Hát gyerekek, eljárt felettem is az idő. Mostanság láb problémáim miatt ismét sűrűn látogatjuk az orvosi rendelőt. De sajna ezzel nincs vége.
Ugye az egyik térdemet már műtötték, s bár ez segített rajtam igazán, az erős kopás miatt begyulladt az ízület. Egy röntgen felvétel pedig azt is megmutatta, hogy a vállaim is már tropára vannak menve, egyszerűen elhasználódtam. Nagyon rendes doki bácsinál voltunk, elmondta, hogy ugyan műtétileg kitisztíthatná a vállaimat, de akkor meg azért fájna, mert megpiszkálták. Szóval ott tartunk, hogy az ízületi gyulladásaimra kapok szurit és most már életem végéig fájdalomcsillapítót kell szednem.
Bár a mozgásom nehézkes, lélekben még mindig fiatal vagyok és sokszor ugyanolyan eszetlenül rohangálok, mint régen. 
kommentek száma:2tovább
Hát ismét összekaszaboltak. Najó, ez így csúnyán hangzik, inkább úgy mondom megvágtak. Még a nagy emlődaganat műtétem után valamicskével észlelt a gazdi apró csomócskákat a másik oldalon, de szerencsére nem okoztak problémát, nem nagyobbodtak, meg ilyesmi. De nem olyan rég az egyik cicimnél megnagyobbodott az egyik ilyen kis gumó. Rövid idő alatt és aránylag nagyra (a kisebb bab méret már nagynak számít az eredetihez képest). Ezt tegnap este kioperálták belőlem. Doki szerint ez nem volt olyan komoly műtét, mintha a hasfalamat is meg kéne nyitni, de azért mégiscsak műtét, ráadásul koros vagyok. Úgyhogy most sokat heverészem a szobában.
Két hét múlva varratszedés, addig csak nyugi-nyugi.
kommentek száma:1tovább
Most pénteken (2013. 05. 31.) elmentünk a doki bácsihoz kontrollra. A váróban találkoztam egy másik dobival. Hihetetlen, hogy itt mindig összefutok eggyel, olyan jó érzés. Na nem az, hogy orvoshoz kell járniuk a fajtám belieknek, hanem, hogy találkozhatok velük, mert itt a mi környékünkön nincsenek más dobik.
Ennek a másik dobinak a váróban valami gond volt az egyik lábával, remélem nem súlyos. Nem volt vágva se füle, se farka, nagyon szép volt. Gazdiaink váltottak pár szót, és volt is egy kis megdöbbenés, hogy én maholnap 10 éves leszek, merthogy nagyon jól nézek ki.
Megmozgattak, megnyomorgattak, "kigáncsoltak". A dokin kívül (és a gazdin kívül) még vagy ketten-hárman is körbeállnak és néztek, az egyiküktől még finom falatokat is kaptam a vizsgálat végén.
Ami szuper, hogy nem kell több kontrollra mennünk, minden rendben van! mozgatni kell, sokat sétálni és ennyi. Semmi gyógyszer, semmi állandó kontroll vizsgálat! Éljen!
kommentek száma:0tovább
ma ismét elmentünk kontrollra. Gazdi azt hitte most majd megint az lesz, hogy szuri, elmondják, hogy tornázzunk, edzünk és egy hét múlva újra kontroll. De nem! A dokin kívül mások is mondták, hogy a műtét óta most végre szinte kivirágoztam, jó a kedvem és nagyon jól használom a lábamat. Tényleg az izom visszaépítése a nagy feladatunk, amire az utasítás: úszni! Legközelebb pedig egy hónap múlva kell menni kontrollra. 
Most nagy dilemmánk, hogy hova tudnánk menni úszni, mert én nem vagyok egy úszó bajnok ezáltal nem is megyek be magamtól a mély vízbe. Tippeket szívesen várunk! Budapest XXII. kerület és környéke jönne leginkább számításba. 
kommentek száma:5tovább
Ma megörvendeztettem a gazdit. Egy szelíd próbát tett, hogy mennyire edződött már meg a lábam. Ez abból állt, hogy szoros kíséretével (konkrétan fogott) felküldött a kert végén lévő lépcsőn, ahol ki tudunk menni szaladgálni egy szabad területre. És felmentem! Az még hagyján, de mikor hazaértünk egyedül le is jöttem! 
Persze ezt nem fogjuk sűrűn ismételgetni, de jó tudni, hogy már erre is képes vagyok. Nagyon élveztem, hogy végre a rég nem látott helyen is szaladgálhatok, szimatolgathatok.
Az ízületet is ugye tornáztatni, edzeni kell, de plusz feladat a kíméléstől ellaposodott izmaimat újra építeni a combomban.
kommentek száma:2tovább
Ma ismét voltunk viziten. Sok érdemlegeset, újat nem hallottunk. Kaptam szurit és szerdán is kell kapjak.
A múlt héten csütörtök környékén nagyon csúnyán be volt dagadva a térdem és nagyon fájt. Pénteken voltunk a dokinál. A váróban találkoztunk más térd műtéten átesett ebbel és nekik is ugyanez volt a bajuk. Mint kiderült ez valami ronda fronthatásnak volt köszönhető. Utólag belegondolva a gazdinak is fájt minden ízülete azokon a napokon.
A legnagyobb problémát most is az eljutás fogja okozni, de ha menni kell, menni kell.
Szóval mondhatni javulgatok lassacskán. Ugyanúgy tornáztatni kell, edzeni, masszírozni. Ennyi.
kommentek száma:5tovább
Huh, tegnap kellett volna túl esni rajta, de a nagy hó miatt el se tudtunk menni és épp a mai menet sem volt nyugodt.
Egyrészt, mert a hóesés nem lett annyival enyhébb, mint számítottuk. De azért elmentünk. Varrat sikeresen kiszedve, ugyanúgy tornáztatni, masszírozni, edzeni kell a lábam.
Na a hazafele út volt viszontagságos. A hó miatt nem lehetett minden utcát nyugodt szívvel használni...el is kavarodtunk. De szerencsére kitaláltunk a helyes útra. Aham..csakhogy jött egy defekt. Idegeskedés, nehogy késsünk (gazdi délután megy dolgozni), ne engedjen le a kerék, találjunk gumist, legyen nálunk rá elég pénz. Találtunk egy embert aki megcsinálta, egy popszegecs fúródott a gumiba. Aztán persze az úton mind előttünk voltak azok az alakok akik megfogták a forgalmat. 
De azért csak hazaértünk. jövő héten megint vissza kell menni kontrollra, remélhetőleg akkor már tavasz lesz.
kommentek száma:1tovább
Nem volt egy nagy kaland....nem is kellett volna annyira aggódnom, amikor meghallottam, hogy a "hintó előállt".
A varratokat nem vették ki (pedig úgy volt), mert még úgy látszik korai lenne.
Továbbra is masszírozni és tornáztatni kell a lábam.
Kedden megyünk vissza, ha minden igaz, akkor már tényleg kiveszik a varratokat.
kommentek száma:2tovább
Épp a szobában bambultam egy jó kis séta után (miközben kaptuk az égi áldást a létező összes formában), gazdi mellettem foglalatoskodott, mikor dudaszót hallottam. O-ó, ez épp olyan, mint a gazdi barátnőjének az autója, akivel mostanában új dokihoz járunk és a fájós lábamat piszkálja!
Nem is nagyon akartam menni, de ha kell, hát kell.
Odafele ideges voltam a kocsiban. Az eső szakadt. A váróban ültek egy páran. de nagyon gyorsan végeztek, így hamar sorra kerültünk.
A doki "véletlenül kigáncsolt", meg a műtött lábamat piszkálta. Nem tetszett, de én ennek ellenére még csak csúnyán se néztem rá, inkább haza akartam menni. Kaptam szurit is.
Örömmel konstatálták, hogy szépen javulok, pénteken megyünk vissza varratszedésre. Addig is folytatni kell a tornát, sőt sűríteni kell. Új feladatot is kaptunk: elfordulósat kell játszani, hogy edzem a lábam. Ez szerintem labdával nem lesz nehéz.
A rendelőből kifele menet összefutottunk egy másik dobival, egy nagy felnőtt feketével. Ennyi dobival még sose találkoztam egy helyen, kivéve a kutyakiállítást. Hazafele már pikk-pakk benyomtam a szunyát, megnyugodtam. Itthon kaptam finom almát is.
kommentek száma:2tovább
Mikor megérkeztünk a dokihoz, épp egy fajtatársamat vitték be ölbe. Kis aranyos fekete dobika volt. Szerencsére épp csak egy-két percet kellett várnunk és bemehettünk. A vizsgálat is rövid volt és a doktor bácsi is szűkszavúan fogalmazott, de ennek a két szónak mi örültünk. idézem: Ez szuper!
Továbbiakban: tornáztatni, fokozatosan terhelni kell a lábam. Gyógyszer nincs (egyenlőre?), viszont varratszedés előtt ismét el kell menni egy kontrollra hétfőn.
Jah, meg egy szurit is kaptam a lábamba.
Annyira kajláskodok, hogy már-már nem vicces, hanem bosszantó. De ez vagyok én. 
Például hazafele az autóban, a hátsó ülésen utaztam, manccsal a háttámla felé. Gondoltam kinyújtózom. Gazdi úgy tartott meg, le ne essek, mert én befeszítettem a lábam és az ülés szélén feküdtem. Mégiscsak behajlítottam a praclimat pár perc után, úgy látszott visszazökkentem a biztos helyre...csak aztán meggondoltam magam és a gazdi nem tudott időben elkapni, így leestem az ülésről, a lábaim pedig az égnek meredtek. Elég nehéz volt kibányászni onnan.
Tehát minden jel arra mutat, hogy javulok.
kommentek száma:2tovább
Ma átestem egy újabb operáción. Megműtötték a rossz térdemet.
Már tegnap este nem kaptam vacsorát, de nem csináltam belőle ügyet. Aztán reggel érkezett a gazdi barátnője kocsival és megint hármasban elindultunk valahova...pont úgy, mint amikor dokihoz mentünk vizsgálatra. Nem vagyok én teljesen hülye! Gyanúm beigazolódott, ugyanoda dokihoz mentünk. Lemértek, leellenőrizték a fülemet (egyensúly miatt, de ez most nem is lényeges), aztán kaptam egy szurit. És elbágyadtam...nem tudtam tartani a popimat, később a többi részemet sem. Nagyon furcsa volt. Aztán mély álomba zuhantam...
A térdemben elszakadt szalagot pótolták és egy jókora levált porcot is kiszedtek. Azt haza is hozhattuk volna (meg tudtuk volna mutatni), de kisebb gondunk is nagyobb volt annál....persze utólag nem lett volna hülyeség. Mindegy.
Egy fém asztalon ébredeztem lassacskán, közben a gazdi simogatott. Kivittek a kocsiba, aztán bevittek a kocsiból, végül itthon a jól ismert szivacsomon ébredeztem (kómáztam) tovább. Egészen késő estig a gazdi mellettem volt, valamelyik részéhez mindig hozzá tudtam érni. Egyszer egy próba pisi útra is "kimentünk", de a dülöngélésen kívül nem sok dolog történt. Ettem egy kis vacsorát, de gazdi bosszúságára nem ittam még, pedig állandóan kínálgatja.
Szerencsére nem kell feltétlen gallért hordanom, csak ha nem hagynám békén a sebemet. Most nem nagyon szeretnék mozogni, kimerültem a mai nap izgalmaiban...nameg itt bent csúszós a talaj. Két nap múlva megyünk vissza kontrollra a dokihoz, kb 10 nap múlva pedig varratszedésre. Holnap már kicsit tornáztatni is kell a lábamat.
A nehezén túl vagyunk, reméljük a legjobbakat.
kommentek száma:7tovább
Nah, megvolt a vizit egy másik állatorvosnál. Ő is ugyanazokat a dolgokat mondta, hogy mennyire tropára van menve a térdem, DE műtéttel javítani tudja, nem lesz száz százalékos, de nem fog fájni.
Szóval jövő héten szerdán műtét.
Köszönöm a segítséget Sába gazdijának, aki ide-oda furikáz minket!
kommentek száma:4tovább
Az étvágyam jó.
A kedvem jó.
A lábam nem jó.
Ma voltunk dokinál. Évek óta tartó csetlésem-botlásom olyan mértéket öltött, hogy muszáj volt lenézni hozzá, sántítok a bal hátsó lábamra. Sokat kellett várni, türelmetlenek voltunk. Az idő nagyon szép, napos, igazi tavaszias. Ismét megdicsértek, hogy milyen szép vagyok, szépek a fogaim, kajláskodok, mint egy kölyök, nem is hitték el, hogy nyáron már 10 éves leszek.
A vizsgálóban beszélt a gazdi a dokinak a mostani és régi dolgaimról a lábammal kapcsolatban. Kimentünk az udvarra, hogy megnézze a mozgásomat. Aztán az asztalra fektettek hol egyik, hol a másik oldalamra. Nyomogatott, húzott, tolt, reflexet vizsgált kalapálva, szúrva a doki. Aztán mentünk a röntgenbe. Azt de utálom....pont, mint a fürdőkádat. Aztán megint kiültünk a váróba.
Nemsoká visszahívtak minket és hallgattuk a híreket...A baj kifejezetten a bal hátsó lábam térdét érinti. Pedig korábbi dolgaim miatt mindig a csípőmre koncentráltunk. Egyrészt a kor hatásai jelentkeznek, mint porckopás, stb. De valamikor volt egy szalag szakadásom az ízületen belül (miért nem vettük észre????), ami roncsolja belül a dolgokat. Az ízülettől távol csontburjánzás is jelentkezett. Szóval halmozottan hátrányos az a térdem. Műteni nem lehet, pontosabban nem érdemes, mert számottevően nem tudnának javítani rajta, koromnál fogva pedig kockázatos az altatás. Tehát gyógyszerekkel, porcvédővel próbáljuk tartani a szintet és csökkenteni a fájdalmat, addig a kevés ideig, amíg csak lehet.
