel, csak óvatosan szeretgetem. Ha valaki csak megközelíti őt, én bizony nagyon élénken figyelek, többnyire morgok is a miheztartás végett. Alig várom, hogy meglegyen a kisöcsém! 
A dokim, akit régen nagyon szerettem most kiesett a kosárkából nálam. Kétszer is ivartalanított, egyszer elszúrta, másodszor "csak" a varratokat hagyta bennem, amitől csúnyán begyulladt a bőröm. A legutóbbi merénylete az volt, hogy holmi vacak ekcéma miatt kopaszra borotválta a fenekemet 
A szüleim azt mondták, többé nem visznek hozzá, majd előtalálnak egy másik bökdösködőst. Csak keressenek, úgyis megeszem!! 
Most viszont megyek, és ünnepelek a birkacombbal. 
Isten éltessen sokáig engem a szülinapost, minden barátomat és cimbikémet, minden kutyust és minden jó gazdikát! 
miniMini 
kommentek száma:1tovább
Nem ért jó hangulatban az ünnep
Már egy hete pelenkában vagyok, és úgy hallom, a szüleim valami műtétről beszélgetnek, hogy mégiscsak... Nem tudom miről van szó, de az biztos, hogy anya már beszélt is telefonon a bökivel. A drága ember nem vállalt, majd csak 20 nap múlva. 
Az jó sok idő, úgyhogy akkor így fellelkesítve magamat emlékezgetek:
Amilyen mozgalmas volt életem első éve, a második annyira unalmasra sikerült. Ez jó dolog, mert így csak akkor láttam orvost, ha véletlenül futottunk össze 
Minden napom egyforma: Dekkolok a külső előszobában, meghallgatom az utcán kiabálóktól a pletykákat. Utána betelepszem a kanapémra, és ott ülök a szüleimmel, míg ki nem megyünk az udvarra. Az estét aztán a kanapén töltöm újra. Ha utazunk valahova (mert ilyen azért sűrűn van), akkor felborul ez a rend. Mikor anya iskolába jár, akkor szomorú a délelőttöm, de most szerencsére nem jár. És az apukám se megy egyedül tárgyalni, csakis velünk. Lassan már csak kutyabarátokkal üzletel
Safranek, a kandúr akit én találtam, azóta is országos cimborám. Néha civakodunk, olyankor anya karmolásnyomokat szokott találni a bőrömön -de ez nem is csoda, hisz nekem az a kedvenc szórakozásom, hogy számba veszem a fejét és ott tartom De szerintem tűrhetne kicsit anélkül, hogy karmolássza a hátacskámat, nem igaz? 
Nemrég Hercegnő és Hófehérke is csatlakozott hozzánk. Két nyuszitesóm lett, a csűr előtt laknak, egy szép faházban, amit apa készített nekik. Furcsa lények, mókásan billegetik a fejüket. Bírom őket nagyon. 
Az időm többi részét azzal töltöm, hogy rafináltan elrejtem a gengszterségeimet. Pl ha éppen olyat rágcsálok amit nem szabadna és rám tör valamelyik szülőm, akkor szempillantás alatt ráfekszem a rágott tárgyra és ártatlanul pislogok 
Estére nagy ünneplést tervezünk. Lesz tortám és lufim is!
Nagy puszit küldök minden kedves barátomnak! 
miniMini
kommentek száma:2tovább
De akár "seggre estem" is lehetne a blog címe.
Nos, miután rögtön az elején lelőttem a poént, elmesélem, mi is történt.
A szokásos fárasztásom mostanában nem a húzókával, nem valamelyik játékommal történik, hanem hógolyókkal. Apa dobálja, én meg szaladok utána, ahogy bírok. Most már napok óta van annyi hó, hogy lehet belőle golyót gyúrni. Nagyon finom, élvezem, hogy az egész világot fagyi borítja. Anya nem annyira szereti, mert fél, hogy megfázik a torkom, de aggódjon csak, az az anyák dolga, nem?
De visszatérek a szaladgálásra: ma volt egy ijesztő élményem. 
Elindultam a hógolyó után, a 4 lábikóm meg 4 külön úton járt, de még véletlenül se arra, amerre én akartam. Aztán nagy igyekezettel összeszedtem a lábaimat, és úgy futottam, mintha tojáshéjon járnék. Mondhatni pipiskedve
A cél előtt viszont megfeledkeztem magamról. Hát persze, mikor a gyönyörű fagyigombóc az út közepén kellette magát nagy kacéran! Belehúztam, mert már alig vártam, hogy megkóstolhassam őt. Hamar oda is értem, bevágtam a féket...
-és fenékre estem, úgy csúsztam tovább. 
Végülis nem volt rossz élmény, csak váratlanul ért.
Gondolhatjátok, azonnal megfeledkeztem a kis kacérról! 
Anya és apa 
.
Én pedig rájöttem, hogy a csúszós úton ugyanúgy lehet korizni, mint otthon az előszobai szőnyegen 
kommentek száma:2tovább
Mostanában kicsit megváltoztak az etetésem körüli szabályok. Nem örülök neki...
"Ártatlanul" kezdődött, mentünk a dokimhoz, mert esedékesek voltak az éves oltásaim. Gondoltam, hogy nem jövök ki belőle jól. A dokilátogatásra nem az a jellemző, hogy én jól jövök ki. 
Szal ha már ott voltunk, a doki megkukkolta a fogacskáimat is, mert anya szerint nagyon kövesedik. Jó fej a doki, szerinte nem annyira 
Aztán elbeszélgettek a fejem fölött, miközben én az asztalon reszkettem, és a bökibá kiokosította anyáékat, hogy majd egyszer, ha már nagyon köves lesz, el fog altatni, és leszedi a köveket a fogacskáimról
Mi vaaan??? Tényleg azt mondtam az előbb, hogy jó fej a böki??? 
Nagy szerencsémre anya jobban megijedt, mint én. Kaptam egy fogkefét, és ahogy arra számítani lehetett, nem örültem neki.
Így anya előkészített valami fogamravaló nyamit, és jött a kefével. Hagytam, hogy egyszer óvatosan hozzáérjen a fogacskámhoz -volt nagy dícséret, és megkaptam az előkészített finomságot. Reméltem, hogy ebből nem lesz rendszer, egyszer meg túl lehetett élni
Hát tévedtem.
Azóta minden étkezés előtt jön anyukám és lengeti azt a fránya kefét. Ma már annyit tűrtem, hogy az első fogacskáimat letisztítsa, de csakis azért nem haraptam le a karját könyékig, mert naggggyon fincsin illatozott az előkészített vacsorám 
Na jó, meg azért sem, mert nagyon szeretem őt
Cimbikéim, szerintetek törődjek bele, hogy minden nap fogat kell mosnom, vagy inkább válasszam az altatásos pucolást pár év múlva? 
Ugye, ti is hagynátok a kefélést...
kommentek száma:4tovább
Igen, néha nagyon szeretném tudni, mit is gondolnak. Sokszor tudom is, sőt, gyakran meg is mondják, de én azokra a gondolatokra lennék kíváncsi, amit rólam gondolnak, de nem mondják ki.
Mint például ma.
Ültem az ágyon a nagyi mellett, és hagytam, hogy nyunyorgasson. Anya tudja, hogy nem szeretem annyira a nagyival a bírkózást, mert néha túlságosan izomból húzza a bundimat... de szeretetből teszi, hát hagyom. Néha nyüsszenek egyet, másképp helyezkedek, aztán már bújok is újra hozzá.
Anya nézett minket -a nagyit és az ő négylábú unokáját- és közben teljesült a kívánságom... szinte hallottam miket gondol. Ilyeneket:
"Ez a kis kutya olyan drága és jóságos kis lény, ki menne oda hogy hagyja magát cibálni, ki? Ő odamegy, mert ezzel örömet okoz.
Otthon is nagyon jól viselkedik. Ő jó kutya, jó akar lenni, sőt, mostanra nagyrészt sikerül is neki. Még véletlenül se tenne olyat amivel szándékosan bosszantana minket.
Tudja, hogy szeretjük, tudja, hogy megteszünk érte minden lehetségeset -és ő ezt viszonozza. Pontosabban túl is teljesíti a dolgot.
Tegnapelőtt odabújt az apjához, mert még álmában is érezte, hogy idegeskedik... a vállára hajtotta a fejét, és ott aludt tovább. Rendben is lett minden, ennek a drága kis tüneménynek köszönhetően.
Vagy mikor az én könyököm alá fúrja be a kis fejecskéjét... olyan kis aranyos.
Soha nem jön, mikor nem kell jönnie. De ha jól esne egy kis szeretgetés, szólnom se kell, ő már ott van.
Csupa jóindulat, csupa kedvesség.
Most éppen a nagyiját vidítja fel, akkor is, ha a nagyival-birkózás kellemetlen.
Nincs több ilyen nagyszerű lény a világon.
Úgy szeretem! "
Hát ezt gondolta az én anyukám. 
kommentek száma:6tovább
Bizony, beköszöntöttek az igazi hideg napok, és már hangyányi esély sincs arra, hogy idén még egyszer lesz vénasszonyok nyara. 
jön, nem a vénasszonyok. Nem is szeretnek velem kijönni a szüleim. "Mini pisilj, Mini kakilj, Mini siessünk be..." Tohonya népség.
Ha apa is kint van, akkor még jó nekem, mert dobálja a húzókámat, én rohangálok utána, és akkor tudok eleget szaladgálni, de ha csak anya visz ki, az nem olyan jó, mert ő nem tud akkorát dobni. 
Aztán ma anya kitalálta, hogyan tud mégis megfuttatni és lefárasztani.
Hideg szél fújt, én meg csak a lábánál álldogáltam, nem mentem semerre. 
Mikor anya elindult a nagyi háza felé, akkor megörültem, és elszaladtam majdnem a nagyikáig. Akkor vettem észre, hogy anya az ellenkező irányba tart! 
Trappoltam utána, és ha már lendületben voltam, 2-3 háznyira le is előztem. 
Visszanéztem, és akkor láttam, hogy anya megint a nagyi felé sétál! Jaj, nekem, majdnem elvesztem!!!! Tepertem utána, ahogy bírtam -persze megint tovább vittek a lábikóim.
Nem kellett sokáig játszani ezt, lógott a nyelvem 
Most anya ölében pihenek, onnan küldök nektek sok puszit!
miniMini
kommentek száma:3tovább
http://www.youtube.com/watch?v=6RRjqkUAs8k
kommentek száma:6tovább
Anya ma tököt sütött.
Volt egy nagy labda, azt kezdte el szeletelni. Nem ment neki, apának segítenie kellett. El is vágta az ujját szegény. Én már akkor tudtam, hogy ez a sütőtök-labda veszélyes dolog...
Aztán mentek a szép aranysárga szeletkék a sütőbe -és kezdett nagyon jó illata lenni. Kíváncsi lettem.
Vittünk a nagyinak is belőle, a szüleim is azt ették uzsonnára, de én nem kaptam belőle.
Persze ettől még kíváncsibb lettem.
Este anya ült a gép előtt, megint tököt rágcsált mélán -mikor apának kellett kicsit segítenie. Átült a banya a laptop elé, én pedig elérkezettnek láttam az időt: felugrottam a lócára, és elcsentem a jóillatú szeletet.
Még soha nem mertem az asztalról ellopni semmit most fogok rászokni, mert jó móka 
Anya rám kiáltott, hogy "micsinálszmini", én megijedtem és futólépésben iszkoltam a helyemre, apa meg a hasát fogta a nevetéstől. Kintről már én is röhögtem... 
méghogy a némber, mint falkavezér!!!
Höhö!
kommentek száma:4tovább
Nos, drága cimbikéim, mostanában rendes kutyus módjára őrzöm a házat... legalábbis eddig azt hitték a szüleim.
Ha csak tehetem, kikönyörgöm magam ugyanis az udvarra. Ha már ott van Safranek, a házikusz, irdalom őt kicsit. 
Ezt sejtették, mert eleinte le voltam karmolászva itt-ott, de mostanra teljesen behódolt a vöröske -áldozatos munkám eredményeként
Ma viszont lebuktam, hogy a számba veszem a sunyi fejét, és úgy vonszolom őt oda-vissza az udvaron. Sarfanek már föladta a harcot régen, lazán csüngve hagyja magát hurcolászni, "hagyd magad, hamarabb szabadulsz" alapon.
Jó játék
És nesze neked házőrzés
Vannak kevésbé vicces dolgok is. Valahogy beakadt az egyik körmöm valahova az udvaron, és leszakadt Anya csak azt vette észre, hogy nyaldosom mint az őrültek...
Persze ne aggódjatok, nem fájt nagyon, mert pár másodperccel később úgy rohantam a labdáért, hogy a sár a pocikámra fröcskölődött, anya alig bírta kifésülni -majdnem borotválás lett a vége
A körömmel kapcsolatban csak az bosszantott igazán, hogy előtte pár nappal nyírták le a szüleim -intenzív tiltakozásom ellenére. Mindig elkapnak -ketten, mert tudják, hogy "egyedül nem megy" -aztán orvul levadásznak a körömgijotinnal. 
Madame guillotin számomra is egy rettenetes dolog! Lehetne már csak történelem...
Most legalább bebizonyosodott, hogy ez a körömvágás egy haszontalan tevékenység -így is beakad.
Remélem, az ősöknek is lesz annyi eszük, hogy levonják a következtetést!
Na, megyek, ki is könyörgöm magam kicsit a friss levegőre, megrágom a macskanyakat! Üdv az udvarról!
kommentek száma:2tovább
Ugye van ez a macskusz. A macskusz házikusz. Nálunk Safranek a neve. És nem kék, hanem vörös.
Először örültünk neki, mikor az udvarunkra tévedt, mert szerettem vele játszani. Aztán mikor anya meglátta rajtam a karmolásokat, akkor felmerült benne, hogy nem is olyan jó ötlet macsekot tartani... de azért Safranek maradhatott. Akkor írta meg a dinnye a saját elbocsátó szép üzenetét, mikor megölt és szétszaggatot egy kismadarat, aki a konyhaablakban szokta anyát felvidítani. 
Nem akartuk halálra ítélni -azaz kidobni Safraneket, így elvittük őt a nagyihoz. Két napig ott is lakott, bratyizott az ottani macsekokkal, és jókat melegedett a gabonásban.
Aztán hiányoztam neki, és hazajött. Jujj, de örültem! Végre, megint lett itt valaki, akinek a feje belefér a számba! 
Így alakult, hogy kettős életem lett, mint a jobb titkosügynököknek.
Ha jó idő van, akkor Safranekkel gengszterkedünk az udvaron, és nagyon figyelek rá, mert meg kell tőle védenem a madárkákat. (különben költözik Jolánka nénihez!)
Ha éppen nem vele töltöm a napot, akkor anyáékkal, de míg nincs olyan hideg, jobban szeretek kint dekkolni, és a macsekot nyúzni.
Így:
Anya leültet, és kinyitja a bejárati ajtót. Elküldi a macskát, mert különben beszökik. Nekem addig mozdulnom sem szabad, mert különben becsukódik az ajtó, és kezdődik minden előről. Szal miután Safranek a pinceajtó környékére vánszorog, én is kimehetek, és már kergetem is a vöröskét végig az udvaron! Lusta egy dög amúgy, többször is hagyja, hogy elkapjam. Vagy ennyire béna... vagy én vagyok ilyen jó futó!
A hajszának mindig az a vége, hogy eliszkol előlem a diófára, vagy a pince ablakába. A gyáva kis házikusz...
Miután elfáradunk a hancúrban, leheveredünk egymás mellé a küszöbre, ott pihenünk.
Ha nincs kedve velem összebújni, akkor átugorja a kerítést, mert tudja, hogy oda nem tudom követni. Olyankor nyüsszögök, és hagyom, hogy anya vígasztaljon 
Ilyen az életem Safranekkel. 
kommentek száma:2tovább
Mikor még kicsi voltam, mindig csodálkoztam, hogy miért tartanak a szüleim a hálószobában egy másik Minikét. Féltékeny voltam, de nagyon! Hogy én csak második vagyok a sorban!?!?!? Pedig milyen okos, kedves és szép kutyus vagyok, mégiscsak a második helyre szorulok, az idegen Mini alszik anyáékkal helyettem 
Ha véletlenül arra jártam, mindig jól megugattam a hálószobai vetélytársat! 
Hátha megijed, és akkor én leszek a legkedvesebb...
Persze az ősök nevetgéltek a szívfájdalmamon -a disznók 
-, én meg azon csodálkoztam, hogy miért engem szeretgetnek egész nap, miért velem játszanak, miért az én kis irhámat nyunyorgatják agyon mikor van másik kedvencük... és miért nem engedik ki őt soha a hálóból?
