‹‹‹ vissza a(z) Kutya fórumhoz
Kerecsenden, a Fácános tanyán születtem. Engem senki nem akart elvinni, amikor a gazdiék családja jött, akkor két kis kennel volt felállítva; az egyikben négy féltestvérem, akik még csak pár hónaposak voltak, a másikban én voltam, egyedül. A gazdim először hozzájuk ment, ők pedig fel-felugrálva hízelegtek neki. Én csak néztem rá, félrebillentett fejjel, és esdeklőn nyüszítettem. És akkor a gazdim rámnézett. Rögtön otthagyta a többi kölyköt, és odajött hozzám. Megsimogatott, aztán a vele jövő felnőtt nénihez fordult, és azt mondta; - Ő kell nekem!
A hazaúton egymáson feküdve utaztunk, és azt hiszem, akkor alapozódott meg bennünk a szoros kötődés.
Sziasztok!
Én Komárom Koppány-monostorban születtem 2010 áprilisában. Pontos időpontot nem tudok mondani, mert nem emlékszem.
De az én történetem már jóval a születésem előtt kezdődött. Gazdim a párjával kiköltözött Berlinbe és a család kutyusát otthon hagyta. Nagyon szomorú volt, mivel világ életében volt kutyusa. Úgy érezte hogy hiányzik neki valami azaz inkább Valaki az életéből. A párja mutatott neki egy filmet, a Vonzás törvényéről szólt. A lényege az ha valmire sokat gondolunk akkor az valósággá válik. Hogy még jobban tudjon koncentrálni a gondolataira, készített sárga gyurmából egy kis kutyát és Kyrának nevezte el. Én voltam. Minden reggel mikor fel kelt látott engem, pedig még meg se születtem. telt múlt az idő Gazdim egyre boldogtalanabb lett és Párját és engem ott hagyva haza költözött Pestre.Gazdim párja utána ment Pestre vitt magával engem is ( az az a gyurma alakomat) Gazdi össze gyúrt egy gombóccá és azt mondta hogy neki már soha nem lesz kutyája. Ez volt a szülinapja előtt egy nappal. Másnap a nyaralójukba utaztak Gazdi születésnapját ünnepelni. 2010 julius 24. a gazdim szüetésnapja és megismerkedésünk dátuma. Gazdi ép sétált a Dunapart felé mikor egy csapat kutyába botlott. Az anyjukat kidopták az erdőben, mert vemhes volt. A kölykei között voltam én is. Sok sok fekete között egy sárga. Én mentem oda hozzá és nem hívott, mentem vele a Dunapartig, pedig senki sem jött velünk. Gazdim párja mondta, hogy itt a kutyád Rád talált. Gazdi sírt az örömtől.Azóta vagyok a gazdimmal és hiszünk a vonzás törvényében. Én vagyok neki a legszebb ajándék. Ismét Berlinben élünk. És nagyon boldogok vagyunk.
Sziasztok!
Az előzményekre már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy előző gazdikámtól elkerültem, aztán addig vertek, amíg mozogni tudtam. Végül kikötöttem télen, hóban jégben, fagyban egy telken. Ekkor már 10 éves voltam. Sokáig voltam ott. A hátam közepe már csupasz volt, mert belegabalyodtam valamilyen bokorba. Apró kemény szúrós valamik ragadtak a hajamba. Nagyon fáztam, büdös voltam, éhes. Teljesen el voltam keseredve.
Egyszer csak jöttek, elvittek valahová, azután két nő, akinek sötétkék ruhája volt, nagy-nagy popófejű kutya volt a ruhájukra festve, meg az, hogy NOÉ Állatotthon, beraktak egy autóba, és elvittek. Szeretgettek, dédelgettek, mondták, hogy jó helyre megyek, és majd keresnek nekem gazdit, addig ott leszek. Én sírtam, karmoltam, haraptam. Nagyon féltem.
Egyszer megálltak, bementünk egy házba. Akkori ideigleneseim nyitottak ajtót, és rögtön jött egy nagyon-nagyon öreg kutya a Pici, aki inkább csak totyogott, meg macskák. Visítottam, haraptam, karmoltam. Nagyon féltem. Ideiglenes mamim mondta, hogy nagyon aranyos vagyok, de nagyon büdös, fürdés, és beraktak a kádba. Megfürdettek, rendbe tették a bundámat, adtak enni. A többiek kíváncsian figyeltek. Pici odatotyogott hozzám, megszaglászott, én hiába kiabáltam, szótlanul gazdáira nézett, és a helyére ment. Csak akkor jött elő, amikor a macskák lopni akartak a kajámból, és én sírni kezdtem. Elkergette őket. Végül már a macskák sem foglalkoztak velem.
Mamiék azt mondták, hogy majd meglátom milyen jó sorom lesz, és keresnek majd nekem gazdit, aki nagyon fog szeretni. Telt az idő, egyszer csak jött ideiglenesem lánya (rajta mindig ez a sötétkék NOÉ feliratos ruha volt), Félix-szel, és hoztak egy ici-pici cicát. Nagyon sovány és beteg volt. Tőle nem féltem, ő lett a barátom.
Pici már egy idő után fel sem tudott kelni. Mamiék forgatták, kenegették a felfekvéseit, naponta vitték infúzióra. Egyszer csak láttam, hogy mindenki nagyon szomorú. Apa lement a kertbe, egy dobozzal a kezében, anya pedig sírt. Ölébe vett, zokogva szorította a nyakam és mondta, hogy Pici elment. Átment a szivárványhídon, és már nem jön vissza. Menjünk le a kertbe, búcsúzzunk el tőle. A macskák is lejöttek. Akkor tudtam meg, hogy a dobozban Pici volt, és apa a kertben temette el a többi, már elment, kutya és cica mellé. Itt nyugszik Pici unokája is, Benji, aki már korábban meghalt.