Peregnek az évek, nagyon gyorsan és nyomot is hagynak mindenhol. Sajnos ez van. Örüljünk annak, ami még van!
kommentek száma:6tovább
Sziasztok!
Hát ismét meg kellett látogatni az állatorvost. De most nem a szokásosat, mondjuk a mesélni valóm szempontjából lényegtelen.
Menni kellett, mert a szemhéjamon iramos sebességgel nőttek ismét "szemölcsök". A helyzet a következő: mivel ez egy igen kényes rész, igyekeznek a lehető legkevesebb bőrt eltávolítani, előfordulhat, hogy visszanőnek az eltávolított dudorok. Valószínűleg ez történt nálam is, ugyanis épp oda nőttek, ahonnan egyszer már leműtötték. A doki néni azt mondta, hogy várjunk és nagyon figyeljük, hogy tovább nő-e. Ugyanis éppenséggel már azonnal leműthetné, de ha nem muszáj, nem teszi. Miért? Egyrészt, mert a szememet/szaruhártyámat nem sérti. Másrészt - és ez a fontosabb - a műtét során sok bőrt kéne levennie, ami a továbbiakban kellemetlenségeket okozna, mert nem tudnám rendesen becsukni a szemem. Könnyen begyulladhat, állandóan kiszáradhat a szemem, stb.
Említettük, hogy mifélékkel volt már bajunk, legfontosabb az emlődaganatom eltávolítása. No, akkor az érintett területet is jobban megnézte. Ott is vannak kis csomócskák (ezeket a gazdi is észrevette és figyelgette azóta is). Ezek sem okoznak jelen esetben gondot.
Szóval figyelni kell a poci dudoraimat és a szem dudoraimat. Amint negatív változást tapasztalunk, irány a doki!
Nem túl megnyugtató hír, de fogjuk föl pozitívan a dolgokat! Nem kellett halaszthatatlan műtétet végrehajtani!
kommentek száma:3tovább
A mai délután izgalmasra sikerült. Gazdi hazarobogott és rögtön indult is el velünk sétálni. A szomszéd utcában az egyik kutya csak úgy gazdátlanul kint volt és nem érdekelte, hogy mi hárman vagyunk, nekem akart jönni. Gazdi nagy hanggal és fenyegető testtartással távol tartotta, de nagyon össze akarta akasztani velem a bajszát. Szerencsére nem történt semmi baj, mi sietősen tovább haladtunk, ő meg ott maradt a házuk előtt az utcán.
Lementünk ahhoz a bolthoz, ahol párszor jártunk már és sok érdekes, finom illatokat éreztünk. Innen viszi a gazdi az egeret a kígyónak. Itt aztán kocsiba ültünk azzal a lánnyal, akivel a boltban már találkoztunk. De nem volt ám egyedül! Az ölében ült egy kicsi tacsi. Összeszimatoltunk és izgatottan elindultunk valahová.
Egyszer csak megálltunk, kiszálltunk. Egy állatorvosi rendelő...Új illatok, kellemes környezet. Kicsit vártunk, aztán bementünk.
Én is és a Limó is egy vastag tű segítségével megkaptuk az azonosító chipünket, ami ugye már kötelező. Nagyon szépen, egy hang nélkül viseltük, meg is lettünk dicsérve. Aztán várnunk kellett, unalmas volt, de a gazdinak muszáj volt mindenféle adatot mondania a chip miatt. Közben a kis tacsi megkapta az utolsó oltását.
Kint sikeresen összehaverkodtunk, mondjuk a Limót jobban érdekelte, picit bolondoztak is.
Nem volt nagy dolog, jobb is, hogy túl vagyunk rajta.
kommentek száma:0tovább
Ma végre kiszedték a varratokat is a szemhéjamból. Simán ment a dolog, de azért ne summázzuk ennyivel az este történéseit.
Na szóval. A gazdi épp csak hazaesett és már mentünk is a doki irányába, szokásunk szerint gyalog. De sajnos ma mások is sétára indultak, gazda nélkül. Már kicsit távolabbról kiszúrtuk a két német juhászt, de annyira szimatoltak, hogy azt hittük simán tovább mennek. A biztonság kedvéért azért maga mellé hívott a gazdi. Kb. 20-25 méter lehetett köztünk, amikor a kisebbik (amelyik még így is egy kicsit nagyobb volt nálam) észrevett minket, tétovázott, hogy elinduljon-e felénk, de úgy döntött nem teszi. Megint megnyugodtunk, hogy simán tovább sétálnak, amikor is a nagyobbik is észrevett minket és mint akit puskából lőttek ki, nekünk rontott. Konkrétabban nekem. Nagyon megijedtem és menekülőre fogtam. Nem vagyok egy puhány leány, de két, nálam nagyobb eb támadása nem tűnt egyenlő viszonynak. Kb. 2-3 utcát rohantam, mire egyrészt kicsit elmaradtak tőlem, másrészt a gazdi egy szál pórázzal és a kiállásával meggyőzte őket, hogy eddig és ne tovább. Tegyük hozzá, hogy a nagy bajban egy kis szerencse is mellénk állt. Ugyanis én a nagy menekülésem közepette nem üttettem el magam egyik úton se és a támadóink se voltak elég elszántak a további üldözésemhez. Szegény gazdi (minek után túlélt 3 szívrohamot így egyhuzamban) összeszedett és kerülő úton mentünk tovább.
Éppen csak 10 perccel a rendelési idő vége előtt sikerült beesnünk a dokihoz. Szépen megnézte, hogy mi a helyzet, aztán a gazdi lefektetett és a doki kiszedte a varratokat. Aztán jól megdicsért és azt mondta, hogy az ilyen varratszedéseket nem szokták éberen így tűrni a kutyák, mint én. A szemcseppet és a kenőcsöt még egy hétig használnom kell, ha addig nem jelentkezik semmi probléma, akkor ennek a dolognak is a végére értünk.
kommentek száma:2tovább
Hát szerencsésen túl vagyok egy újabb műtéten. Nem egy nagy beavatkozás volt, de azért szívesen kihagytam volna. Egy hete voltunk dokinál a szemhéjamra nőtt és távozni nem akaró szemölcsök miatt. Sajnos végérvényes megoldás csak a műtét volt, amit ma meg is ejtettek. Kb 40 percig voltam bent. Régi ismerősként fogadtak, azt hiszem szerénység nélkül állíthatom, hogy az egyik kedvenc páciens vagyok a kórházban. Szép, okos, nyugodt...vagy mi a szösz. Na szóval, megint le lett borotválva egy kis szőr a lábamról, ahol beszúrtak egy tűt. Oda benyomtak egy adag fehér cuccot, mire kiment az erő a lábaimból és elaludtam.
Gazdi azt hitte, hogy amikor végeztek a műtéttel, nagyon kómás leszek. Hát nem voltam az, sőt! Az utálatos tölcsérrel a fejemen jártam erre-arra, pörögtem-forogtam, nagyon el akartam már menni onnan.
Hazafele beugrott a gazdi még a patikába is, mert antibiotikumos szemcseppet is kell használnom egy darabig. Nameg a tölcsér...jaj de utálom, főleg, hogy miatta nem tudom kidörzsölni a szememből a zavaró izéket...az öltéseket. Úgyhogy ez most egy pár napig állandó viseletem lesz. A jövő hét elején visszamegyünk kontrollra, kicsit később pedig varratszedésre.
Tehát jól vagyok, élek és virulok!
kommentek száma:3tovább
Hát bizony a kor előre haladtával mindenféle kinövésekkel gazdagodom. Némelyekkel nem érdemes, nem kell foglalkozni, mert nem jelentenek problémák. Némelyekkel nagyon is kell foglalkozni. És vannak olyanok, amik először nem jelentenek veszélyt/kellemetlenséget, de megváltoznak.
talán említettem már, hogy a szememen, pontosabban a szemhéjamon nőtt egy kis izé-bizé. Megnézettük dokival, kontraszt anyagot is bevetve és arra jutottak akkor, hogy ha nem nő, akkor no problem. De bizony szépen lassan megnőtt. Elkezdte irritálni a szememet. ez jelentkezett olyan egyértelmű módon, hogy az érintett csecsebogyóm (a bal) sokkal többször volt csipás.
Hát ma ismét megnézettük a dokival, hogy mi a búbánat legyen. Bizony ezt műteni kell. Szemölcs a "kis drága" és csakis gyökerestül érdemes eltüntetni, különben gyorsan visszanő. Ráadásul nem is egy van már. Szóval jövő hét pénteken ismét kés alá fekszem, aztán tölcsérezek. 
DE, csini leszek! na nem mintha most csúnya lennék.
kommentek száma:4tovább
Hát ismét sikeresen a frászt hoztam mindenkire, de legfőképp a gazdira.
Kimentünk a rétre, hogy kihasználva a jó időt sétálhassunk egy nagyot. Kb. 5-10 perc míg kijutottunk a rét szélére, ott a gazdi szokás szerint elengedett minket, mi pedig uzsgyi, ami a csövön kifért. Épp csak egy pár másodpercre tűntünk el a bokrok mögött a szeme elől, gyorsan visszamentünk hozzá. Mikor visszaértem látja, hogy valami nem stimmel. Én mintha mi sem történt volna ugra-bugrálok, teljesen jól éreztem magam. Ami nem stimmelt, az az volt, hogy mindkét orrlyukamból folyt az élénk piros vér. akit csak ért, felhívott a gazdi, hogy most mit tegyen (értsd: minden állatorvost, aki csak a telefonjába be van írva), de a pániktól nem hagyta, hogy sokáig csörögjön. Na a helyi doki felvette. Az elmesélések alapján, hogy nem lehet nagy baj, de azért menjünk be. Mire lezajlott a beszélgetés, már el is állt az orrvérzésem.
no, uzsgyi a dokihoz, kellett várni egy kicsit, mert sokan voltak a váróban. Jól meg is ugattam egy párat, aminek a gazdi nem nagyon örült. Nagyon ügyes voltam a vizsgálatnál (mint már oly sokszor), mindent hagytam, még mélyen a torkomba is benézett a doki. Vért is vettek a hátsó praclimból.
Arra jutottak, hogy valószínűleg a hirtelen nekilódulástól elpattant egy ér az orromban, vagy abban a fél percben amíg nem látott minket a gazdi beütöttem az orromat és ezért történt mindez. Most a nagy rohanást szüneteltetni kell (újabb indok a lehetetlen megvalósítására) és figyelni, hogy előfordul-e ismét az orrvérzés.
Egyébként minden rendben.
kommentek száma:1tovább
A hét elején labdázás közben egy rossz mozdulat miatt felnyüszítettem és a bal hátsó lábamra sántítottam. Szerencsére nem sokáig, csak pár percig, de a gazdi nem dobálta többet a labdát, pedig én még nagyon akartam játszani, hiszen alig kezdtük el.
Hát ezért mentünk el dokihoz ismét, de most egy másikhoz, mert a gazdi kíváncsi volt más orvosi véleményére is. De tulajdonképp ugyanazt mondta ez a doki is.
Legfőképp a koromból fakadóan kopás van az ízületeimben, ezért fordulnak elő ilyen "rossz mozdulatok", kicsit recsegek is. A már korábban javasolt porcerősítő/védő pirulákat ő is javasolta, csak nem kúra szerűen, hanem folyamatosan. De ami gondolkodóba ejtett az az volt, hogy azt mondta gazdinak, ne legyek terhelve, próbáljon meg nem hagyni, hogy fussak.
Hogy én ne fussak? Én mindenhova rohanok!
Most ez okoz komoly fejtörést gazdinak....meglegyen a boldogságom/elfoglaltságom, de kímélje is az ízületeimet is...
kommentek száma:5tovább
Ma lementünk a dokihoz, mert tegnap jól elmaradt a telefonálás, de a gyógyszeremért egyébként is le kellett volna menni.
Szóval a labor eredmény szerint minden rendben van. Juppy! Ez igazán felüdítő hír.
Megkaptam a gyogyimat a gyulladásra ami a gerincemnél van, amit kúra szerűen kell szednem. Ha annak vége, konzultálunk ismét a dokival. Valószínűleg zöldkagyló kivonatos cuccot kell majd szednem. Ha már ott voltunk, megint kicsit átnézett, reflexeket vizsgált.
Ami nem a doki témához köthető, de ma történt:
Ma nagyon hisztis kedvemben vagyok, mert mindegyik kutyának "beszóltam", ahányan csak jöttek a rendelőbe. Najó, egy tacsit és egy spánielt kihagytam a szórásból.
Hazafele is nagyon veszekedni akartam a kerítésnél őrjöngő kutyákkal, pedig általában nem teszem. Ezt gazdi megelégelte és kénytelen-kelletlen úgy kellett csinálnia, mintha most tanulnám az egészet. Már majdnem otthon voltunk és a balhékról is lemondtam, ahogy azt kell, mikor is egyik kertből a kapu alatt kipréselte magát egy foxi és nekünk jött. Engem a gazdi jól félre rántott, a támadót pedig megtisztelte egy hatalmas pofonnal. Szerencsére ennyivel meg is úsztuk a dolgot, a foxi gazdija bocsánatot kért, beszélgettek pár szót (ismerősök) és aztán mindenki ment a maga dolgára.
kommentek száma:1tovább
Ma lementünk ismét a dokihoz. Egyenlőre a vese dolognak akarunk a végére járni és utána a másik nyavajámat vesszük kezelésbe. Ez ugye logikus is, mert ha valami nem jó a vesével, nem szedhet az eb akármilyen gyógyszert.
A vérvizsgálat eredménye szerint semmi bajom.
A bevitt pisivel végzett gyors teszt szerint sincs bajom
A pisi nagyját elküldi a doki laborba, annak eredményéért majd szombaton kell telefonálni.
Tehát összegezve: nagy baj nincs, az eredmény után pedig meglátjuk, hogy kis baj van-e.