Aztán az elmúlt időszakban fény derült a titokra. Sokat dolgoztam a megoldáson, de meglett. Mikor kezdtek hűvösödni az esték és az éjszakák, anyáék befűtöttek kicsit a hálószobában, hogy ne fázzanak éjjel. Addig mindig a hálószoba küszöbén aludtam éjjelente, de a fűtés óta be kell csukni az ajtót, úgyhogy együtt alszik az egész család abban az egy szobában.
Azaz csak apa és anya alszik, én inkább jövök-megyek, és így volt alkalmam utánajárni az irigyelt kis kedvencnek.
Egy este szépen halkan odalopóztam, és megszagolgattam. Tisztítószer szaga volt ! Furcsállottam, hát meg is kóstoltam... Képzeljétek, nem is szőrös a kis dög, hanem lapos a felülete, nem göröngyös, hanem egyenes... és az íze is olyan... mű... vagy mi. Télleg sötétben nem is látszik, hogy ott van, ha nem láttam volna nappal, éjjel semmi jele nem lenne a létezésének. Azért összecimbiztünk , néhányszor orron pusziltam az öregemet, és néha már komolyan megsajnáltam, hogy a szekrényben éli le az életét. 
Ma anya takarított. Egyszercsak szólt apának nagy röhögve:
"A Minike megint telepuszilgatta a tükröt!"
kommentek száma:6tovább
Egyszer volt, hol nem volt... na annyira azért nem megyünk vissza az időben, csak márciusig.
Akkor a kanapét, amin mindig csöveztem, behoztuk a konyhára, mert egyedül ücsörögtem rajta esténként, és hiányoztam anyának meg apának. Jól sejtették, ha behozzák a kanapét, én is bejövök vele Attól kezdve együtt csöveztünk a kanapémon
Aztán nyár elején változott a helyzet. Ők egész nap az irodában voltak, és akkor meg ők hiányoztak nekem... így áttettem a kedvenc tanyámat az irodába én is. Szép idők voltak... egy mozdulattal anya könyöke alá fúrtam a buksimat, és már simizett is az öreglány. 
Ugyanígy egy mozdulattal apa hátára ugrottam, és már harcoltunk is!
Mindez egy pillanat alatt elromlott.
Jött a hideg pár napja, és be kellett fűteni. Kiderült, hogy a kandallóval valami gáz van, és befele jön rajta a füst. Kipucolták a kéményt, a kályhát... mégse ment a füst a kémény felé, inkább ködöt csinált az irodában. Ezért, hogy ne fagyjunk meg, inkább kiköltözött a kanapé a konyháról, az iroda meg be. Míg a többiek cipekedtek, én egy sarokban sunyítottam, és rosszat sejtettem.
Bejött.
Hontalan Minike lett belőlem. Most hova menjek??? 
Az előszobában magányosan őrizzem az ajtót a kanapéról, míg a család dolgozik?
Vagy az irodai lócáról figyeljem a szüleimet, ahonnan nem lehet hozzájuk bújni?
Vagy anya lábánál üljek, ahol kényelmetlen nekem, de legalább a simogatásadagomat megkapom?
Vagy menjek apával edzeni?
Azt hiszem, egész napos ingázás jön... Simi anyánál - harc apával - pihenés a kanapén -és előről. Ugye, milyen rossz nekem???
kommentek száma:2tovább
Tegnap anya és apa kijöttek velem az udvarra. Mire a szemüket megpillantották, már ott játszottam egy vörös macsekkal. Ne kérdezzétek, honnan jött, ki a gazdája... Ebben a faluban nagyon sok olyan állat van, akinél nem ismeretesek ezek a paraméterek. Szal megsajnáltuk és megetettük. 
Aztán ahogy ott játszottam a kis vörössel, a szüleim nagy mosolyogva néztek, végül eldöntötték, hogy a macseknak maradnia kéne. Játszogathatna velem, és megfogná az egereket.
Így megetettük újra.
Reggel már magától jött, és kérte a reggelijét, ami addigra oda volt készítve neki. Tisztára, mint a kis hercegben.
Délutánra már magáévá tette az ajtó előtti szőnyeget a , és kezd haragosan viselkedni velem. Erre anya rendre intette, hogy csak addig maradhat az udvarunkon, míg kedves az ő pici leánykájához -vagyis hozzám (Mindig tudtam, hogy szeret az öreglány )
Nem lesz benti cica, és még neve sincs. De azért örülök, hogy végre lett igazi játszótársam! Bár szerintem nem húzza sokáig, mert mindig hozzánk törlészkedik, és furcsán kerreg...
Szerintetek elkaphatok valamit egy macskától? (naná, hogy ezt anyám kérdezi...)
kommentek száma:3tovább
A soproni kirándulás alkalmával volt néhány nagyon jó élményem -és egyben rosszak.
Mesélem is!
Anya barátnőjénél voltunk, és hazajött az oviból a kisfia. Mivel anya kivételével az összes felnőtt dolgozott, anyával mi vigyáztunk a kissrácra, aki egy tünemény. Szerintem csak messziről az, mert eléggé félek tőle. 
Elmentünk sétálni hármasban. Nagyon jó élmény volt! Anya bal oldalán én sétáltam, jobb oldalán a kisfiú, hárman párban Anya olyan boldog volt, hogy a lába se érte a földet. Gyűjtöttünk gesztenyét, szaladtunk sokat, jól éreztük magunkat
Aztán anya kitalálta, hogy most már összehaverkodtunk a gyermekkel, eljött hát az ideje egy minisiminek. Leültem, és jött a pici fiú a pici kezecskéjével simizni, én meg nagyon rettegtem, így anya megszorított, nehogy bántsam őt félelmemben. Kibírtam a simit, de nincs róla jó emlékem. Nem értem magamat, tudom, hogy nem kutyaevő szörny az aranyos kissrác, mégis félek. Hjajj!
De ezzel együtt király séta volt
A másik jó-rossz élmény Budapesten történt velem.
Sétáltunk egy szép parkban anyával. A második lépésnél odajött hozzánk egy kedves lány kutyával, és felajánlotta, hogy bemutat minket az ottani kutyusoknak/gazdiknak. Életemben nem láttam még ennyi kutyust egyben! Nem győztem szimmogni őket! Nagyon jó volt!
De hogy ez se legyen tökéletes, volt köztük egy fekete kiscsaj, kb. akkora kutyus volt, mint én, és mindig megkergetett. A végén már muszáj volt vicsorítanom rá Aztán már olyan ideges lettem, hogy anya inkább elsétált velem, mert megsajnált. Azóta se tudja szegény, hogy jót tett-e, vagy hagynia kellett volna a szocializálódásomat akár a vérem árán is...
Én a magam részéről jó élménnyel jöttem el, de azért nem bánom, hogy megszabadultam a kis agresszortól. Ti mit gondoltok?
kommentek száma:4tovább
de a legjobb itthon. Igaz a mondás.
Elgondolkoztam, hogy mi a legjobb nekem. Dekkoljak itthon szülők nélkül nagy szomorkodva, vagy menjek velük, és ugyan kizökkenek a kerékvágásból, de mégis velük lehetek, új tapasztalatokat szerezhetek. Inkább az utóbbira szavazok még akkor is, ha itthon marad a kajám
Meg amúgy is örülök, ha anya barátnőit látom. Bevallom, régebben féltem tőlük, hisz még kicsi csuri voltam, és nem ismertem őket. Ez mostanra megváltozott.
Mentünk Annácskáékhoz, akinek van egy királyságos és nagggyon kényelmes szőnyege. Jól eltespedtem rajta, kinyújtóztam végre a hosszú autózás után. Annácska megdícsért, hogy sokkal ügyesebb és nyugodtabb vagyok, mint a múltkori látogatáskor. Azt mondta, igazi nagylányként viselem a világjárást. Bírom a csaj kisugárzását, épp azt terveztem, hogy közelebbi ismeretséget kötök vele, de sajna indulnunk kellett, nem maradtunk sokáig.
Nóriéknál először megszeppentem. Ott voltak a gyerkőcök -és én féltem tőlük. Pedig okosan viselkedtek velem. Nem értem magamat Aztán inkább sétáltunk egy nagyot Sopronban, míg a kicsik aludni mentek.
Amúgy szeretek a Nóriéknál. Pozitív energiájú emberek. Anya is csodálkozott rajtam: engedtem, hogy megsimizzenek, puszikat osztottam, bárkinek a lábához odatelepedtem, és igazán a magaménak éreztem a hajlékot. Ha valaki be akart jönni megugattam, és az első órák után már anya nélkül is közlekedtem a házban. Mint itthon.
Jó család, jó hangulat, mindenkiszeretiminikét. Mit akarhatnék még?
Kicsit gengszterkedtem is, éjjel kibújtam az ágy alatt, és a gyerekek szobájából elloptam egy kis krokodilt. Lerágtam mind a 4 lábát a veszélyes dögnek, hogy ne tudjon a gyerekekre támadni! Nem értem, miért mondta anya, hogy szégyenkezik miattam
És amit a legnehezebben vallok be: a hazaindulás előtt fél órával csak sikerült odapisilnem egy minitócsát
A legjobb és a legrosszabb élményemet majd egy másik blogban fogom elmesélni -hogy holnap is legyen olvasnivalótok, drága cimbikéim!
kommentek száma:3tovább
Sziasztok kedves cimbikéim!
Nem fogjátok elhinni, hogy hol vagyok éppen!
Sopronban!
Ugy volt, hogy ma estére már otthon leszunk, de kozbejott valami, igy Gyorben megfordultunk, és visszajottunk. Ma éjjel még itt alszunk, aminek egyrészt nagyon orulok, mert kedves emberek társaságában szép az élet.... Másrészt nem annyira, mert anya otthon felejtette az elore elkészitett és lefagyasztott husikámat, igy az éhségtol már a gyorsan megvett tápra fanyalodtam...
Persze megint utaztam már 800 km-t 2 nap alatt... mint mindig, ha Sopronba jovunk.
Innen pusszantok hát mindenkit, és gondoljatok rám sokat!
Legkozelebb már ugyis Velkenye citybol fogok irni
miniMini
kommentek száma:3tovább
Miközben mindenki a vénasszonyok nyarában gyönyörködik és élvezi a szép időt, szerintem engem inkább elátkoztak a vénasszonyok...
Ma ellopkodtam a kiszedett virágokat , leráztam róluk a földlabdát, letörtem az ágaikat, és elhúztam őket az udvar közepéig. Ott nekem jobban tetszettek.
A kesztyűt is útjára indítottam, amivel anya kiszedte a virágokat.
Végül ástam három gyönyörű gödröt a bejárati ajtóhoz közel, az udvar szebbik felébe, hogy még szebb legyen!
Aztán bejöttem, és a lócára pisiltem.
Még csak délután fél kettő van, de anyáék szerint egy hónapra való bűnt elkövettem ma már.
Hö?
Nem nagyon értem, miről beszélnek. Hiszen nem követtem el semmit!
Szerintem.
Szerintetek???
kommentek száma:5tovább
Komoly problémák merültek fel. A diók saját lábon közlekedésére fény derült: én hurcolásztam őket szerteszét az udvaron.
Most nagyobb dolog lóg a levegőben, amire még nincs megoldás.
Eltűnnek a játékaim. Először a vizilovamat vitték el az ufók. Azt még láttuk, hogy valahogy kiment szegény az udvarra, de aztán nem hallottunk róla többé.
A legnagyobb veszteség viszont a húzóka. Abból is a rózsaszínű. Ő volt a napi sportolás nélkülözhetetlen kelléke. Ha valaki a kezébe vette a húzókát, én nagy örömömben körbefordultam a saját tengelyem körül. A világ végére is elszaladtam volna utána. Van narancssárga is, de az már nem olyan jó játék.
Miután az ufók ellopták a drága rózsaszínű húzókát (meg a zöld kislabdámat is, de az nem hiányzik annyira), a szüleim rám fogták, hogy biztos én tüntettem el valahova. Keresték mindenütt, az egész udvaron, a csűrben, a kertben, a házban. Sehol nem találták. (Jelzem, nem is találhatták volna meg... a kis naivak... ha az én szaglásom nem vezetett nyomra, akkor nem is tudom, ők minek törték magukat... és az ufók se olyan hülyék, hogy az udvarra dugják, ha már egyszer megszerezték!)
Most a napi szaladgálást a bikákkal vagy a narancssárga húzókával oldjuk meg, de ezek után nem rohanok olyan lelkesedéssel. Most biztosan el fogok lustulni és hízni... és ez mind az ufók miatt lesz, akik eltüntették a kedvenc játékomat!!!
Most már csak a szüleimnek kéne valahogy elmagyarázni, hogy nem, nem és nem én voltam a miniufó!!!
kommentek száma:2tovább
Megvan a tegnapi történet folytatása.
MEGSZÜLETETT NÁNDIKA !!!!!!!
Úgy alakultak a dolgok, hogy reggel négykor kidőltünk. Dőlés előtt én a fáradtságtól pár lulucseppet el is ejtettem a hálóban, anya az idegtől már csúnyán kiabált velem ezért. Akkor már majdnem 12 órája szorítottunk Nándikáért. Anya öccse csak annyit írt akkor, hogy "még várunk".
Aludtunk pár órát, aztán a reggel elküldött sms-re nem jött válasz. Sejtettük, hogy azért, mert most már tényleg jön a babácska. Így is volt.
Ezerrel izgultunk és szorítottunk értük.
Ők hárman pedig remekül összedolgoztak, így reggel kilencre az anyuka, az apuka, és a kicsi kemény munkával kiérdemelték, hogy végre találkozhassanak.
Már képünk is van a babuciról. Csodás fekete haja, apukájáról koppintott pajesza, és anyukájától örökölt szemecskéje van
Gyönyörű babácska.
Köszönöm nektek is, drága barátaim, hogy gondoltatok rájuk.
Teljes miniMiniszívecskémből kívánok hosszú, szép, boldog életet a kis porontynak!
kommentek száma:5tovább
Van itt valami a levegőben. Várakozás. Izgalom, és öröm is.
Furcsa érzés, nem is tudom hova tenni.
Azért a biztonság kedvéért jókiskutya vagyok
Nagyon figyelek a szófoszlányokra. Ilyenek jönnek:
"Lent van a hasa"
"Nyákdugó"
"Jóslófájás"
"Magzatvíz"
Anyán ilyenkor mindig érzem, hogy kicsit ideges, meg izgul, néha meg könnybe lábad a szeme. Azért jóféle energia is sok van benne, úgy érzem, boldog ezektől a szavaktól. Fura, mit jelentenek ezek vajon?
Az ilyen telefonok után mindig leül a géphez, és órákig vallatja a netet valamiről, amiről én nem tudom, mi az
Ma aztán halmozottan jöttek a hívások egész nap, és azóta is jönnek. Anya kezéhez hozzánőtt a telefon.
Beszélnek frontról, Nándikáról, kórházról.
Anya öccse és az ő felesége vannak ott.
Anya azt is mondta, hogy nemsokára megint el fogunk utazni csodát nézni.
De addig szorítanunk kell a születendő Nándikának és az édesanyjának, hogy minden oké legyen. Hát, rajtam nem múlik, én jó szívű vagyok, ha ezzel segítek rajtuk, akkor küldöm nekik a pozitív energiát ahogy csak bírom! Ma éjjel ez lesz a dolgunk.
Remélem, holnap már örömhírt mesélek a következő blogban -de addig kérlek benneteket, drága cimbikéim, hogy ti is szurkoljatok a kis családnak!
miniMini
kommentek száma:6tovább
Mostanában furcsa dolgok történnek nálunk. Hátul, az udvarban van egy diófa, és elkezdte potyogtatni a diókat. (Csak olvassatok tovább, ebben még semmi furcsa nincs! )
Látszik, hogy öregszem , mert már emlékszem tavalyról, hogy ezeket össze kell szedni.
Jaaaj, milyen kicsik voltunk a Manókával, ahogy ott gurultunk össze-vissza a szüleink lábainál, míg ők szedték a diót!!! Most meg már nagylány vagyok, és komoly emlékeim vannak egy évvel ezelőttről.
Így azt is tudtam, hogy tavaly, mielőtt elvittük az összeszedett diót a nagyihoz, mindig le szoktuk tenni a lépcsőre. Gondoltam, rendes leszek, és örömöt szerzek a banyekéknak, hát összeszedtem néhány diót, és előre vittem. Na jó, nem vittem el a lépcsőig, mert mindig elvonta valami a figyelmemet. Aztán a drága szüleim nagy csodálkozva szedegették össze az első diókat a kapu elől...