Telt múlt az idő, egyre jobban jól éreztem magam, de féltem, hogy ha találnak nekem gazdit, akkor hova megyek, mi lesz velem, és nem értettem, hogy miért kell majd innen elmennem. Egyszer csak jött megint a kék ruhában a Mami lánya, akinek a ruhájára a popófejű kutya volt rajzolva, és anya meg apa aláírtak egy papírt. Nagyon féltem, hogy el kell mennem, de azt mondták, hogy ezután a nevem Hedvig lesz, és itt fogok lakni. Új név, új élet. Úgy volt, hogy Terroristának is keresnek gazdit, de én csak vele tudtam játszani, és pár napra elveszett, és nagyon szomorú voltam, ezért ő is maradt. Így most öten vagyunk. Négy macska, meg én.
Anyáék már Hisztis Mirtillnek akarnak nevezni, mert mindenem fáj, még a hajam is, és állandóan sírok, meg visítok. Jó, bevallom hisztis is vagyok, de valami porckorong-sérv betegségem van, amit ilyen idősen nem mernek megműteni. Sokszor éjjel is sírok, pedig mindig visznek doki bácsihoz, kapok orvosságokat a fulladásomra is, meg a fájdalmaimra is. Olyankor kapok egy puszit, és alhatok az ágyban anyáékkal (bár majdnem minden éjjel ott alszom). Leginkább alhatunk, mert mikor én anyáék mellé fekszem az ágyba, akkor jönnek a macskák is. Olyan jó. Anya azt mondja, december 13-án kerültem hozzájuk, úgyhogy nekem a 13. szerencsés szám. Terrorista januárban jött. Pici pedig februárban meghalt. Senkinek nem kívánok jobb életet, mint ami nekem van. 12 éves koromra ismét boldog vagyok, nagy, szerető családban élek és már tudom, hogy innen nem kell elmennem sehova!
Sziasztok.Én úgy kerültem a gazdiékhoz hogy szeretett kutyusuk 14 évesen örökre elaludt.A gazdiéknak nagyon fájt a hiánya és egy ideig nem volt másik kutyájuk.Egyszer a gazdi meglátott egy hírdetést a neten hogy kis kutyák eladók és gondolt eggyett fel hívta a hírdetőt akivel nyomban megegyeztek.Igen ám de én Bélapátfalván voltam a gazdiék pedig Debrecenbe laknak.Egy váratlan szerencsének köszönhetően a gazdinak egy rokona Egerből pont jött Debrecenbe ,és szó nélkül tett egy kis kitérőt hogy engem elhozzon.Az utazás nagyon jó volt kaptam sok sok finomságot meg jó kis nyomrozást meg simogatást.Késő este érkeztünk meg a gazdiék nagyon örültek nekem és én is egyből otthol éreztem magam.Van a történetnek még egy furcsa fordulata mikor a gazdi nézte az oltási könyvem hogy mikor születtem nagyott nézett.Én azon a napon születtem mikor a szeretett kutyusuk örökre elaludt,és olyan furcsa hogy pont én rajtam akadt meg a szeme és minden simán ment hogy hozzájuk kerüljek. 
Az én drága jó kedves hörcsög haverom!!!
Sziasztok!
Az előzményekre már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy előző gazdikámtól elkerültem, aztán addig vertek, amíg mozogni tudtam. Végül kikötöttem télen, hóban jégben, fagyban egy telken. Sokáig voltam ott. A hátam közepe már csupasz volt, mert belegabalyodtam valamilyen bokorba. Apró kemény szúrós valamik ragadtak a hajamba. Nagyon fáztam, büdös voltam, éhes. Teljesen el voltam keseredve.
Egyszer csak jöttek, elvittek valahová, azután két nő, akinek sötétkék ruhája volt, nagy-nagy popófejű kutya volta ruhájukra festve, meg az, hogy NOÉ Állatotthon, beraktak egy autóba, és elvittek. Szeretgettek, dédelgettek, mondták, hogy jó helyre megyek, és majd keresnek nekem gazdit, addig ott leszek. Én sírtam, karmoltam, haraptam. Nagyon féltem. Egyszer megálltak, bementünk egy házba. Gazdianyáék nyitottak ajtót, és rögtön jött egy nagyon-nagyon öreg kutya a Pici, aki inkább csak totyogott, meg macskák. Visítottam, haraptam, karmoltam. Nagyon féltem. Gazdianya mondta, hogy nagyon aranyos vagyok, de nagyon büdös,fürdés, és beraktak a kádba. Megfürdettek, rendbe tették a bundámat, adtak enni. A többiek kíváncsian figyeltek. Pici odatotyogott hozzám, megszaglászott, én hiába kiabáltam, szótlanul gazdiékra nézett, és a helyére ment. Csak akkor jött elő, amikor a macskák lopni akartak a kajámból, és én sírni kezdtem. Elkergette őket. Végül már a macskák sem foglalkoztak velem. Gazdianyáék azt mondták, hogy majd meglátom milyen jó sorom lesz, és keresnek majd nekem gazdit, aki nagyon fog szeretni. Telt az idő, egyszer csak jött gazdi lánya, Félix-szel, és hoztak egy ici-pici cicát. Nagyon sovány ésbeteg volt. Tőle nem féltem, ő lett a barátom. Pici már egy idő után fel sem tudott kelni. Gazdiék forgatták, kenegették a felfekvéseit, naponta vitték infúzióra. Egyszer csakláttam, hogy mindenki nagyon szomorú. Apa lement a kertbe,egy dobozzal a kezében, anya pedig sírt. Anya ölébe vett, zokogva szorította a nyakam és mondta, hogy Pici elment. Átment a szivárványhídon, és már nem jön vissza. Menjünk le a kertbe, búcsúzzunk el tőle. A macskák is lejöttek. Akkor tudtam meg, hogy a dobozban Pici volt, és apa a kertben temette el az unokája mellé.