Eddig megnyugtató, ugye?
További beszámolóval a hét végén jelentkezem.
kommentek száma:2tovább
Arra a következtetésre jutott, hogy ... ...
ez a korral járó meszesedés miatt lehet, de valószínűsíti, hogy hátul a gerincemnél van egy kis gyulladás.
Tehát holnap megyünk vissza, akkor majd konkrétabbat tudunk mondani.
A gyógyszer a gerincemre attól is függ, hogy milyenek a veséim.
Nagyon remélem, hogy nem kell életem végéig bogyókon és diétás kaján élnem.
Majd holnap hozzuk a friss fejleményeket.
kommentek száma:10tovább
A nagy riadalom gazdim számára szombaton kezdődött. Épp Hancúr Partyn voltunk, jól szórakoztunk, gyakorolgattunk. Egyszer csak a jól ismert parancsot adta a gazdi: "ül". Hát én ültem is, de rögtön borultam is el. Tettünk mégegy próbát, akkor is eldőltem...később már nem is akartam leülni, de gazdi nem is erőltette. Nézegélték a lábamat, de nem találtak semmit, tanácstalanság ezerrel.
Na, a móka végeztével irány haza. Irtó melegem volt, sokat is sétáltunk, kimerültem, meg a buszozást se tartozik a kedvenceim közé. Mikor hazaértünk természetesen belevetettem magam a vizes vödörbe. Eddig semmi szokatlan. Aztán ettem füvet, ez is általános. De aztán! Az egészet kihánytam.
A továbbiakban szorgalmasan legeltem-ittam, néha hánytam, de sokat nyeldekeltem.
Na a riadalom csúcspontja pedig az volt, amikor a gazdi észrevett a számban valamit. Rögtön eszébe jutott, hogy anyukámnak is daganat volt a szájában. Nagyon megijedt, hogy kiújult a daganatom és pont a számban.
Az ülésem pedig olyan furán hátra csúszottra "javult".
Na, a továbbiakban leírom, hogy mi volt a dokinál, öröm az ürömben, satöbbi.
Az első és legfontosabb (és a legnagyobb öröm az ürömben), hogy a számban a pukli nem daganat. Viszont, összefüggésben áll a hányásommal és egyéb tüneteimmel. Ugyanis az a pukli fekély, doki bácsi több kisebbet is felfedezett a számban, amiket gazdi nem látott. Vettek tőlem vért és holnapra vinnünk kell vizelet mintát (érdekes lesz, ahogy a gazdi szalad utánam egy gyűjtőedénnyel). Holnap vissza kell mennünk és megtudjuk a vérvizsgálat eredményét. A doki valami vesebajra gyanakszik.
A másik gondom ugye az üléssel volt. Olyan pózokba hajlítgatott a doki, hogy nem igaz, még talicskázott is velem, hogy kiderítse, mi lehet a baj. Gazdi elmondta, hogy szombat óta ha le is ülök, úgy látja próbálok úgy helyezkedni, hogy valami (általában az ő lába) támassza a hátamat.
Arra a következtetésre jutott, hogy ... ...
kommentek száma:0tovább
Érdekes dolog a becézés. Engem ugye Niának hívnak. Gazdinak nem (volt) szokása a becézés, de valahogy mégis észrevétlenül tért ölelt magának az életünkbe. Először csak Niácska voltam. Aztán Nia baba. Aztán egyszerűen Babám. Legújabban pedig Kincsem. Persze ezeken kívül szoktam még Gyagyás is lenni
Limóból is Limóka lett. Meg néha Jószág.
Bajuszt pedigsokszor Hiszti Krisztinek, Hiszti Kisasszonynakvagy Átoknak hívja agazdi, főleg amikor be nem áll a szája és semmi se jó neki. De inkább Macseknak vagy Macsnak hívja.
Na, hogy a legkisebb lakótársunk, Misha se maradjon ki a szórásból: őt Kicsi Szissznek szokták hívni.
Hát ennyi név között ne zavarodjon meg az eb esze? De nincs itt semmi félreértés sosem, hisz a kedves hangsúly mindig ugyanaz. 
kommentek száma:1tovább
Jaj, nagyon jó volt a mai napom.
Ugye szerencsére aránylag hamar kilábaltam a bélgyulladásból, így mehettem ma a HPBP-s pajtásaimmal kirándulni Pilisszentlászlóra.
Kicsit kocsikáztunk odáig a Népligetből, ahol a találkozó volt. Aztán hosszan sétáltunk egy gyönyörű erdőben fel és le. Láttunk egy kis vízesést is, hűs patakocskában felfrissültünk, sőt egy forrásból hideg friss vizet is ittunk. Félúton elkapott minket egy kis eső, de nem bántuk. A visszaúton viszont jó sarasak lettünk az eső miatt, lehet takarítani utánunk
Nagyon-nagyon élveztem az egészet, remélem nemsokára megint megyünk valahova.
kommentek száma:8tovább
Tegnap, mikor hazajött a gazdi még nem látszott, hogy bajom lenne. Gyakorolgattunk, játszottunk jutalomfalattal, amiket szívesen el is fogyasztottam. Aztán jött a vacsi. De én nem ettem. Ez nagyon furcsa, mert én vagyok az, aki 2 másodperc alatt bepakolja a kaját...Aztán mondta a gazdi anyuja, hogy füves hányást látott az udvarban napközben. Áh, akkor biztos csak a gyomrom vacakol egy kicsit. De a félsz azért megmaradt, pedig a kedvem jó volt. Később vette csak észre a gazdi, hogy a szobában is hánytam egy kicsit, de az ég világon semmi sem volt benne, csak átlátszó volt az egész.
Reggel egy fél adag reggelit hozott nekem a gazdi...de amint meglátott, tudta, hogy baj van. A számon látszott, hogy nemrég hánytam (átlátszót) és kicsit levert voltam, a fenekemen pedig hasmenés nyoma. Ilyen lassan még nem telt el fél óra, míg megkezdődött a rendelés az állatorvosnál. Odafele menet látta a gazdi, hogy nagyon híg (víz szerű) hasmenésem és véres is. 
Az orvos jó alaposan megvizsgált. Vettek vért is, megultrahangoztak, megröntgeneztek. Az eddigi laboreredmények kizárják a mérgezést, de még nincs minden kész, délutánra meglesz a teljes eredmény. Kaptam hányás csökkentőt, antibiotikumot, gyulladás csökkentőt, infúziót és kontraszt anyagot, hogy holnap egy pontosabb röntgenképet kaphassanak, mert a sok gázbuboréktól, ami a beleimben van, nem zárhatják ki, hogy valami idegen test van odabent. 
Még délután vissza kell mennünk, nem mondott biztosat a doki, de eddig ő parvovírusra gyanakszik, ami ugyan tipikusan kölyök betegség, elmondása szerint az utóbbi 2 évben rendesen oltott felnőtt kutyákban is előfordult. Azt mondta, hogy a vizsgálatok szerint a vékonybelem szakaszán van a gyulladás.
Ha tényleg parvovírus, akkor vérátömlesztést kell kapnom.
Nagyon remélem, hogy délután az derül ki, hogy nem ilyen nagy a baj...már csak azért is, mert ha tényleg parvóm van, akkor a Limó is elkaphatta.
Reméljük a legjobbakat.
kommentek száma:36tovább
Rájöttünk, hogy én egyre jobban utálom a buszozást. Biztos a gazdi idegessége ragad át rám, ezért amint lehet, elkezdünk gyakorolni a bicikli mellett való kocogást, hogy azzal járhassunk a suliba.
Ma nem volt Paca, de volt egy nagy dobi fiú, akinek németül adták a parancsokat, volt két fiatal roti, a bullterrier és a németjuhász akikkel már találkoztam.
Mivel ismét leesett egy jó pár centi hó, a fekvést nem igazán akartam erőltetni, de muszáj volt. Helyben maradást is azért kellett sokat ismételnünk, mert mindig felültem vagy felálltam fekvésből, pedig a helyben maradás nekem jól megy. Engedelmességibe bele volt építve egy kis közömbösítés is, olyan formában, hogy körbe kellett mennünk, közbe néha ülni, feküdni, állni, aztán egyszerre a kör közepe felé kellett menni és leülni. Engedelmes után jött az ügyességi. A ferde palánk még mindig nem használható, mert körülötte a hó alatt jég van . Viszont az akadály ugrálásban megintcsak megmutattam, hogy ügyes vagyok. kb 70 centi magas a legnagyobb akadály és többször is sikeresen átugrottam . Engedelmes és ügyességi között volt egy kis pihenő, ebben az időben lehetett a gazdival játszani kicsit. Hát az én gazdim olyan ügyes volt, hogy véletlenül bedobta a madzagos labdámat a patakba. Szerencséjére sikerült kihalásznia egy bottal. Én be is mentem a patakba a lasztimért, de a fejemet már nem dugtam be érte a vízbe, ahhoz még túl hideg van. Az egyik kis rotival összehaverkodtam, játszottunk is, de az aztán ugatós játékra hívásomtól megszeppent sajna egy kicsit.
Ügyességi és őrző-védő között is volt egy kis játék, pihi szünet. Ebben a szünetben egy az óra közben érkezett Laekenois kölyök. Nagyon tetszett, hívtam is játszani, de nagyon bizalmatlan volt. Oldódásképp sétáltunk egyet együtt.
Na, aztán elérkezett az ÖV ideje is, szépen sorjában szinte mindenki részt vett. Én most megint egy újdonsággal találkoztam, a harapóékkel. Azon dolgoztunk - megjegyzem sikeresen - hogy ne köpjem ki azonnal a zsákmányt. Nagy volt a sikerélmény nekem is, a gazdinak is. Az oktató is mondta, hogy most ügyesebb voltam.
Óra után pedig hazasétáltunkkb két és fél óra volt. Lehetett volna kevesebb is, ha a gazdi tudná tartani a tempót. 
najó, nem piszkálom, hisz neki csak két lába van és a hóban, emelkedőn felfelé nehezebb neki menni. Most az erdő felé mentünk, nem a város felé. Út közben láttunk lovakat, sőt, az egyiket közvetlen közelről is megszimatolhattam! Sok-sok idegen kutyával találkoztunk, de minden félével ám!
Mire hazaértünk gazdi nagyon elfáradt és mindketten nagyon éhesek voltunk. Limó meg majd kibújt a bőréből örömében, hogy végre hazaértünk.
kommentek száma:2tovább
Jaj, alig értünk le időre ma a suliba. Nem voltunk valami sokan és még a pálya jó része víz alatt is volt. Az oktató mondta, hogy most már jó, mert pár nappal ez előtt az egész pályán kacsák úszkáltak 
Rajtam kívül ismét volt Paca és a kis bullterrier, újdonságképp pedig egy németjuhász. Az engedelmes jó része szépen ment, az oktató azt mondta, hogy egy-két dolgot leszámítva tulajdonképpen csak finomítani/pontosítani kéne. Gyakoroltuk az előre-oldalra-hátra lépéshez igazodást..na ez kicsit nehézkes volt, de egy kis gyakollással biztos menni fog.
Jaj, az ami nagyon nagy örömet szerzett a gazdinak, hogy átugrottam a magas akadályt! múltkor ezt csak azért sem akartam megtenni, de mivel tegnap is padokat ugráltam át, gazdi gondolta, ez sem nagyobb feladat. Többször is sikerült, így nagy volt a boldogság gazdi láthatta, hogy képes vagyok megcsinálni, én meg megkaptam a madzagos labdám
Őrző-védőztem is egy kicsit. Most nem rongyot, hanem hurkát kellett fogni. Sokkal erősebb bennem az őrző ösztön, mint a zsákmányszerző, sokszor kell fogás után nyugi köröket tennünk.
Óra után megnéztünk két vizsgára készülő kutyust. Aztán megint egy csomót sétáltunk hazafelé.
kommentek száma:1tovább
Na, hát ismételten a dokinál jártunk. A műtétem óta nem szeretek odamenni, de nem ellenkezem.
Gazdi megint kitapintott valamit a hasamon. Pici kemény csomócskákat. A doki szerint biztos, hogy daganatok, de nem biztos, hogy rosszindulatúak. Figyelni kell, hetente ellenőrizni, hogy nem nőnek-e meg. Hát ezért a gazdi nem túl boldog...
Ha már lent voltunk, rákérdezett a gazdi a szemhéjamon lévő kis apró vacakra. Már régebben is volt ilyen kis kinövés a szemhéjamon, de nyomtalanul eltűnt. Egy ideje megint van, ezért kontraszt anyagot csöpögtettek a szemembe és megnézték, hogy sérti-e a szaruhártyámat, de szerencsére nem. Azt mondta a doki, hogy jó esetben (amit valószínüsített is) az immunrendszerem el fogja ismét intézni. Ezért egy kis támogatást is kapok majd Immunovet formájában. Ha mégse tűnne el és problémát okozna, akkor le kell szedetni.
Vegyes érzelmekkel haza bandukoltunk az esőben. Folytatjuk tovább az életünket sok sétával, játékkal, tanulással, kalandokkal és egy kis plusz odafigyeléssel.
kommentek száma:9tovább
Azért lett ilyen fura a cím, mert kutyasuliban ugyan 22. alkalommal jártam, de most egy új helyen, ami az első alkalom. Nem ugyanaz a suli, ahova eddig jártunk, mert elköltöztek és ott nincs is örző-védő, minket pedig az nagyon érdekel.
hát, mit is mesélhetnék...?
Már eleve a placc érdekes volt, olyan, mint egy kis magán birodalom, mert egy hidacskán át lehet csak bemenni, mert körbe víz van (najó, nem legyőzhetetlen távolság)
Volt engedelmes, ez elég jól ment. Nem voltunk sokan, de nem is baj. Volt egy nagyon ügyes-okos hatalmas keverék kutyus, meg egy szintén nagyon ügyes-okos 5 hónapos bullterrier Egy kezdő boxer, egy pit és egy belga juhász volt rajtunk kívül. Később kiderült, hogy a pit és a belga tőlünk 3 háznyira laknak, csak sosem látjuk őket, mert inkább bent tartózkodnak.
