‹‹‹ vissza a(z) Kutya fórumhoz
A feltétel nélküli szeretet II.
Artúr elindult az ajtó felé. - Kit érdekel? - mondta Tamás - hagyj el te is! Megvoltam eddig is egyedül, menni fog ezután is. A kutya leült az ajtóban és várt. Tamást nézte, hogy vajon mit reagál? Észreveszi, hogy ki kell mennie? Tamás ugyan elkényeztetett volt, de megvolt a magához való esze. Rájött, hogy most mit kellene tennie. - Rendben. Kiviszlek az udvarra, de aztán bejövök. Nehogy azt hidd, hogy amíg te kint vagy én feletted őrködök! Lementek a lépcsőn, ami a vizslának nem ment egyszerűen, hiszen még aprócska volt. A fiúnak azonban esze ágában sem volt segíteni neki. Kint az udvaron Artúr elvégezte a dolgát és játszani hívta Tamást. Na nem szóval, hanem csak úgy tettekkel. Először két mellső lábát kinyújtotta és szökellt egy nagyot, de látta, hogy Tamásnál ezzel nem nagy sikert aratott. Megböködte orrával a fiú kezét, ami meglepte gazdáját. - Mit akarsz már te szörnyű eb? - a kutya azonban nem adta fel. Hiszen vizsla volt a legnemesebb fajtából. Kikövetelte magának a simogatást a javából. Tamás nem bírta sokáig. Ökölbe szorított keze meglazult, ujjai kiegyenesedtek. Kinyújtotta kezét és hidd el, biztos forrásból tudom, hogy megtört a jég. Tamás megsimogatta a kutyát. - De miért? Miért vagy velem ilyen kedves? Kiabáltam veled, nem szerettelek, nem is akartalak és te ennek ellenére idebújsz hozzám és szeretsz? Artúr hálásan, szemében őszinte, feltétel nélküli szeretettel nézett Tamásra. Nem bánta ő, hogy milyen volt, mert ez a fiú volt a gazdája. Hozzá tartozott, és tudta, hogy a szíve mélyén szereti. Egész délután játszottak kint a kertben, és a fiú észre sem vette, hogy szülei bentről lesik csendben. Csendben, de legbelül teljesen megtörten. - Mi rontottunk el mindent. - szólt az anya- Hogy nem vettük észre, hogy a fiunknak csak mi hiányzunk? Mindent megkapott, amit csak kért. Kivéve egy dolgot. Minket, a szüleit. Úgy döntöttem, hogy holnaptól nem dolgozom, csak itthon. Szüksége van ránk Tamásnak és ezt kinek kellett megtanítania? Egy kutyának? Nézd meg milyen boldogok! Tamás is feltétel nélkül szeret minket, a szüleit, pedig nem érdemelnénk meg, hisz elhanyagoltuk, sosem voltunk itt. - Igazad van drágám! Holnaptól én is kevesebbet fogok dolgozni. Egy apára is szüksége van Tamásnak. És ez én vagyok. Dolgozni kell, de megígérem, hogy csak a tiétek vagyok a hétvégéken! Amikor ezt Tamás megtudta - aki azóta már Tomi, vagy akár Tomika - olyan boldog volt, hogy meg is feledkezett a számítógépről, amit másnap akart kérni. Nem érdekelte őt az új bicikli sem. A szülei szeretik, többet lesznek együtt, ez a legfontosabb az egészben. És az, hogy megtanulta mit jelent a feltétel nélkül szeretni. Egy kutya tanította meg neki, akit azóta is szeret, s vidáman nevelget. Eltelt pár év, a fiú felcseperedett. Azóta saját családja van és persze Artúr a magyar vizsla, hogy ne felejtse el soha mit jelent a feltétel nélküli szeretet.
A feltétel nélküli szeretet I.