Telt múlt az idő, egyre jobbanjól éreztem magam, de féltem, hogy ha találnak nekem gazdit, akkor hova megyek. Egyszer csak jött megint a kék ruhás nő, akinek a ruhájára a popófejű kutya volt rajzolva, és anya meg apa aláírtak egy papírt. Nagyon féltem, hogy el kell mennem, de azt mondták, hogy ezután a nevem Hedvig lesz, és itt fogok lakni. Új név, új élet. Úgy volt, hogy Terroristának is keresnek gazdit, de én csak vele tudtam játszani, és pár napra elveszett, és nagyon szomorú voltam, ezért ő is maradt. Így most öten vagyunk. Négy macska, meg én.
Anyáék már Hisztis Mirtillnek akarnak nevezni, mert mindenem fáj, még a hajam is, és állandóan sírok, meg visítok. Sokszor éjjel is, pedig mindig visznek doki bácsihoz, kapok orvosságokat a fulladásomra is, meg a fájdalmaimra is. Olyankor kapok egy puszit, és alhatok az ágyban anyáékkal. Leginkább alhatunk, mert mikor én anyáék mellé fekszem az ágyba, akkor jönnek a macskák is. Olyan jó.
Anya azt mondja, december 13-án kerültem hozzájuk, úgyhogy nekem a 13. szerencsés szám. Terrorista januárban jött. Pici pedig februárban meghalt. Majd neki is csinálok képet az emlékére, meg Subinak Totónak, és Benjinek is.
Senkinek nem kívánok jobb életet, mint ami nekem van. 12 éves koromra ismét boldog vagyok, nagy,szerető családban élek.
Sziasztok!
Én 2009 januárjában Tatabányán elkeveredtem otthonról, mert megijedtem a hangos petárdáktól (Ezt gazdi feltételezi.) Az biztos, hogy nem volt jó gazdám, mert apagazdi sógora egy építkezésen dolgozott bádogosként Tatabányán, én pedig minden nap odajártam hozzá hízelegni. Apagazdi sógora megsajnált, nagyon sovány voltam, egy nap elvitt magával Budapestre, az építőipari cég telephelyén laktam 2 hétig. Ott nem fértem meg, mert a tulajdonos, a cég vezetője nem akart ott tartani. Ekkor apagazdi sógora szólt anyagazdinak, mert tudtam, hogy nagy állatbarát. Egy este apagazdi és anygazdi elhoztak autóval Pestről a telepről, HAZA Vácszentlászlóra. Eredet tervük az volt, hogy keresnek nekem szerető gazdit, mert nekik már volt 2 kutyusuk. 2 hétig voltam ott, de a nagy termetem miatt nem akart elvinni senki. Ezidő alatt azonban úgy megszerettük egymást anyagazdival, hogy örökbe fogadtak. 
A Kóbor nevet kaptam, mivel kóbor voltam
Most 1 éve már Isaszegen élünk, itt építetek házat gazdiék. Nagyon boldog vagyok velük, gyerekükként szeretnek.
Kívánok minden kóbor, elveszett kutyusnak ilyen szerencsét az életben!
2009. december 2.-án születtem 9 testvéremmel együtt,úgy néztem ki,mint egy kis hörcsög 
2010. január 10.-én pedig betoppant egy bácsi és a kislánya,akkor már egyedül voltam,a bácsinak a barátjáé voltam,és úgy kerültem egy szerető családba,a kislány nagyon aranyoska volt hozzám,amikor bejöttek,én elkezdtem ugatni avval a kis "vinnyogó" hangommal 
És a kislány örömében sírt 
Aztán az ölébe fogott,kicsit beszélgettek rólam,és a kislány elkezdett kényezgetni és simgatni.Nagyon féltem,hogy most mivan. Aztán pedig vittek haza egy nagy világos kék plédben,a kislány az autóban,levegőhöz sem engedett,mert annyira cukizgatott 
Aztán pedig megérkeztem az otthonomba! A kislány (mostmár a gazdikám) letett a földre,az anyukája nagyon örült nekem,azt röhögték bennem,hogy milyen kicsike vagyok,és hogy a hasam a földet érte. Nagyon nagy élmény volt az a nap, gazdika egésznap kényeztetett minden csekélységgel,ami igazán jól esett 
Lenne még bőven mondani valóm,csak teletelni itt minden! A kép amit most feltettem,az volt az első képem! Na pá barátaim!
Engem a gazdim apukája főnökétől vettek meg INGYEN . 5 testvéremmel voltam ott meg anyukámmal, apukámmal.a gazdimnak egyből megtetszet mindedgyik kis kutya ( én is )egyből mindenki körül ugrálta de végül én lettem a kiválasztottÉn táborfalváról jöttem Örkény- be és most is nagy szeretet van gazdi és kösztemde azért hiányoznak a kis testvéreim is.reméleme már ők is szerető othonra leltek 
meg anya ,apa is hiányzik ők biztos élik az életket és remélem néha gondolnak rám
Sziassztok!Engem is a neten találtak.Bősárkányból jöttem.Gazdiapu feljött pestre a rokonokhoz.Másnap eljött értem.És vonattal hazavitt.És én meg a vonaton lepisiltem a műbőrülést.Amibe meg a kalauz beleült.
sziasztok!Engem a gazdikám a neten talált mert a gazdi "papa" végre megengedte hogy lehet egy kutyus (4 emeleten lakom)és a gazdim talált egy hirdetést amin kis Spancikat adtk el.7 voltunk,és én választottam ki a gazdimat aki sokat dédelgetett mikor pici voltam és mindenhova magával vitt engem.Szupi jo itt mert még az ágyikóba is befeküdhetekés ragaszkodom hozzájuk.
Szevasztok,elmesélem az én kis történetemet:
Anyagazdiék kutyusa meghalt,Anya nagyon szomorú volt és azt mondta soha,de soha nem kell neki kutyi,mert most annyira rossz,annyira fáj,hogy nincs itt.Nagyon szerették Mondikát!
Két hét után Anya könyörgött a családnak,hogy kell kutyus,nem élet az élet kutya nélkül,jobb kutyásnak lenni,mint kutyátlannak.
