Írta potya gazdi (Potya), 2009. December 26. 13:34:24 #4243

A Potya Birodalom megalapítása II.

Tehát, mint írtam, doromboltam. A lány megsajnált, nem tett ki végül. Mondta nekem: milyen sovány vagy te szegény szürke macska. Várjál, adok neked valami finomat. Igazi prémium macskatápot kaptam és jóféle hideg vizet. 2 napon belül másodszor ettem. Igen ám, de felébredt a szakácsnő. Igencsak ellenem beszélt a termetes asszonyság: "miféle kóbor macska ez?" - kérdezte. "És ha beteg, és ha vad? Hogy fújtat a kutyákra? Nagyon nagy, mi lesz ha megtámad?" Ebből látszott, hogy tekintélyem volt előtte. Alányka mondta neki, hogy szerinte csak elveszhettem, biztosan keresnek. El is vitt délután egy állatorvosnak nevezett nőszemélyhez, aki közölte, hogy meglátása szerint fajtatiszta orosz kék macska vagyok (nem tudom mit kellett ezen közölni, hiszen nyilvánvaló a királyi származásom). Beszélt még valami macskaszaporítóról, akinek az áldozataival tele volt az erdő (akiket nem tudott pénzzé tenni ). Gonosz varázsló! Az ilyeneket ki kellene söpörni a Birodalomból, hogy csak tisztességes, rendes népek lakjanak itt. Nem keresett engem senki és nem is akart senki befogadni: túl nagy, nekünk kismacska kell, kis fehér cica. A szomszéd kunyhó népe is a csodámra járt, a gonosz nagymama mostoha is meglátogatott és közölte, hogy NEMszereti a macskákat- ilyen egy perszóna volt. De legalább a szomszéd lányka örült, hogy viszontlát. Meglássátok egyszer még kitüntetem a Nagy Macska Érdeméremmel. Teltek-múltak a napok, a kunyhó népével éltem, gondoltam, megszelidítem a szakácsnőt. Követtem őt, ha rámnézett doromboltam, de ő nem enyhült meg. Közben kinéztem magamnak a szobában lévő ágyat, amin két kutya terpeszkedett és vigyorogtak, de nem engedett a szobába. Törtem a fejemet, amikoris egy napon eljött az én időm. A szakácsnő lehajolt, hogy piacra távozás előtt megkösse a cipőjét. Odaballagtam hát, két lábra álltam és két puha mancsom közé fogtam az arcát, orromat az orrához nyomtam és doromboltam. folyt.köv. egyszercsak