Egyszer volt, megtörtént. Képzeld el, s ha akarod, kürtöld szét! Történetem egy kisvárosban játszódik. Élt egy fiúcska, Tamásnak hívták. Nem Tominak, és Isten ments, hogy Tomikának! Szüleivel egy kertes házban laktak a kertvárosi részen. Csodálatos környék volt, hidd el bátran, ha így mesélem! Gazdag család volt az övé, az anyuka ügyvédnőként és az apuka orvosként praktizált. Elfoglaltak voltak mindketten, alig voltak otthon. Sőt, megtörtént nem is egyszer, hogy napokig nem látták egymást. De meglett ám a következménye a szülők eme tettének! Tamásra mindig más vigyázott. Volt sok dadája, de egyik sem bírta 1-2 hétnél tovább. Kitaláltad vagy még nem? Sebaj, tovább mesélem. Tamást nagyon elkényeztették a szülei. Mindent megvettek neki, és ebből arra következtetett, hogy pénzért bármit megtehet. Barátai nem voltak, mert mindenkit lenézett. - Mi az hogy szeretet? Hogy kérdezhet ekkora ostobaságot? Ha anya megveszi nekem a legújabb autót, biciklit, játékot és nadrágot. Ez volt az utolsó csepp a pohárban nekem. Egy hatodikos gyerek hogy lehet ilyen nyegle s szemtelen? - mesélte szülői értekezleten a tanító néni Tamás anyukájának fia válaszát délelőtt feltett kérdésére. - Javaslom, hogy kezdjenek vele valamit, hogy megtanulja az igazi értékeket! Este leültek a szülők tanakodni, hogy mi tévők legyenek. - Vegyünk az én kis drágámnak egy új számítógépet, attól talán jól viselkedik egy darabig. - javasolta az anya elkeseredetten - Ugyan! Végre a sarkunkra kell állnunk. Hát hol rontottuk el? Nem kapott meg mindent? Amit akart bármit megvehetett. - Talán ez a baj. Tudja, hogy mi a tőzsde, azt is, hogy mi mennyibe kerül, de azt nem, hogy mi a szeretet. - Eszembe jutott valami - szólt az apa - egy kutyát fog kapni. Az orvostudományban is egyre elfogadottabb, hogy a kutyák segítenek a beteg embereken. Miért ne tanulhatná meg Tamás egy kutya mellett, hogy mi a felelősség és a szeretet? Másnap a szülők elindultak Tamással, hogy egy kutyát vegyenek. Mindketten otthon voltak, ez különös eset. - Jaj, neee! Anyu, apu én nem akarok kutyát! Koszos és büdös és semmi haszna nincs! - hisztizett Tamás a reggelinél a kocsiban boltig a boltban és a dobozba tett kutyával a kezében egészen hazáig. Egy magyar vizslát kapott, akit Artúrnak hívtak. Aprócska volt még, ám nagy tappancsaival és ártatlan kék szemeivel nem tudott mégsem Tamásra hatni. - Rendben fiam, elmondom, hogy mi tévők leszünk. Meg kell tanulnod, hogy mi is az a felelősség és szeretni valakit feltétel nélkül. Artúr mostantól csak rád számíthat, ezentúl te vagy érte a felelős. Etetned kell, naponta sétáltatni. Tőled függ, hogy milyen kutya válik belőle. Ez az egész azonban Tamást nem érdekelte. Felment a szobájába, hát igen, a vizslával. De minek? Minek neki egy kutya? Hogy megszeressen valakit, aki megint elhagyja? Ledobta a szoba sarkába a dobozt és odaült a számítógép elé játszani. Artúr a dobozában sírt, nyüszített. Talán éhes volt vagy magányos? Ebben a szobában senkit nem érdekelt. Tamás csak a monitort bámulta, a keserves sírást meg sem hallotta. Vagy mégis? - Egész eddigi életemben arra vágytam, hogy a szüleim figyeljenek rám. - gondolta magában - Sírtam? Nem. Hisztiztem? Na jó, elég sokszor, de azért, hogy figyeljenek rám, azért nem. Talán amikor még kicsi voltam. Megpróbáltam mindent. Elértem valamit is? Nem. Ha belegondolok igen. Amikor sírtam, kaptam egy ajándékot. Ha meguntam és eszembe jutott, hogy hiányoznak a szüleim, megint sírtam. És mi történt? Újra megvették a legdrágább ajándékot nekem. Jut eszembe, jól jönne egy új számítógép. Holnap meg is említem. - Tamás ezzel befejezte elmélkedését és lement a konyhába, hogy megnézze milyen ételt talál Artúrnak, ami minél drágább, hátha abbahagyja végre a folytonos sírást. Libamáj