Nos,elmentek a vásárba.Nézgelődtek.Én egy dobozból pislogtam a világra,akkora voltam,mint két zsemle.Nagygazdi azt mondta "Ő a miénk lesz".Már akkor úgy tudtam nézni,hogy nem lehet nekem ellenállni/ha nem hiszitek,nézzétek meg a képeimet/.Nagyon szomorú piciri korom volt,Anyukám meghalt mikor 3 hetes voltam,6 hetesen vettek magukhoz Gazdikámék soványan,hasmenésesn,bolhásan,stb.,de látjátok,mi lett belőlem.
Kisgazdi szerint Anyagazdi hamar kikupált.Mostani súlyom 47 kiló!
Akkor pedig,Anyagazdi két markában elfértem,csak a fejem és farkam kandikált ki belőle.
Boldog vagyok,nagyon szeretek Náluk ,Ők is imádnak engem.
Hát ennyi...
Mi Romániában lakunk, de gazdánk Magyarországról hozott minket.
750 kilómétert tett meg kocsival, és 24.000 forintért vett.
Bogikám szépségem, persze, hogy leszek a barátod!
Tudod nekem, hasonló történetem van! Csepelen beraktak egy bölcsődébe, és ott persze nem maradhattam. Ideiglenesen befogadott az egyik szállító, mert ő németjuhászokat tenyésztett. Igen ám de én nem szeretem a nagykutyákat és úgy gondoltam, kiirtom őket, ezért aztán sürgősen gazdit kerestek nekem. Akkor jelentkezett a gazdi. Elvittek hozzá, én körbenéztem, és azt mondtam maradok! Azóta itt élek, és azt mondják én vagyok a család esze, kedvessége. Nagyon szerettem a volt társamat!
Kenyvel is kijövök, de már nem olyan jó a kapcsolatom!
Én Élete m :
,,Nem nagyon emlékszem kölyökkoromra de arra tisztán emlékszem, hogy jött egy nagy vihar és én nagyonféltem ezért kiugrottam a kerítésen, és csak futottam és csavarogtam egész éjjel.....
Reggel viszont 3 gyerek bevitt a Siófoki Állatvédő Alapítványnak.
Iszonyúan féltem, de mivel barátságos kutya vagyok ezért hamar össze haverkodtam mindenkivel.
Sokáig nem voltam ott mert egy kedves család örökbe fogadott!
Azóta élem kutya életem ."
Molly 
2009. április havában történt a dolog. Még kicsi, 6 hetes szőrmók voltam. Gazdiék nagyon messziről jöttek értem, több mint 200 km-ert utaztak csak miattam. Amikor beléptek a kapu ajtaján nagyon megilletődtem. Beültem a kerti fenyő alá, és olyan voltam (a szürkés-fehér bundámnak köszönhetően is) mint egy nagyobb galambkaki. Aztán odajött hozzám gazdi-anyu és beletett egy dobozba, aminek nyitva volt a teteje. Így utaztam hazáig, de útközben kétszer rámjött a cifra-pisi, így meg kellett állnunk. Hozzáteszem egyszer későn!
Az első 2-3 nap még féltem, furcsa volt az új otthon, és a nagy kert. DE 1 hét után mindent birtokba vettem, és azóta én vagyok az utca kedvence!
Egyik nap a gazdimék eljöttek a misina állatmenhelyre hogy szeretnének egy kutyust.Megnézték az összes kutyust és végül engem hoztak el.
Nagyon örülök hogy szerető otthonra leltem csak a többi társamat sajnálom 
remélem hogy ők is jobb helyre kerülnek egyszer !!!!!!
A lényeget elfelejtettem megirni.
Szuszika és a talált kutyus együttlétéből csak egy szem kutyus születetett . Ő volt Csöpike.
Majd teszek fel róluk képeket az albumomba.
Már barátok vagyunk Nagyon jó látni, hogy boldog kutyus vagy... és persze szerencsés is.
Igéretemhez híven, elmesélem ,hogy kerültek gazdimékhoz az előző kutyusaik.
Szuszika szintén talált kutyus volt. A Thököly uton kószált , onnan fogták be, került egy állatmenhelyre.
Az állatmenhely a talált kutyusokat kivitte a Ligetbe egy gazdi kereső napra. Gazdáim és az akkor 10 év körüli kisfiuk elmentek ide és örökbe fogadták Szuszikát.
Szuszika akkor egy év körüli volt. Boldogan élt a gazdikkal.
Mindenki nagyon szerette, hiszen tündéri kiskutyus volt..
4 éves lehetett Szuszi amikor a gazdianyu a héven talált egy igazi tacskó kisfiút bilétával a nyakában. Gazdája nem volt sehol.
Hazavitt és mivel szerettek volna egy kiskutyust is és Szuszi éppen tüzelt , összejött a fiú kutyussal., csak ezek után telefonáltak a kutyus gazdájának, aki érte jött és elvitte.
Igy született meg kiskutyájuk Csöpike,aki anyukájával együtt megszépitette az életüket.
Szuszika 2002-ben halt meg. Csöpike egyedül maradt. Eleinte nehezen viselte , hogy egyedül maradt.
Gazdáink szeretete átsegitette a nehézségeken.
16 éves korában 2009 júliusában ő is elment mamája után..
A többit már megirtam nektek, hogy hogyan kerültem én a gazdikhoz., ahol mostnagyon jól érzem magam.
Drága Bogi!
Legyél mindig nagyon jó kutyája, a nagyon kedves gazdiknak!
Dehogy untatsz Bogi, mesélj bátran Jó olvasni ilyen történeteket
Gazdimékhoz 2009-10-03-án kerültem.
Ennek érdekes története van.
Gazdiméknak 2009-07-28-án meghalt kiskutyájuk Csöpike
16 éves volt .
Nagyon nehezen viselték hiányát,hónapokig szomorkodtak és sirtak
Gazdi mama és gazdi papa nézegette a Lelenc kutyamentők honlapján a gazdira váró kutyák képeit.
