Írta Anita gazdi (Odett), 2009. November 19. 16:10:14 #3347

Odykám

2009 október 1-én gazdim elvitt a korházba mert már 2-3 napja köhögtem.Az orvos mondta,hogy szívbeteg vagyok.Kaptam injekciót meg infúziót.Másnapra sokkal jobban lettem,és a köhögésem is megszünt.A következő napok boldogan teltek.De sajnos ez a boldogság nem tartott sokáig.November 4én megint kezdtem rosszabbul érezni magam.Nem volt étvágyam se.Akkor a gazdi még nem tudhatta,hogy nagy a baj.Mivel már máskor is előfordult,hogy pár napig nem ettem.Következő héten kedden elvittmegint a korházba.Megállapították,hogy tüdőödémám is van.A gazdi teljesen kiborult.Kaptam injekciót meg infúziót.Szerdán is ugyanez történt,de akkor volt egy hasi ultrahangom ahol megmondták,hogy a veséim nem nagyon működnek.És ez nagyon nem jó.Csütörtök reggelre sajnos nem ,hogy jobban lettem volna,épp ellenkezőleg,nagyon rosszul voltam.A korházba beérve a doki 0% esélyt adott annak,hogy felépülök még az infúziós kezelések ellenére is.Ekkor a gazdi teljesen összetört lelkileg.Nagyon sírt.De nem adta fel a reményt és az esélyt.Mindent megakart,és meg is tett értem.Este már a fájdalomtól sírtam.Éjjelre a gazdi odatett maga mellé az ágyra,ahol mindig is szerettem aludni.Fél egykor még fent volt velem,mert sokat sírtam.Én tudtam,hogy ez lesz az utolsó éjszaka amit együtt töltünk.Megvártam míg elalszik.Nem akartam ,hogy lássa mikor elmegyek.Nagyon sírt,de a kezemet fogta.Majd kettő elött nemsokkal felébredt,de akkorra már én aludtam el.Örökre.Most már az anyukámmal és cica testvéremmel vagyok idefenn az örök vadászmezőkön.November 23-án lennék 14 éves.