pástétommal tért vissza szobájába és letette a kutya elé, hogy egye meg. Artúr hálásan nézett Tamásra. Valóban éhes volt már, hisz reggel óta nem evett. Ha leszámítjuk a doboz alját, amit szétrágcsált, de az nem számít hivatalos éteknek. Tehát nekiállt, hogy befalja az elé tett pástétomot és rögtön el is aludt. Tamás szomorúan vette tudomásul, hogy a kutyák sem különbek mint az emberek. Pénzért és ételért ők is bármit megtesznek. Visszaült a számítógép elé és elindította a legújabb játékot, amit előző nap szerzett. Pár óra múlva ismét nyüszítésre és sírásra lett figyelmes. - Mi van már megint? - gondolta - sírjál csak majd abbahagyod, ha ismét ehetsz valamit. Ezzel le is ment és hozott még egy májpástétomot. A kutya megette, de sírt tovább. - Jaj ne! Most meg mit akarsz? - ámult el Tamás, amikor elindult felé négy tappancsán Artúr. Megállt előtte és a sírást folytatva könyörgően nézett újdonsült gazdijára. - Nem gondolod komolyan, hogy öt percenként ehetsz valamit, amikor te akarod?! Amíg nálam laksz, azt teszed, amit én mondok! A kiskutya csak nézte tovább Tamást és egyre közeledett felé. - Ez meg mit jelentsen? Na ne, ne várd, hogy meg is simogassalak
A kutya nem tesz különbséget, ha egy értelmes vagy, ha egy fogyatékos gyerek simogatja meg.
Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.
A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!?
"A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."
A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
A kutya jobb ,mint egy feleség: kevesebbet eszik, kevesebbet iszik, és már bundája is van.
A macska vendég a háznál. A kutya családtag
Aki képtelen szeretni egy kutyát, nem szereti az embereket sem.
A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...
Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.
"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
"Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért ? te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt."
Én, akinek a szíve már órákkal elébb csordultig telt, kihasználva a magány korai perceit, keserves sírásra fakadtam. Hirtelen egy apró szőrös kobak préselődött párnám mögül az arcomhoz, füleit és orrát dörzsölgetve hozzám, azonosulva bánatommal és azon nyomban felszárítva könnyeimet."
"Senki sem értékeli olyan nagyra a szavaid mögött
megbúvó mély igazságokat, mint a kutyád.
"Azok az emberek, akik kutyát tartanak (avagy macskát a példa kedvéért), átlagosan tovább élnek, mint akik nem így tesznek. Eszem ágában sincs kampányba kezdeni a négylábúak védelmében.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy az orvosi kutatások szerint egy barátságos háziállat jelenléte csökkenti a vérnyomást és ezzel együtt a szívinfarktus kockázatát is." "Rájöttem, hogy amiko
r a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg."
"Vásárolj egy kutyust, és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz."
,, A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé.Társaságban az ember rátalál a lelki békéra,ahola szavak elvesztik minden jelentőségüket "
A kutya nem tesz különbséget, ha egy értelmes vagy, ha egy fogyatékos gyerek simogatja meg.
"Vegyél egy kutyát , s pénzedért örök hűséget és szeretet kapsz ! "
A kutya az egyetlen a világon aki jobban szeret téged , magánál !
"A TEREMTÉS, AHOGY A KUTYA MESÉLI
A teremtés első napján Isten megteremté a kutyát.
A második napon Isten megteremté az embert, hogy szolgálja a kutyát.
A harmadik napon Isten megteremté a föld összes állatát, hogy potenciális eleségül szolgáljon a kutyának.
A negyedik napon Isten megteremté a nehéz munkát, hogy az ember végezhesse azt a kutya jóllétéért.
Az ötödik napon Isten megteremté a teniszlabdát, hogy a kutya visszahozhassa, vagy ne hozhassa vissza.
