Ma meghaltam.
Ezúton búcsúzom tőletek barátaim. Isten veletek.
kommentek száma:3tovább
3 éve laktam a kunyhó népével, igencsak összeszoktunk ez alatt az idő alatt. A szakácsnő rajongott értem és na bevallom férfiasan, én is nagyon megszerettem az asszonyságot 
.
Egy nap szörnyű dolog történt, megbetegedett a szakácsnő. Ágynak esett igen magas lázzal. Aggódtam érte, őriztem őt, egyedül voltunk otthon, csak úgy tüzelt a teste. A szakácsnő két gyermeke az iskolából délután hazajött, de még kis butusok voltak, a lány, a legidősebb, este ért haza, még elérte barlangjában a családi kuruzslót, aki hűségesen el is jött a kunyhóba, el akarta küldeni a szakácsnőt az ispotályba, ami azért nagyon nagy baj, mert erről a helyről nagyon kevesen menekülnek meg élve. A szakácsnő visszautasította a rohamszekér kihívását, mondván, hogy akkor mi lesz a kunyhó népével (ugye 
, van még hűség a világon). A kuruzsló közölte, hogy vesemedence-gyulladása van, de ha így gondolja, jön majd mindennap és ad neki varázsitalt. Jött is ígérete szerint. Feküdt a szakácsnő az ágyban, én pedig éreztem, hogy hol van a baj, a hasához bújtam és gyengéden doromboltam, éjjel-nappal. El sem mozdultam mellőle, nem ettem, nem ittam, a dolgomat sem végeztem el 3 teljes napig (le is fogytam rendesen). A végén már felkelt, mert ő aggódott értem, evett, ivott, hogy én is azt tegyem. Azóta még hűségesebb hozzám.
kommentek száma:6tovább
Szóval, két puha mancsom közé fogtam a szakácsnő arcát, aki először meglepődött, aztán először mióta ismert, megsimogatott. Piac után hazatért, én pedig az előszobafalon ülve vártam, nem először, de most örült is, hogy lát. Mikor hazaért a lány, látja ám, hogy a konyhában a szakácsnő ölében ülök. Bizony ám! 
! Ettől a perctől kezdve a lányka nem volt érdekes, mivel minden valamirevaló uralkodó elsősorban a szakácsnővel van jóban. A szakácsnő időközben egyszemélyi masszőröm, WC-s nénim, egyszóval mindenesem lett, ami boldoggá is tette. Felvilágosult uralkodó vagyok, aki tud kedves is lenni az alattvalókkal. A kunyhó népe testületileg levonult velem együtt az állatorvosnak nevezett nőszemélyhez, akivel diadalmasan közölték, hogy örökre velük maradok, mivel ÉN úgy akarom. A nőszemély elfogadta a közlésüket, fővesztés terhe mellett nem is volt más választása 
. Különben is veszedelmes egy banya volt, aki állandóan egy bizonyos műtétről beszélt, amivel, nos, khm megfosztanak az utódnemzés képességétől (szegény Fruzsi cicát már elintézte - gonosz egy banya volt ez). És megtette 
. Ezt a szégyent! 
Hiába figyelmeztettem a kunyhó népét a szörnyeteg nőszemély gonosz praktikáira, elbűvölte őket. A szégyenteljes műtét után hamar meggyógyultam. 
Dinasztiát ugyan már nem alapítok soha, de ettől kezdve a szakácsnővel aludtam egy ágyban.