Ott találták az én képemet is, ami mellé az volt irva, hogy közepes/nagy / méretü kutyus.
Tovább is mentek a képemen , mert ők kis méretü kutyust szerettek volna, mivel panelban laknak.
Nem találtak kutyust.
Gazdi mama továbbra is keresgélt és az előző honlapon a forumon ahol már név szerint voltak feltüntetve a kutyák és mindegyikről képes beszámolok voltak ott rátalált a nevemre. Sokáig nézegette és olvasgatta a forum bejegyzéseket.
Megtetszettem neki és a gazdi apunak.
Felhivták telefonon őket és már szombaton mentek is a panzióba , mert a lelenceknek nincs menhelyük. A kutyusokat az Illatos útról mentik ki és helyezik el panzióban , vagy ideiglenes befogadónál vagy aki beteg azt meggyógyittatják. CSODÁLATOS EMBEREK
Szombaton mikor megláttak engem , látták , hogy közepes méretü vagyok , de annyira megtetszettem nekik , hogy rögtön a szivükbe zártak és vittek haza. Azóta velük élek boldogan.
Ha nem untatlak benneteket akkor legközelebb elmesélem a gazdimék előző két kutyusának történetét az még érdekesebb.
Mi például csak a másságot bírjuk. Nálunk a jelenleg élő kutyák is mind befogadott állatok, mert sem az utcát, sem a menhelyet (ezzel nem bántani akarok, hát nem tudok jobbat, és még inkább, mint az utca) nem tartjuk jó megoldásnak.
Azért nagyon jó dolog, hogy sok gazdinak nem a külső számít. MI lenne a sok "más" kutyával. De itt látom jó csapat van, bírják a másságot is ;)
gazdi az újságban látta a hírdetést,de kép nem volt rólam.akkor pillantott meg mikor már jött értem.hát nem úgy néztem ki ahogy leírtak engem.elég rossz bőrben voltam.és elég sovány is.de már jól vagyok és én vagyok a kedvenc
Szotyikám Te is jó helyre tetted a pici popsidat! Annyira jó olvasni, hogy végül mégis az IGAZIhoz kerültök! Minden tiszteletem a gazdátoké!
Sziasztok!Én is véletlenül kerültem a gazdiékhoz.Egy nap Krisz,akinél születtem elvitt gazdianyusékhoz látogatóba, mivel a nővérem Bizsuka is tőle van.Amikor anyu meglátott azt hitte egy plüss kutya vagyok, tiszta csabzott, ápolatlan és akkora szőröm volt,hogy még a szemem sem látszott.Csodálkozva nézte, ahogy birtokba veszem az ágyat, flamózok a többiek kajcsijából és nem bírta ki, felhívta gazdiapust, hogy jöjjön nézzen meg.Míg ő megérkezett elmesélte Krisz, hogy pár hetes koromban meg kellett műteni a térdem, ami soká gyógyult meg, amikor eljöttek megnézni a gazdi jelöltek, mindenki azt mondta, hogy ennyi pénzért beteg kutyát vegyenek?!Aztán egy fiatal párhoz kerültem, akiknél már berendezkedtem, amikor egy nap mégis vissza vittek Kriszhez.Bele betegedtem!Ezalatt megérkezett gazdiapus és amikor meglátott és meghalotta a történetem azt mondta, hogy ez a kutyus innen nem megy haza.A családban a nagymamimat lepte meg nagyon, hogy amikor hazajött nem ketten voltak, hanem hárman.Eleinte nem szeretett, mert nagyon rossz voltam, mindent széjjel szedtem, amit csak lehetett, mert féltem, hogy ők is vissza visznek majd.De nem így lett.Ők már szeretnek, imádnak engem és a többieket is
Látod Döncike az életben mindennek meg van az oka! A legjobb helyre kerültél!!!
Én egy állatkereskedésben voltam, mert a tenyésztőnek az is volt. Mindennap vitt magával az üzletbe, mert reménykedett, hogy engem is elvisznek, mint a tesóimat. De akik lefoglalóztak, mikor megláttak, hogy milyen nagy vagyok, gyorsan visszamondták a vásárlást. Nagyon el voltam keseredve, hogy én majd senkinek nem kellek... bár az állatkereskedésben voltak cicák és nyuszikák is, de én igazából gazdira vágytam. A tenyésztő néni is rendes volt, de nem akart megtartani, és mivel mindig jelentkezett valaki értem, már az utolsó oltásomat nem is kaptam meg.De egyszer csak jött értem egy kedves nő, aki megsimizett és azt mondta: nem baj, ha nem férsz be a cicásládikába.. kicsit kisebbre számítottam, de látom, jó baráok leszün k." Így nem a ládikában, hanem az ölében utazhattam és olt alkalmam megszaglászni, és nyalogatni a kezét
A gazdim megeleptésnek szánt a férjének (ez sikerült is alaposan). Munkaidő alatt elkéredzkedett a főnökétől, hogy elutazzon értem Győrbe. Mire jött érte kocsival a férje, munkatársai már mind ott izgultak, hogy mi lesz ha meglát engem a gazdimami kezében. Hát nem felejtem el azt a pillanatot. Mikor beszálltunk a kocsiba, azt mondta morcos hanggal: " te nem vagy normális! mInek nekünk kutya?" Lehajtottam a fejem, kicsit féltem, azt hiszem újdonsült gazdimamim is félt, de azt mondta, hogy egy munkatársa kérte meg, hogy vigyázzon erre a kiskutyára, mer nincs gazdija, és félva csak annyit mondott, próbálunk majd neki gazdit keresni, legalább néhány napot hadd maradjon.
Tudtam, hogy cselekdnem kell, így miközben a morcos vezettt, kezár pedig a sebváltóra rakta, én szépen ráraktam a fejecskémet, és nagyot sóhajtottam. Ennek megvolt a hatása, mert láttam, a bajsza alatt már mosolygott, majd annyit szólt, "nem bánom, de én nem viszen sétálni, nincs időm ilyen marhaságokra..."
