Írta Anita22 gazdi (Cirmi), 2009. November 06. 02:10:58 #3089

én és az állatdoki

Legelőször, mikor elvitt a gazdim a dokihoz kb: 2 éves voltam, és azért mentünk, mert ugy néztem ki, mint egy anoreksziás cica. Kint voltak a csontjaim meg ilyenek
A doki megvizsgált, adott szurit, féreghajtót, étvágynövelö pasztát és még a lázamat is megmérte Gondolom tudjátok hogyan. Beledugta azt a micsodát a popómba Mondanom sem kell, nem tul kellemes érzés. Erre a tudálékos gazdim azt mondta, hogy végig a szememet nézte nem e guvad ki, mint a filmekbe mikor hasonlót csinálnak
Na de a doki megdicsért, mert nagyon okosan viselkedtem, türtem, még csak meg sem nyikkantam Ez igy is volt mindaddig, amig egy olyan "oltást" nem adott, ami az embereknél olyan, mint az orrcsepp. Nos ezt a nózimba kellett csepegtetni. Na de az én nózimba nerakjanak ilyen trutyikat Én a nyugis cicusból hirtelen átváltoztam egy vadállattá, és agyon-vissza karmoltam azt a brutális dokit De aztán megszurt megint azzal a fránya tűvel és hirtelen elálmosodtam Csak ugy tudta beadni azt a löttyöt, hogy elkábitott, de még akkor is ráfújtam
Na aztán onnantól kezdve, mikor mentünk a dokihoz, én szép nyugissan feküdtem az asztalon, de amikor megmozdult a doki, én ránéztem, és ő már fel is ugrott ijedtében a pultra. Hozzám sem mert érni. Ezután mindig mikor erre az "oltásra" vitt a gazdi, ő már egyből altatni akart. Hiába mondta neki a gazdi hogy ne, ő akkor is altatott Az egy szadista
És képzeljétek, azt mondta a gazdinak, hogy semelyik macskával nemvolt annyi probléma ennél az oltásnál mint velem. Eddig minden cicának be tudta adni csak nekem nem, pedig már elég idős
Szóval azóta is félve nyúl hozzám, pedig ennek már kb 6-7 éve