Engedelmes után ügyességiztünk. Életünkben először találkoztunk azzal az ilyen alakú palánkkal. Hát..ezt még gyakorolni kell ugyanúgy, mint a magasabb akadályok átugrását. Végül pedig örző-védőztünk, így első alkalommal csak egy pár fogás volt rongyra.
Óra után egy csomót maradtunk még, mert jöttek gyakorolni szépséges belga juhászokkal. Gondolom vizsgára készülnek, vagy ilyesmi. Láttunk előre küldést, apportozást, fürkészést, ... ...
Szóval jó volt.
kommentek száma:5tovább
Tegnap este, mikor gazdi hazaért, a benti járdán egy süni volt összegömbölyödve. Gondolta, majd elmegy, hát hagyta. Adott nekünk vacsorát, aztán kiengedett...de a süni még mindíg ott volt. Hát én jó szokásomhoz híven, elkezdtem ugatni, Limó is segített egy kicsit, de hamar feladta. Ez valamiért nem tetszett a gazdinak, pedig olyan szép ütemesen csináltam, igazán kitartóan, igazán értékelhette volna! Egy kis lapáttal hátravitte a sünit egy fenyő alá, minket meg elzárt onnan a kiskapuval (na persze, az a kiskapu nem akadály, nem is kell szinte ugrani), hogy nyugodtan elmehessen az éjszakai látogató.
Kb húsz perc múlva megint kijött a gazdi...merthogy én találtam egy másik sünit a homokban. hiába próbáltam aláásni, csak legurult a gödörbe és nem mozdult. Pedig én apait-anyait beleadtam az ugatásba. hát ezt a sünit is hártavitte a fenyő alá a gazdi.
Kb egy óra múlva megint kijött az ugatásomra. Persze, hát muszáj volt ugatni, mert egy harmadik sün épp a mi kis kuckónk előtt gömbölyödött össze! gazdi már-már azt hitte, hogy mi hozzuk valahogy előre ugyanazt az egy sünt...de gondoljatok csak bele, ez lehetetlen! Annyira szúr az a kis kullancsos vakarék (igen, láttuk, hogy tele van kullanccsal), hogy nem lehet azt szájba venni. Na, ezt a sünit már egészen hátra, a kerítésen túlra vitte a gazdi.
Egész sokáig csend volt, emésztettünk, pihegtünk, őriztük a házat. Fél tizenkettőkor én megint elkezdtem ugatni. Gazdi már nagyon unta, így csak az ablakból szólt rám, hogy maradjak csöndben és menjek a helyemre. De én akkor már a helyemen voltam, csöndben viszont nem maradtam! kijött a gazdi, hát látja, hogy én a házamban ugatok, mert bement oda mellém egy süni. Imádom ugatni őket, de csak így meghívás nélkül nem illik bemenni más házába, hát reklamáltam neki. Gazdi ezt a sünit is elvitte. Bár így erre az éjszakára elfogyott a szórakozásom, végre nyugodtan tudtunk mi is aludni, a gazdi is és a szomszédság is.
kommentek száma:3tovább
Ma is elkísértem a Limót kutyasuliba. most nem ő volt végig kikötve, hanem az óra elején én, aztán meg ő. Késett az oktató, így sok időnk volt szaladgálni, játszani a többi kutyával. Sajna ez nekem nem csaka felhőtlen szórakozásról szólt...de nem csak én vagyok a hibás. Volt két németjuhász, nekünk újak. Az egyikük túl hevesen jött ismerkedni -amit én nagyon nem szeretek- a gazdija hiába hívta, nem hallgatott rá. Én meg jól letoltam, aminek az lett a vége, hogy egy sebet csináltam neki a szeme fölé..gazdi meg letolt miatta. De ez még semmi, mert én annyira fel voltam spanolva, hogy erre jött a másik németjuhász is és őt már figyelmeztetés nélkül lerendeztem. Na ezért kaptam egy naagy letolást, megjegyzem jogosan. Tehát a séta időm fele pórázon telt, és csak jártuk a nyugi köröket, először a pálya szélén, aztán bent a többiek között. Ennek volt hatása, úgyhogy elengedett a gazdi, de nagyon figyelt, hogy nehogy megint valami rosszat tegyek, de nem kellett aggódni, megtanultam a leckét, rendes voltam.
Na, mikor megérkezett az oktató, engem kikötöttek a pálya szélére és onnan figyeltem, ahogy a gazdi dolgozik a Limóval. Nem hisztiztem, de nem is ültem le, hogy készenlétben legyek.
Óra felénél cseréltünk, a Limót kötötték ki én meg mentem a pályára. Láb mellett, ültetés, fektetés, közömbösítés, gazdi próbálta megtanítani az állítást. Hát..ezt már korábban gyakoroltuk, de csak félsikert értünk el. ugyanis menet közben megállok én, de ültetésből nem állok fel, úgyhogy erre a feladatra rá kell feküdni. A végén a behívás siketült a legszebbre. Voltak pici behívások úgy, hogy a csoport egy alagút formájában állt be, és középen kellett a gazdihoz menni. A végén pedig csináltunk egy nagy behívást, miszerint a mező egyik végén megfogták a kutysokat, a másik felére elbaktattak a gazdik és onnan hívták be őket. Mi ezt úgy csináltuk, hogy nem fogott senki, hanem ülve helyben maradtam, parancsszóra, mint a villám, tepertem a gazdihoz.
Óra végi játék után pedig irány haza!
kommentek száma:0tovább
Megígértem, hogy nem fogok többet a köhögésemről írni, de nem tudtam megállni. De csak azért nem, mert ez most nem arról szól, hogy mennyit, mikor és mit köhögök (föl). Hanem arról, hogy ma kaptam meg az utolsó szurit, a szirupom is ma el fog fogyni. Mindez jelzi azt, hogy mindjárt totálisan gyógyulttá vagyok nyilvánítva.
Csak reggel köhögtem egy igazán picit ébredés után.
Ha már egy hétig tünetmentes leszek, na akkor újra belevetem magam a társasági életbe, csak győzzem kivárni.
Egy kicsit azért mesélek erről a bizonyos utolsó szuriról. Már a buszmegállóban pozitív élmény ért minket. Egy néni jött felénk, én meg ugye jó szokásomhoz híven, rögtön elébe tipegtem, hogy megszagolhassam, hiszen mindent ellenőrzés alatt kell tartani. Azt hittük majd fancsali fejet fog vágni, mint azt más sokszor tapasztaltuk hasonló helyzetben. De nem! Nagyon aranyos volt, és azt mondta (megjegyzem helyesen), hogy szerinte a kutyák alegtöbb tekintetben értékesebbek az embernél. Mikor leszálltunk a buszról én annyira mentem, hogy beleütköztem egy másik nénibe Gazdi sűrű elnézést kért és egy nagy, vidám nevetést kaptunk válaszul, meg azt, hogy: "Semmi baj! Kutyapárti vagyok! "
Na, aztán leértünk a dokihoz és szinte nem is kellett várnunk. Ez is egy jó pont. Bent volt megint az a nagy kutya, akit a múltkor is láttunk, szegénynek valami a fülével lehet, ahogy hallottuk a beszélgetést. nosza, jön a doki bácsi a szurival és azt mondja: "Na gyere te ruhás! " Hirtelen nem is tudtuk, hogy ennyire tetszik neki az én kabátkám - amit nem adok - vagy csak gúnyolódik. Megkaptam a szurit, biztosítottak róla, hogy ez tényleg az utolsó volt, én meg kilöktem a nózimmal az ajtót, hogy mehetünk. De a gazdi visszafogott, mert még fizetnie is kellett
Kint a váróban volt két nő egy kosárral, amiben bizonyára macska volt, mert nekik is macsek szaguk volt. Bizony, őket sem hagytam ki az átvizsgálásból!
Még egy picit sétáltunk hazafelé, mert elkísértük a buszhoz a gazdi párját.
The End
kommentek száma:3tovább
Ma is lementünk a dokihoz, mert elfogyott a gyógyszerem, de még mindíg köhögök.
Ugye a Limó lett előbb beteg, aztán én, de ő hipp-hopp meggyógyult, csak egy kis antibiotikum kellett neki. Én viszont a gyógyszerek és köptető ellenére is makacsul köhögök. A doki bácsi alaposan átvizsgált. Nem vagyok lázas, az étvágyam és a kedvem jó. A tüdőmben nem észlelte a bajt, "csak" a felső légutakban, de ott nagyon. Most elkezdtünk egy szuris kúrát és két nap múlva vissza kell menni az újabb döfésért.
Sajnos így állunk, de legalább kaptam kis dícséretet, hogy milyen szépen viseltem a vizsgálatot, pedig még a torkobma is benézett. Panaszosan megjegyezte, hogy most mindenki köhög....sokan járhatnak most hozzá.
kommentek száma:7tovább
Tegnap éjjel én is elkezdtem köhögni. Úgy látszik elkaptam a Limótól....lehet nem is egy egyszerű megfázás? Míg a Limó úgy kezdte, hogy "csak" reszelősen köhögött és néha jött föl valami trutyi, én fulladozva köhögök és tengeteg trutyi jön föl.
El is szaladunk ma a dokihoz.
Remélem túl leszünk rajta gyorsan.....
Ha visszajöttem a dokitól, kiegészítem a blogot az eredménnyel.
Na, megvolt az orvoslátogatás. Ugyanúgy két szurit és gyógybogyókat kaptam, mint a Limó. Gazdi már szinte idegesítően érdeklődött, hogy nem kennelköhögésünk van-e. Nem az van, csak egyszerű megfázás, ami fertőző. A doki bácsi azt mondta, hogy a kennelköhögéssel orrfolyás is jár, nekünk pedig olyan nincsen.
Gazdi szeretné, ha minnél előbb meggyógyulnánk, ezért kérdezte, hogy a bogyókon és a mézen kívül, mit adjon nekünk, mit tehet értünk. Azt tanácsolták, hogy ne futtasson minket és a vizünk ne legyen hideg. Egyik sem egyszerű feladat, mert mi örökmozgók vagyunk, a jelenlegi időjárásban pedig a langyos víz is gyorsan hideg lesz. De itt a hétvége, könnyebb lesz odafigyelnie ezekre.
Mi meg addig rosszalkodunk.
kommentek száma:8tovább
Hú, nagyon izgi volt a mai óra. A Limóval együtt mentünk. Jaj, de sokan voltak! Örültem az új társaságnak, persze némelyekkel tudatnom kellett, hogy engem ne piszkáljanak, ehhez már csak a koromnál fogva is jogom van!
Egy idő után engem inkább hosszú pórázra vettek....ez annyira nem tetszett. Mindenki mehetett erre-arra, de én nem. Bezzeg a Limó úgy rohangált, mint pók a falon. Na de aztán kezdődött a munka. Limót kikötötték én pedig mentem a gazdival. Azt kell mondjam, elég jól csináltam a feladatokat, bár a végén az ugrálásnál egyszer-kétszer a rövidebb utat választottam. A karikával mindíg is voltak bajaim, nem értem miért jó azon átmenni...de a virsli meggyőzött. Labdával előbb átmentem volna
Volt egy sztafi is akinek olyasmi viselkedése volt, mint nekem, de ő ráadásul kan is...hát, nem lesz egyszerű dolguk a gazdáiknak. Majdnem minden kutyának neki akart menni. Így belegondolva, egy picit talán még nálam is rosszabb volt. Ők egy idő után eltűntek...
Na, amikor vége volt a feladatoknak, volt megint egy kis játék. Itt már nem vettek pórázra, én is mentem mindenfelé De sokszor rám szóltak...nade ha nem szeretem, hogy fölém akarnak magasodni, piszkálni akarnak...Azért jó kislány voltam, szót fogadtam. Nem volt hiába az a sok foglalkozás.
Jah, hát azt nem lehetett kihagyni, hogy a Limóval ne gyűrjük ott is egy kicsit egymást.
Suli után a réten is kergetőztünk egyet...hazafelé nem is rángattuk a pórázt 
kommentek száma:2tovább
Sziasztok!
Utolsó blogom a műtétemről szólt. Mostanra már bőven túl vagyok a lábadozáson, gondoltam megírom egy blogban.
Műtét után gazdi minden nap lekezelte a sebemet és kaptam gyógyszert. Nem volt szabad csontot ennem, így minden este szépen kicsontozva kaptam a husit, nyami
A sok fekvéstől viszont kicsit néha ödémás lett a lábam, ez embereknél is előfordul műtét után. Ezeket is kezelte a gazdi, mégpedig pici masszázzsal és sétával.
Két hét múlva kivették a varratokat és azt kell mondjam nagyon szép lett, szinte nem is látszik a hegem. A doki is megdícsérte.
Varratszedés után, hétvégén már mentem is Hancúr Partyra. Nagyon vártam már, hogy alaposan kirohangáljam magam és önfeledten játszhassak a többiekkel.
Egy szó mint száz, most már nagyon állat jól vagyok!
A múlt hétvégén még fajtatárssal is találkoztam Hancúron, Roscoeval.
Viszont sajnos ezen a nyáron nem sikerült összehozni a találkozót a testvéremmel, de remélem lesz még rá alkalom.
kommentek száma:2tovább
Nah, hát úgy esett meg az eset, hogy a vasárnapi Hancúr Partyn két rohangálás közötti szusszanásban a gazdi simizett és a keze a hasamra tévedt. Itt érzett valami furcsát és jobban megtapogatta. Kemény kis csomókat érzett. Nagyon megijedt, hogy daganat.
Az anyukámnak is az volt. Először a szájában találtak egyet. Észre sem veszik, ha játék közben nem harap rá. Na azt kiműtötték, mindenki megnyugodott. De sajnos a rák visszatért máshol. Tehát a hajlamom megvolt rá, hogy nekem is előbb-utóbb jelnetkezzen.