El is mentünk gyorsan egy kutyásboltba, mert még nem volt semmi felszerelésem. Ott a tulajdonos megcsodált, és érdeklődni kezdett a morcostól, hogy hol vettek, meg ilyesmik.. és mondta, neki tacsija van, s lássatok csodát, nlhány perc múlva úgy beszélgetett a morcos a tulajjal, mint az apukák az óvodában. Vásároltunk is mindenféle fontos szerkót és este kimerültem feküdtem le a gazdimami mellé a földre.
Másnap reggel, amikor a gazdipapa felébredt, odamentem hozzá, a fejemet leraktam a földre, a popsimat meg fefelé tuszakoltam, és oldalról figyeltem, mi fog történni.... Hát képzeljétek el, akkorát nevetett, hogy a gazdimami könnyei majd lejöttek. Azóta mindketten imádnak engem, és nem baj, hogy nem mehetünk kiállításra, mert nagy vagyok (6 kiló). Szeretnek, és ez a fontos. Még nyaralni is mindig elvisznek, pedig külföldön néha sokat kell érte fizetni... Boldog kiskutya vagyok...
Pacsi mindenkinek 
A gazdi ballagására kapott engem. Több , mint 10 év várakozás után , kutyust kapott. Ők Dberecnben élnek , én pedig Nádudvaron születtem. Az interneten találtak rám , és mindent jól átgondolva belevágtak. Sokat utaztak , hogy az övéjük lehessek!
Röviden , tömören így kerültem hozzájuk
Sziasztok!
Én egy nagyon szőőőőőrnyűűű helyen laktam régen. Aztán egy szép nap picinyeim születtek és a gazdiék akik elötte sokat vertek és bántottak kidobtak minket az utcára. Egy fura helyre kerültem valami menhely vagy mi volt. Sok kutyus meg cicus volt még ott. A kicsinyeimet elvitték de én maradtam...Nem értettem. Aztán egy téli, havas napon egy lány sétált elém egy gondozóval, én meg ugy megörültem neki. Csak ugattam és ugattam és hisztiztem, hogy vegyen észre. Szerencsére kivettek a ketrecből és a lány ölébe adtak. Haza is vitt magával. Azóta vele és a családjával élek. Olyan nagyon boldog vagyok. Minden nap főznek nekem külön kajcsit meg külön kis ágyam van.Már nem is emlékszem rá milyen volt éhezni és fázni.Tudtam én, hogy az a lány lesz a legjobb mama a földön.És ő imád engem én meg őt
Annyira jó ilyen történetet olvasni! Sokáig élvezzétek egymás társaságát!
Vigyázatok magatokra! Meleg öleléssel, kutyapacsival, macskabucc-cal.
Sziasztok! Az én történetem sem piskota! Hathetes koromba kivittek a piacra, ahol kinéztam magamnak az első gazdimat. Neki esze ágaában sem volt kiutyát venni. Megcsodált engem, de továbbment. A hátán érezte, hogy én megszugerálom, ezért visszafordult, és megvásárolt engem. Sajnos az első gazdasszonyom szeptember 2-án volt két éve, hirtelen meghalt. Mivel a családjának nem kellettem, hál Istennek - a mostani mamim gyorsan áthozott engem, mivel a szemköüzti szomszédban laktam. Mindenki azt jósolta nekik, hogy nagyon hosszu idő kell ahhoz, hogy megszokjam őket, ezért legyenek nagyon figyelmesek, kényeztessenek engem.Na ez meg is történt! Nekem olyan dolgom van, hogy szerintem nem sok kutyatársam mondhatja el. Nézzétek meg a fényképeimet, hogy mi mindent csinálok! Csónakázok, kajakozok, imádok autózni, a mami ágyában alszom el stb. Mindenkinek ilyen életet kivánok, mint amilyen nekem van!
Ja,azt kifelejtettem,hogy már egy régen várt kutyus voltam a gazdinak,rengeteget kutatott utánam,mikor egy szép reggelen rámtalált egy hírdetésben az interneten.És rögtön lecsapott rám.Amúyg a társaim egy nagytestű keverék akit az utcáról szedtek össze,és egy kis palota pincsi kiskutya,és egy új tag egy yorkshire terrier.teljes a banda 
Szépek a történetek,örülök hogy lett egy ilyen topic,ahova ezeket lelehet írni.
Sziasztok!Akkor én is elmesélem a történetem,ahogy anyu mesélte nekem,mert még nagyon kicsi voltam.Óbudán születtem 3 lánytesómmal.kezdtünk kicsit cseperedni,és egyszer a gazdi akinél születtem,egy berregő dobozba rakott,elválasztva engem a mamiéktól.elindultunk,én féltem,jajj mi lesz velem...pár óra és egy idegen helyen lettem,Valami szolnok nevezetűn.Akkor megállt a gazdi,kivett a berregő dobozból,és idegeneknek adott a kezébe.még aprócska voltam,ott cseverésztek,nem értettem mi is történik...hát,egy újabb berregő dobozba ültettek az idegen emberek,és mint kiderült,ők lettek az új dazdijaim.Újabb út állt előttem,de addig is aludtam, az új gazdi ölében,meg néha harapdáltam az ujját.Mikor megérkeztünk,két másik kutyapajti várt engem,egy jó nagy és egy kissebb pajti,jól elvoltam.eltelt majdnem 5 nap,és folyton ment a pocakom,nem múlt,és vért is talált anyu a kakimban..rögtön rohant az orvoshoz velem,és mint kiderült az előző gazdim betegen passzolt el engem....szerencsére a doktorbácsinak,meggyógyultam,de nem sokon múlt hogy nem..Meg is jegyezte,hogy lehet ilyen szívtelen egy ember..azóta boldogítom anyucimékat,és érzem nagyon jó helyre kerültem,szeret mindenki,és kényeztetnek azóta ismét baja lett a pocakomnak,anyu tisztára rosszul lett,de szerencsére ismét segített a dokibácsi rajtunk,pedig szegényt mindig ünnepkor zaklatjuk,vagy amikor nem rendel Ismét segített rajtam,egészen visszanyertem a kedvem!És megjegyezték,úgy növök mint a gomba
de mire célozhattak evvel
De boldog vagyok végre
Drága Rozi szívből örülünk!