Csak csodálkoztak. Mint az ikszaktákban, nem volt magyarázat a jelenségre.
Aztán persze lebuktam...
Nagy meghatottan dícsértek, hogy milyen szorgalmas kis kutty vagyok, és most azon agyalnak, hogyan lehetne nekem megtanítani, hogy az összes diót előrehozzam
kommentek száma:2tovább
Tegnap délben a drága szüleim nagy csillogva meg büdi pancsfelhőket eregetve elhúztak, én meg maradtam a szagfelhőkkel itthon.
Unatkoztam. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert ilyen sokáig nem szoktak elmenni nélkülem!
Aztán jött a nagyi, kicsit kivitt az udvarra, a kertbe, nyomtam neki hogy örüljön, és spurizhattam vissza az unalomba. Még így is rendes volt, egy órát velem foglalkozott.
Aztán jött később Imre bátyám, ő is kiengedett, kicsit gengszterkedtem vele is. Végül jött este megint a nagyi, hogy anya már kétszer hívta és kérdezte, mi van velem.
Kaptam kézből vacsorát , meg sok simit, aztán jött a feketeleves: egyedül mentem aludni, se anya, se apa nem puszilgatták agyon a buksimat előtte
Rám is jött a depi, attól féltem, hogy ez már mindig így lesz... Magamban sírdogáltam a hálószoba küszöbén, de mindig tudtam, ha anya vagy apa rám gondolt, mert éreztem a mozgást az erőben.
Azért ez jól esett, mert sokszor gondoltak rám az öregeim. El is aludtam, és kibírtam reggel hatig, mire ezek hazavánszorogtak a tutiból.
Szegény apa olyan fáradt volt, hogy kicsit bizonytalanul lépkedett 
, és azonnal elaludt, de azért előtte jól megnyunyorgatott. A banyek meg még egy órát vakargatott, mire el tudott aludni.
Na, mégiscsak hiányoztam nekik! Tudtam én, hogy nem bírják ki sokáig a puszikáim nélkül! Megígérték, hogy többé nem lesz ilyen, nem fognak ennyi időre egyedül hagyni, sőt majd az ő lagzijukban lehetek koszorúslány
Szeretjük egymást, na.
kommentek száma:3tovább
Drága cimboráim, az a helyzet, hogy cudar világot élünk. Mostanában egyre többen törnek be a területünkre.
A héten kint szimmogtam az udvaron, a szokásos gengszterkedős kimenőmet töltöttem. Egyszercsak valami szürke dögöt láttam szaladni... jól elkaptam a gonosz betolakodót! Vakkantottam anyának -mert füttyenteni nem tudok - aki kijött, megnézte, és kidobatta apával a hullát. Azóta nem kér puszit, azt mondja, hogy vigyem innen a patkányos nyelvemet Hőstett helyébe jót ne várj!
De ez csak a kicsi sértés volt.
A nagyobbik gond a szomszéd udvar. A nagybátyám házához tartozik, de ő nem él itt, így mi szoktuk gondozni azt az udvart is. Tele van szőlővel, ami a sok szerencsétlen éhező cigánygyereknek bizony jó vacsora még savanyún is! Még a kerítést is benyomják érte!!!
Gondolkoztunk, hogyan védhetnénk meg a szőlőt... Én nem mehetek át, mert anya nem tudna szemmel tartani. Ki akartuk írni, hogy áram alatt van a kerítés, de amilyen éhesek, nem hatná meg őket. Így anya felhívta a HEROSZ Ózdi Szervezetét, és kérte, hogy ideiglenesen befogadhassunk egy nagy termetű házőrző kutyust. Ő a szomszéd udvaron fog lakni, és vigyázni fog a magánlakra. Mi pedig szeretni, etetni, gondozni és tanítani fogjuk -remélhetőleg én is össze fogok cimbizni vele.
Nem tudjuk, lehet, hogy az ideiglenességből állandóság lesz, de először inkább kipróbálnánk, hogy boldog lenne-e nálunk az új kutyus.
Úgy örülök, hogy lesz pajtásom!
Sőt, ha a patkányokat is elkapkodja helyettem, akkor továbbra is nyugodt szívvel puszilgathatom majd a szüleimet
kommentek száma:3tovább
Szobafogságot kaptam
A nagyihoz póráz nélkül szoktam menni -azaz láthatatlan pórázzal. Ha kicsit jobban eltávolodok anyáéktól, akkor csak szólnak nekem szép halkan, én pedig máris masírozok a bal térdük mellett, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Mostanában viszont kamaszodok, egyre többször előfordul, hogy nem hallgatok a parancsokra.
Hogy nem hajolok le, nem hozok vissza, vagy nem ülök és fekszem, a kisebbik baj. A nagy az, hogy a behívásra is egyszerűen süketnek tettetem magam. Anya azt mondta, nem kellenek a produkciók, semmiféle mutatvány nem fontos, de egy dolgot nem felejthetek el: ha elhangzik a gyereide, akkor teremjek ott mellette azonnal! Nem miután megkergettem a macskát, és nem békaszimmogás után. Rögtön!
Na, ebbe ma jól belerondítottam.
Épp indultunk a nagyikámhoz, mikor az utcán egy kisfiú sétált el egy kutyussal. Szépen vezette pórázon, és anya nagyon örült, hogy végre lát egy cigánygyereket, aki nem kínozza halálra a kutyáját, hanem foglalkozik vele
Én nem örültem nekik. Gondoltam, jól elűzöm őket innen. Hogy gondolják, hogy az én területem előtt sétálgatnak az úton!?
A szüleim rögtön látták rajtam a szándékot. Még csak két lépést tettem meg, mikor elhangzott a gyereide, de én meg se hallottam. Azaz hallottam én, nem vagyok süket, de gondoltam majd odamegyek ha nem lesz jobb dolgom -mert akkor éppen volt.
Körbekergettem a kis bitorlót a gazdikája körül, aztán szaladtam vissza, mert futtomban is levágtam, hogy anyámék idegesek rám.
Azzal a lendülettel vissza is penderítettek az udvarra, bezártak, és mostantól csakis pórázon közlekedhetek, míg nem tanulok újra jó modort
Igazságtalan világ ez, én mondom!
kommentek száma:3tovább
Bizony, eltelik lassan életem első éve.
Anya szerzett különös finomságokat nekem , meg készíteni fog egy -t bőrből, amit egyedül falhatok majd föl!
Asszem az első szülinapon még nem szoktak nagy összefoglalókat írni, és önéletrajzot se. De azért minden szülinap alkalom arra, hogy az ember lánya kicsit visszatekintsen.
Nos, tavaly ilyenkor, kb. nagyboldogasszony táján pottyantam a világra pirinyó kis csuriként. Szerencsés véletlenek sorozatával aztán a szüleim kislánya lettem, a kistesóm pedig a kicsi fiacskájuk. Mire elindultunk az első oltásokért a bökibácsihoz, már parvósok voltunk mindketten Szegény Manóka nem is élte túl Különben együtt ünnepelhetnénk most a szülinapunkat!
A gyógyulásom után vidám hétköznapok jöttek. Játszottak velem a drága szüleim, megtanítottak minden okosságra, még arra is, hogy nem szabad a kamra közepére kakilni! Mindent hamar megtanultam, mert ilyen okoska és ügyeske vagyok. Anyáék pedig megtanulták a cézárvideókat és a fennelkönyvet.
Kedves nagylány lettem, még a bökivel is összehaverkodtam, pedig ő néha tud kellemetlenkedni! Volt alkalmam megbarátkozni az öreggel, elég gyakori vendégek vagyunk nála. Hol valami belső gonddal szaladunk (hasmenés, allergia), hol külső bántalom ér (köcsögszomszéd, méhecske)... Mindenesetre stramm csajszi módjára veszem az akadályokat!
Nagyon jó, hogy szerető családom van. A szüleimen kívül van egy drága Nagyikám, vannak nagybátyáim, én meg a szemük fénye vagyok. Ígérem, ezután is mindent meg fogok tenni, hogy ez így is maradjon! Ápolom továbbra is az udvart, reggelente hangos ugatással ébresztem őket nehogy elaludjanak, és az irodában mindig a kezük ügyébe sunyítom a kis irhámat, hogy legyen mit simizgetniük.
Nektek, blökis barátaim, csak annyit üzenek, hogy szeretlek benneteket, várlak mindig egy kis dumcsira, és remélem, a következő évet is a TI társaságotokban tölthetem! (Meg a sok azt követő évet is!)
miniMini
kommentek száma:5tovább
Majdnem folytatása ez a blog a múltkori bejegyzésnek. Íme, ez egy ésszerű megoldása az állatok védelmének:
http://allatvedorseg.hu/
http://allatvedorseg.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=65&Itemid=49
Csatlakozzunk, és védjük meg a szegény állatokat, tegyünk rendet az emberek fejében!
kommentek száma:3tovább
Szépen indult a mai nap. Apa öregebb lett, ezt meg is ünnepeltük, anyával jól összepusziltuk a drágát.
Aztán kezdődött a szokásos melós nap, leragadt a fenekük az íróasztalhoz, én meg pihentem a finom hűvös kövön a lábaiknál.
Egyszercsak óóóóóóriási durranást hallottunk, azt hittük, a ház omlott ránk, vagy valami hasonló. Én a magam részéről biztosra vettem, hogy valami titokzatos szörny a guánós kis életemre hajt.
De aztán kiderült, hogy nem
Ugye a durranás után mindannyian fölugrottunk, és kirohantunk katasztrófát nézni, de ekkora katasztófára egyikünk se számított. A második és a harmadik durranás vezetett minket nyomra. Az volt a furcsa, hogy ezeket a durranásokat a szomszéd kutyák borzalmas, fájdalmas üvöltése kísérte, aztán hangos hörgés, bugyborékolás, kínok hangjai. Odafutottunk a kerítéshez, hogy mentsük szegény párákat, nem tudtuk, hogy a saját "gazdáik" lövöldöznek rájuk csak úgy passzióból
Mert erről volt szó, igen. Lehet, hogy úgy gondolták, sok a kutya az udvaron -persze ugyanúgy ők azok, akik nem ivartalaníttatják őket. Arra gondolni se merünk, hogy gonoszságból kínozták szegény állatokat.
Azóta anya nem enged ki az öléből. Könnyes szemmel szorongat, én meg nem győzöm puszilgatni szegényt.
Tudom, az én szüleim sose tennének ilyet, és nagyon sajnálják a büdös szomszéd cigók ártatlan állatkáit.
Bőszíti őket a tehetetlenség is, hogy nem pörkölhetnek oda ezeknek a baromarcoknak úgy, ahogy ők tették a kutyusokkal.
Soha, de soha többé nem akarok durrogást hallani ! ! ! ! !
kommentek száma:6tovább
Biztos ismeri mindenki a mesét a juhászról, aki a bárányokat őrizte a mezőn. Unalmában mindig elkezdett kiabálni, hogy "Farkas!!!!", és mikor a falubeliek odarohantak segíteni, akkor jót nevetett a juhász. Aztán egyszer tényleg jött a farkas, és már hiába kiabált a vicces kedvű unatkozó, senki sem sietett a segítségére, mert mindenki azt hitte, megint csak tréfálkozik.
Én is így jártam.
Míg a szüleim dolgoznak, én okosan elfoglalom magam. Aztán ha ki kell mennem, akkor oda szoktam törlészkedni anya lábához, aki ebből rögtön levágja, hogy irány a természet, mert szólít.
Mostanában viszont, mióta a kisbékucik elszaporodtak, én mindig velük akarok játszani, így egyre többször előfordul, hogy csak azért játszom el a törlészkedősdit, mert csak csavarogni akarok. Néha nem gond, de nagy stressz idején bizony nem vicces, hogy ki kell szaladgálni velem a békákat üldözni. 
Anya elmesélte a juhászos mesét, hátha levonom a levonni valókat, de nem vontam. Vagy talán nem akartam elszalasztani a békakirályfit!!! 
Így hát ma délután szorítottam. Aztán még erősebben szorítottam. Végül, mikor már nagyon kellett szorítanom, kimentünk, és én nagyon megkönnyebbültem , de nem sokon múlt a csőrepedés!
Asszem, ezek után mégiscsak felülvizsgálom a törlészkedés szükségességét...
kommentek száma:1tovább
Nem, nem vedeltem Sangriát.
Csak egyszerűen jól érzem magam a bőrömben. Voltunk apával a kertben, anyával az udvaron. Minden úgy zajlott, mint a többi napokon szokott. De! Kicsit azért mégis jobb volt.
Ugyanis most, hogy már nincs olyan meleg, el lehet csavarogni kicsit túrázgatni a falkával.
Így hát késő délután felkerekedtünk, és elindultunk: apa, anya, és én.
A falunkat rengeteg domb veszi körül. Felmentünk az egyikre, kilógattuk a nyelvünket, felmentünk a másikra... nagyszerű!! Mindenütt új szagok, nyomok, érdekes bogarak, növények... azt hiszem, ennél nincs is jobb.
Egyszer érdekes nyomokra bukkantam a magas fűben, és kiszagoltam, hogy ott bizony valami ehető dekkol. Óvatosan megközelítettem... egy fácán volt!!! Sajnos, ő is kiszagolt engem, így nem érdemeltem ki a nap vadásza címet Mindenesetre szép látványt nyújt egy fácán, aki a közelünkből röppen el. Kicsit szaladtam utána, de aztán nem akartam annyira eltávolodni a falkától, inkább viszafordultam.
Viszont ha már a lábikómban volt a bugi és vitt a lendület, trappoltam egyet anyától apáig, aztán apától anyáig.
Végül begyűjtöttem némi istennyilát, és már indultunk is haza. De én nem szomorkodtam, nem ám! Tudtam, hogy itthon fincsi falatok várnak, amit anya még az indulás előtt elkészített nekem.
Na, itthon jóóól telepakoltam a pocimat a finom falatokkal, és már kicsit se bánom, hogy elrepült a fácán!
Ugye, tökéletes nap?
kommentek száma:4tovább
Tegnap remek napom volt. Rég visszavett a falka, és ennek oromére kitalálták, hogy látogassuk meg apa egyik ismerosét Tiszaujvárosban. Nem csak mi hárman mentunk, nem ám!!! Imre nagybátyám is elkisért minket.
Az odaut nagyon hosszunak tunt, ráadásul még eléggé forroság volt az autoban. Sokszor megálltunk, kaptam vizet, árnyékba huzodtunk, és tobbnyire vizzel is nyakon ontottek. Régebben ezért mindig tiltakoztam, de rájottem, hogy jo kis felfrissulés, ugyhogy mostanában már meg se rezzenek, mikor rám omlik a palacknyi viz
Mikor odaértunk apa bufés haverjához, anya és én eléggé kezdtunk elkeseredni... ugy nézett ki, azért utaztunk 2 orát az aszaloban, hogy aztán egy zajos kocsmában landoljunk... de szerencsére nem igy lett, hanem udvozoltuk az ismerost, és nyakunkba vettuk a várost.
Eleinte lépésenként ujra kellett magyarázni, milyen az oblos poráz, mert olyan izgatott voltam, hogy nem birtam magammal. Mire városi parkba értunk, eszembe jutott, hol is van anya bal térde jutalombol el is engedett, hogy szaladgálhassak. Rogton osszebratyiztam egy 2 éves spániel sráccal, akivel rohangáltunk és játszottunk egy nagyot.
Aztán továbbsétáltunk. A park kozepén van egy to, aminek a szélén lévo járdát ellepte az ár. Naggggyon kellemes bokáig éro vizben sétálni! Trappoltam apa után ezerrel. Nemsokára egy 2-3 honapos koruli fekete labrador kiskolyok csatlakozott a mokához. Szaladgáltunk, frocskoltunk... boldog voltam nagyon.
A nagy séta végére majdnem meg is száradtam, igy indultunk a Hooligans koncertre, ami szabadtéri volt és ingyenes. Nem akartunk mi az elso sorban pogozni, dehogyis akartunk! De a goni szervezok még a szélére se engedtek be Igy hát az egész család kint maradt.
Sétáltunk, beszélgettunk, iszogattunk, és nagyon elfáradtunk.
A hazauton Imre nagybátyám olében aludtam ki a sok élményt.
kommentek száma:2tovább
Én egy nagyon-nagyon jó kislány vagyok. Ezt mindenki megerősítheti, aki ismer.