Hétfőn el is mentünk a dokihoz és bebizonyosodott, hogy igen, emlődaganatom van. Csütörtökön már meg is műtöttek vele, egyúton ki is ivartalanítottak. (az ivartalanítás egyébként is meglett volna) A mellkaslelet szerint nem képzett áttétet, ami hatalmas megkönnyebülés volt.
Most kihasználva a hosszú hétvégét a gazdival bent vagyok a szobában. Persze ugatni mindíg ki kell mennem. Nagyon sokáig nem is tűröm a bent létet, megyünk rövid sétákra is.
A műtét után 10-14 nap múlva kell mennünk varratszedésre, addig Betadine oldattal kezeli gazdi a sebemet.
Tehát most már jól vagyok. Csak azt sajnálom, hogy sok programot most ki kell hagyjak. Nameg, ha egyedül hagynak, azt a fránya tölcsért rám aggatják, hogy ne nyalogassam magam...
kommentek száma:9tovább
Sos-sok idő után ismét ellátogattam a kutyasuliba. Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az oktató a viselkedésemhez és azt kell, hogy mondjam, meg volt elégedve. Azt mondta sokkal nyugodtabb vagyok.
Nagyon kevesen voltunk, rajtam kívük csak egy kis újonc jött el Suzy. Míg ő az alapokat tanulta, addig nekem véget nem érő percekig helyben kellett maradnom...egy darabig elég jól ment. az oktató hozott rongyokat, meg egy bőr hurkát. Na a hurkába én beleszerelmesedtem és hurcolásztam össze-vissza.
Gyorsan telt az idő a suliban, de majd jövő héten megint megyek (szeretnék).
kommentek száma:0tovább
Helló mindenki!
Ismételten bebizonyítottam, hogy milyen szeleburdi vagyok.
A múlt héten vasárnap a réten sétáltunk meg labdáztunk. Az egyik labda után való rohanásom alkalmával egy hatalmasat estem és valami felsértette a lábamat. Egy furcsa lyuk lett pont az izületnél. Nem sántítottam, úgy látszott nem is fáj különösebben, de míg hazaértünk, csúnyán vérzett. Aztán a vérzés is elállt, viszont másnapra kicsit bedagadt. Így hát elmentünk a dokihoz, nehogy valami felgyülemlett genny legyen vagy ilyesmi.
A sebemnél leborotválták a szőrt, most olyan murisan néz ki a lábam. Még a vizsgálóasztalra is felfektettek. De nagyon ügyes voltam ám! 
Még akkor sem hisztiztem, amikor a fecskendővel benyúlt a sebembe a doki, hogy kimossa fertőtlenítővel.
Szerencsére semmi baj, kaptam antibiotikumot, meg egy csinos kötést.
Ma kell visszamenni kontrollra. Szerintünk már szépen gyógyul, nem lesz ezzel gond. 
Érdekes, hogy én mindíg a lábammal művelek valamit
Legtöbbször a körmöm törött el, vagy a talpam vágtam el.
Reméljük egy jó darabig nem művelek magammal semmit
kommentek száma:2tovább
Wááá! A mai nap nem volt épp a leghidegebb, plusz be voltunk gyulladva, hogy mehetünk hancúrozni. én pláne, mert egy ideje tüzelés miatt nem mehettem sehova. Első alkalommal mentünk a Limóval egyszerre
Igaz a játék az árnyékra korlátozódott, de azért jó volt összejönni.
Gazdiék kaptak fincsin sütit Gigi gazditól....de mi nem 
Szegény kicsi Tyson mindenkivel bepróbálkozott, velem is, de én hamar leteremtettem. Erre a gazdi engem teremtett le. Később azért még összeszagoltunk, de most már nem ugrál a nyakamba. Hiába, lehet nem csak a meleg, hanem a korom miatt is hisztisebb vagyok bizonyos dolgokra.
Sokat nem mozdultunk gazdi mellől, de így volt jó. Segítségünkre volt gazdi párja is, úgyhogy felfogható egy családi programnak ez a vasárnap.
most egy olyat próbáltunk ki, hogy engem vitt a gazdi, Limót pedig a párja és a bokorból "ránk támadtak". A cél nem csak a gyakorlás volt, hanem hátha az én példámat látva a Limó felbátorodik, de nem volt sok eredménye. Viszont, én már nem gatyaszárba, hanem karba csíptem 
Ennek gazdi nagyon örült.
Mikor hazaértünk, nem volt sok kedvünk rohangálni...majd ha jobb idő lesz.
kommentek száma:1tovább
Na, ma aztán nem lehet okom a panaszra. Az egész napomat a gazdival töltöttem és találkoztam sok-sok kutyával. De haladjunk csak sorjában.
először is elég korán buszra szálltunk. Elég sokat mentünk, nyűgös is voltam, mindíg fészkelődtem, meg felpattantam, le akartam szállni. Aztán végre leszálltunk a buszról és besétáltunk egy nagy, füves-fás részre. Ez volt a Liget. Átvágtunk rajta, közben már messziről láttam mindenféle kutyust, de nem engedtek oda hozzájuk. Egyszer csak sártakhoz érkeztünk, ahol a gazdi kapott egy pólót és egy rajtszámot, én pedig kaptam egy csini kendőt. Innen átballagtunk a Hősök terére, hogy megvárjuk Manciékat és Burkusékat. Jött sok-sok ember, fényképezték a szobrokat, hallgatták a hegedűszót és csoportokba verődve furcsán beszéltek egymással. Egy csomóan le akartak fényképezni Hát megadtam a népnek, ami jár, pózoltam egy szépet (leültem), meglegyen az örömük. Én egy iső után eluntam az egy helyben várakozást, hát elindultam és beültem egy ilyen turista csoport közepébe és élveztem a potya simit. Jó volt látni a gazdi féltékeny arcát
Aztán megérkezett Burkus és Manci, mentunk vissza a sátrakhoz. Ott annyi volt a látnivaló, nem bírtam magammal. Lemeóztam a pereces áruját is Csináltak rólunk közös fotót is. Jah, és közben találkoztunk más Blöki tagokkal is. Ott volt Zsüli, Balu, Rozi , Szofi és Polli is.
Lassan beálltunk a startolók közé és tűkön ülve vártuk, hogy indulhassunk. Kiábrándító, hogy a gazdik milyen lassúak De hősiesen bírták, csak behúztuk őket a célba. Ott kaptunk vizet, meg fincsi rágcsát. Ott találkoztunk Hangával is, akivel még sétálgattunk a Ligetben, miután hazamentek a többiek. Pacsáltunk egyet, aztán majdnem hazáig kísértük őket. A Ligettől egészen a Kosztolányiig sétáltunk ami majdnem 10 km. AGellért-téren lemeóztam a zöldséges áruját, a Móriczon meg rám röfögött egy bácsi, de nem értettem, mert nem tudok malacul. A buszon pedig aludtam egy jót, ami nagy ritkaság. Most megyek fürdeni Jó nap volt!
videó: http://kukker.manna.ro/showvideo/2319/kutyafutta_verseny_a_varosligetben
kommentek száma:1tovább
Ma először találkoztam személyesen a blökiről egy csomó kutyával.
Nagyon úgy tűnt, hogy elmossa az eső a találkozót, de szerencsénk volt, egy kis zivatarnál több áldást nem kaptunk.
Elmentünk a Népligetbe, ami ugye nem kevés buszozással jár.
Ott aztán volt sok-sok pajtás, játék és tanulás. Mancival, a beaglevel pedig egy óriásit kergetőztem
kipróbáltuk, hogy mi a helyzet őrzés-védés terén...hát nem vagyok reménytelen eset, de kicsit sunyi. Jó-jó, életembe nem próbáltam még, nem tudtam, hogy bokára nem ér menni. (Ezer bocsi Heki gazdi!)
Mindent egybevéve, nagyon élveztük, köszönjük a lehetőséget!
Én ugyan nem fáradtam úgy el fizikailag, de agyilag inkább ne kísérletezzünk
kommentek száma:3tovább
Ismét csupa kiskutya várt a sulinál, köztük a Mona nevű törpe snaci. Kölcsönösen kedveljük egymást és ez tök jó.
Tizen-akárhányan voltunk, szóval nem volt kicsi a létszám. Nem volt könnyű dolga az oktatónak, mert négy domináns kan is volt ma, ráadásul ketten már kilóméterekről utálják egymást. De ugye ez a lényeg, hogy megtanuljanak békében élni egymás mellett. Nem kell haveroknak lenni, csak ne ugorjanak össze állandóan.
Az én nagy kísértésem -Iza- mára kibővült Monával. Alig tudtam a fenekemen maradni, egyszerűen muszáj volt megnézni őket minden alkalommal, hogy rendben vannak-e.
Nagy pozitívum, hogy a fekvés igazán jól, stabilan megy már.
Ja, és még valami, ami nagy vidulásra adott okot: a feladat az volt, hogy alapállásban (vagyis gazdi bal oldalán, párhuzamosan ülni) kellett maradni. Én le is ültem....aztán lefeküdtem...aztán hemperegtem. De olyan mókás volt Gazdi kérdezi az oktatót, hogy ezt most így szabad? Nagy vidulás Gazdi azt hitte ez valami kivételes eset volt, de nem, még vagy háromszor megismételtem. A sorban mellettem volt Ubul, egy magyar vizsla, ő is elkezdte csinálni. gazdik meg is állapították, hogy fertőz az idétlen hempergés 
kommentek száma:1tovább
Ma is egy hatalmasat sétáltunk. Gyönyörű időnk volt, ráadásul alig volt rajtunk póráz. Az utcán is, amíg mentünk a rétre, póráz nélkül battyogtunk. Átmentünk az út túloldalára is, ahol az erdő van. Már majdnem ott voltunk, amikor az egyik kertből kirohant egy roti és nekem jött. Szerencsére nem lett belőle harapás, de nagy volt a riadalom.
Ez a kis affér miatt gazdi óvatosabb lett, mindíg visszahívott minket. Tartott attól, hogy megint lesz valami baj. de szerencsére nem volt semmi. Találkoztunk egy magyar vizslával, akit Szálkának hívnak. Szegény nagyon szeretett volna játszani velünk, de mi már elég fáradtak voltunk, épp hazafelé tartottunk, mert már kétszer vagy háromszor mentünk föl és le, meg ugye a réten is átmentünk. Aztán még két kutyussal is találkoztunk, velük sem volt gond. Láttunk messziről nyuszit is, gazdi úgy kiabált a Limó után, nehogy utánuk eredjen, mert ha az útra kiszaladnának, hát lenne nagy baj. Az erdőnél lovakat is láttunk. Közelről még sosem találkoztam velük. Hazafelé épp akkor mentünk el a kutyasuli mellett, amikor kezdődött a vasárnapi óra. Kérdezték, hogy maradunk-e, de mi kicsit voltunk fáradtak, gazdi viszont nagyon és éhes is volt. Nameg ketten voltunk, úgy pedig nem lehet feladatokat csinálni, mert egy gazdi nem tud két kutyát irányítani egyszerre, úgyhogy ez a vasárnapi próbanap most elmaradt. Mikor hazaértünk, nekiestünk a vödrünknek, olyan szomjasak voltunk. Persze már mennénk mindenfelé újra. Sajna mára ennyi volt.
este hét óra:
Mégse lett mára ennyi
Elmentünk még a játszótérre sétálni, ahol találkoztunk egy idősebb magyar vizslával. Összehaverkodtunk, de nem nagyon játszottunk..én akartam, de gazdi rám szólt, mert durva voltam. Rám szól, a helyett, hogy örülne, szépen vagyunk...najó, csipkedni tényleg nem szép dolog, de olyan jó móka.
kommentek száma:1tovább
nía, most aztán tényleg jó idő volt. Többen is vettünk részt az órán, ha jól emlékszem tizen voltunk. Amikor megérkeztünk, csupa-csupa kicsi kutya volt. Igazi dőzs! A törpe snaci egészen rám volt kattanva, de egyáltalán nem zavart, még tetszett is. Lassan-lassan azért befutottak a nagyok is és kezdtük az órát. Ma nagyon sok olyan feladat volt, amihez akadályokat használtunk, ez marhára tetszett. Elég eszetlenek voltunk, gazdi meg is küzdött a figyelmemért.
A Flóra viszont nekemjött, nem tudom miért, de nagyon nem tetszem neki. Aránylag könnyen lehvtak minket egymásról, úgyhogy nem volt baj. Csak hát a Flóra végig azt leste, mikor jöhet utánam. De nem sértődöm meg ezen, ő ilyen kekec, a gazdija pedig tényleg mindent megtesz, hogy ne legyen ennyire az.
A végén viszont votl egy kis akció.. Egy új kis kutyussal összekaptam. Én ugye egy kicsit félős vagyok, ő viszont nagyon, és hát biztos nem tetszett neki, hogy sokáig szagolgatom. Kaptam a pofámra a gazditól, mert ezt a balhét nem volt olyan könnyű, egy kis kiabálással félbeszakítani. Szerencsére a másik kutya gazdija sem sértődött meg rajta.
Szóval én felpörögve, gazdi viszonk kicsit lehangolódva mentünk haza. Most a kertben lesz dolga, úgyhogy többet tudok vele lenni, jól megnézem mit csinál.
Lehet holnap is kimegyünk a suliba, megnézni, hogy mennyi különbség van a szombati és a vasárnapi csoport között.
kommentek száma:0tovább
Komolyan, ezt nem hiszem el. Ennyi betoji gazdi lenne? Csak egy kis hó van, de alig voltunk megint. Összesen öten. Volt mex egy régebbi ismerős (németjuhász), volt Ubul vizsla (azt hiszem így hívják) aki új, egy törpe snaucer, meg egy másik németjuhász....nameg én. Ment megint az eszetlenkedés, annyira fel voltunk pörögve. Persze teljesen rá voltam mozdulva a kis snacira, szegényke meg csak szokta a helyzetet, hogy olyan sok idegen kutyaorr tanulmányozza. Ismét akadályok segítségével végeztünk feladatokat, ez jó volt.
