Írta mirandola gazdi (Vlad), 2015. March 08. 15:11:04 #24632

Farkas a családban: Home, sweet home...

Kinyitottam a kocsi ajtaját, hogy kivegyem a rémült kis állatot.
Három órán át döcögtünk együtt egy kis dobozban. Az idő nagy részében az ölemben feküdt, vagy legalább a fejét az ölembe helyezte, így tőlem már nem félt annyira. Kivettem és megmutattam őt teljes cukiságában anyukámnak, aki aztán át is vette. Teljesen levette a lábáról. Elsőre megszerette, de azért valahol mélyen eléggé dühös volt. kérdésekkel bombázott. Mindenre megpróbáltunk válaszolni, elvégre mindent végig gondoltunk.
Hamar elváltunk, mert hát mégiscsak munkahelyen vagyunk.
Hazamentünk. Még csak most jött a neheze: a nagyszüleim, Pami maci és Aby cica... "Uram, segíts!"
Beosontunk a házba. Bemutattuk Aby cicának. Az első reakció nem is volt rossz. Sőt! Elég érdeklődő volt, bár kicsit bizalmatlan. Aztán jött Pamacs. beengedtük a házba. Először körbe szaglászta, a kicsi nyugodtan tűrte, aztán ő is meg akarta szimatolni. Pici és hebrencs, ezért Pamacs megijedt. Elkezdett ugatni, mire Abyke megijedt. Minden összeomlott. Aby rémült fújtatásba kezdett és elszaladt. pamacs szüntelenül ugatott, nem engedte közel a kis kölyköt. teljes kudarc. :'(
Átmentünk a nagyszüleimhez, kértem a páromat bármi is történik ne szóljon inkább semmit, csak jöjjön át és ennyi.
Elmondta hol voltunk, és miért. (Kicsit finomítottunk a sztorin, nem tudják, h az ország túlsó végében voltunk, és hogy mennyi volt az annyi.) Átvettem a kicsit a férjemtől. És megmutattam nekik. Nagyon dühösek voltak. "NAgyon nem örülök neki" mondta a nagymamám, és tüntetőleg elfordult. Akárcsak a nagypapám. Többet nem szóltak. És nem voltak hajlandóak ránk nézni sem. Mintha ott se lennénk.
Hát jó... Vissza vonultunk.
Otthon megfürdettük, kicsit megszárogattuk, aztán megvacsiztattuk. Nem sokat evett, de a semminél több volt. Pamacs a mamáéknál maradt, Abyke elbújt. (Anyu még dolgozott. Mi jöhet még?!)
Rosszabb nem is lehetett volna a helyzet...