Még soha nem húztam le a szárítóról a ruhákat, nem rágtam se bútort se papucsot, és ásni is csak elvétve szoktam, de még véletlenül se a virágok vagy a zöldségek között
Éppen pár napja dicsekedtünk el vele, hogy elszökni is csak egyszer mertem, akkor anya a hátsómra csapott (megbánta... ugyan nem mutatta, de én tudom), és álló nap nem szóltak hozzám. Még a lágyszívű nagyi se, mert ki lett okítva, hogy ő is közösítsen ki a falkából.
Jóvanna, levágtam, hogy veszélyes az elkódorgás, mert a kisebbség jogsi és műszaki nélkül padlógázzal dönget a faluban föl és alá, míg tart a benzin... veszélyes, mert szabadon engedik a kutyáikat, akik néha medve méretűek és acsarkodósak -ráadásul fiúk... és azért is veszélyes, mert ha ők befognak, akkor legyengítenek és harci kutyák elé vetnek A szüleim szíve megszakadna, ha én eltűnnék.
Így hát egészen a mai napig maradtam a csini kis fenekemen az udvaron. Aztán délután jött a nagybátyám, és rosszul csukta be a kaput Én meg -egy életem, egy halálom -elindultam a nagyvilágba körülnézni és haverkodni.
Most mit mondjak... hamar észrevették Épp a ház előtt csöveztem.
Beparancsoltak, anya nagyon leszidott, és azóta nem szólnak hozzám nincs simi nincs "aranyossunyikutyám" nincs laszti, húzóka, és frizbi és az úszás is elmaradt
Tudom, nem kellett volna kiszökni, de ezért kizártak a falkából?? ?? EZÉRT???
Nagyon szomorú vagyok. Bűntudatosan gubbasztok a sarokban
Innen pusszantok mindenkit:
miniMini, a csavargó kislány
kommentek száma:5tovább
Többnyire anya és apa vállvetve küzdenek értem, hogy nehogy valaki bántson, vagy csak csúnyán nézzen rám. Mostanában már nincs erre olyan nagy szükség, de mikor pici voltam, bizony akadt, aki attól érezte magát erősnek, hogy egy pici kutyust ijesztegessen. A szüleim mindig megóvtak az ilyen alakoktól.
Ma visszasegítettem anyának ezt a szivességet, és én védtem meg őt az illetéktelenektől...
Apa a könyvelőnél volt, anya meg a hőségnek megfelelően egy szál semmiben dolgozott itthon.
Egyszercsak meghallottam, hogy valaki be akar törni a mi területünkre!!! Ki is szaladtam, és jó hangosan megkiabáltam! Anya csak akkor vette észre a hívatlan vendégeket. Jöttek ugyanis a szakik a tévéantennát átállítani, de annyi eszük nem volt, hogy előtte telefonáljanak.
Így aztán míg anya gyorsan beszaladt és magára kapott valamit, én hősiesen üvöltöztem a betolakodókkal. Még a kerítést se merték megközelíteni
Anya aztán beengedte őket, de én végig a falkavezérkém mellett maradtam arra az esetre, ha meg kéne őt védeni. Szerencsére a szakik ártatlannak bizonyultak. Ők kicsit nyomkodták a távirányítót, én kicsit morogtam rájuk, és máris elmentek. (most királyul nincs RTL klub )
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ilyen ügyesen elláttam az őrző-védő feladatot!
kommentek száma:3tovább
Ma úsztam !!!
Életemben először!
Mint egy 
!
A nagy melegben anyáék elvittek a Rimához, hogy kicsit lehűthessem magam és pancsizhassak. (A videót meg is megnézhetitek, milyen ügyeskén tempózok)
Először úgy akarták, hogy a hámom rajtam marad, és 2 pórázt akasztanak bele, nehogy elvigyen a sodrás. Aztán kiderült, hogy nincs is sodrás Meg az is kiderült, hogy nekem egyáltalán nem akarózik az ismeretlenbe fejest ugrani.
Jóvanna, még nem ettem elég békát...
Aztán apa a karjaiba vett, ölben vitt a vizbe, és ott lassan-lassan óvatosan beletett. A kezét végig a pocim alatt tartotta, én meg csattogtattam a vizet körülöttünk Jó volt nagyon.
Egyszercsak apa elengedett, én meg a nagy csapkodástól elindultam anya felé, aki a partról fotózott.
Akkor jöttem rá, hogy hiszen én tudok úszni ! ! ! ! Na jó, nem mint egy olimpikon, csakis kutyauszásban, de hogy is ússzon egy kiskutya másképp?
Jó hűsölést kívánok mindenkinek a következő forró napokra!
viziMini
kommentek száma:3tovább
Szerencsére nagyobb volt az ijedelem, mint a baj a pocimmal kapcsolatban. Azért anya a doki utasítására diétára fogott -mondjuk nem sajnáltatom magam, mert így is csupa finomságot kapok.
De nekem ez nem elég!
A nagy esőzések miatt rengeteg békuci lett hirtelen az udvaron. Ott ugrándoznak mindenütt. Eleinte csak megszimmogtam azokat, akik nem ugrottak el hirtelen. Aztán rájöttem, hogy meg is lehet őket kóstolni, de nem finomak!
Ugrott hát a diéta-kiegészítés.
Végül a szüleim megfejtették a feladványt, rájöttek, miért üldözöm a brekiket! Azért puszilom végig őket, mert abban reménykedem, hogy előbb-utóbb elkapom a herceget
kommentek száma:3tovább
Ilyen a hangulatom. Nyüsszögős.
Pár napja állandóan a dokinál vagyunk a buta hasmars miatt.
Kedves ember a doki, de mikor elkezd böködni, akkor legszívesebben megharapdosnám... tanulja meg, hogy nem illik másnak fájdalmat okozni!
Még simizni se mindig tud rendesen! Tegnap este is lenyírta a szőrt a pocimról, valami hideg zselét nyomott rá, azon keresztül simizgetett. Még ilyet!
Azért hagytam, mert nem volt olyan rossz, főleg úgy, hogy anya a buksimat nyunyorgatta közben, apa pedig a lábikóimat.
Persze nem kívánom senkinek, hogy így kelljen simogatni!!! Én is csak azt szeretem, mikor a kanapén fetrengünk családilag, és úgy vakargatják a pocimat
Megyek is nyüsszögök tovább, benyüsszögöm magam a figyelem középpontjába, és lesz kopaszpocivakarás
kommentek száma:5tovább
Ma este, így vasárnapi programnak családilag ribizlit szedtünk. Apa, anya, és én. Jó volt. A szomszéd kint mászkált a kertjében, én meg mindig jól megugattam
Anya nem szereti, ha túl sokat hangoskodok, így odaparancsolt maga mellé, és ott kellett feküdnöm. Nincs kutyaéletem, na. Király program az anyalábánálfekvés.
Később csatlakozott hozzánk a nagyikám is, és ahogy felugrottam rá üdvözlésképpen -bírom az öreglányt, még a felugrálást is engedi -, na szal akkor látta anya, hogy vérzik a hasim, teljesen pirosra színezte a bundámat.
Nagy ijedten szedte le rólam a hámot és vizsgálgatta a hasimat, de sehol nem talált sebet. Sőt, mintha csak a szőröm legfelső rétege lett volna véres...
...
Aztán ügyesen észrevették, hogy a fekvőhelyemen van néhány szétnyomódott ribizli Nem az én vérem volt, szerencsére! A bogyók leve színezett pirosra! Volt is nagy megkönnyebbülés!
Ja, meg a megállapítás: DE DINNYÉK VAGYUNK!!!!
(A dokibácsi jót röhögött volna rajtunk, ha ezzel odarohanunk)
kommentek száma:5tovább
Mikor kicsi voltam, nagyon félős kiskutya voltam. Mindentől összerezzentem, mindenkitől reszkettem, és gyakran bepisiltem félelmemben
Aztán apukám edzésbe vette az önbizalmamat a húzókával, a lasztival, meg a játszócsonttal. Tegnap este gyönyörűen bebizonyosodott, hogy hatásos a terápia.
László névnapot ünnepeltünk. Kertes buli volt, így én is mehettem.
Volt ott egy fiú pudli, Leó. Először megszimmogtuk egymást, meg is ijedt szegény a méreteimtől, csak úgy reszkettek a lábai! Aztán rájött, hogy én lánykutyus vagyok, és a reszketésről azonnal elterelődtek a gondolatai... liliomot akart tiporni. Konkrétan erőszakot akart elkövetni a szemérmem ellen Egy ideig türelmesen szaladgáltam előle, de csak nem hagyott nyugton. Végül meguntam az udvariaskodást, mert a szelíd visszautasítás semmit sem használt a lánctalpas udvarlás leszerelésére. Akkor aztán kivillantottam a fogam fehérjét rendesen! Persze nem tépáztam meg a kéretlen kérőt, csak visszazavartam az anyukájához. Később még próbálkozott néhányszor, de mindig lepattintottam némi morgás és fogvillogtatás kíséretében. Végül tudomásul vette, hogy ez nem az ő napja, és elsomfordált a közelemből.
(Itt jegyezném meg: tipikus pasi. Ha "azt" nem, akkor már semmit! Játszani ugyanis lett volna kedvem!)
Az emberekkel viszont nagyon jól kijöttem. Még a gyerekektől se ijedtem meg!
Sőt, még azt is hagytam, hogy megsimizzenek! Több kétlábú is részesült ebben a kitüntetésben. Anya nagyon büszke volt ám rám!
Volt, akivel még játszottam is -ő volt nekem a számomra ismeretlenek közül a legszimpatikusabb. Dobálta nekem a húzókámat, én meg szaladtam érte. Olyan jó volt, hogy mindenki szeretett engem!
Végül ettünk egy csomó finomságot, és jókedvűen tértünk haza.
kommentek száma:2tovább
Ma egyedül maradtam
A nagybácsim elvitte a nagymamámat kontrollra, aztán délután lélekszakadva jött, hogy be kell vinni a nagyit a kórházba
Mindenki megijedt, volt kapkodás-öltözés-rohanás, én meg itthon maradtam egyedül Nagyon izgulok a nagyikám miatt, és szorítok neki, hogy hamar hazajöhessen.
Ő olyan aranyos velem, soha nem szid meg, és mindent megenged. Rendes délutáni programunk a nagyilátogatás, és ő miután megitatja a bocikákat, egyesével adogatja a számba a száraztáp darabkáit, én meg hálából mindig puszilgatom a drága kezecskéjét. Úgy hív, hogy négylábú unokám, és ha ki kell mennem, akkor "húgyos lyány"-nak becéz.
Anya megígérte, hogy ha holnap nem lesz kánikula, akkor mehetek én is látogatóba, és az ablakból integethetek a nagyinak.
Szépen kérem a Jóistenkét, hogy ne legyen semmi baja, és csak véletlen, vagy tévedés legyen a rossz vérképe! Ámen.
kommentek száma:5tovább
Tegnap éjjel dorbézoltam, drága barátaim. Kimaradtam rendesen. Éjfél után értem haza
Tornalján voltunk, apa barátaival ültünk össze egy kis csevegésre.
Az odaút elég kellemetlen volt, kezdett elmenni a kedvem az egésztől, mert az autóban sokkal melegebb van, mint az autón kívül. Kicsit ugyan legyezett a szél az ablakon át, de akárhogy is igyekezett, nem tudta érdemben enyhíteni a forróságot.
Itt tennem kell egy kis kitérőt, hogy meséljek a spricniről... anya találmánya. A virágokhoz használta eddig, de most előléptette minihűtővé. Azzal fújogatja a vizet a bundámra, hogy ne szenvedjek annyira a hőségben. Utálom azt a vacakot Olyan ijesztően köpköd!
Nos, így érkeztünk meg apa egyik nagyon kedves barátjához. Tényleg nagyon kedves, egy óriási vödröt töltött meg nekem vízzel, ami nagy enyhülést adott. Ő egyszerűen blökiponthu-nak szólít engem, mert itt szokta nézegetni a szépességes kis pofikámat Mondom, kedves ember És jó nagy kertje van, amiben rengeteg szimmognivalót találtam!
Aztán elmentük együtt egy kávézó teraszára beszélgetni . Én az árnyékban aludtam, de azért fél szemem nyitva volt, és mikor észrevettem, hogy lankad a felém irányuló figyelem, mindig nagyon látványosan szenvedtem, és lihegtem a melegtől Egy celEb még a nagy melegben is celEb, és ugyan nem énekelhettem, azért gondoskodtam a közönség szórakoztatásáról.
Közben további kedves emberek csatlakoztak hozzánk, jó illatúak és pozitív kisugárzásúak. Meg is sokszoroztam gyorsan az erőfeszítéseimet és légcseréltem ezerrel, pedig a nap lassan lement, és már nem volt olyan húdemeleg. Anya egész idő alatt a minihűtő-spricnivel korrigált, ha túljátszottam a szerepemet
Aztán elfáradtam a nagy színészkedésben, és elaludtam anya lábainál. Félálomban élveztem a jó emberek társaságát, a meleg nyári estét, és a jó hangulatot
Sok ilyen szép nyári estét kívánok minden színésztársamnak!
kommentek száma:2tovább
Végre jó idő van, és én felfedezem az udvart -újra.
Annyi érdekes dolog van, és minden a kis kíváncsi kutyust hívogatja
Ma megismerkedtem például egy gonosz almafával. Azért gonosz, mert kivárja a legérzékenyebb pillanatot, és bombákat dobál rám!
Ma ott végeztem az árnyékában a nagyobb dolgomat, ő meg rögtön rám támadt, a fejemre akart hajítani egy almát! Szerencsére elvétette!
De hát én úúúgy megijedtem, csak ugrottam egy nagyot, és rögtön belém szorult ami félig kint volt a többi goni meg röhögött rajtam !!!!
De majd holnap jóóól megrágom a lábát a veszekedős fának. Megrágom jól, meg én!
kommentek száma:3tovább
kedves mindenki, ma nem leszek, és lehet, hogy holnap se, mert anya, a gépelőszolga nagyon beteg tökre fáj a feje, már kúszik is vissza az ágyba...
megyek, puszilgatom,
meg titeket is
miniMini
kommentek száma:4tovább
Jól telt a hétvége. Ástuk az árkot, többször elfáradtam, olyankor mindig megálltam pihenni néhány órácskát. Akkor is pihentem, ha éppen zuhogott az eső, csak akkor nem a füvön, hanem a szobában.
Ahogy mélyültek az árkok, úgy növögetett anyában az aggodalom, nehogy beleessek.
Kiderült, hogy nem alaptalanul aggódot.
Tegnap este apa dobálta a lasztimat, én meg örömmel rohangáltam utána. Aztán egyszer olyan nagyot dobott, hogy át kellett ugranom egy földkupacon, és mit ád az ég? Az árok pont ott volt a földkupac másik felén.
Akkor már késő volt korrigálni a röppályát. Vollgázzal belezúgtam a fél méter mély lyukba. Még azt is mondtam, hogy NYEKK
Kicsit beütöttem a pocimat, de azért igyekeztem úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne: visszavittem a labdát apának. Igaz, visszavettem a lelkesedésből...
Aztán odakuporodtam anya lábához Ő olyan jól tud simizni, szinte azonnal meggyógyított
Szerencse, hogy ennyivel megúsztam
kommentek száma:6tovább
MA BORZALMAS DOLOG RONTOTTA EL A KEDVÜNKET. NAGYON.
BUTA GYEREKEK VITTEK AZ UTCÁN EGY ARANYOS KISKUTYÁT. AZ EGYIK A HÓNA ALATT TARTOTTA, MINT EGY ZSÁKOT, A MÁSIK NÉHA SZEMBE ÁLLT VELÜK, ÉS ARCON BOKSZOLTA SZERENCSÉTLEN, ÁRTATLAN, VÉDEKEZÉSRE KÉPTELEN ÁLLATOT. Ő MEG CSAK SÍRT, KIABÁLT, FICÁNKOLT, DE ESÉLYE SE VOLT A SZABADULÁSRA.
MILYEN EMBER AZ ILYEN????????
10-12 ÉV KÖRÜLI SUTTYÓK VOLTAK! ÉS ILYESMIRE VETEMEDNEK!
EZEKET SOHA NEM LEHET INTEGRÁLNI, AZ BIZTOS. NEM AZ ISKOLÁBA VAGY MUNKÁBA JÁRNAK, HANEM UNALMUKBAN, BUTASÁGUKBAN ÉS GONOSZSÁGUKBAN EGY MÁSIK ÉLŐLÉNYT KÍNOZNAK.
FÁJDALMAS. REMÉNYTELEN. FELHÁBORÍTÓ. ELSZOMORÍTÓ. DÜHÍTŐ.
kommentek száma:7tovább
Az én apukám egy igazi hős. Akár egy sárkánytól is megvédené a királylányt (azaz engem), de főleg a királylány lányságát.