A hatodik napon Isten megteremté az állatorvosi tudományt, hogy a kutyát egészségben, az embert pedig szegénységben tartsa.
A hetedik napon Isten megpróbált pihenni, de meg kellett sétáltatni a kutyát...
"EGY FONTOS TIPP A KUTYA TANÍTÁSÁHOZ
Egy összecsavart újságpapír hasznos eszköz lehet a kutya neveléséhez, ha helyesen használjuk. Pl. használhatjuk, ha kiskutyánk megrág valamit, vagy szobatisztasági baleset történik. Ekkor fogjuk az összecsavart újságot, üssük vele a homlokunkat és ismételgessük fennhangon: " Már megint nem figyeltem a kutyámra!" Amennyiben a kutya röhög rajtunk, dicsérjük meg!"
Ismeretlen
"A kutya az egyetlen a világon,aki jobban szeret téged saját magánál!"
Szerintem ez olyan szép.
Ja és ez így igaz.
A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!
(John Galsworthy)
A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre és nem leli örömét a bánatomban. George Eliot
"Ha magadhoz veszel egy éhező kutyát és jólétet biztosítasz neki, nem fog megharapni. Ez az alapvető különbség ember és kutya között."
Mark Twain
Nélkülük nem lennék önmagam:
Ők a másik szem,mely átlát a felhőkön,a másik fül,mely a szél zúgásán is túl hall.Egy kis rész belőlem,amely a tengerig elér.Ahogy a lábaimnál pihennek,amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszolnak,s a fájdalmas pillantás,ha nélkülük indulok el,ezerszer elmondták már,hogy egyedül értem élnek.(Talán bele is betegszenek az aggodalomba,amikor nincsenek velem,hogy gondoskodjanak rólam.)Amikor rossz vagyok,könnyen megbocsájtanak.Amikor mérges vagyok,addig mókáznak,míg meg nem nevetettnek.Ha boldog vagyok,gondtalan örülnek ők is.Ha bolond vagyok nem neheztelnek érte.Amikor elégedett vagyok,ők büszkék magukra.Nélkülük nem lennék önmagam.Velük erőm teljében vagyok.Ők maguk a hűség.Általuk tanultam meg,mi az odaadás.Általuk ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet.Megtanítottak figyelni olyan dolgokra,amelyeket korábban észre sem vettem.Amikor térdemre teszik a fejüket,elmúlnak az emberi fájdalmaim.Ha mellettem vannak,megvédenek a sötétségtől és a világ más ismertlen dolgaitól.Megigérték,hogy várni fognak rám....akármeddig....akárhol-ha szükségem lesz rájuk.És én tudom,hogy szükségem lesz-ahogy mindig is volt.
"Ma megmentettem egy embert".
A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el öt. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni. Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége. Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam. Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom. Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.
Ma megmentettem egy embert!
Egy kutya gondolkodik:
- Itt lakom ezzel az emberrel,
aki etet, meleg szállást
biztosit, simogat és szeret
engem. Ezek szerint ő az Isten?
Egy macska gondolataiból:
- Itt lakom ezzel az emberrel.
Etet engem, simogat, takarit,
szállást biztosit. Ezek szerint én vagyok az Isten!!"
Nincsenek rossz kutyák, csak rossz gazdák vannak!
Aki nem tudjamilyen ízű a szappan, a még sohase fürdetet kutyát.)
Szia Daisy!Hát nem is tudom,mit mondjak az ilyenre.Nagyon szomorú!A szívem hasad meg ilyenkor.Nem tudom emberek hogy képesek ilyen dologra?
"Mikor az angyalok a mennybe költöztek,
a kutyákat hagyták maguk helyett a földön, hogy vigyázzanak ránk...."
Ez egy találós kérdés!
-Miért jó ha egy pit bullt keresztezünk egy labradorral????
-?????
-Azért mert, ha le is tépi a lábad, legalább vissza hozza! 
Amit a kutyának mondunk: "Jól van, Bodri, elég volt. Hagyd békén a szemetet. Érted? Hagyd békén a szemetet, mert különben..."