kommentek száma:3tovább
Tehát, mint írtam, doromboltam. A lány megsajnált, nem tett ki végül. Mondta nekem: milyen sovány vagy te szegény szürke macska. Várjál, adok neked valami finomat. Igazi prémium macskatápot kaptam és jóféle hideg vizet. 2 napon belül másodszor ettem. Igen ám, de felébredt a szakácsnő. Igencsak ellenem beszélt a termetes asszonyság: "miféle kóbor macska ez?" - kérdezte. "És ha beteg, és ha vad? Hogy fújtat a kutyákra? Nagyon nagy, mi lesz ha megtámad?" Ebből látszott, hogy tekintélyem volt előtte. Alányka mondta neki, hogy szerinte csak elveszhettem, biztosan keresnek. El is vitt délután egy állatorvosnak nevezett nőszemélyhez, aki közölte, hogy meglátása szerint fajtatiszta orosz kék macska vagyok (nem tudom mit kellett ezen közölni, hiszen nyilvánvaló a királyi származásom). Beszélt még valami macskaszaporítóról, akinek az áldozataival tele volt az erdő (akiket nem tudott pénzzé tenni 
). Gonosz varázsló! Az ilyeneket ki kellene söpörni a Birodalomból, hogy csak tisztességes, rendes népek lakjanak itt. Nem keresett engem senki és nem is akart senki befogadni: túl nagy, nekünk kismacska kell, kis fehér cica. A szomszéd kunyhó népe is a csodámra járt, a gonosz nagymama mostoha is meglátogatott és közölte, hogy NEMszereti a macskákat- ilyen egy perszóna volt. De legalább a szomszéd lányka örült, hogy viszontlát. Meglássátok egyszer még kitüntetem a Nagy Macska Érdeméremmel. Teltek-múltak a napok, a kunyhó népével éltem, gondoltam, megszelidítem a szakácsnőt. Követtem őt, ha rámnézett doromboltam, de ő nem enyhült meg. Közben kinéztem magamnak a szobában lévő ágyat, amin két kutya terpeszkedett és vigyorogtak, de nem engedett a szobába. Törtem a fejemet, amikoris egy napon eljött az én időm. A szakácsnő lehajolt, hogy piacra távozás előtt megkösse a cipőjét. Odaballagtam hát, két lábra álltam és két puha mancsom közé fogtam az arcát, orromat az orrához nyomtam és doromboltam. folyt.köv. egyszercsak
kommentek száma:4tovább
Egy napon, még az Úr 2000. évében arra gondoltam, megvizsgálom, milyen a közhangulat országomban. Az emberek szeretik-e, gondozzák-e macskáikat? Kapnak-e fajtársaim magas tápértékű prémium macskatápot? Jöttem-mentem, kóboroltam szürke köpenyemben, ahol rámesteledett, ott hajtottam álomra a fejem. Szomorú állapotokat tapasztaltam, kóbor macskákat, éheseket, betegeket, halálra szánt kölyköket. Egy napon a birodalom fővárosa mentén ballagtam, amikor megszólított egy leányka: cica cicc cicc. Gondoltam, próbára teszem a hűségét, vele tartottam a kunyhójukba (2. emeleti kunyhó volt, de nem bántam). Fasírtot ettem, jóféle csapvizet ittam, ő pedig simogatta sajgó hátamat. Ekkor érkezett haza a gonosz nagymama mostoha, aki kizavart minket a kunyhóból. Aznap éjjel visszaosontam a lépcsőháznak nevezett kapualjon keresztül és az ajtajukra kapartam: "itt járt Potya király és látta a gonosz mostohát töltött káposztát zabálni, kolozsvári szalonnával". 
Ha már bent voltam, meghúztam magam a lépcsőfordulóban. Csendben, titokban, mert már kitapasztaltam, hogy mindenhonnan kidobják a fajtámat.
Hajnalhasadtával terveztem a továbbállást. Hallom ám hajnalban, hogy nyílik a szomszéd kunyhó ajtaja, gondoltam megfigyelem legalább, miféle népség lakja a kunyhót. Egy másik leányka jött ki 2 kutyával az ajtón Amikor visszatért, gondoltam, kipróbálom a hűségét, halkan közöltem vele: "miau". Megijedt nagyon a lányka, suttogni kezdett, Fruzsi, te vagy az? Hogy jöttél ki a kunyhóból? Tudod, hogy nem szabad! Azonnal gyere ide! Gondoltam, ha már ennyire hív, ne okozzak csalódást, beszaladtam ám az egyik beste lélek kutya hasa alatt a kunyhóba. Fruzsi bent volt, kis fekete lány macska, nagy zöld szemekkel. Gondoltam is, pont az ízlésem. Ekkor már fújtam keményen a kutyákra, tudják csak meg, hol a helyük. A lány felvett és közölte, hogy kívül tágasabb. De engem sem kell ám félteni! Elernyedtem a kezében és doromboltam neki, lágyan, elomlón. Ahogy ilyenkor kell. folytatom
kommentek száma:1tovább
Tomii92 bejelentkezett a blökire
kb 14 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 19 órája
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Timi888 bejelentkezett a blökire
1 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
1 napja
zsazs bejelentkezett a blökire
2 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
3 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
3 napja