Miután tegnap is volt már kérő a kapu előtt, és ma reggel is, plusz a nagyi látta csoportosan jönni hozzánk a srácokat, a szüleim nem tartották biztonságosnak, hogy egyedül maradjak az udvaron. Kicsit duzzogtam, mert nem érdemeltem szobafogságot, de így utólag belátom, igazuk volt.
A bejárati ajtót persze nyitva hagytuk, mert jó időben így a legkellemesebb. De hogy ne kelljen percenként rám szólni mikor kifelé somfordálok, anya odatett egy széket. Én meg tudomásul vettem a határt. El is telt a délelőtt, és mennünk kellett a nagyihoz. Volt gyeremini, póráz, és ... sikítás! Egyik lelkes hívem, Napóleon, ott állt ugyanis a szék másik oldalán, és éppen azt latolgatta, hogy ha már a kaput sikerült benyomnia, akkor némi vacak székbarikád nem lehet akadály
Akkor jött apa, az én drága hős apukám, és kitessékelte az udvarról a váratlan vendéget. Közben röhigcsélt, hogy majdnem császárné lettem
Útban a nagyihoz (aki 2 háznyira lakik) egy pici fehér kutyustól mentett meg, a nagyi udvarán pedig a Matyitól.
De mégis, a glória akkor ragyogott föl a feje körül, mikor késő délután anyával ki akartunk menni az udvarra, és egy olyan nagyra nőtt kan kukucskált be a kapun, hogy nem is kellett ugrania, csak átlépte. Úgy nézett ki, mint egy barnamedve -színre is és méretre is. Már kezdtem volna fejfájást színlelni, vagy gyorsan valami más női praktikát kitalálni, de anya villámgyorsan visszarántott a házba, és bezárta az ajtót. Szólt a hősnek, aki csak kiment, és nemsokára ragyogó glóriával jött vissza az immár biztonságos udvarról.
Ugye, nekem van a legdrágább, legbátrabb apukám a világon?
Igazi HŐS
kommentek száma:2tovább
Ma majdnem meghaltam.
Nyugodtan aludtam a gardróbban, ahogy mindig is szoktam, ha a szüleim dolgoznak. A kabátok alatt, a cipők mellett, a szürke laudás pokrócomon. Szeretek a közelükben lenni.
Mivel anya gépe csak most lett kész, megpróbálták behozni a lemaradást, így anya a vacsit is az irodába tálalta. Szeretem, ha vacsiznak, mert utána én is kapok Nyugodtan szenderegtem hát tovább, és közben készültem a fincsi falatokra.
Egyszercsak éktelen csörömpölés riasztott fel a kellemes és várakozásteljes szunyókálásomból! Azt se tudtam, merre szaladjak, hogy megóvjam a kis irhám, és lehetőleg a szüleimét is.
A legjobb döntésnek a hálószoba előtti kék szőnyegem tűnt, ahol az éjszakákat töltöm. Trappolás közben még láttam, hogy a szüleim se vesztek oda.
Apa sajnálkozott, anya kajánul vihogott, én reszkettem és értetlenül néztem, apa vacsija meg a padlón figyelgetett a törött tányér darabjai közül.
Nekiálltak a szülők takarítani, én meg a csörömpölés elől bespuriztam a konyhára a kanapémra. Hiába, az a legbiztonságosabb hely a világon!
Mondanom sem kell, az étvágyam teljesen elment.
Miután minden vészt elhárítottak a drága szüleim, kijöttem anya mellé az irodába, és kialszom a veszedelem okozta stresszt a szárnyai alatt! 
kommentek száma:1tovább
Meghalt az egyik barátom.
Az egyik tengerimalacka
Pár napja nem evett, pedig mindig szerette a hasát. Anya répával, apa lucernával kedveskedett neki, de nem volt étvágya. Én ott álltam fölötte, és néztem, szimmogtam, hátha attól megéhezik. Mivel késő este volt, kigondoltuk, hogy ha reggelizni se fog, akkor elvisszük a dokibácsimhoz.
Reggelre nem volt semmi baja, szaladgált, evett, ivott, rágcsált... mint mindig. Tudtam én, hogy meggyógyul a nézésemtől!
Még tegnap reggel is jól volt, de délben már nem akart szaladni Aztán délután bekövetkezett a tragédia
Őrá már Manóka vigyáz, ő szimmogja. Én meg az ittmaradottakról fogok gondoskodni, míg össze nem jövünk újra mindannyian.
kommentek száma:3tovább
Barátaim, ma akkorát szívtam, a föld is beleremegett
Normális délután volt, készülődéssel... már örültem az új kalandoknak.
Anya rám dobta a pelust, előtte elrendezett, hogy szép és üde legyek, majd úgy fél órás piperészkedés után elégedett is volt velem. Kiküldött az udvarra napozni, míg ők is készülődtek.
Elterültem az emésztő tetején a napon, hagytam, hogy a napocska süssön a pocimra... ááá, nagggyon király volt! Élni tudni kell, na.
Fél füllel azért követtem, hol tartanak a házban az események. Tudtam, hogy anya öltözik, apa tusol.
Némileg megzavart, hogy egyszercsak előtört a föld alól valami bűzös lé... felugrottam, mert hideg is volt, nem csak bűzös. Odébb ballagtam, és ejtőztem tovább. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az eseménynek.
Aztán jött ki anya, már ő is csiniben, és furcsán szimatolt a levegőbe. Úgy, ahogy én szoktam. Szerintem ez a buké olyan erős volt, hogy szimmogás nélkül is érezte volna, de ugye az emberek nemcsak félig süketek, de alig érzik a szagokat -ami szerintem egyenlő a vaksággal is...
Szal anya behívott, nehogy megbüdösödjek én is. Nem tudta szegény, hogy késő, amikor előtört a bűzlé, beáztatta a farkamat... Tudtam, hogy nem fog örülni ennek, hát csóváltam ahogy csak bírtam. Gondoltam, ha látja mennyire szeretem és mennyire örülök neki, akkor nem szomorítja majd el a szennylé. Azt viszont kihagytam a számításból, hogy a szapora és gyors farokcsóválás millió apró bűzbombát fog szerteszét spriccelni...
Na azt inkább nem részletezem, hogy nézett ki az előszoba. Kizavartuk apát a kádból, én kerültem a helyére, és laza félórás késéssel el is indultunk. Kicsit ugyan vizes voltam, de örülök, hogy ennyivel megúsztam
kommentek száma:2tovább
Tegnap este meglátogattuk anyáékkal a dokibácsimat.
Kaptam megint kullancsellenit a nyakamra, mert a régi kenés már nem hatott, és anya épp akkor kapott el egy kis dögöt, mikor a combikámba csimpaszkodott. Na a doki adott neki! Olyan büdi vagyok, hogy a környékről is kihalnak a kis vérszívók! Azt mondják, kenés után egy napig nem lehet simogatni. Simogatni??? Megközelíteni nem lehet!!!
Még szerencse, hogy anyáék nem finnyásak, úgyhogy azért jut egy-egy nyunyorgatás a kicsi miniMinikének.
Aki már nem is olyan kicsi meg mini!
Ez volt ugyanis a másik gondunk. Úgy tűnt, nagylány lettem, de valahogy nem voltak biztosak a jelek. Hát megkukkolt a dokibácsi, hogy tutira mehessünk. Bekukucskált a farkam alá, aztán nagyon megörült, hogy az a kis csuri, akinek hetekig küzdött a kakás kis életéért a köcsögparvóval, már igazi nagylány lett. Épp csak meg nem puszilgatott. Bírom az öreget, akkor is, ha néha bökdös meg kellemetlenkedik. Tudom, szeretetből teszi.
Viszont részemről ez a nagylányság nem egy frankó cucc. Nem árultam el anyának, hogy vannak-e fájdalmaim, de tény, hogy egész nap csak lapítok. Fekszem valamelyik sarokban vagy valamelyik szülőm lábánál. Néha nyaldosok... végülis fontos a higiénia, nem?
Amúgy nincs kedvem megmozdulni, a labdára vagy a műcsontra csak rásandítok... Fusson utánuk, aki eldobta, én részemről inkább passzolok. Hisztis nem vagyok, de rossz kedvem van, nem jó a közérzetem... hagyjon békén a világ!
Kedves csajszi barátaim és kedves gazdikáik, kérünk szépen infót, hogy lehetne enyhíteni ezeken a panaszokon?
kommentek száma:3tovább
Ma kirándulni voltunk. Véletlenül keveredtunk a gombaszögi szabadtéri színpad közelébe, és ott derült ki, hogy szervezett tuti van: népzene, népviselet, pattogós ostor, lángos, virsli, árusok és jó hangulat. De a legfontosabb: más kutyusok is voltak ott, és pacikák is -ez utóbbi azért érdekes, mert teleraktak mindent citrommal, én meg egy óvatlan pillanatban be is nyaltam egy jó darabot. Finom volt, na!
A kutyusokkal szimmogtuk egymást. Számomra nagy élmény volt, hogy mások is megtanulnak pórázon menni, leülni, nyugton maradni. A faluban, ahol élünk, ez nem szokás, itt csak én tudok ilyeneket
Anya régi álma vált valóra: sétáltunk hármasban, kéz a kézben meg a pórázban, mindenki kedves volt mindenkivel, jó volt a levegő, és lehetett nyalókát kapni.
Mivel a Magyarok Szövetsége szervezte a megmozdulást, csupa magyar ember volt ott. A legkedvesebbek mégis a gyerekek voltak: okosan megkérdezték anyától, hogy megsimogathatják-e a szépséges-aranyos kiskutyát. Nos, általában félek a gyerekektől, de most nem így volt. Megengedtem a simit, még csak nem is vakkantottam. Tán mert olyan színűek voltak, mint anya és apa. Vagy azért, mert volt annyi eszük, hogy előtte kérdezzenek, nem csak úgy nyuliztak felém, és nem is hangoskodtak...
Száz szónak is egy a vége:
Ma megszerettem a gyerekeket, tudatosult bennem, hogy magyar vagyok, és csodálatos délutánt töltöttem egy gyönyörű helyen csupa kedves emberrel és állattal
kommentek száma:2tovább
Na, ilyet se láttam még, pedig nemsokára 9 hónapos leszek. Hazafelé tartottunk a szombati bevásárlásból, mikor elkezdett esni az eső. Oké.
Mondjuk nem örültem, mert ez azt jelentette, hogy ugrott az erdei túra, de azért az se kutya, ha otthon van a kutya
Hanem egyszercsak valaki nagyon hangosan elkezdett morogni ránk, és én nagyon megijedtem. Anya és apa bepakoltak az autóból, de az a valaki közben folyamatosan kiabált velünk és villogott ránk.
Mikor végre bejöttünk a biztonságos házikóba, akkor meg nem bírta elviselni, hogy nem tudott minket elkapni, és kövekkel kezdett el dobálni mindent. Anyáék szerint nem kő volt, hanem jég, és én hiszek nekik.
Akkor is furcsa, hogy valaki ennyire haragszik ránk.
Remélem, elhordta az irháját, és nem feni ránk a fogait tobbé.
kommentek száma:2tovább
Itt a jó idő. A meleg idő.
Hurrá!
Viszont most már melegem van a téli bundácskámban, így szerteszét hagyom a fölösleget.
Tele van a lakás, az autó, a szüleim ruhája. A heti 1-2 fésülgetés napi 10-20-ra bővült, és mindig fullos a fésűm.
Nagyon szeretem, mikor anya vakargat
ÉS NAGYON SZERETEM A TAVASZT
kommentek száma:2tovább
Ja, csak így. Mert sok minden van. Haverokbulifanta. Ez minisítve utazásméhecskefrízbí
Mert: mostanában rengeteget utaztam. Egy Butapestre (kösz MG) meg vissza menet nekem már semmi. Oszt vasárnap Fertőd meg Sopron lesz a végállomás, ha minden igaz. Világlátott kiscsaj leszek megint
Mert: volt velem a méhecskés ügy. A héten egyszer véletlenül elállt az eső és mi kimentünk apával az udvarra. A méhecskék is örültek, ők is kijöttek, ők is a mi udvarunkra. Egyszercsak odaszaladtam anyához meg apához, körülfutottam őket is, a csűrt is, kapartam a földet, fúrtam bele az orrocskámat... ugyanezt eljátszottam a fűrészporral... Nagyon-nagyon fájt a nózim, na A szüleim meghatottan ácsorogtak, hogy milyen ari kiskutya vagyok, ennyire örülök annak, hogy végre ki lehet menni az udvarra ... Mire anyámnak végre leesett a tantusz, hogy nem örömömben, hanem fájdalmamban csinálom a fesztivált. Úgy esett le neki, hogy addigra már dagadt rendesen a nózim. Még bizonytalankodtak, hogy kell-e menni ilyenkor a dokihoz, de miután megkérdezték gúgli bácsit, mentünk. A doki félútra elénk jött, oszt belém bökött 3 (!) szurit Fájdalomcsillapítót, kálciumot, meg még valamit. Azt mondta, méhecsketámadáskor azonnal rohanni kell hozzá. Ne is próbálkozzunk otthoni kuruzslással. Aztán aludtam egy nagyot, és rendben is voltam
Harmadik mert: kaptam egy frízbít. Anya örült neki, én féltem tőle. Gondolta a drága anyák gyöngye, hogy majd ő megmutatja mit kell tennem, és megpróbálta a fogaival elkapni -mondván, puha anyagból van. Igen, puha, de nem annyira Fel is dagadt szépen a szája Ész, hova mész!?!?!?!?
Hát így haladnak az események a Tódifamília háza táján. Majdnem, mint a Mézgáék
kommentek száma:4tovább
Az utóbbi időben mindenki az életemre tört, sehol sem voltam biztonságban. Az udvaron minivámpírok másztak rám, és szívni akarták a véremet. Némelyiknek sikerült is elkezdeni
Az esti normális program is változott. A Minike simogatása újabb programmal bővült: kullancsok kiműtése a sűrű bundából.
Persze mindezt megúszhattam volna, ha a múltkor nem lépek meg és nem fetrengek bele a patak után a sárba. Emiatt kellett ugyanis fürödnöm, és emiatt nem lehetett időben rám kenni a dögök elleni kencét.
Aztán tegnap eljött a nagy nap. Voltunk végre a dokinál bekenetni a nyakicámat. Elviseltem, mert nem hiányzik a mindennapos vámpírtámadás. Egy teljes napig szagoltam az erős bűzt a cél érdekében.
De arról nem szólt senki, hogy emiatt tönkremegy a csini frizurám! Azt még elnéztem, hogy a doki belenyírt a tökéletes sérómba, hisz van ott elég szőr, majd a többi elfedi annak a pár szálnak a hiányát. Viszont ez a tincsekbe ragadt égnek álló kakastaréj minden határon túl megy! Ez a keszőce odaver a legerősebb hajzselének is!
Most már csak remélni tudom, hogy hamarosan szétoszlik rajtam a ragacs és visszanyerem a régi fényemet, mert így legszívesebben elbújnék a világ elől!
Üdvözöl hát mindenkit a minikakas, aki jól elbújt!
kommentek száma:4tovább
Kedves Blogolvasók!
Aki érzékeny a gusztusmentes dolgokra, azt most kérem meg, hogy a mai szösszenetet hagyja ki!
.
.
.
Még mindig van idő megfékezni a kíváncsiságot!
.
.
.
Na jó, belekezdek...
Ugye azt tudjátok, hogy csuriügyben nagyrészt ügyi vagyok, és csak ha izgulok vagy félek, akkor vannak balesetek. Könnyebb dolgom van a kemény cuccal. Azt már egészen pici koromtól szorgalmasan gyűjtöm a kert bejáratánál.
Ma este valahogy nem bírtam odáig, nem gondoltam, hogy olyan sokáig maradunk a nagyinál. Így hát a ház előtt jeleztem a szándékot némi pórázrángatással, szimmogással, helykereséssel. Anya nem akart takarítani utánam (a kis lusta), és még gyorsan be akart érni az udvarra, de elveszítette a meccset... a kapu előtti járda és a ház közti 10 centis fűsávot néztem ki magamnak. Rátettem az első lábamat, gondoltam, akkor biztos a többi részem is a füvön van... Hát nem volt
Anya a póráz másik végén összegörnyedt és vinnyogott, de valahogy nem tudtam értelmezni a jeleket -mással voltam elfoglalva.