Amit a kutya hall: Bla bla Bodri bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla Bodri bla bla bla bla bla bla.Steven Pinker
A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte.Ösztönszerűen tudja,mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét."Ne félj.Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet!"
Axel Munthe
Egyedül vagyunk, magunkra hagyatva ezen a planétán,és a körülöttünk burjánzó számtalan életforma közül csakis egy, a kutya volt hajlandó szövetségre lépni velünk.
(Maurice Maeterlinck)
Gyúrj össze egy tányér hűséget és szeretetet 2 marék szépséggel és 2 marék ésszel. Kell egy-egy púpozott evőkanál bátorság és ügyesség. Alaposan keverd össze. Fűszerezd meg bohókássággal, játékossággal. Most ízlés szerint tehetünk hozzá vadászösztönt, vagy házőrző hajlamot, esetleg mindkettőt. Egészen kevés igényt is rakni kell hozzá, hogy zamatosabb legyen. Gyúrjunk belőle tetszőleges formájú szőrös négylábút, és süssük ki. A tökéletes íz és az esetleg belepottyant rosszaságok miatt szükséges hozzá keresni egy szerető gazdit is.
Már bocsi h még véletlenül sem vok kutya de attól én is írok vmit :
Az ember a eteti,eltartja a kutyát,szállást biztosít neki ezért a kutya azt gondolja az ember az isten.Az ember eteti,eltartja,szállást biztoít a macskának,ezért a macska azt gondolja hogy biztosan Én vagyok az isten
"A macska azért ül az öledbe, mert ott melegebb van, a kutya azért, mert szeret." Anonymus
... "Hű kutyám, de sokat szenvedett,
Szenvedett, aztán vége lett,
Ezüstásó nyitott néki sírt a földben,
Aranylánc volt,melyen leengedtem,
Ahány láncszem, annyiszor kívántam néki jó utat,
Öreg Blue, odaát is jól viseld magad!
Elmondom én, hogy mindenki megtudja,
Az öreg Blue ott van, hol a többi jó kutya... "
"Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat."
"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?"
***Kutyahűség***
Csak nézem a csillagos eget, és rád gondolok. Olyan tisztán látlak magam előtt, mintha itt lennél velem pedig te messze vagy.
Emlékszem, mikor először megláttalak, és te csillogó szemmel magadhoz ölelve azt suttogtad, hogy soha nem válunk el egymástól.
Hittem neked! De miért is kételkedtem volna, hisz haza vittél, etettél, játszottál velem és szerettél. Legalábbis te mindig ezt mondtad, mikor lágyan megsimogattál.
Olyan boldog voltam, olyan elégedett, és tudom, hogy te is így éreztél. A közös kirándulások, a szertelen játszadozás, az együtt átélt pillanatok, amiknek te is úgy örültél
És én mindig hűséges voltam hozzád. Követtelek és megtettem mindent, amire kértél.
De egyszer csak valami megváltozott. Nem mutattad, nem is mondtál semmit, de én éreztem.
Aztán egyik nap, kocsikázni vittél, nagyon messzire. Olyan messze, ahol még sosem jártunk. Mikor megálltál, kinyitottad az ajtót, kilöktél, és azt mondtad:- Menj!
- Menjek? De merre? Hová? És te mit csinálsz? Elmész? Itt hagysz?- Már csak a távolodó autód fényeit láttam, aztán eltűntél.
Egyedül voltam, és csak ültem a fűben és vártam, hogy vissza gyere értem. Eső, szél, kánikula, vihar sem tántoríthatott el arról a helyről, hogy megtalálj, ha mégis értem jönnél.
Vártam, nagyon sokáig vártam. Teltek napok, hetek és tudtam, ha más elvinne, az sem kéne, csak te kellenél.
Fázom, és nagyon éhes vagyok. Ahová csak megyek, elzavarnak, ütnek, és belém rúgnak
-Soha nem válunk el! -mondtad mindig. De akkor miért zavartál el?
Most is itt fekszem az út szélén fáradtan, szomorúan és rád gondolok, téged várlak.