Gazdi "megbeszélte" a mex gazdijával, hogy ha jobb idő lesz, akkor óra után én, Mex és Limó elmegyünk együtt sétálni. Ez tök jó.
Hát mára ennyi...
kommentek száma:0tovább
Jeee, végre újra a kutyasuliban! A múlt héten is kinéztünk, de nem volt senki, mint kiderült vasárnap viszont igen. Sebaj. A héten pedig sokszor mentünk gazdival és Limóval a környékre villámsétára, így megvolt a gyakorlás is.
Szóval volt ma óra. Kevesen voltunk, csak öten, de nem is nagy baj. Mindenki olyan kis eszetlenke volt, biztos a jó időtől. Az idétlenkedés ellenére viszont nagyon ügyesek is voltunk. Most akadályok segítségével csináltunk mindenféle feladatot. Nagyon élveztük, olyan volt, mint egy könnyített agility óra. Úgy istenigazából még nem voltunk ráhangolódva, mert én mindíg túlszaladtam, a gazdi meg nem volt egyértelmű a kézjelzéseivel, de a végére belejöttünk. Egyetlen kis kellemetlenség az volt, hogy a Flóra nevű kutyus kekeckedett. Általában csinálja ezt, de most mintha engem nézett volna ki magának. Szerencsére baj nem történt, az ő gazdája ügyesen viszaparancsolta, én pedig ugye gazdi kedvéért rendes voltam.
Megint mondták is rendesen, hogy mennyit változtam és milyen jó kutya vagyok! Még egy kis simit is kaptam, ami ugye nem olyan rossz...hiába, egy kis potya simi a gazdié mellé jár.
kommentek száma:0tovább
Ma egy akkorát sétáltunk, hogy csak na. Pár percet leszámítva 3 órát erdőn-mezőn, fönt-lent. Találkoztunk más kutyusokkal is. Egy jó darabon az Olgi nevű shar-pei kutyussal mentünk (velük már régebben találkoztunk egyszer), először kicsit bizalmatlan volt velem, de aztán nagyon jóban voltunk. Igaz nem hancúroztunk úgy, mint szerettem volna, mert szegény kis félénk, mivel nemrég ketten is megharapták. Azért is volt jó ez a hosszú séta, mert olyan részén jártunk az erdőnek, ahol még soha, nem is értem miért. Gazdi legnagyobb örömére szinte minden tócsát megkóstoltunk . Hazafelé a Limó pedig belehempergett egy döglött vakondba....én is megszimatoltam, de annyira vonzónak nem találtam, hogy belefeküdjek, nameg a gazdi is látótávolságon belül volt . Nagyon szépen, póráz nélkül is mentünk a gazdi mellett. Amikor végre hazaértünk, szinte az egész vödröt kiittuk. Nagyon jó volt, szép időnk volt, jó társaság, szép tájak, madárcsicsergés.....el tudnám viselni minden nap.
kommentek száma:1tovább
Hosszú idő után végre újra tudtunk menni sétálni a rétre és az erdőbe!
Beteg volt ugye a lábam, ezért a kutyasulit is és a nagy sétákat is el kellett felejteni egy időre. Amikor már majdnem teljesen meggyógyult a lábam, a Limó tüzelni kezdett, ígymég egy kicsit se mentünk ki a rétre, egyébként sem voltam még 100%-os. Nagyon csúnyán fagyott is, az egyik hátsó mancsomat fel is sértette a jég itt a kertben.
De ma! Végre nagyon jó idő volt, a lábam meggyógyult, a Limó sem tüzel, így elndultunk egy sétára! Voltunk a réten, aztán átmentünk az erdőbe, ahol találkoztunk sok idegen kutyussal. Nagyon rendesek voltak és én is, nem volt egy pici balhé sem. Aztá egyszer csak mindenki szétszéledt, gazdi meg nem is tudta követni, hogy ki merre ment, hát nem értünk utól így senkit sem. De sebaj, elindultunk az erdőben lefelé. Egészen lent van egy tisztás, ott találkoztunk mégegy kutyával, de őt jobban foglalkoztatta a hógolyó, amit dobáltak neki. Mentünk tovább az erdőben, felkaptattunk a másik oldalán. egy vízmosásban mentünk, ahol eddig még nem jártunk. nagyon izgi volt. Rengeteg madár csiripelt és tényleg jó idő volt. bár elég vizes volt, az erdőben rendesen megmaradt még a hó nagyja.
Két és fél óra séta után értünk haza. Ha minden oké, jövő hét szombaton már kutyasuliba is megyek.
kommentek száma:1tovább
Ma voltunk dokinál. Először törésre gyanakodott, aztán megröntgenezte a lábam szemből is, meg oldalról is. Úgy néz ki, hogy annó (kb ugye 2 hete vette észre a gazdi, hogy a lábujjam kijár a helyéről), meghúzódott, vagy kificamodott és annak az utóhatása most jön ki igazán. Kaptam fájdalomcsillapító-gyulladás csökkentő gyógyszert, 10 napig kell szednem. Ha rosszabbodik, vissza kell menni, ha nem, akkor logikusan nem kell. Úgyhogy most rengeteg-rengeteg pihi és nuku kutyasuli.
kommentek száma:2tovább
Jó nagy hó lett mára, ezért megintcsak kevesen kevesen voltunk. Két pici yorkit is hoztak ismerkedni, aranyosak voltak. A régi feladatok voltak egy picit más sorrendben, hogy ne szokjuk meg a dolgokat. Volt olyan is, hogy menet közben egy 360 fokos fordulatot kellett tenni Megint eljátszottuk a "csalogassuk a másik kutyáját" feladatot, az én gazdim ment végig mindenkin. De volt még érdekesebb is. Mivel mindenki ismeri a saját kutyája reakcióit, kísérletképp kipróbáltuk, hogy milyen a másik kutyájával végrehajtani ugyanazokat a feladatokat. A gazdi a Barni nevű vizslával ment, hát nem volt könnyű dolga, olyan kis szeleburdi.
Megint nagyon kinyílt a csipám, egy alkalommal elég ronda is voltam más kutyával, ezért a gazdi rám szólt, erre megint nem mozdultam mellőle, pedig már majdnem elindultam játszani. Gazdi ezt sajnálja, de még mindíg jobb, mintha kárt tennénk egymásban.
Ja, és mielőtt elkezdődött volna az óra, voltak kis látogatóink. Ugyanis a suli pont a menhely mellett van és takarítás miatt a menhely udvarán volt jópár kutya, kölykök is. Gondolták megnézik a nagyokat kint és aki kifért, az kipréselte magát. Annyira édesek voltak, de nagyon sajnáltam, hogy menhelyen vannak. Úgy magamhoz venném őket......az összeset.
kommentek száma:2tovább
Hű, de jó volt ez a nap! Nagyon sokan voltunk, régi ismerősök és újak egyaránt. Újra láttuk Dimitrit, a kuvaszt, aki marha nagyra nőtt, bár eddig sem volt kicsi. Jött 2 shi-cu, ők újab, rögtön mindenki bele is mászott a fenekükbe. Van még egy új labrador, meg egy keverék kutyus, ők nagyon barátságosak. Ja, van egy új németjuhász is, de ő nagyon parás, tá,ad mindenre. Sajnos a Roky megint rossz volt (idegességében a gazdájára kapott), úgyhogy ők óra közepén elmentek. Volt nagy hancúr óra előtt és után. Nagyon okosan csináltam a feladatokat, már a fekvés is egyre jobban megy. Volt egy érdekes feladat: mindenki valaki más kutyátyáját kellet hívnia, elcsábítani a gazditól, de ha a kutya megindult, akkor a gazdinak azt kellet mondani, hogy "nem", visszakorigálni. Én egész jól csináltam, akkor kicsit megindultam, amikor nazt hittem, hogy kaja van a másik ember kezében, de egyébként nem moccantam. Jah, óra elején érdekes, szokatlan dolgot csináltam, gazdi nem is értette....keféltem a levegőt. Először gazdi azt hitte kakilnom kell, de másodjára az oktató felvilágosította, hogy valójában mi történik. Túl izgatott voltam a sok kutyától, a sok újtól, valószínüleg a rangomat akartam biztosítani. Úgyhogy elmentünk egy "nyugi sétára", aztán vissza a többiek közé. Az óra jól sikerült, viszont utána összekaptam egyszer az oktató egyik kutyájával, mint kiderült a ladba miatt. Aztán a Dívára másztam rá, azt nem tudni miért, az oktató szerint elkezdtem felbátorodni és azért hepciáskodtam. De nem volt gond, mert ahogy rámszólt a gazdi, abbahagytam, de azért pórázra rakott. Hazafele úton egy darabig a Dolfival (ó-németjuhász) és Csobánnal (mudi) mentünk és nem volt semmi gond. Most is sokat dícsértek, kiváltképp a Börni vizsla gazdija, mondta, hogy még emlékszik, milyen voltam az elején, de most nagyon jó vagyok. Szóval nagyon király volt ez a nap!! 
kommentek száma:1tovább
Sajnos baj van a mancsommal. Reméljük egy kis pihenés segít neki.
Tegnap a kutyasuliba menet és az utána való játék közben vagy hatszor kiugrott a helyéről az egyik lábujjam. Ma pedig játék közben egy lépésnél rosszul érkezhettem, vagy a fene se tudja, de sírtam és egy percig nem tudtam ráállni. Most pedig sántítani ugyan nem sántítok, de majdnem, elég fura a járásom. Másnak fel sem tűnik, de a gazdi látja. Úgyhogy a sarkára állt és közölte a családdal, hogy amikor itthon van, én is bent leszek, hogy pihentessem. Nem vagyok még olyan öreg, de fiatal se, a mancsom pedig egyébként is laza volt ránézésre. Nagyon reméljük, hogy semmi komoly, csak pihenni kell. Azért én élvezem, hogy bent lehetek a melegben, közel a gazdihoz. Csak picit unalmas a Limó nélkül, mert őt nem engedik be.
kommentek száma:4tovább
2010 első órája volt ma. Összesen hárman voltunk, úgyhogy elég családias volt a hangulat. Biztos sokan megijedtek a tegnapi egész napon át tartó esőtől. De jó idő volt, csak hatalmas volt a sár és mindenfelé tócsák. Rajtam kívül az Omi volt, meg a Rocky. A két kan.
Órán egész jól teljesítettem, még nyorcas formában is mentem a gazdi lábai között. Óra végén már majdnemhogy beindult a játék Omival, de valami megint közbeszólt. Vagy egy tucatszor kiugrott a helyéről az egyik lábujjam. Gazdi simán vissza tudta tenni a helyére, sőt volt, hogy magától visszaugrott. Sajnos ezért az oktató tanácsára szüneteltetnünk kellett a játékot. Azt mondta, hogy pihennem kéne. Egyébként is laza mancsom van, na de ilyen azért még sohasem volt. Reméljük rendbejön.
Azt is remélem, hogy a következő órán már többen leszünk.
kommentek száma:1tovább
Tegnap irtó izgi napom volt. Először is reggel kutyasuliba mentünk. Bár hideg volt, élveztem, mint mindíg és játszottam is más kutyákkal. Aztán elautókáztunk a vonatállomásra. Szeretek a kocsiból kikukucskálni, de nem oldalra, hanem előre. Mintha gyorsan szaladnék, de nem csap meg a szél és nem is fáradok el. Aztán vonatoztunk egy kicsit, utána buszra szálltunk és végül megérkeztünk régi lakótársamékhoz, a Sábáékhoz. Sokat labdáztunk, sőt, még a sípolós játékokat is megszerettem. Aznap temették el a kis Suzyt is nyugodjék békében. Amíg örök nyugalomra helyezték őt, a gazdi elterelte a mi figyelmünket egy kis játékkal. Közben én észrevettem valamit a földön. Egy félig elfogyasztott körte volt. Megkóstoltam, megettem. Annyira bejött, hogy egymás után hordtam a járdára a lehullott körtéket és csak úgy nyeltem, mint kacsa a nokedllit. Megettem vagy 5-6 darabot. Este hazabuszoztunk és kaptam egy jó kis vacsorát. Szegény Limó egész nap egyedül unatkozott, de majd neki is lesz alkalma kirándulni.
kommentek száma:0tovább
Nagyon hideg volt reggel, még egy ici-pici hó is szállingózott. Előbb értünk a sulihoz, minthogy elkezdődött volna az óra. Már voltak ott egy páran, mind fiúk. hát az összes az én fenekemet szaglászta, oda is csíptem mindnek, amikor elegem lett belőlük. Jött egy nagyon játékos spániel is, vele egész jól összehaverkodtam az óra végére. Jött egy új tanuló is, egy oci-pici steffordshire terrier, olyan édesen ráncolta a kis homlokát. Mindenki rögtön rá volt kíváncsi, hát én is folyamatosan felé szaglásztam. Most már póráz és szájkosár nélkül vagyunk abszolút, nagyo rendesen hallgatok a gazdira, ha túlzásba esem. Sok olyan feladat volt, aminél nyugton kellett ülni, de én úgy fáztam, hogy nem bírtam nyugton maradni. Óra után sokat játszottunk a többiekkel, megint csak csodálkozva nézték az én viselkedésemben esett hatalmas változásokat. Gazdi úgy örül ennek, hogy majd kibújik a bőréből.
Persze volt sajnálatos eset is. Az egyik kutyus, a Roky nagyon agresszív tud lenni a többi kan kutyával, ami tulképp érthető is. A gazdija is sokat fejlődött, kemény kézzel fogja, mégis sokat kel még küzdenie csupán azért, hogy rá figyeljen a kutyus. Egy alaklommal úgy felhergelte magát, hogy nem nézte hova kap, így megkapta a gazdija combját is. Sajnáltam a gazdid, mert láttam rajta, hogy nem igazán a fájdalom miatt pityeredett el, hanem, mert tényleg mindent megpróbál, hogy jobb kutya legyen a Rokyból. Azt hiszem az ő útjuk még az enyémnél is hosszabb lesz....Most januárig szünetelek, aztán újra jelentkezem a suliból.
kommentek száma:1tovább
Ma végre megint mehettem suliba. Annyira jó volt.