Aztán megkönnyebbültem és elindultunk befelé, viszont az őseim nem nagyon tudtak megszólalni a röhögéstől. Láttam már őket nevetgélni, de ennyire összegörnyedve még soha. Ha ilyen viccesnek találják a kolbászkáimat, akkor el kell gondolkoznom azon, hogy esetleg máskor is megörvendeztetem őket... Hálószoba ajtaja? Konyha közepe?
Még kigondolom.
kommentek száma:2tovább
Eddig egyszerű és világos volt a felállás. A háló és a nappali csakis az alfa-pár territóriuma. Oda Minike nem mehet. Elégedett is voltam ezzel mindig, mert azokban a szobákban soha nincs senki, akkor én minek menjek be? Eleve gyagyaság a vendégszobát nappalinak csúfolni. Minek? Valszeg mert egész nap üres A hálóba se kívánkozom, hiszen éjszaka a kanapémon szeretek aludni.
Ma viszont fordult a világ. A szüleim a nappaliból kiabáltak, hogy gyeremini. Csodálkoztam, mit keresnek a vendégszobában, azon meg még jobban csodálkoztam, hogy én mit keressek ott. Azért bementem, mert kíváncsi voltam, meg ugye a szent gyereide...
Nagyon boldog voltam, majdnem kiugrottam a bőrömből! Gyorsan agyon is pusziltam mindkét szülőmet
Aztán hamar kiderült, hogy korai volt az öröm, és nem lettem alfanőstény. Egyszerűen az történt, hogy egyszerűbb volt nekem bemenni a zongorához, mint a zongorának kijönni hozzám
Kicsit duzzogtam, hogy önös érdekből berángatnak az uncsi szobájukba, pózoltatnak a zongival, énekeltetnek... de a jutifalik után megenyhültem
Azt viszont megfogadtam, hogy önszántamból továbbra sem kívánok vendég lenni a vendégszobában. Ennek egy helyes kis tócsával hangot is adtam... Hiába, az izgatottság...
De legalább megörökítették a celebkedésemet
kommentek száma:2tovább
Nagy élményem volt ma!
Fogócskáztam!
Végre méltó partnert is találtam hozzá, egy óriási és gyors traktor személyében. (már ha a traktor személy)
Na, nem csigázom a közönséget, mesélek:
Délelőtt csavarogtunk, és szereztünk még néhány zacskó vetőmagot. Délután már hussantunk is a kertbe vele!
Múlt héten még örültem a kerti munkának, mert egész eddigi életemben nem gengszterkedtem annyit, mint ebben a pár napban. Királyul lehet rohangálni, ásni, hangosan énekelni, szürkére festetni a bundácskámat a finom fekete földdel... Egy hiba van a dologban, mégpedig hogy hamar elfáradok. Lássuk be, a tél nagy részét kanapéntespedéssel töltöttem, az a napi pár séta nem sok minden. El is fáradok rendesen a kerti jampeckodásban.
Így ma nem kezdtem el rohangálni, nem én! Nem vagyok bolond! Kerestem egy szimpatikus fűcsomót, és azon napoztam.
Hallottam a távoli zúgást, azt is hallottam, hogy erősödik, de nem törődtem vele. Mikor már elég hangos volt a pöffpöff, akkor megjelent a szomszéd kertjében egy óriási traktor! Szaladtam hozzá, hogy összecimbizzünk. Friss voltam, hiszen addig pihenéssel múlattam az időt. Tepertem hát utána, de ő nem vett észre, hanem futott előlem a nagy kerekein. Már majdnem utolértem, és majdnem elé tudtam ugrani hogy végre észrevegyen, mikor elért a kis agyacskámig, hogy anya és apa épp most hívnak magukhoz. Üvöltve.
Azt már csurikoromban megtanultam, hogy a gyereide az szent. Kicsit duzzogva ugyan, de elindultam vissza a szüleimhez. Valahogy sápadtnak tűntek, de szerintem nem voltak betegek.
Megszeretgettek nagyon, mert ügyesen hallgattam rájuk. Ennyi pusziért ezentúl is hallgatni fogok -meg puszi nélkül is, hisz úgy szeretem őket!
u.i.:
Drága barátaim, anya üzeni mindenkinek, hogy a behívásra mindig hallgatni kell, mert látjátok, vannak rázós szituk.
kommentek száma:4tovább
Akinek sanyarú a sorsa cimbikéim, annak sanyarú.
De nem nekem!
Igen, száraz kenyér és víz a vacsorám, de ettől én még boldog vagyok.
Kapok ugyanis rendes időben rendes vacsit.
Aztán mielőtt aludni mennek az ősök, kapok friss vizet éjszakára, a tengerimalackák meg száraz kenyérdarabkát kapnak, hogy koptathassák a fogukat.
Minden este ugyanaz a műsor: anya vizet oszt mindenkinek, apa kenyeret a kis haszontalanoknak. Én ilyenkor olyan, de olyan irigy vagyok! Méghogy ők kapnak finom száraz kenyeret, én meg nem! Minap kunyeráltam is apától egy darabkát. Életem legjobb rágcsája volt!
Azóta minden este sorban állok, mikor apa a malackákat eteti, és szerencsére meg is kapom a fejadagomat.
Száraz kenyeret és vizet
kommentek száma:4tovább
Imádom a havat, és a jeget is nagyon szeretem. Én nem bánom, hogy tavasz helyett is havazik. Azt se tudom, milyen a tavasz, de a hó, az tuti dolog. Fúrom, túrom, nyalogatom.
Anya viszont nem szereti, ha fagyizok, mert mindig aggódik, nehogy torokgyulladást kapjak. Apa szintúgy. Most mit csináljak, ilyen aggódós szüleim vannak
Ma is, mikor a jéggé fagyott hó utolsó falatkáit ropogtattam az udvaron, rám szóltak, hogy nem kéne. Azt már tudom, hogy fölösleges süketnek tettetnem magam, nem veszik be.
Hát abbahagytam a fagyizást és bámultam egyenesen egy kicsit, de mikor rájuk sandítottam, észrevettem, hogy még figyelnek. 
Sebaj, néztem kicsit az ellenkező irányba. Ha tudnék, biztos fütyörésztem volna, de azt még gyakorolnom kell. Szal elfordítottam kicsit a fejecskémet az ellenkező irányba, aztán egyenesen néztem -hátha elterelődik rólam a figyelem ez alatt az idő alatt.
Végül nagggggyon-naggggyon sunyin, nem fél, inkább negyed szemmel rájuk sandítottam.
Hát nagy égés volt. Nem elég, hogy még mindig engem néztek, még jót nevettek is a sikertelen sunyítási kísérleten.
Így hát dolgomvégezetlen elkullogtam.
kommentek száma:1tovább
Dekkoltunk a konyhán, apa, anya, meg én. És a vendég: valami fekete repülő dolog. (Most mondjam, hogy izé???) Ugrándozott a plafonon, én meg dülledő szemmel figyeltem.
Aztán kicsit alacsonyabbra szállt, és anya elkezdte üldözni -kevés sikerrel. Egyszer én is majdnem bekaptam, de a fürge kis lény kihussant a számból.
Na, akkor kezdődött a nagy családi vadászat! Anya papuccsal, apa légycsapóval, én meg csak úgy, de mindannyian az életére törtünk a betolakodónak.
Végül én voltam a befutó. Egy gyors harintással a levegőben letérítettem a pályájáról, aztán a kis mancsommal jól ráléptem.
A vicces az volt, hogy a rálépés nem volt szándékos, mert még meg akartam nézni magamnak az áldozatomat. Így bőszen keresni kezdtem a padlón, ahol szerintem kényszerleszállást hajtott végre a fekete pillangó. De ő a talpacskámra ragasztotta magát, így hiába kerestem, nem találtam.
Mindenesetre jó volt a családi viháncolásos üldözés
kommentek száma:3tovább
Asszem, megyünk a kimittudba. Nem, nem kajalopásra készülök.
Énekelni fogok.
Mostanában szokott jönni hozzánk délutánonként egy lány, aki anyától zenét tanul. A nappaliban szoktak tanulni, oda én nem megyek, mióta a sarokban hagytam a kolbászkát (amit anya nagy bogárnak nézett) Ezért mindig tisztességesen eldőlök a küszöbön, és figyelek, hátha okulok én is
Aztán ma, mikor a lányka hazament, a zenehallgatás CD maradt. Jól esett a fülemnek. Gondoltam, dúdolgatom, ha már ilyen jó a kedvem... és így is lett.
A szüleim tátott szájjal hallgatták Mozartot Mini módra
Nos, kedves cimbikéim, kedves blogolvasók és zenekedvelők! A következő fellépésem még szervezés alatt van, de már előre szólok, hogy várok mindenkit a közönség soraiba!
Üdvözöl mindenkit a csúcsról:
miniMini , a celeb
kommentek száma:7tovább
Nem most, hanem a hét elején. Úgy jártam, mint a dalban: kiment a ház az ablakon. Azaz elköltözött a kanapém. Én meg néztem, mint a moziban. Fölnemfoghattam.
Cipeltek a szüleim ki-be mindenféle bútorokat -rá se hederítettem.De mikor a hőn szeretett kanapémat vitték az előszobából a konyhára, akkor megijedtem. Biztos az arcomra volt írva, hogy nem vágom a helyzetet, mert anya folyamatosan magyarázta a családegyesítést vagymit. Hogy majd egész este együtt dekkolhatunk, nem leszünk mind a hárman külön helységben, kényelem, blabla...
Mostanra fölfogtam. (Tudom, lassan)
Esténként mindenki a kanapén ül. Innen lehet tévézni, netelni, enni, itt lehet aludni, minipocit simizni, minibuksit vakargatni, minihátacskát kurkászni...
Kiment hát a ház - én meg mentem vele a hepibe
kommentek száma:2tovább
Nagy dolog történt tegnap.
Jött a nagyi látogatóba. De nem azzal kezdte ám, hogy megsimogatott, neeem! Megmutatta, mit hozott! Egy kiskutyust! Igazi, 8 hetes kis örökmozgót! Ő kapta az összes nekem járó simit Na jó, azért nekem is jutott
Én nagyon barátságosan közelítettem felé, de ő mindig ugatott rám. Olyan aranyos tejcsoki színe van, anya azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy csésze forró csoki. Így Csoki lett a neve az új jövevénynek.
A nagyinál lakik, és nagyon ügyesen kakil a szőnyegre
Eddig az volt a legjobb és legviccesebb húzása, hogy a dokitól hazafelé apa ölébe taccsolt az autóban
kommentek száma:4tovább
Nos, ma volt az első igazi gyönyörű tavaszi nap a faluban. Persze, örültem neki, de aztán nem úgy alakult a program, ahogy elterveztük.
Az eleje tuti volt. Kimentem, jeleztem, bejöttem, lábikópucolás, 5-10 perc a kanapén, kimentem, szaglásztam, bejöttem, ugrott anya lábat törölni... na így ment jó ideig. Élveztem a műsort, de anya nem annyira. Hát megkérdezte, mit is akarok -kint akartam maradni. Aztán olyan 3 óra körül meguntam, vakkantottam, szolga ugrott, lábat sikált, én hussantam a kanapéra... és ezerrel elkeztem dörgölni a fejemet a takarómhoz. Úgy nézett ki, meghibbantam a tavasz eleji levegőtől. Pedig nem, csak nagyon viszketett a nózim. Aztán beültem a tévé mögé a vizem mellé. Valahogy furcsa volt a kilátás az orromtól, meg a levegő is nehezebben jött. Azért maradtam a víz mellett, mert irtó szomjas voltam. Anya gyanakodott, hogy miért nem jön elő a kicsilánya, és bekukkantott a sarokba.
Na, akkor fordult sanyarúra a sorsom. Rázendített a minihogynézelki miabajmitörtént nótájára, rohant, telefonálgatott, aztán jött apa, és már hussantunk is! Csak azt nem sejtettem, hova megyünk... a dokinál kötöttünk ki Kaptam vénás szurit, meg kettőt bökött simán a bőröm alá -perverz, mi? Aszonta, allergiás vagyok, azért dagadozott háromszorosára a fejecském Mostantól csak felügyelet mellett szimmoghatok az udvaron, nehogy megint beszippantsam az allergiaport. Tudom, rosszul hangzik, de ez igazából jó, mert az orrocskám már leapadt, és így legalább anya mindig ott lesz velem, ha az udvaron játszadozok
kommentek száma:3tovább
Ma kint játszottunk az udvaron anyával és a nagybátyámmal. Jó nagy sár volt, de olyan jó volt kicsit szaladgálni!
Na, ami történt, arra viszont senki nem számított... Elcsúsztam a sárban, és elterültem benne. A bundám egyik fele maradt tiszta, de a másik fele koromfekete lett. Anya szerint úgy néztem ki, mint szörnyelladefrász frizurája. Mehettünk egyenesen tusolni.
Azám, de hogy ne legyen egyszerű az élet, ma csőtörés miatt elzárták pár órára a vizet, persze pont akkor amikor én a sárba beleestem...
Aztán a kézmosáshoz felvett vízzel lettem úgy-ahogy lemosva. Nagy meccs volt, na
kommentek száma:3tovább
Sár van. Lányka vagyok, úgyhogy nem tudom megmondani meddig ér, de az tuti, hogy addig nem léphetek be a házba, míg anya nem törölgeti meg a lábikóimat. Jaj, ezt a törölgetést én úúúgy szeretem! Már előre emelgetem egyik lábikómat a másik után.
Anya szerint ez olyan cuki, és olyan aranyos vagyok olyankor, hogy egyszer úgyis megzabál
Szerintetek féljek?
kommentek száma:3tovább
Sunyi vagyok, állítólag. Ha valamit nem akarok megcsinálni amit kéne, akkor csak fekszem a kanapémon, és vakargatom a fülem tövét. Holott messziről látszik rajtam, hogy nem is viszket. Miért vakarom mégis? Tán lányos zavaromban? Vagy mert ezzel akarom húzni az időt?
Mikor elhangzik a gyereide, én meg indulás helyett a fülemnél kapirgálok, anyának mindig az iskolás gyerekek tornaórája jut eszébe, ami 15 kör futással kezdődik. Tuti, hogy a 3. kör végén a fél osztály kuporog valahol, és a cipőfűzőjét köti! Még az is, akinek tépőzáras! Csak futni ne kelljen...
Na így vagyok én gyereidekor. Kioldódik a képzeletbeli cipőfűzöm...
kommentek száma:3tovább
Van ez a sétálás dolog. Néha úgy megy, hogy anyával magunk mögé utasatjuk a cézárt az összes kutyájával , néha meg... nem úgy. Arra törekszünk, hogy mindig úgy menjen. Anya gyakorolja a magabiztosságot, én meg a jókislányságot.
Csakhogy ez nem könnyű egy olyan faluban, aminek 1 azaz egy utcája van, és majdnem minden udvarról ránk támadnak. (Többségi kisebbség, düledező házakkal, elhagyagolt-ápolatlan-neveletlen kutyákkal)
Azért a körülményekhez képest jól vesszük az akadályokat. Pár napja úgy masíroztunk, hogy az utánunk dülöngélő és hőzöngő részegekre(délben!), meg az ugatva vicsorító cigókutyákra ügyet se vetettünk .
Ma viszont majdnem bajba kerültünk. Apa és a nagybácsi éppen fát raktak az udvaron, mi meg anyával már majdnem hazaértünk a sétából, mikor két kutya felénk rohant, és semmi jót nem ígért a viselkedésük. Anya rövidre fogta a pórázt és kihúzta magát, én meg okosan mellette maradtam. Gondoltuk, míg anya kitalálja, hogy akkor most mi legyen, legalább nyugodtnak és magabiztosnak nézzünk ki. Látták ezt apa és a nagybátyám is, már rohantak is segíteni nekünk, de mire odaértek, a mi sugárzó magabiztosságunk megadásra és meghátrálásra késztette az agresszív kóborokat. Jó team vagyunk mi ketten Ugye?
kommentek száma:5tovább
Kedves barátaim!
Ha mostanában ritkán jelentkeznék, az azért van, mert a gépelőszolgámnak, azaz anyának a nagymamája meghalt, és ezerrel szervezzük az utazást, koszorút, rokonságot, stb.
Bocsánat, ha most pár napig hanyagollak benneteket. A temetés után jövök újra, addig is pusszantok mindenkit:
miniMinike
kommentek száma:7tovább
Ferihegyen voltam megint. Volt is kalandom!
30-40 km/h-val haladtunk oda-vissza a nagy hó miatt, de azt nem bántam, mert így anya tovább tudott simogatni az autóban.
Hanem mikor odaértünk! A parkoló bejáratánál valami agresszív, barátságtalan hangú nő elkezte osztani az észt apának, hogy hol kell fizetni, meg ilyeneket. Félálomból ugrottam föl, de úúúgy megugattam a hárpiát, ahogy csak bírtam! Hogy mer ilyen hangon beszélni a szüleimmel?????
