Írta Tigi21 gazdi (Ropi), 2015. July 21. 07:20:23 #24802

Amikor megszakad a szív...

Borzalmasan nehéz megszólalni. Szóban, és írásban is.
Április 3-án indult meg a változás az életemben, újra volt gyerekpótlék az életemben. 1 teljes hónapig ápolni kellett, de május 7-én sokszorosan meghálálta a törődést. Rendkívül figyelmes, jófej kutya lett. Gyorsan tanult és látszott, hogy megszerette a sétát. (4 éves koráig láncra kötve élt előző "gazdájánál", ami egyenlő az ingerszegény életmóddal, antiszociális viselkedéssel)
3 nappal ezelőtt a kis Életkém (Ropi) úgy elfutott, hogy nem tért haza azóta sem. Szerdán is rettentően megijedt szegénykém, akkor a rendőrautó szirénája (mellettünk) ijesztette meg. Aznap a flexi pórázzal voltunk (pedig nagyon utálom). A szombatihoz hasonlóan húzta maga után a pórázt, és 50 m után már nyüszített, mert zavarta, hogy követi a "műanyag izé". DE: Aznap a lépcsőházunk előtt várt. Óriási megkönnyebbülés volt!
Nem lett a barátom a flexi póráz, mégis azzal jött haza, nem akkor, amikor normál pórázzal mentünk.
Minden nap felsétáltam Vele a kilátóhoz, és ott játszott, szaladgált, élvezte a szabadságot, 60-90 percen keresztül. Minden nap. (a másik két séta rövid volt.) Most pedig, 2 napja rám jön a sírógörcs, ha arra gondolok, a boldog, felszabadult életemnek vége szakad. Ennyi volt. 14 hét.
(előtte amiatt aggódtam, meddig lesz olyan beteg, hogy mozdulni is alig bír. )
Tegnap volt a Tízmilliószoros nap és spirituális gondolkodóként hiszem, hogy ez a nap más lehet. Plakátoltam egy jóbarátommal a városomban, és ketten odajöttek, hogy szívesen kiragasztják a boltjukban. Nagyon hálás voltam, bármennyire kis dolog ez, de a figyelmesség tegnap sokszorosan jólesett.
Reménykedem, hogy épségben van, és hazakerül.

kommentek száma:3tovább