Tudod mi hárman vagyunk, mind hárman befogadott kutyák, és az előzőek is azok voltak. Az egyik szomszéd, talált egy palota pincsit, de nem tudta megtartani, mert neki német juhásza volt.Így kerül hozzánk Ede, és hogy ne unatkozzon egy másik talált pincsi lányt vettünk magunkhoz. Ede sajnos elpusztult, helyette hozták Kennyt.Sajnos ő nagyon nehezen viseli, a gazdám leánya szerint, hogy az egyik menhelyről a másikra került. Ezért aztán mindenkihez odamegy kedveskedni, árulja magát, a gazdát meg a guta ütögeti.. Pedig ez nem menhely, itt a lakásban lakunk, kisajátítottuk a nappalit, mindenkinek külön kosara van, még is a kanapén fotelba alszunk. Jó egyszerre sétálunk, mint a környék rémei.. Én pedig miután meghalt a gazdám kerültem ide. A macskák is talált tárgyak. A gazdám lányának most egy vörös cicára fáj a foga, de azt hiszem már tényleg sokan vagyunk, és nem biztos, hogy befogadnánk.
A gazdim első kutyusa, akit 8 évesen kapott és 15 éven keresztül volt társa, az én érkezésem előtt 1 évvel halt meg és a gazdimék borzasztóan szomorúak voltak 
A mi megyénkben nagyon nehéz terrier-kutyust szerezni - senki sem tenyészt - ezért 1 évig kerestek engem.
Szerencsére a gazdim keresztapukája vadászik és sok-sok vadászt ismer, akiknek vannak terrierjeik, így sikerült egy ismerősét rábeszélnie, hogy adjon engem a gazdimnak.
Ennek már öt éve és nagyon boldog vagyok itt.
Sziasztok!
Nah! Én úgy kerültem a gazdiékhoz, hogy a kisgazdim mutatott a neten a nagygazdimnak egy édes kis kölyökkutyaképet, amin még nem én voltam. A nagygazdim ellágyult tőle, így a kisgazdi ezen felbátorodva elkezdett keresgélni a neten. Rám találtak Mikor eljöttek megnézni, én megszimatoltam őket, és taktikám szerint, elvonultam, hiszen biztos nem miattam jöttek, (ezt gondoltam). De azért rájuk sandítottam. Kisgazdim mosolyából már tudtam hogy Ők lesznek a gazdijaim Szerintem nem jártak rosszul velem ;-)
Volt az anyunak egy keverék kutyusa az elődöm(Mufurc),akit az utcáról szedett fel télen,mert szegénykét kidobták az árokba őt nagyon szerette de meghalt fertőzésben 5 éves korában és az anyunak nem volt 1 éven keresztül kutyusa és utánna jöttem én.Rég akart egy westie kutyust csak nem mert venni magának egyett és úgy gondolta ,hogy nincs még itt az ideje.Állandóan nézegetett a neten és különböző helyeken,hogy mennyiért,milyen körülmények között és milyen feltételekkel lehet tartani egy ilyen kutyust,csak még fájt neki Mufurc elvesztése.Mindig arról beszélt a papának,hogy milyen jó lenne egy kis westie baba egy kis fiú és a papa úgy gondolta ,hogy akkor a mami kap egyet és elkezdett nézelődni anyuval mintha csak érdeklősne és meglátta a hírdetésem és fotóm és belém szeretett.Anya elment dolgozni és a papa felhívta a volt gazdim és elment értem Kecskemétre és anya megkapott a névnapjára.Nagyon boldog volt.hát én így kerültem a szüleimhez.
Engem egy állatkórházba adtak le még baba koromban, onnan az illatos úti gyepire vittek volna, ha nem hoznak el a gazdiék, de a történetünk korábban kezdődik... gazdianyu kapott gazdiaputól egy kölyökkutyát az illatos útról,aki sajnos nagyon beteg lett, és a szervezete nem bírta a harcot:'(, egyik éjszaka rosszul lett, és bevitték az állatkórházba, oda ahova engem leadtak... sajnos a picúrka nem élte meg a reggelt, mikor bejöttek a gazdik a kórházba a doki még megkérte, hogy ha tudnának nekem gazdit, szóljanak, mert nincs kapacitásuk rám sokáig vigyázni, csak egy-két napig, akkor hazamentek, de úgy érezték, hogy nem bírják kutya nélkül így gazdiapu azt mondta "csak nézzzenek meg, ha tetszem elhoznak" hááát, mit ne mondjak, innentől nyert ügyem volt, mert hát ki tud ellenállni egy 6-8 hét körüli kis fekete pörgős-csóválós szőrgombócnak, persze gazdimami tudta jól már akkor, mikor még nem is látott, hogy bizti megyek velük haza
én persze megtettem mindent, a nyakukba ugrottam és jól össze is nyaltam őket;)
alíg bírtam magammal az örömtől, persze úton hazafele nem akartak letenni, csak mikor hazaértünk....naitt végre lehetett rohanni, először csak a konyhát néztük meg, de nekem tökmindegy volt, hol is vagyok végre tudtam rohanniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,csak egy fekete csíklátszott belőlem aztán a szobában előadtam ugyanezt... aztán egyszer csak kidőltem és egy jót szunyáltam...hát így kerültem a falkámba
Sok kitartást, nagyon kemény dolgokon mentél át, de szuper, hogy most ilyen jó helyen vagy végre, remélem még sok boldog évetek lesz együtt! Örülök, hogy leírtad a történetedet
Bocsi hogy ilyen hosszúra sikerült...
