Kutyusod, mint "lélekgyógyász"(avagy szavak nélküli terápia) fórum

Írta shyl gazdi (Mala), 2010. August 19. 19:23:57 #358474

:)Fifikém teljesen eggyetértek veled..

Írta cickány64 gazdi (Fifi), 2010. August 18. 20:56:51 #357855

szia! akinek nem volt/nekem se/ még benti kutyája,az nem is tudja ezt a fajta gazdi-kutyi ragaszkodást megérteni.kinti kutyám mindig volt ,van most is,de tavaj óta van nekem Fifike,azóta megváltozott az érzelmi világom.sose gondoltam volna,hogy lelkiismeret furdalásom lesz egy kutya végett,ha nem tudom magammal vinni valahova.nagyon-nagy a szerelem köztünk.akár milyen mérges vagyok,elkezdem simogatni,mindig megnyugszom.szégyellem kimondani,de jobban hiányzik,mint a férjem,ha nincs mellettem.

Előzmény: #356147

Írta Lyuditt--és--Gergő gazdi (Léna), 2010. August 18. 19:57:21 #357780

Szia Bambusz!

Nekem most egy régi dolog jutott eszembe, egy olyan kutyussal, aki már nem lehet közöttünk pedig még nagyon itt lenne a helye.

Rengeteget tudott bohóckodni, könnyesre röhögtem magam, hatalmasakat játszottunk.
Egyszer volt olyan, hogy borzasztóan éreztem magam, dühömben sírtam és az ajtót becsapva, leültem kint egy kőre. Ő nézett rám egy pillanatig, majd lassan odasétált hozzám, leült mellém és a fejét az ölembe hajtotta. Csendesen megvárta, ameddig megnyugszom. Mindent megért...
Igazából nincsenek is arra szavak, amit ők adni tudnak nekünk, embereknek.

Írta shyl gazdi (Mala), 2010. August 18. 19:27:35 #357775

Engem Mala mindig megnevettet...és ha magányos vagyok annyira jó hozzábujni...ha szomorú vagyok csapkod a mancsával.jóhogy elnevetem magam:)