Nem mintha sokat tanultam volna, a fekvés még mindíg nem nagyon megy. Viszont szájkosár és póráz nélkül flangáltam a többiekkel.
Az Omi nevű kan kutyus állandóan a valagamban volt, ez egy kicsit bosszantott, de baj nem lett belőle, mert ő nagyon békés, én meg csak utána kapkodtam figyelmeztetésképp. Aztán van a Flóra, ő egy terrier féleség, szép kislány, csak nagyon balhés. Hozzám is jött volna kötekedni, volt máe vicsorgás meg minden, de a gazdik vissza parancsoltak. Mondta is a Flóra gazdája, hogy velem nem biztos, hogy jól járna, nem kéne kötekedni. még egyszer próbálkozott, de aztán inkább kerültük egymást. Szóval szociális szempontból fantasztikus volt ez a nap, ja és a juti falatok is kolosszálisak voltak. Reggel nem volt ideje gazdinak virslit főzni, így feldarabolt egy kis sajtot. Aztán a suliban az Omi gazdijával cseréltek, egy kis sajtot egy kis tepertőért. Csak a kaja érdekelt, ha csak felé nyúlt a gazdi én már teljesen oda voltam. De csak akkor kaptam, ha valamit jól csináltam, úgyhgy a kelleténél kevesebb jutott.
Jah, és már sokan mondogatják, hogy olyan gyorsan változtam pozitív irányba.
Még a jövő héten lesz egy óra, aztán januárig pihi, szünet lesz.
kommentek száma:2tovább
Most egy csomó ideig nem tudunk kutyasuliba menni. Ugyanis tüzelek...Most minden jóból kimaradok, és még sétálni sem mehetek. Ez nem igazság. 
Pedig már annyira vártuk a szombatot. Tulajdonképpen nekünk már úgy múlik az idő, hogy van a szombat és szombat közötti rész, amit át kell vészelni.
Szünet is lesz a kutyasuliban, most decemberben, úgyhogy úgy néz ki, csak januárban fogok újra menni
kommentek száma:1tovább
Elég jól sikerült ez a nap. Volt egy új kutyus, a Csibész, egy marhanagy labrador retriver fiú. A nagy játékban úgy nekiment a gazdi térdének szemből, hogy csak úgy recsegett. Na én meg ha szabadon voltam eresztve-és ez szerencsére ma elég sokszor volt-szájkosarat kaptam, amivel aztán jól oda tudok vágni. Hát kapott belőle mindenki rendesen, persze a legtöbbet a gazdi.
A fekvés megint nehezen ment, gazdi mondta is, hoyg úgy csinálok, mintha sohasem hallottam volna róla, pedig én ezt tudtam, csak valahogy elfelejtődött. Viszont a foglalkozás végére újra rájöttem.
Sokat kergetőztem végre, az oktató meg is említette, hogy elég jól haladok.
Gazdinak az tetszett ma a legjobban-a játékon kívül-, hogy a sulitól egészen hazáig póráz nélkül mentem szépen mellette, a kerítéseknél őrjöngő kutyák ellenére.
kommentek száma:1tovább
Ronda ködös volt a reggel. Nem is voltunk túl sokan, biztos megijdetek az időjárástól. Nem mondhatnám, hogy sokmindent tudnék a mai óráról mesélni. A fektetés/fekve maradás egyre nehezebben megy, gazdi nem tudja, hogy hogyan érje el a kívánt hatást. De ha egyszer nem szeretek feküdni, ha nem muszáj..
Elmeséltük az oktatónak a vasárnapi élményeinket, és ő is örült az eredménynek. Azt is mondta, hogy fontosak neki ezek a beszámolók, mert így tudja, hogy van-e eredménye annak, amit a suliban tanulunk.
Óra után megintcsak szájkosárban rohangálhattam fel-alá, de megint kinéztem magamnak egy kicsi fehér kutyust és nem foglalkoztam a többiekkel. Pedig szegény még új, nem jó neki, ha ilyen rámenősek vele. Ezért gazdi mindíg elhívott onnan.
Ma nagyon sok volt az acsarkodás a többi kutya között, nem tudom mi lehetett az oka. Ja, és Flóra is visszatért közénk, mert tüzelés miatt nem jöhetett. Na ő egy igazi morgós pokróc.
Remélem legközelebb több érdekességről számolhatok be.
kommentek száma:1tovább
Tegnap gazdit kérdezte az oktató, hogy hogy szoktam viselkedni más kutyákkal olyankor, amikor elvisz kettőnket valahova. Erre mondta, hogy nem tudja, mert nem mer olyankor elengedni minket, mert 2 kutyát biztos nem tud kontrollálni, ha baj történne. Meg azt is mondta az oktató, hogy menjünk olyan helyekre, amiket nem ismerek, mert ugye a suli környéke és a sulis társaim már nem jelentenek újdonságot.
Na, hát ma elmentünk egy nagyot sétálni a gazdival és Limóval. Dirket olyan utcákon mentünk, amiket nem ismerek, szerencsére nem is volt sok őrjöngő kutya a kertekben. Az erdőben is olyan útvonalon mentünk, amit eddig nem használtunk. Az erdő túlsó felén van egy nagy placc, az Ifjúsági park. Láttuk, hogy ott vannak emberek kutyával, de ahogy megláttak minket, továbbálltak. Gondoltuk sebaj, majd akkor labdázunk egy kicsit és uzsgyi haza. Egyszer csak ott termett egy labrador és a Limóval azonnal játszani kezdett, én meg a labdámat kerestem nagy hévvel. Mire megtaláltam egy másik kutya is odajött, egy goldi. Gazdi elvette a lasztimat, hogy most inkább másra koncentráljak. A goldira kicsit vicsorogtam, meg odacsíptem, de nagyon jól reagáltam a gazdi szóbeli kontrolljára. Ezt a másik kutyusok gazdái is megjegyezték. A vége egy hatalmas kergetőzés lett, élen Limóval, akit nem kapott el senki. Nagyon örültünk, hogy ilyen jól sült el a dolog. Aztán indultunk haza. Útközben találkoztunk egy másik idegen kutyával, csak úgy császkált az utcán. Vele aztán végképp nem volt semmi gond.
Gazdi majd kiugrott a bőréből, úgy örült. Ha ezt szombaton elmeséli az oktatónak....
kommentek száma:2tovább
Ma már később kezdtünk, mert ugye jön a tél és később lesz világos, meg fagyott is. Elég sokan voltunk, megint voltak új arcok. Volt két amerikai bulldog, meg egy hatalmas dog. Na a doggal sikerült összevesznünk, de szerencsére egy pici cakkal a fülemen megúsztuk. Az oktató azt mondta, hogy már szépen reagálok a hangra, vagyis nem kell a pórázt rángatnia a gazdinak, ha vissza kell hívni, nehogy összeverekedjek a másikkal. A fektetés valamiért nehézkesen megy, de az igazodás már egyre jobban, de csak ha van jutifalat. Sokszor nagyon nehezen figyeltem a gazdira, bármit lóbálhatott az orrom előtt, én valamit kiszúrtam a távolban és azt lestem. Engedelmességi óra után (ami nagyon rövidnek hatott) ottmaradtunk agilityn. A kúszó (cső) nem egyenesen, hanem kiflibe volt hajtva, így volt vele egy kis problémánk. A legnagyobb kihívást a nagy újdonság okozta: a palló. Hát 5 centinként ledermedtem és nem mertem végigmenni rajta. Egyik oldalamról a gazdi, másik oldalamról az oktató támogatott, hogy le ne ugorjak. Nem is erőltettük tovább a dolgot, majd legközelebb. Jah, az engedelmességi után szájkosárban, póráz nélkül szaladgáltam és nagyon jó volt. Sőt, agilityn szájkosár nélkül! Igaz, akkor már kevesen voltunk, de akkor is!
Most megyünk a Limóval át Pannihoz, hogy játszhassunk egy nagyot együtt.
kommentek száma:0tovább
Ma aztán nagyon sokan voltunk. De tényleg...még újak is voltak. Például egy Bosco nevű bullterrier fiú..szép legény
.
Most mi is vittünk vizesedényt, meg vizet, de nem sokáig tartott, mert akkora volt a hancúr, hogy kiborították a kölykök, de nem haragszom, legközelebb a nehezebb edényt visszük, azt nem lehet felborítani.
Az elején gazdi nem bírt velem, de aztán az oktató megint kölcsönadta a 10 méteres pórázát.
A mai óra másképp alakult, mint az eddigiek. Sokat játszottunk. 3 csapatot alkottunk és mindenféle ügyességi dolgokat kellett csinálni. Első a versenyfutás volt. Aztán volt olyan, hogy nekünk kutyáknak nyugton kellett ülniük a gazdi mellett, miközben ők egy körbe próbálták meg bedobni a labdákat, apportfákat. Szlalomozni is kellett, de úgy, hogy a gazdinak egy lyukas tetejű gúlán kellett egyensúlyoznia egy teniszlabdát. Akadályugrás is volt, és végül úgy kellett elmenni a célig, hogy autógumik voltak sorba rakva és bele kellett lépnünk..na ez nagyon nem ment, de azért élveztük. Azok akik a legügyesebbek voltak, kaptak csokit..mármint a gazdik. Vagyis a leges legvégén mindenki kapott, de a legjobbak többet.
A verseny után hagyományos óra következett és nagyon ügyes voltam gazdi megítélése szerint.
Most nem maradtunk az agilityn, pedig már egy libikóka is előkerült, vagy mi a szösz. De amíg kipakoltak, megint kaptam szájkosarat és hosszú pórázt, így mentem haverkodni. Amikor már kevesebben voltak, kinéztem magamnak egy kis pumit és vele akartam játszani. Ő annyira nem akart, de ez engem nem zavart. és még egy előrelépés: a hosszú póráz is lekerült rólam, szájkosárban rohangáltam fel-alá.
Jah, mivel nem volt a közelben semmi kemény felület, az oktató az ÉN hátamon írta a lá a bérletünket.
Olyan gyorsan vége lett ennek az órának is....én legalábbis úgy érezetem. Még nagyon maradni akartam. De sebaj, majd jövő héten újra találkozunk és akkor valószínüleg agilityn is maradunk.
kommentek száma:1tovább
Ez valami fantasztikus volt! a gazdi majdnem elpityeredett örömében.
Ugye szokás szerint reggel elbaktattunk a sulihoz, én már szombat reggel eleve izgatott vagyok. Út közben találkoztunk egy pici boxer kölyökkel, a Sziszivel. Kis félős volt még, de összeszagoltunk és nem volt semmi gond.
Az óra elején mindíg van egy kis hancúr, amiben ugyan én még aktívan nem vettem részt, csak pórázon járkálunk ide-oda. De ma kipróbáltunk egy újat. Kaptunk kölcsön egy szájkosarat és egy 10 méter hosszú pórázt. Így egy kicsit jobban eltávolodhattam a gazditól (bár olyan nagyon nem akartam), mégis tudott korrigálni. Még mindíg tanulom a helyes viselkedést, úgyhogy most sem vártunk csodát, egy kis odamordulás, odakapás még mindíg volt. Aztán elkezdődött az óra. Lábhoz, ül, fekszik (ez ma valamiért nagyon nem ment), marad és persze a közömbösítési feladatok. Vagyis úgy kell jönni-menni, hogy a többi kutyához nagyon közel, mégsem szabad összeakadni, meg ilyenek. Csináltunk olyat, hogy mindenki egy nagy körbe állt, minket beküldtek középre, ott kellett ülni, meg maradni miközben a gazdi körbejárt, meg nyugton, fegyelmezetten ülve maradni a gazdi mellett, miközben a többiek a kör széléről befele jöttek és egészen szorosan körbeálltak. Eléggé izgultam, kicsit remegtem is.
Volt két kan, akik állandóan acsarkodtak, egy múltkori órán úgy kellett szétszedni őket. De enm vonta el a figyelmemet és ez jó.
Óra után maradtunk még megnézni, hogy milyen is az agility óra, az oktató mondta, hogy az első alakalom grátisz, nyugodtan részt vehetünk. Na ott történtek a nagy dolgok! Először is, gazdi szentül meg volt győződve, hogy én nem fogok bemenni a csőbe. Egyszer kellett csak bejönnie velem, onnantól sima ügy volt. A másik pedig, hogy játszottam egy idegen kutyával! Díva a belga juhászkutya olyan kis kedvesen, finoman noszogatott, hogy belementem a mókába. Igaz akkor már nem is voltunk olyan sokan, csak kb 6-an.
SZUPERVOLT!Ja, és agyon dícsértek, hogy milyen szép vagyok.
2009. 10. 17.
kommentek száma:1tovább
Most kivételesen nem szombaton, hanem vasárnap voltunk a suliban. Így tehát egy kutyust kivéve mindenki új volt nekem. Persze most is találtam egy kis kedvencer, egy fekete-fehér havanese kutyust. Elég kevesen voltunk, mert egy pár órával a kezdés előtt csúnyán esett az eső és szerintem sokan "megijedtek". De így legalább sokkal jobban megfigyelhetett mindenkit az oktató.
Ma volt olyan feladat is, hogy egy kis akadályt át kellett szökkenni. Sok behívásos feladat is volt a szokásos lábhoz, igazodj, ül, fekszik mellé. Jah, és gazdi megintcsak büszke volt, mert mi sok olyat is csináltunk, hogy én leültem vagy feküdtem, ő pedig távolabb lépett tőlem, meg sokszor meg is került, én pedig a helyemen maradtam. Bár mint mindíg, most is volt, hogy összezavarodtam, de vessen magára a gazdi.