Érzem, lassan elhagy az erőm, már alig tudok lélegezni is. Lepereg előttem minden, amit közösen csináltunk és olyan, mintha mintha a hangodat hallanám -pedig tudom, hogy ez csak a képzeletem- de megpróbálom még utoljára felemelni a fejem hátha láthatlak még
Szia Jimmy !
Ne haragudj, hogy szomorúvá tettelek..én is bőgtem, amikor ezt elöször olvastam, meg amikor másodszor, akkor is, és így lesz ez minden egyes alkalommal...
Viszont azért tartottam szükségesnek, mert újabban sok képet látok, ahol kutyák láncon élnek, és olvastam már olyat, ami nem tetszett, és ami arra engedett következtetni, hogy itt is van olyan emberke, akit bizony terelgetni kell az " igazabb " állatszeretet felé....S ha közülük csak egy megáll segíteni legközellebb, egy segítségre szoruló kis állatkán(mert véletlen eszébe jut ez a történet) akkor már megérte!
Mopszpussz!
elnézést a könnyeitekért!
Szia Daisy!
Én nem is tudom, hogy mit mondjak a történetre! Nagyon rossz, hogy vannak ilyen gazdik!!! Egyszerűen az ilyeneken nem tudom túltenni magam!
Most nagyon szomorú vagyok!!!!
Daisy az általad leírt történetben, két emberfajta van.
Az egyik akkor sem értené meg mit éreznek a kutyák, ha emberi nyelven elmondaná neki a kutyája.
A másik ember, és örömömre az ide regelő gazdik 99,9% pedig mindig meg fogja érteni a kutyája érzéseit, akkor is ha megsüketül.
Egy rövidke, de nagyon megható történet azoknak, akik nem felelősségteljesen vesznek magukhoz kutyát...
És mindazoknak, akik inkább elfordulnak az úton...
Hiszem,hogy az állatok így éreznek,csak nem tudják elmondani nekünk :
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simogatásért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban. Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam,sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani;"Köszönöm".
Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...
Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor
ráébred, Ő már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,
hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú
sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott,
ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az
oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és
ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött
egy ember ült.
Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol
vagyunk, kérem?"
"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.
"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges
vizet Önnek." invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra
a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy
farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak
be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki
épp
olvasott.
"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó
megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"
"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák
a legjobb barátjukat."
Örömmel látom, hogy sokaknak tetszett a történet, amit bejegyeztem. Amikor először olvastam, akkor engem is teljesen meghatott. Nem teljesen ebbe a fórumtémába tartozott, de nem tudtam máshová beírni. Éppen ezért nyitottam egy új témát, ahová nagyon szeretném ha ti is becsempésznétek történeteket akár veletek történt meg, akár hallottátok, illetveegy író tollából származik (legyen az vicces vagy megható).
Üdv: Spiky
Csodálatosak az idézetek , vagy a közmondások és MIND úgy igaz ahogy leíródott! 
"Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya."
A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és
szorong, odalopakodik hozzá, hogy
az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj.
Sose bánd, ha mindenki más el is
hagy. Gyere sétáljunk egyet, és
felejtsd el az egészet.
Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk; még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett.
"A kutya, áldott legyen érte, azt az elvet vallja, hogy kétlábú barátja esendő, sebezhető lény, amiért is figyelméről szakadatlanul biztosítani kell őt. Időnként muszáj megnyalni a kezét, odahajtani a fejét a lábára, hogy a bizonytalankodó gazdi megnyugodjon: barát őrködik felette."
"A kutya az egyetlen lehetőséged, hogy családtagot válassz magadnak"
"Amíg nem tapasztaltad,milyen érzés szeretni egy állatot,addig lelked egy része mélyen alszik!" A kutya nemesebb lény mint az ember.Hűséges,önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága,amit az ember soha nem tudhat magáénak! "Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."
Igaz Peggy!A kutyám a mindenem,Bármit megtennék érte!!!!!!!!!
Spiky! Én speciel elsírtam magam(lehet,hogy a jelenlegi "állapotom" miatt vagyok érzékeny de ez megható volt!
