Írta vorosritty gazdi (Nia), 2011. January 29. 15:09:55 #13526

24./3. napom a kutyasuliban

Rájöttünk, hogy én egyre jobban utálom a buszozást. Biztos a gazdi idegessége ragad át rám, ezért amint lehet, elkezdünk gyakorolni a bicikli mellett való kocogást, hogy azzal járhassunk a suliba.
Ma nem volt Paca, de volt egy nagy dobi fiú, akinek németül adták a parancsokat, volt két fiatal roti, a bullterrier és a németjuhász akikkel már találkoztam.
Mivel ismét leesett egy jó pár centi hó, a fekvést nem igazán akartam erőltetni, de muszáj volt. Helyben maradást is azért kellett sokat ismételnünk, mert mindig felültem vagy felálltam fekvésből, pedig a helyben maradás nekem jól megy. Engedelmességibe bele volt építve egy kis közömbösítés is, olyan formában, hogy körbe kellett mennünk, közbe néha ülni, feküdni, állni, aztán egyszerre a kör közepe felé kellett menni és leülni. Engedelmes után jött az ügyességi. A ferde palánk még mindig nem használható, mert körülötte a hó alatt jég van . Viszont az akadály ugrálásban megintcsak megmutattam, hogy ügyes vagyok. kb 70 centi magas a legnagyobb akadály és többször is sikeresen átugrottam . Engedelmes és ügyességi között volt egy kis pihenő, ebben az időben lehetett a gazdival játszani kicsit. Hát az én gazdim olyan ügyes volt, hogy véletlenül bedobta a madzagos labdámat a patakba. Szerencséjére sikerült kihalásznia egy bottal. Én be is mentem a patakba a lasztimért, de a fejemet már nem dugtam be érte a vízbe, ahhoz még túl hideg van. Az egyik kis rotival összehaverkodtam, játszottunk is, de az aztán ugatós játékra hívásomtól megszeppent sajna egy kicsit.
Ügyességi és őrző-védő között is volt egy kis játék, pihi szünet. Ebben a szünetben egy az óra közben érkezett Laekenois kölyök. Nagyon tetszett, hívtam is játszani, de nagyon bizalmatlan volt. Oldódásképp sétáltunk egyet együtt.
Na, aztán elérkezett az ÖV ideje is, szépen sorjában szinte mindenki részt vett. Én most megint egy újdonsággal találkoztam, a harapóékkel. Azon dolgoztunk - megjegyzem sikeresen - hogy ne köpjem ki azonnal a zsákmányt. Nagy volt a sikerélmény nekem is, a gazdinak is. Az oktató is mondta, hogy most ügyesebb voltam.
Óra után pedig hazasétáltunkkb két és fél óra volt. Lehetett volna kevesebb is, ha a gazdi tudná tartani a tempót. najó, nem piszkálom, hisz neki csak két lába van és a hóban, emelkedőn felfelé nehezebb neki menni. Most az erdő felé mentünk, nem a város felé. Út közben láttunk lovakat, sőt, az egyiket közvetlen közelről is megszimatolhattam! Sok-sok idegen kutyával találkoztunk, de minden félével ám!
Mire hazaértünk gazdi nagyon elfáradt és mindketten nagyon éhesek voltunk. Limó meg majd kibújt a bőréből örömében, hogy végre hazaértünk.