Írta andibandi gazdi (Vacak emlékére), 2011. December 06. 00:37:33 #18854

Péntek estétől hétfő reggelig

Este a mamit semmi nem tudta megvígasztalni. Csak sírt, azt hittem megszakad a szíve. Pedig mi próbáltuk, bújtunk, hízelegtünk de erőfeszítésünk nem bizonyult eredményesnek. Majd éjjel valamikor, a sok sírástól és kimerültségtől elaludt. Másnap reggel a helyzet változatlan volt. Én egy kicsit jobban voltam, majdnem teljes talpamra léptem. A mami szinte egész nap kinn volt velünk az udvaron. Vagy minket hívott be a lakásba mikor már fázott egy kicsit. A szombat sírással és szomorúsággal telt. Vasárnap már egy kicsit nyugottabb volt a nap. Csak én vagyok egy kicsit furcsa. A mami szerint, kicsit agresszívabb vagyok a többiekkel. Nem nagyon, csak kicsit többet morgok. Nem tudjuk,hogy az áttétek hol vannak, de mintha egy ici-picit nehezebben venném a levegőt. A mami már nem sír annyit, csak nagyon tanácstalan. mindent elkövetne, hogy meggyógyuljak. Én igyekszem. nem hagyom el magam, és a mami sem engedi. Állandóan rángat, hogy mozogjak és ne gyengüljek el. Nem akarom elveszíteni. Nélkülem nem lenne egész a család!!! Azóta minden este benn alszunk.. Hát mostmár tudjátok, hogy a mami miért ennyire elkeseredett, és tanácstalan ?????