Szóval mindent összegezve eredményes volt a nap. A többiekkel sem voltam vészesen mogorva, a kicsik és a kölykök már úgy-ahogy haverok. A többiekkel is próbálunk normálisan ismerkedni, de ez még mindíg zűrös. De nem adjuk fel!
Óra után a gazdi és az oktató még egy csomót beszélgetett - mi másról, mint rólunk kutyákról, meg az oktatásról. Olyannyira jól megértették egymást, hogy egy kis "bizalmi" feladatot is csináltunk (különóra). Ez abból állt, hogy én feküdtem, az oktató szemből motivált a labdámmal (nem volt nehéz dolga), a gazdi pedig hátulról fölém lépett, egyre közelebb a fejemhez, közben simizett, hogy nyugi legyek. Egy párszor megcsináltuk és a végére elég jók voltunk.
Szóval a mai nap is egy nagy öröm volt, oktató modta, hogy lassan szeretné, hogy ne kezdők legyünk, de ugye ez sokszor nem a kutyákon múlik, hanem a gazdákon.
Most viszont szedem a lábaimat, mert megyünk a Limóval, meglátogatjuk Pannikát...
2009. 10. 11.
kommentek száma:2tovább
Mai nap is elég jól alakult a suliban. Olyat csináltam, amit a gazdi álmában sem gondolt volna. A lábai között elkúsztam nyolcas alakban....feladat elején mondta is, hogy ezt biztos nem csinálom meg, mert nem fogok bemenni alá. De megcsináltam! Olyan jó kedve lett gazdinak erre. A goromba viselkedésem kicsit javult, bár mint mindig odakapok majdnem mindenkinek. Tanító néni mondta is, hogy az olyanok, mint én, akik gorombák a többiekkel, lehetőleg ne legyünk egymás mellett. Úgy is volt, egy ideig. A sok feladat között addig-addig helyezkedett a társaság, míg azon kaptuk magunkat, hogy épp egymás mellett van a 4 goromba. De így is nagyon jól teljesítettünk. Sőt nekem a kis fehér kísértésem is elterelte néha a figyelmem, mert ő is mellém keveredett, de ma nagyon jól tudtam koncentrálni.
A tanító néni mondta, hogy látszik, hogy most már kifejezetten játszani mennék a többiekkel, de nem tudom még mindig, hogy hogyan kéne. Sok-sok munka és kitartás, de meg fogja hozni a gyümölcsét.
Egyébként szombaton reggel és vasárnap délután szokott lenni a suli, de mi csak szombaton szoktunk menni, kivétel lesz a jövő hét, mert akkor más dolga van a tanító néninek.
Ja, most a gazdi virslit hozott jutalomfalatnak, ami nagyon tetszett nekem. 
kommentek száma:5tovább
Na a mai nap félig eredményes volt és félig nem. Az nagy fejlődést mutatott, hogy az elején magam mentem be (húztam magammal a gazdit) a többin kutya közé. Ez a múlt héten eszembe se jutott volna. Voltak most is odakapások, de gazdi reflexei egyre gyorsabbak és tud korigálni. Van ott egy pici fehér kutyus (már említettem az első alkalomnál), egészen bele vagyok pistulva. Ebből fakadóan nem voltam túl eredményes a feledatok végrehajtásánál, mert állandóan őt figyeltem, egy idő után a labda sem motivált. aztán egyre nehezebben figyeltem, mert az összes többi kutyára koncentráltam, de főleg a kis fehérre. Aztán két másik kutya összekapott, na erre mindenki jól felizgatta magát. Én is maradtam abban az állapotban és minden más kutyának odakaptam, még annak is, akikkel reggel haverkodtam. kicsit túl felspanoltam magam. az óra végén megnézte az oktató, hogy mi a helyzet, és azt mondta, hogy mindketten ügyesek vagyunk (gazdi, mert jól jókor korigál, én meg azért, mert hallgatok is a szóra, nem kell a pórázt sem mindíg cibálni). Azt is mondta, hogy ez még egy-két hónap törődést biztos igényel, türelmesnek kell lenni. Hát reménykedjünk...nameg, hogy jobban tudok majd legközelebb a feladatra koncentrálni...lehet gazdi kipróbálja a virslit, hátha az jobban izgat.
2009. 09. 26.
kommentek száma:4tovább
Egyszer volt, hol nem volt...dehogynem volt, mindjárt mondom. Szóval, egyszer a gazdival mentünk valahova busszal. Persze ilyenkor mindíg jól megnéznek, sokan dícsérnek, hogy milyen szép vagyok, sokan meg "alig hallhatóan" kérdezgetik egymástól: "Ez dobermann? Vagy nem?"
No, ezen alkalommal épp egy buszon utaztunk egy nővel, aki a környéken lakik, elég furcsa teremtés, de jóindulatú. Elkezd nekem beszélni, hogy: "Kutyus! Kutyus nézz ide! Kutyus!" De én ré sem hederítettem. Erre mondja a gazdinak: "Buta kutyus, nem figyel rám!" Nem adta föl, elkezett szinte sipákolni a fülembe, de én olyan jól tettetem a süketet, hogy az Oscar-díjas színészek is megirigyelhetnék. Konkrétan úgy néztem körbe, átnézve a nőn, mintha ott sem lenne...mintha a távolból hallanék valami hangot, de nagyon halkan. Aztán feladta a nő, meg le is kellett szállnia. Gazdi meg olyan jót mulatott a jeleneten, mert eszébejutott egy meghatározás amit egy könyvben olvasott a dobermannokról: "idegenekkel bizalmatlan"
Hát ez volt aztán a bizalmatlanság csúcsa! A "konkrétan átnézni a másikon" nagyon jó módszer!
kommentek száma:2tovább
Ma a gazdi belekezdett egy szoba felújításába. Épp az álmennyezet darabokat kente ragasztóval, amikor én csak úgy besomfordáltam hozzá (nekem ugye nem szabad bent lennem). Gazdi nem bánta, én szépen letelepedtem mellé és lelki támogatást nyújtottam. Aztán jött gazdi apuja és mondta, hogy nem szabad bent lennem, ki kéne menni. Na erre gazdi kiküldött. De pár perc múlva megint bent voltam. Kicsit ráültem a gazdira (elég nehéz volt így a dolga, de olyan jó közel lenni hozzá), aztán lefeküdtem mellé, kicsit kinyúltam. Megint ki kellett mennem, de én nem a bejárati ajtóhoz mentem, hanem bementem a gazdi szobájába és magamhoz vettem egy teniszlabdát, azzal kivonultam. Később megint visszamentem gazdihoz, be a szobájába, ki egy másik teniszlabdával. És mégegyszer. Így elfogytak a labdák bentről, viszont a kert tele van velük.
2009. 09. 19.
kommentek száma:5tovább
Ma voltam életemben először kutya suliban és a gazdi nagyon büszke rám.
Mi konkrétan nem azért mentünk, hogy mindenféle "trükköket" megtanuljunk, hanem mert nagyon goromba vagyok az idegen kutyákkal. Legelősször összeismerkedtünk, ha rossz voltam (odakaptam), akkor a gazdi korrigált, bár ez még sok-sok gyakorlást igényel, mi már érezzük a hatását. Aztán mindenféle gyakorlatokat végeztünk..behívás, igazodás, ül, fekszik. Volt olyan feladat is, hogy 2 csoportra oszlottunk, a pálya 2 szélére felsorakoztunk és felváltva mentünk el egymás mellett, megkerülve egymást, leülve, feküdve.
Mindenféle kutya volt ott...nagy, kicsi, hosszű szőrű, rövid szőrű, kölyök, idősebb (szerintem én voltam a legöregebb a társaságban a magam 6 évével), fiú, lány, fajtatiszta, keverék, és így tovább és így tovább. Volt egy hatalmas moszkvai őrkutya, kuvaszok, németjuhászok, sőt még Pannika is lejött, ő volt a legkisebb, yorki lévén.
Gazdi ugye nagyon jól ismer és az óra végén olyan jóleső érzés fogta el, mert látta, hogy többre vagyok képes, mint eddig mutattam. Az oktató szerint is sokkal jobban viselkedtem a többiekkel. Reméljük még pár óra és nem lesz olyan szörnyű tortúra egy idegen kutyával való találkozás. Az biztos, hogy minden szombaton el fogunk járni, hacsak nem lesz meteoreső vagy tornádó.
Jah, és készítettünk egy képet is az eseményről, megtaláljátok a képeim között.
2009. 09. 19.
kommentek száma:4tovább
Ma elmentünk a gazdival sétálni és észrevettük, hogy a menhely mellett épp okosodik sok kutya. Gazdi az árnyékban hagyott minket és odament beszélni egy nővel. Aztán mentünk tovább, de később megint ott lyukadtunk ki. Gazdi megint beszélt vele. Aztán odajött hozzánk az a nő is, aki mint kiderült a kutya suliban oktató. Megnézte, hogyan viselkedem idegen kutyákkal. Ugyanis gazdi nagyon el van keseredve a miatt, hogy olyan goromba vagyok az idegenekkel. Az oktató azt mondta, nem szocializálódtam eléggé kicsi koromban és nem tudom mit tegyek ha idegen kutyával találkozom, azért vagyok olyan "furi". Úgyhogy lehet 6 éves koromra én is kutya suliba fogok járni. Ha minden jól megy, akkor jövő hét szombaton be tudok számolni az első kutya sulis élményeimről.
2009. 09. 12.
kommentek száma:3tovább
Ma aztán le lettem fárasztva. Nem a szokásos sétára mentem a gazdival, hanem le a Duna partjára. Ez pedig azzal járt, hogy egy kicsit buszoztunk, így ki tudtuk próbálni élesben az új szájkosaramat és meg kell modjam, nagyon jó vétel volt. Csini narancssárga műanyag és nagyon könnyű. Buszozás után pedig rengeteger kellett sétálnunk. Ez azért volt nekem fárasztó, mert egyrészt nem volt árnyék, másrészt pórázon kellett mennem, én pedig szaladni szeretek bele a világba. Fegyelmezetten menni fárasztóbb, mint csak úgy össze-vissza. Na aztán végül leértünk a partra. Gazdi hiába adott friss, tiszta vizet, az nekem nem kellett, mindenáron a folyóból akartam inni. Ezért sokszor hallottam azt, hogy Fúj!. Kicsit labdáztunk, a hűs víz jólesett ebben a kutya melegben. De sajnos csak haza kellett indulnunk. Visszafele megintcsak rengeteg fegyelmezett séta és egy kis buszozás, de a gazdi nagyon büszke volt rám és nagyon sokszor meg is dícsért, mert az átlaghoz képest elég jól viselkedtem. Persze lehet belejátszott az is, hogy a melegben nem volt kedvem olyan erősen húzni.
Most lelkileg fel kell készülnöm, mert egy hétig nem fogom látni a gazdit, mert elmegy nyaralni. De ha hazaér! Hú, először én esek szét örömömben, aztán őt szedem szét. Kárpótlásul biztos rám áldoz egy egész napot...
kommentek száma:1tovább
Tegnap a gazdival és a Limóval egész nap sétáltunk és játszottunk, részleteket a Limó blogjában olvashatjátok.
A lényeg, hogy új pórázt kaptam és az én régi pórázomat megkapta a Limó, mert az övé kényelmetlen volt.
Gazdi mondjuk jobban örül neki mint én, de szerinte én is észre fogom venni az előnyeit. Ugyanis változtatható a hosszúsága, így tudok egy kicsit nagyobb távolságban is menni a gazditól. Olyan szép piros!
Tudom ez nem sokakat dob fel, csak ha már olyan sokfélét lehet kapni, akkor néha érdemes a régit lecserélni egy kényelmesebb újra.
kommentek száma:5tovább
A mai nap elég jól sikerült. Mivel jöttek a felhők, nem volt olyan dögmeleg, de az eső sem volt hideg. Így a gazdival való rongyhúzás élvezetesebb volt. Egyre kevésbé hagyom magam, alaposan meg kell küzdenie anyának a ronggyért, hogy aztán jól eldobhassa nekem. A Limóval is egy jót kergetőztem. Játék közben megálltunk kicsit cseresznézni. Egyedül lelegeltem szinte egy egész alsó ágat. Nagyon fincsi volt! Aztán amikor tényleg nagyon rákezdett az eső, anya bement a házba és hozott nekünk fincsi főtt csirkefarhátat. Azt egy pillanat alatt bepusziltuk. Szóval egész jól alakul a nap, pedig még csak délután 3 van.
2009. 06. 07.
kommentek száma:4tovább
A szemközti házban él egy kb. velem egyidős fiú kutya, Vazul. Úgy egy éve jött rá a csavaroghatnék és ezzel éjszakánként felveri a környéket, aminek leginkább a gazdik nem örülnek.
Én épp most tüzelek és még jó, hogy erős a kerítésünk, mert a Vazul itt dekkol előttünk és nem fogja fel, hogy nem érdekel. Amilyen önfejű, bejönne, ha találna rést. Mi a Limóval úgy ugatjuk, mint a veszedelem, de csak nagysokára adja fel.
Ezek a férfiak...
2009. 05. 31.
kommentek száma:4tovább
Ma találkoztam először a gazdim leendő anyósának a kiskutyájával. Ő egy 12 hetes yorki, a neve Panni. Nagyon jött volna játszani, de én féltem, hogy letaposom, így inkább óvatosan kikerültem. Ha még nő egy kicsit, majd talán bátrabban játszom vele. Képet is teszünk föl a nemes alkalomról.
2009. 05. 23.
kommentek száma:0tovább
Tomii92 bejelentkezett a blökire
kb 4 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
kb 8 órája
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
kb 21 órája
Timi888 bejelentkezett a blökire
kb 21 órája
kincseim2 bejelentkezett a blökire
1 napja
zsazs bejelentkezett a blökire
2 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
3 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
3 napja