A szüleimmel, akik már vinnyogva röhögtek
És azután magyarázták el, hogy a néni egy műnő, és hiába kiabálok, nem fog elmenni, mert oda van betonozva.
Komolyan, a végén majdnem megsajnáltam szegényt, hisz mindig ott kell állnia, pedig ilyen farkasordító hidegben még a kutyát sem verik ki!
kommentek száma:5tovább
Höhö, jó kérdés! Nemmondommeeeeeeeeeeeeeeg!
Ilyeneket gondoltam magamban délelőtt, miközben anya engem keresett. Majd bolond leszek megmondani neki, hogy az ágyában fetrengek! Oda csak olyankor mehetek, ha ők is ott vannak, és csak addig, míg nem alszanak. Tudom én ezt naggyon jól! De ha egyszer olyan jó "szüleimillat" van ott a puhában! Imádok ott punnyadozni! Hát beszöktem a hálóba, és kész.
Na, ezért nem szóltam semmit, mikor keresett. Ágyból nézve eléggé vicces volt, ahogy futkozott a lakásban, minizett ezerrel...
Persze sejthetitek, pünkösdi volt a királyság. Megtalált, és visszazavart a kanapémra. Még azt is elfelejtette, miért keresett eredetileg.
Üdv mindenkinek a kanapéról:
miniMini
kommentek száma:4tovább
Nos, rájöttem, ő az a nagybácsim, aki szkájpon szokott ugatni nekem, meg Írországból szokott a fotóimra szavazni
Be is ült mellénk az autóba, és hazáig utazott velünk. Jól viselkedtem, de azért mikor hazaértünk, már nagggyon gyorsan ugrottam ki az autóból... és életem legnagyobb tócsáját nyomtam Kérem, aki válogatós és nem rakja le akárhol, az cipelje hazáig!
Nos, ezek voltak a tegnapi nap élményei. Sok érdekes illatot szimatoltam, érdekes emberekkel találkoztam, de a legjobban annak örülök, hogy anya és apa nem hagytak engem itthon egyedül, mert annyira szeretnek, hogy nem bírták volna ki nélkülem a hosszú napot.
Hát... én se nélkülük
Köszi minden kedves cimbikémnek, aki gondolt rám, és szorított nekem, hogy jó napom legyen!
Üdv mindenkinek:
miniMini , a nagy utazó
kommentek száma:4tovább
Míg a felnőttek ebédeltek, én kicsit pihentem az autóban -rám is fért, belátom.
Aztán pórázra kaptunk, és elindultunk a fertődi kastélyparkba. Teccett. Anya elég jó kis helyen nőtt fel.
Nagyon okosan mentem a pórázon. Büszkék voltak rám a szüleim, hogy legalább ott nem kell állandóan a nehúzzminit énekelni. Pedig szép nóta. Régi, de nekem tetszik
Canti nagyon aranyos kutya, örülök, hogy megismerhettem
Aztán sebesen meglátogattuk anyukám édesanyjának a sírját, aki a nagymamám lenne, de sajnos már nem él.
Siettünk tovább, mert vártak ránk. Anya barátnői + a gyerekek Óriási házban laknak, annak is a legtetején, ahova végehosszasincs lépcső vezet. Már a lépcsőházban hallottam a zsivajt, úgyhogy kezdtem parázni, hogy most milyen kutyaevők fognak engem nyárson vagy roston megsütni Végülis életben maradtam, de egy ideig nem voltam ebben biztos! Sok ember egy kis lakásban... bár mindegyiknek jó illata volt, azért a farkamat behúzva tartottam, még evés után is. Jöttem-mentem a szüleim között, és ha közben gyerkőcével találkoztam, akkor ijedtemben ugrottam egy aprócskát. Néha nehéz volt a csurit visszatartani, de tudtam, anyának fontos, hogy a barátnője ne gondoljon csúnyákat -hát kitettem magamért Egyszer még azt is hagytam (szárazon!), hogy megsimizzenek És jó összeszedtem a lepotyogott csipszeket
Aztán voltunk szánkózni az új barátaimmal, szaladgáltunk, jól éreztük magunkat. Aszonták, hamar megbarátkoztam, és kedves kis kutyuli vagyok. Induláskor már komolyan sajnáltam, hogy ott kellett hagynom azt a kedves társaságot
És még nem volt vége a napnak! Aludtam egyet az autóban, és mikor kiszálltunk, csuda dolgot vettem észre! Nagy fémgépeket, amik az égből ereszkednek alá! Sétáltunk egyet, nézelődtünk, aztán odajött hozzánk egy férfi, aki apára hasonlít. És kezdődött újra a mutatkozzbemini.
Maradjanak velünk, mert reklám nélkül jön a 3. rész!
kommentek száma:2tovább
Nem kertelek bevezető rizsákkal, kezdem is:
Aludtunk 1-2 órát, és az éjszaka közepén eljátszottuk a reggeli dolgokat, csak kicsit izgatottabban. Anya kivitt az udvarra, és kaptam reggelit. Tusoltak, öltöztek, készülődtek... velem meg nem foglalkozott senki. Felmerült a gyanú, hogy talán mégis itthon akarnak hagyni nyüsszögtem hát egy sort. Anya értette az aggodalmamat, és rám adta a hámot. Rögtön tudtam, mi a pálya! Csak úgy ugrottam a hátsó ülésre! De velük még egy kamion ülésére is beugranék!
Az utazás első 200 km-e uncsi volt, csak aludtam, hiszen még sötét volt. Aztán megláttuk a VÁROSt. Anya azt mondta, Budapest a neve. Szerintem sevégesehossza város. A közepén van egy nagy hosszú medenceféle, vmi Duna. Kinéztem, mikor szóltak, de nem érdekelt különösebben.
Kb. 400 km után begurultunk egy szép udvarra. Az út során gyakran kiszálltunk ugyan, de nekem valahogy nem volt annyira tele a hólyagom... inkább visszatartottam, minthogy a mindenféle pihenőhelyeken letegyem! Azért egy kislánynak nem mindegy, na. De a szép udvaron! Ott aztán megjött a kedvem! Közben anya mondogatott valami olyasmit, hogy mutatkozzak be szépen a nagypapámnak. Volt ott egy kedvesnek tűnő szemüveges öregúr, gondoltam, ő lehet. Meg is szimatoltam magamnak Nem ugattam meg, mert anya annyira ölelgette és jó illata volt. Kicsit még szaladgáltam, aztán megvártam anyáékat az autóban, és mehettünk végre ebédelni anya öccséhez.
Ott kezdődött előről az ölelgetés, szimmogatás, mutatkozzbeanagybácsinak. De náluk nem csak a rokonok voltak érdekesek. Hátul, az udvar végében valami fura rács mögött mocorgást láttam, odamentem, és ott volt Ő! Lord Canten, a beagle unokatesóm! Nem féltem tőle, barátságos képet vágott, úgyhogy ki is engedték hozzám. Canti ménest megszégyenítő trappolással megmutatta nekem az udvart, aztán a rend kedvéért még pár kört szaladtunk. Ó boldog idők! Olyan jó lenne, ha itthon is lennének ilyen barátságos kutyusok! -folyköv.
kommentek száma:2tovább
Kedves barátaim!
Az van, hogy már napok óta a torkomban dobog a kis szívem.
JAJDEIZGULOK
Nagy dolog vár ugyanis rám. Megismerhetem anyukám öccsét és édesapját, azaz a nagypapát és a nagybácsit.
Ehhez közel 1000 km-t fogok utazni egy nap alatt -ha az időjárás és a hókotrók is úgy akarják.
Már azt is tudom, hogy a csini hámomat veszem fel Remélem, tetszeni fogok a rokonoknak
Ezért, kedveskéim barátaim és cimbikéim , szorítsatok nekem szombaton, és ígérem, vasárnap elmesélem, milyen élményekkel gazdagodtam. Akkor már úgy fogok bejelentkezni, mint egy világlátott kutyus!
miniMini
kommentek száma:5tovább
Porszívózni jó dolog. Ezt a véleményt anya nem osztja velem, de én nem is a berregő félelmetes bigyóra gondolok, amit a szobában szoktak húzogatni.
Hanem arra, amikor a szüleim sütit sütnek.
Ott állnak mindketten a konyhapultnál, és csinálnak valamit a magasban. Olyan valamit, ami sokszor lepotyog. Finom lisztecske szitálódik, vagy reszelt sajtdarabkák hullanak... a végtelenségig tudnám sorolni, hogy miért is érdemes olyankor ott lenni. De hogy érdemes, az tuti! Mert ilyenkor a legjobb szórakozás, hogy jövök-megyek föl-alá a lábaik alatt, és mindent összeszedek, ami leesik. Mint egy kis porszívó. Miniporszívó Nyamm -valami sós. Nyamm -valami édes.
De ami a lényeg: nagyon jó családi elfoglaltság
kommentek száma:2tovább
Ma olyan, de olyan jó dolog történt! Ha kislány lennék (emberkislány), akkor csakis egy pörgös szoknyának vagy kopogós cipőnek örülnék ennyire.
Kaptam ugyanis egy hámot. Naggggyon dögös.
A bolt előtt még kicsit zavarban voltam, nem tudtam, hogy mit hova dugjak, meg mit akarnak tőlem a szüleim, aztán mire hazaértünk, megemésztettem a dolgot. Anya leült a kanapémra, odahívott, és én megláttam a kezében a csodát! Világítós, erős, nagylányos! Olyannak való, akinek már öt fogacskája is kiesett, és nemsokára világkörüli útra megy! Egyszóval nekem való. Örömömben még ellenkezni is elfelejtettem, azonnal úgy forogtam, hogy rám tudják tenni, beállítani, hogy a lehető legcsinibb legyek.
Voltunk vele sétálni is, és mindenki nagy boldogságára alig-alig és csak néha-néha húztam a szép új hámot
Istenem, köszönöm ezt a szép hámot és ezt a gyönyörű világot!
csiniMini
kommentek száma:2tovább
Leszek.
Van ugyanis 3 szent hely az udvaron, ahova nagydologra megyek. Mindig csakis és kizárólag oda. Az egyik az új kapu melleti rész, a másik a homokkupac töve, a harmadik egy régi épület előtti rész. Lassan jön a tavasz, és kezdődik az udvar rendezése. Köztük a régi épület lebontása.
(Macerás dolog, mert mindig van anyának vagy apának egy szabad pillanata és egy szabad keze, amivel a Minikét simogatják -és apportfát dobnak. Kiloholtam a lelkemet .)
Nos, anya nem figyelt a lába elé, és ment ezerrel neki a bontásra váró épületecskének... és slappp, slapppp!!!! Végigcammogott az aknáimon
Nos, asszem, már nem kell sokat várni. A cipőjére tapadt anyag mennyiségét figyelembe véve ez egy lottóötöst jelent
És mi leszek én akkor???
MILLIOMOSGYEREK
kommentek száma:3tovább
Nem kell félni, nem én drogozok. Hanem senki.
Anya lebeg. A boldogságtól.
Elmesélem, minek örül ennyire
Voltunk délután a nagyinál. Pórázon sétáltam. De hogy!? Mint egy királylány! Nem húztam, nem igyekeztem anya lába alá lépni. Nem néztem se jobbra, se balra. Mentem anya mellett, ahogy illik. Gyönyörűen!
A nagyinál első sóhajra ültem szépen, és megvártam mocorgás nélkül, míg anya kiment az ajtón -csak utána mentem én.
A hazaúton anyának többször rám kellett néznie, mert olyan ügyesen mentem a póráz másik végén, hogy lassan azért aggódott a drága, megvagyok-e egyáltalán
Ha tudtam volna, hogy anyát ilyen könnyű megörvendeztetni, bizony már rég így viselkedtem volna!
Nagyon szeretem őt, és ha ő ennyire örül, akkor én a legboldogabb kiskutyus vagyok a világon!
kommentek száma:2tovább
Én egy okos, jó kutyus vagyok. Nem rágtam meg soha semmit, csak amit azért adtak a szüleim. Pl. a bikában már nincs afrik és a kiskacsámnak hiányzik a szárnya
Na jó, egyszer icipicit beleharintottam a kanapéba, és egy otthagyott vendégpapucsot is kicsit megrágcsáltam.
Viszont az első előszobában van a tanyám, és ott vannak a cipők is, amik köztudottan először esnek áldozatául a kiskutyák fogváltós időszakának -csak nem nálunk! Ilyen derék gyerek vagyok én
Nade térjünk a lényegre! A múltkor észrevettem valamit, ami mozgott. Épp apukám lábainál ücsörögtem. A valami meg csak ugrált jobbra-balra. Gondoltam, akármi is az, nem hagyom, hogy megegyen minket! Jól rávetettem magam, a fogaim közé kaptam, de apa rögtön azt mondta: "Na Mini, megbuggyantál?" És nagyon nevettek anyával együtt.
Ma délután nem voltak itthon, és a cipők között találtam meg a valamit. Ugyanolyan illata volt, és alakra is hasonlított. Kicsit megnyaldostam, de nem bántottam, mert ő sem támadt rám.
Aztán hazaértek a szüleim, és én megvilágosodtam: apa direkt beledugta a lábát az ellenségbe! Ott is hagyta, hogy akármerre megy, jól letaposhassa! Teljesen úgy használja, mint egy papucsot...
Tudom, dinnye vagyok
kommentek száma:3tovább
Félős kutyus vagyok. A szüleimet szeretem, a nagyit és a nagybácsit is. De rajtuk kívül mindenkit megugatok, és nem harciasságból, hanem mert azt hiszem, hogy ők biztos kutyus-és gazdievő szörnyek. Ha valaki jön hozzánk, akkor én az idő nagy részét a kanapé mögötti sarokban töltöm, esetleg anya ölében. Ott szoktam imádkozni, hogy a betolakodó meghagyja az életünket.
(Mondjuk az érdekes, hogy a szüleim szeretik az ilyesmit, ők nem félnek. Sőt, direkt meghívnak ember-és kutyaevőket! Naiv népség... )
Aztán pár napja megtörtént az elképzelhetetlen. Meglátogatott minket anya barátnője, a két kicsi fiacskája, és a férje. Ugattam őket, ahogy a torkomon kifért! Még ennyi idegen egyszerre! Meg ahogy anya örült nekik!! Gyanútlanul! Mikor beláttam, hogy itt a nagy hang hatástalan, gyorsan beiszkoltam az asztal alá, és kezdtem volna az ilyenkor szokásos fohászokat... de mit kellett látnom?? Bevackoltak hozzánk! Addigra kiderült, hogy nem lehetnek emberevők, ám attól kutyuskát még nyugodtan ehettek.
Főleg a két kicsi tűnt veszélyesnek. Sztem nagy tévedés a szüleim véleménye. Nem aranyosak, nem okosak, nem cukik, nem tüneményesek! Félelmetesek! Szaladtak utánam, nyuliztak értem... Brrr... Majdnem meghaltam a félelemtől. Ha ügyesek (ügyes!?!) voltak, és egy méteren belül háromszor sikerült megsimogatniuk (simogatás!?!), akkor én három tócsát nyomtam félelmemben.
Másnap reggel még mindig éltem. Kezdtem elhinni, hogy télleg nem én leszek a főfogás. Így hát adtam egy kutyuspuszit a kicsi talpacskára, ami lelógott a székről
Ha legközelebb jönnek, már tudni fogom: ők barátok, és igazán remek emberek.
Addig meg próbálok bátorságot gyűjteni
miniMini
kommentek száma:2tovább
Minden drága barátomnak és a leendő barátaimnak, az összes kicsi és nagy kutyusnak, a világ minden állatának és élőlényének, gazdiknak és leendő gazdiknak...
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
miniMini
kommentek száma:0tovább
Ma este anya járkált a konyhán. Jött-ment, de egyszercsak valamire rálépett, ami alulról beleszúrta magát a papucsába. Kivette, megnézte mi lehet az, és lássatok csodát!!!!
Egy mini Minifogacska volt!
Nagyon örülünk, hogy ilyen egészséges, okos, és már NAGY is vagyok. Persze hallgattam, hogy a nagylányoknak miként ildomos viselkedni, de mára még marad az örömködés
Üdv:
miniMini
kommentek száma:1tovább
Karácsony... 
