Írta mirandola gazdi (Vlad), 2015. March 08. 14:33:20 #24631

Farkas a családban: reakciók

Még alig indulás után felhívtam a nővéremet, hogy szeretnék neki mondani valamit. Mintha megérezte volna. "Ugye nem?!" Volt az első mondata a bevezetőm után. "És most mit vársz tőlem, mit mondjak?" Folytatta a válaszom után.
"Semmit nem várok, csak Neked szerettem volna először elmondani." Tudtam, hogy nem fog megdicsérni, vagy pártolni, de ezt azért nem vártam. Negatívabb már nem is lehetett volna. De nem számított. Szó - szó, amikor letettük a telefont majdnem sírtam, mert borzasztóan fájt a reakciója. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy tudja. Azt is tudom, hogy biztosan rosszul esett neki, hogy nem mondta el előre, de nem akartam, hogy lebeszéljen. Miután ő így reagált, tudtam, hogy anyu nagyot fog robbanni.
Amikor Bólyra értünk és nem voltunk már messze a munkahelyétől, felhívtam, hogy rá ér-e, és ha igen, legyen szíves lejönni egy percre. (Lehet ítélkezni, hogy gyáva, és alattomos módon intéztük az egészet, aláírom, de most már úgy is mindegy... hangsúlyoznám, hogy csak azért a munkahelyén mutattak meg neki és nem otthon, mert szerettem volna, hogy ő lássa először, és hogy tudja mire számít, ha hazaér.)
Anyu lejött a kocsihoz. Én az ajtóban vártam. "Ígérd meg, hogy nem fogsz nagyon - nagyon kiakadni. Tudom, hogy nagyon dühös leszel és teljesen jogos lesz a kiakadás, csak arra kérlek, ne Őt utáld majd, mert Ő nem tehet semmiről." Anyu ijedten nézett rám és elképzelni sem tudta miről beszélek. "Őszinte leszek: Vácon, vagyis Vác mellett voltunk, bár ez lényegtelen. És nem ketten jöttünk haza. Hárman vagyunk a kocsiban." Rémülten lépett az autóhoz. Amikor benézett a hátsó ülésre, teljesen elsápadt. A kicsi szőrgombóc mocorogni kezdett és rémülten nézett kifelé.
"Anyu! Ő Vlad. Az új családtag."
A kis gombolyag pont úgy festett, mint egy kis róka. Anyu tudta, hogy imádom a rókákat, ezért kissé riadtan kérdezte: "És Ő mégis mi?"
"Egy csehszlovák farkaskutya kölyök."
"Édes Istenem! (döbbent csönd) Had nézzelek."