Sziasztok!
Az én történetem a következő...
Dobogókőn születtem 2001 karácsony Szent estéjén... Két és fél hónappal később a házunk előtt kirándulókat megugattam és az akkori gazdám oda is adott neki tök ingyen... A következő 4 évet ennél a családnál éltem le. Elég vegyesnek mondható életem volt ott. Egy kertes házba kerültem. Szerettek de nem értettek hozzám... Egy hosszú futóláncon éltem... (Nem volt túl jó, de azt mondom h sok kutyának sajna még hasonlója, sincs az utcán...)
Nyáron a mostani gazdim gyakran töltött velem sok időt. Előfordult h 5 vagy akár 8 kullancsot szedett ki belőlem egyszerre...
Az utolsó évben aztán elkezdtem egyre rosszabbul lenni... nagyon lefogytam, fájtak a végtagjaim, ráadásul egyik télen nagyon megfáztam tüdőgyulladást kaptam, amit nem vettek időben észre... Sajnos az állapotom egyre rosszabb lett de így teljes erőbedobással védtem a házat és gazdáimat...
Aztán 2005 októberében úgy alakult az élet, hogy a családnak problémái lettek és így tőlem is meg kellett szabadulniuk... Szerencsére a ritkán látott (jelenlegi) gazdim fogadott be... Az elején ő is tapasztalatlan volt, de tetőt adott a fejem fölé és ápolt mikor beteg voltam... Ekkor még nem tudta hogy milyen rossz állapotban voltam igazából...
Az 5. ott töltött hónapom egyik reggelén reggelire kaptam egy szelet párizsit, és ahogy be akartam kapni egy nagyon éles fájdalom hasított az számba. Később kiderült, állkapocsizület gyulladásom volt... A gazdiknak ez feltűnő volt, elvittek egy másik orvoshoz, ahol vért vettek tőlem. Kiderült hogy késett (azaz nem időben észrevett) Lyme-kórom van, ami teljesen tönkretette a szervezetemet. 4 éves kutya létemre olyan voltam, mint egy 14 éves. 4 hónapba telt mire a Lyme kórból teljesen kigyógyultam...
De ennek, mint későbbi években kiderült voltak szövődményei... Ez a betegség teljesen tönkretette az immunrendszeremet (egy kismegfázás ledönt a lábamról), a pajzs-mirigyemet (a tyroxin hormonom akkor a minimum felét se érte el), a szívemet, az egyik fülemet és persze az izületeimet... És ez nem minden... A futólánc miatt, térölelő járásom lett (más néven csámpás lettem) emiatt tönkrement a gerincem, porckorongsérvem is volt már... A szívemmel kapcsolatban, szívritmuszavarom van... a szívem túlkalapálja magát, az agyamba sok vér kerül.. Így epilepsziás is lettem... De erre szerencsére mindennap kapok gyógyszert. Tavaly tök véletlenül lett észrevéve hogy kialakulóban van egy prosztatarákom... De (megint csak) szerencsére az is időben kezelve lett szóval nem lett nagyobb baj...
Most, mint láthatjátok, 8 éves vagyok, mégis lelkileg 2 éves vagyok. Csak a testem és a mai napig lévő enyhe fájdalmaim szabnak határt végtelennek tűnő szabadság szeretetemnek és fantáziámnak... de még mindig jobban érzem magam mint 5-7 évvel ezelőtt...
Az előző gazdámnál összeszedett betegségeket nem veszik időben észre már biztos nem élnék...
Nagyon szeretem a mostani családot, és bár sok időbe telt mire ők is mindent megtanultak, de tudom h szeretnek szóval azt hiszem elég szerencsés kutyának mondhatom magam...
Van egy nagyon jó barátom is, Yodus akivel egész nap játszok!
Vele csinálok mindent, és ő a legjobb barátom!
Én már 6 hetesen is egy nagy kutyus voltam, nem volt olyan fényes életem, de azért rossz sem volt. Aztán egyszer csak hallottam hogy kinyitódik az ajtó. Értem jöttek.Azt mondták, én vagyok a legszebb!Nagyon örültem! Amikor beszálltam a kocsiba (Ami egy BMWés bőrülések vannak benne amiktől hányinger lesz) akkor nagyon felkeveredett a gyomrom. Hányingerem lett. Egy kicsi ki is jött belőlem, és nagyon rosszul voltam. Amikor hazaértem az új otthonomba, napokig sírtam, nagyon hiányzott az anyukám, és a testvéreim. Aztán megszoktam, és azóta egy rosszcsont kutyus vagyok!
Sziasztok!
Az én gazdom, már nagyon régóta álmodozott egy saját lóról. Egyik nap a nagypapája talált egy hirdetést egy újságban. A hirdetésben az állt, hogy 2 póni 100.000 Ft-ért van eladó! A gazdim nagypapája felhívta a hirdetőt, és megkérdezte, hogy mikor mehetnek oda megnézni a két pónit . Aztán egy szép nyári délelőttön eljött hozzám az új gazdim a nagypapájával. Megnéztek engem is és a másik pónit is. Aztán az új gazdim kiválasztotta, azt a pónit amelyik legjobban tetszett neki. Én voltam az!!! Ennek nagyon megörültem! Másnap újra visszajött az új gazdim és a nagypápája, hogy elvigyen az új otthonomba! Én az odaúton nagyon sokat nyerítettem és ki akartam szabadulni az utánfutóból. De amikor megérkeztünk akkor a gazdim nagypapája kivezetett az utánfutóból és hagyta, hogy körbefussam az udvart! Azóta már több mint egy év eltelt és életet adtam egy gyönyörű csikónak is!
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
1 napja
Bella új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Dancika404 bejelentkezett a blökire
1 napja
Norbikee bejelentkezett a blökire
1 napja
Orgonáskerty bejelentkezett a blökire
2 napja
Tomii92 bejelentkezett a blökire
2024. April 28.
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 28.
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
2024. April 28.