Hetek óta megy itthon a készülődés. Persze, hogy furcsállom, sose láttam még ilyet! Apa millió kicsi lámpát gyújtott, és örült, hogy működnek. Anya takarított, alig győztem koszolni utána. Aztán tegnap este felpörögtek az események. Elővettek valami nagy zöldet, és a helyére próbálták. Anya nagy gombócokat szerzett valahonnan. Voltak színesek, ezüstösek, aranyosak. Nem engedtek játszani vele, aszonták az veszélyes lenne Kiválasztottuk az aranyosakat, a többi megy vissza a raktárszobába.
Értetlenül álltam a jelenség előtt. Mifánterem? Fenyőfán? Aztán lassan összeraktam a képet:
Buli lesz, olyan, ami nem hangos. Az emberek napokig csak esznek, és egymást ölelgetik. Minden kedves rokont, ismerőst, és barátot felkeresnek, csak hogy nagy szeretettel megölelgessék őket.
Gondoltam, én is elmondom most nektek, kedves barátaim, hogy kedvesek vagytok a miniszivecskémnek.
Kívánok hát nektek szépséges karácsonyt, boldog családi életet, minden állatnak szerető otthont, és az összes élőlénynek méltó szép életet!
miniMini
kommentek száma:3tovább
Asszem, indulok világgá. Anya most állt neki szívni a port arról a kanapéról, ahol aludni szoktam. Észre fogja venni, hogy kicsit kirágtam. Biztos mérges lesz. Na jó, én ezt nem várom meg. Inkább húzok. De hova? Világgá. Vagy .
Majd gondoljatok rám!
miniMini
kommentek száma:4tovább
Illatos lettem! Bizony! Most már szépen, csillogón és csábos illatokat árasztva várhatom a karácsonyt.
Ennek az az előzménye, hogy pár héttel ezelőttig legalább egyszer fürcsiztem minden héten.
Aztán a doki bácsi bekente a nyakicámat bolha elleni keszőcével. Azt mondta, a nyakörv nem hatásos, mert míg jön belőle a cucc, addig a bolhusok levándorolnak a farkamhoz, és ahogy gyengül a nyakörv az idő múlásával, úgy vándorolnak vissza mindenemre.
Viszont ahhoz, hogy a keszőce hatásos legyen, ahhoz egy hétig nem volt szabad fürödnöm.
Így is lett.
Aztán mire ez a hét eltelt, közbejött a bibim a köcsögszomszéd miatt. Hát sebes nózival csak nem fogok fürödni? Viszont ma leesett a seb, és alatta már ott az új bőr
Ennek örömére csak úgy hussantam a kádba! Jaaaj, úúúgy élveztem, ahogy folyatta rám anya a finom meleg vizecskét! Behabozott mindenütt, lemosott, simizett a melegben én meg királylánynak éreztem magam. Dehogyis akartam kiugrani a kádból, mint csuri koromban! Dehogy! Elfeküdtem, és hagytam magam kényeztetni
Száz szónak is egy a vége, kedves kis cimbikéim, akik esetleg irtóztok a kádtól vagy víztől: engedjétek a kényeztetést, mert (jajjjúgyélvezeménastrandot ) ha legyőzitek a félelmeiteket, akkor nagy élmények várnak rátok!
mindenkinek!
Illatos miniMini
kommentek száma:3tovább
Nos, kedves barátaim, túl vagyunk nagggyából a szomszéd bunkósága által okozott sokkon, és a nózim is szépen gyógyulgat.
Ránk fért a jó hír:
TÍZ KILÓT NYOMOK! De ez mind semmi! Ha kinyújtom a kezeimet előre, a lábaimat meg hátra, akkor pontosan egy méter vagyok. Métereskutya
Látjátok cimbikéim, se a köcsög parvó, se a kezdetleges életforma a szomszéd házban... semmi nem bír legyűrni, szépen gyarapodok!
Ezekkel a jó hírekkel kívánok mindenkinek szép készülődést a karácsonyra!
miniMini
kommentek száma:3tovább
Nos, ez nem lesz egy vidám bejegyzés.
Ma szomszédoltam. Nagy kíváncsian átkukucskáltam, mert apa ott tett-vett, és nyitva volt a kapu. Van a szomszédban 3 kutyus is, gondoltam, itt a nagy alkalom a barátkozásra. Aztán eltűntem szem elől, és pár másodperc múlva nyüsszögve futottam haza. Felrepedt orral.
Azonnal hussantunk a dokibácsihoz, aki megállapította, hogy anya rosszul gondolja, nem a szomszéd kutya harapott meg, mert másik állat nem ilyen sérülést okoz. Ez a bibi bizony emberkézből jött, és az az emberkéz valami éles tárgyat tartott a kezében. Sőt nagyot ütött vele -erre utal a feldagadt orr, és a hosszirányban repedt bőr.
Vigyázzatok kedves cimbikéim, vannak olyan embernek titulált egysejtűek, akik még a kis kezdetleges életüket se érdemlik meg.
Megyek lábadozni.
miniMini
kommentek száma:8tovább
Ma mozgalmas napom volt. Homokoztam!
Van egy kupac belőle az udvarunkon, abból szokott apa mindenfélét építeni. És nagyon jól lehet ásni benne! Gondoltam, építek homokvárat. Csak az volt a baj, hogy elfelejtettem alátámasztani, így az egész beomlott, és pont a nyakamra! A hideg homok! Szerencsére csak maréknyi Homokkal panírozott Minike
Volt nyüssz, meg szaladás apához, de hamar megnyugodtam, vissza is mentem a helyszínre, és jól megugattam az egész kupacot! Neszeneki!
Perszehogy megbarátkoztam újra a homokkal, és ástam egy új várat! Büszke is vagyok rá!
miniMini
kommentek száma:2tovább
Ma fekete kutyus lettem pár órára. Nem, nem a festék borult rám.
Ástam!
A sok esőtől szépen felpuhult a föld. Apa a fát vágta az udvaron, és meg körülötte sertepertéltem. Néha szaladtam egy kört, szívtam a friss levegőt. Aztán kíváncsi lettem, mi lehet a kerítés túloldalán. Mivel kinyitni nem tudtam, átugrani szintén nem, apa meg éppen nem figyelt rám, kigondoltam, hogy majd a kapu alatt kiszökkenek.
De hogy ne legyen feltűnő a kapunálásás, másfél méterre a céltól kezdtem a projektet. Ástam, ástam. Fekete lett a körmöm, aztán a lábikóim. Utána a nózim, végül a hasim
Sajna, a kapu alá nem sikerült beásnom magam, de nem bánom, mert a lyukat másképp is hasznosíthatjuk... Beleraktam a napi kakaadagot, aztán kezdtem is gyorsan kapálni, nehogy valaki megtalálja.
Nem vettem észre, hogy a művelet végét anya már nevetve figyelte, és akkor még nem is sejtettem, hogy a kapálás után egyenes út vezet a kádba
Üdvözöl mindenkit a tiszta és illatos miniMini
kommentek száma:0tovább
Tegnap autót vezettem. Elmesélem...
Most gyakran fogok autózni, mert eddig minden út a dokihoz vezetett, és én már előre féltem az autóban. Így mostantól minden rövid útra elkísérem a szüleimet, hogy szokjam az autózást.
Átszaladtunk a postára. Míg anya a pénzét adta oda a néniknek, átmásztam apa ölébe, és ő megengedte, hogy vezessem az álló autót.
Hajrá minden kutyusnak, ezt ki kell próbálnotok! Király! Csúcs érzés!
Legközelebb le is fotóznak, és majd anya feltölti. Minike, kormánnyal a kezében!!!
Üdvözöl mindenkit a kezdő sofőr:
miniMini
kommentek száma:1tovább
Hosszú hallgatás után végre ismét mesélek. 
Az elmúlt másfél héten sok tekintetben jelentős haladást értem el. Igen, ez most dicsekvés
Nem egyszerű megtanulni ám a mini kis Minikének, hogy hova kell, hova nem szabad. Gyere ide, menj oda. Nekem mindez megy Flottul (Többnyire)
Nemrég még egy simogatástól is bepisiltem, mert a szüleimnek nem volt elég idejük foglalkozni velem. Így amikor véletlenül elszabadultak egy-egy percre a munkájuktól, és jöttek simizni, én annyira örültem, hogy becsurrant...
Mostanra viszont már a nagyinál is ki tudom várni, hogy kiérjünk az udvarra. Ugye, milyen ügyes Minike vagyok én?
Aztán itt vannak a bolhák. Eleinte csak vakaróztam, aztán anya észrevett 2 kis bogarat a hasimon sétálgatni. Lett nagyfürdés soron kívül, meg nyakörv a bolhusok ellen. Azóta tünetmentes vagyok
Ma már a pórázzal barátkoztam. Apa a nyakamra akasztotta, de jó maflán éreztem magam, tiltakoztam is ezerrel. Akkor anya odahívott magához, én meg a pórázzal együtt odamentem. Kedves volt, engedte, hogy megrágicsáljam Persze, még nincs megtanulva a szépenmenés, de elindultam ezen az úton is.
Bezzeg a rágicsálás!!! Hajaj! Az jól megy A bikucim szarvában annyi afrik van, amivel anya szerint egy méteres macit ki lehetne tömni. Szerintem lebecsülte. Van ott még majd észreveszi
No, megyek alukálni, de majd gyakrabban blogolok vagy blokkolok, ahogy a Kitsicimbim mondaná
miniMini
kommentek száma:0tovább
Néha nehezen jut hozzá egy kiskutyus a finom falatokhoz.
Mint ma a mini kis Minike.
Anya és apa diót törtek a konyhán.
Én már akkor rájöttem, hogy ez a kis bogyó valami jóféle anyaggal van kitömve, mikor az udvaron véletlenül sikerült egyet-egyet szétroppantanom.
De ma! Megtörve pottyant le néha a dió, mintha direkte nekem tálalták volna! Futottam is utánuk, csak úgy csúszkáltam a konyha kövén! Mindenki rajtam nevetett. Aztán többnyire kiderült, hogy üres héjdarabka szállt el
Viszont én nem hagytam magam lerázni. Addig sunnyogtam, míg pár diót sikerült elcsórnom. Nagy örömmel be is faltam, és csak utólag gondolkozva jöttem rá, hogy több volt vele a munka, mint amennyi kaja kijött belőle.
Sebaj, jót játszottam , jól elfáradtam.
kommentek száma:0tovább
Labda lett belőlem. Nem, nem írtam el, ez így van!
Múltkor beszöktem ugyanis a csűrbe. Anya utánam lopakodott, és mikor megtalált, fölkapott, és már röppentem is! Szállj el kisMini!
A landolás is puha volt, a szénahalom tetején. Kicsit csodálkoztam, de aztán rájöttem, mi ebben a jó! Olyat, de olyat bufkenceztem lefelé, hogy bikfi-bukfenc-bukferenc! Már kértem is a következő dobást... És hopp, mint a labda! Olyan jó játék!
De még nincs vége a történetnek. Tegnap összeszedtük a nagy diófa alól a leveleket, összehúztuk egy nagy kupacba, aztán máris a tetején voltam megint! Nagy boldogság ám ez egy kiskutyusnak. Még a Minikének is! Olyan jókedvűen bukdácsoltam le onnan, hogy még a sima talajon is dobtam pár cigánykereket a nagy örömködésben.
Ajánlom mindenkinek, jó elfoglaltság kutyusnak is, embernek is. Meleget hoz ebben a hideg időben
kommentek száma:0tovább
Igen, kedves blogolvasók, az én vagyok. Anya szerint.
Úgy kaptam a titulus, hogy a szüleim bősz kártyázásba kezdtek a konyhán. Addig sündörögtem körülöttük, míg anyukám az ölébe vett, azzal a gondolattal, hogy most aztán kártyázás közben jól összevissza simogatja majd a gyönyörű kis bundámat.
Én meg gondoltam egyet, kiválasztottam párnául az apukám lábát, és azon aludtam édesen. Húú, de jót aludtam!
Pedig anya szerint legalábbis az ő lábának járt volna a megtiszteltetés.
Így lettem hűtlen kutya az édesdrágakincsemből
kommentek száma:1tovább
Huhh, ha ezt nekem valaki úgy meséli rólam, hát nem hiszem el magamról, azt tuti. Ugattam! Én, a félénk kis miniMini, aki nemrég még csak önmaga árnyéka volt, én, aki azóta megerősödtem, és úgy látszik, meg is bátorodtam
Van ugyanis egy óriási diófa az udvarunkon, aminek ma reggelre lehullott az összes levele. Hát én ilyet még sose láttam, de nagyon izginek találtam... Trappoltam ide-oda, bukfenceztem a puha szőnyegen
Egyszercsak megláttam, hogy a szomszéd labrador gazdája, a csúnya öregasszony lopja a diónkat! Összeszedte, ami átpotyogott, és hazavitte! De nem ment neki olyan könnyen, mert én megvédtem a családunk becsületét... UGATTAM!!!! Nem vakkantottam, nem morogtam, nem hussantam be a házba, neeeeem. Megugattam az orv tolvaj nyanyát a kerítés innenső oldaláról! De úúúgy, hogy tutira rémálmai legyenek a tolvajkodás miatt!
Jaj, de büszkék rám a szüleim És mi lesz, ha megnövök nagyra! Huhúúú! reszkess szomszéd boszi!
Na de addig még sokat kell aludnom, megyek is szundizni.
Szép álmokat!
miniMini
kommentek száma:0tovább
Az csak egy dolog, hogy szemmel láthatóan növögetek. De anya szerint valahogy olyan kis girnya maradtam. Szokás szerint már kezdett is aggódni, hogy "tuti még a parvó".
Aztán sétáltunk. Ő ment, én meg az ölében sétáltam, nehogy más kutyákkal érintkezzem, sőt, nehogy egy levegőt szívjunk!!!!!
Csakhogy mire átértünk a nagyihoz, valahogy nehéz lettem.
Aztán két nap múlva még nehezebb.
Parvo előtt 3,5 kg voltam, utána szinte tollpihe, most meg --tratatataaaaa----
NÉGY ÉS FÉL KILÓ!!!!
donna tonna!
Örüljetek velem! További szép napot!!!
miniMini
kommentek száma:2tovább
Felvirradt a mai szép nap is. Nem tudtam, mi lesz a program, de az anyukám meg az apukám lázasan készülődtek valahova. Na, már kezdtem is elkeseredni, hogy most aztán megint jól itt leszek hagyva egyedül...
De nem!
Kimentünk mindannyian az udvarra, és már kezdődött is a móka: Mini, gyere ide, Mini, hozd vissza... és így ment álló nap. Csak annyi időre hagyták abba, amíg megpakolták téglával a talicskát meg a vödröket. Mikor mit. Én meg csak szaladgáltam, loholtam, nyargalásztam az udvaron. Jaj, olyan boldog vagyok, mikor egész nap velem foglalkoznak! Hoztam a kacsámat visszafele, meg odafele, meg harcoltunk is. Kirááááály!
Csak az a baj, hogy végül annyira elfáradtam a téglahordásban, mint a kutya.
miniMini
kommentek száma:1tovább
Az előbb elcsentem a konyháról egy kis chillipaprikát, hogy megkóstolhassam. Kiszaladtam vele a másik szobába, nehogy észrevegye az anyukám. Elkezdtem rágódni rajta... áááááááááááá azaz kezdtem volna, de olyan csípős volt az a kis vacak!!!!!!!
Jól megugattam, ott is hagytam rágatlanul!
Soha többé nem rágok paprikát
kommentek száma:1tovább
Üdvözlök minden kedves blogolvasót ezen a szép, napsütötte őszi napon
Hihetetlen dolgok történnek itten velem. Eddig akármikor kiszaladtam az udvarra, az első dolgom volt, hogy átbújjak a kerítés lécei között, és irány a szomszéd udvar!!!! (a kerítés lécei között, ami direkt az én udvaron tartásom miatt épült )
Aztán tegnap sötétben sikerült megszökni. Jöttek is utánam a szüleim a zseblámpával! Mivel ilyenkor alkalmi süket leszek, nem hallgattam a hívásra
Meglettem, és mára meglett a feketeleves is: betömték a lyukakat a kerítésen! Akárhogy próbálom, nem férek át! Max az orrocskám hegye.
Na tessék, kalózkodhatok az udvaron. Csá helyes szomszéd kiscsigák!
Megyek is ásni, hátha majd úgy sikerül felfedezni a világot. Ne higgye senki, se anya, se apa, hogy engem orvul korlátozhatnak! Höhö!
Üdv:
miniMini
kommentek száma:0tovább
Efike bejelentkezett a blökire
2 napja
Efike bejelentkezett a blökire
2 napja
czviktor bejelentkezett a blökire
3 napja
kamela bejelentkezett a blökire
2024. May 17.
Efike bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
Efike bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
Szulejmán bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