Spiky ez nagyon szép. Sosem szerettem a közösségi portálokat, nem is igen látogatom őket. Ez az oldal a kivétel. Itt olvasgatva sokkszor könnyes a szemem, vagy a nevetéstől, vagy a meghatottságtól.
El sem tudjuk képzelni mit köszönhetünk a kutyáknak.
Igaz a következő egy történet és nem idézet vagy közmondás. Igazából lehet valójában megsem történt, inkább tanulságos. Mindenesetre szerintem gyönyörű és elgondolkodtató.
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,- reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!
A pénzért vett szeretet egy fabatkát sem ér. Az igaz szeretet nem kérkedik, elfogad mindenkit a maga valóságában.
"Ajtónak azt nevezzük, aminek a kutya szüntelenül a rossz oldalán található."
"A kutya elhiszi, hogy az vagy, akinek hiszed magad."
"Én, akinek a szíve már órákkal elébb csordultig telt, kihasználva a magány korai perceit, keserves sírásra fakadtam. Hirtelen egy apró szőrös kobak préselődött párnám mögül az arcomhoz, füleit és orrát dörzsölgetve hozzám, azonosulva bánatommal és azon nyomban felszárítva könnyeimet."
gyerekkori kedvencem, amit apum mondogatott nekem mikor "nagyon felbátorodtam" na nehogy már a farok csóválja a kiskutyát
Ez nagyon jóóóóóóóó! 
Először ezt a Ridgeback könyvben olvastam,de ott csak 12 pont van. Ez kicsit részletesebb.Most is könnyesre röhögtem magam!
bár ez nem klasszikus idézet, de nagyon igaz:
Hogyan fényképezzünk kiskutyát:
1.Vegyük ki a filmet a tartóból, és fűzzük be a fényképezőgépbe.
2.Szedjük ki a dobozt a kutyus szájából, és dobjuk a szemetesbe.
3.Távolítsuk el a kicsit a szemetesből, és söpörjük le a pofijáról a kávészemcséket.
4.Keressünk egy megfelelő hátteret a fotózáshoz.
5.Helyezzük a kamerát állványra, és állítsuk be.
6.Keressük meg a kutyát, ha meg van, vegyük ki a szájából a koszos zoknit.
7.Tegyük a kiskutyát a kiválasztott háttér elé, majd siessünk vissza a géphez.
8.Felejtsük el a hátteret és térden csúszva másszunk a kicsi után, majd húzzuk ki a szekrény alól.
9.Fogjuk a kamerát az egyik kezünkben, míg a másikkal tartsunk jutifalit az eb orra elé.
10.Halásszuk elő zsebkendőnket, és takarítsuk le az orrnyomokat a lencséről.
11.Vegyük ki a vakukockát a kölyök torkából, és dobjuk a kukába.
12.Zárjuk ki a macskát és peroxiddal óvatosan kenjük be a kicsi pofáját.
13.Az újságokat rakjuk vissza a dohányzóasztalra.
14.Keressünk egy csipogót, és a fejünk fölé helyezve próbáljuk meg magunkra felhívni a figyelmet.
15.Igazítsuk vissza a szemüvegünket, és ellenőrizzük le, hogy nem sérült-e meg komolyabban a gép.
16.Még időben ugorjunk fel, és kapjuk el a kölyköt a grabancánál fogva, miközben határozottan azt mondjuk neki: Nem, nem szabad, ezt kint kell elvégezni!
17.Hívjuk segítségül a párunkat, hogy eltakarítsa a romokat.
18.Öntsünk magunknak egy Kólát.
19.Üljünk le nyugodtan, dőljünk hátra, és határozottan fogadjuk meg, hogy reggel első dolgunk lesz megtanítani az ül, fekszik, marad vezényszavakat.
20.Gondolkozzunk el idősebb, képzett kutya vásárlásán.
Ez olyan édes, nem figyeltem, hogy Te is kitetted ezért tettem én is ki!
Kutyapuszi
A fórumokhoz csak blöki.hu tagok szólhatnak hozzá!
A fórumokhoz történő hozzászólással elfogadod a fórumszabályzatot.
