Írta aranyzsuzsi gazdi (Dollyka), 2009. September 07. 22:14:41 #1984

Dollyka a mindenem volt.....

Az én Dollikám a csivava kislány, ugy került hozzám hogy a Hugomnak volt a Dodika fiu kutyája és mikor 1 éves let,t akkor azt mondta kellene neki egy kislány, hogy ne legyen egyedül Elmentünk hogy vállaszunk Neki egy párt Amikor elénk hoztak 6 darab kis kölyköt én azt mondtam, nekem az a kutyababa kel,l aki elsőre ér oda hozzám A Dollikám szaladt oda én felkaptam, ölelgettem, puszilgattam éső viszonozta .Ezek után elválaszthatatlanok lettünk 13 éven keresztül ...Mindenhova magammal vittem, Neki poráz sem kellet, jött utánnam, hüségesen .A kis élete során annyi szeretetet kaptam Tőle és én annyit adtam amennyit csak tudtam... Minden nap elmondtam Neki mennyire szeretem az én kis kincsesemet! Ő nézett rám az okos, nagy barna szemeivel és mindent megértett amit mondtam Neki ..Sajnos az utolso éveiben ahogy a Dodika is szivbetegségben szenvede,t állando gyogyszerekre volt szüksége, De még igy betegen is boldog és jó kedvű kis kutyák voltak. Nagyon sok boldogságot szereztek azzal hogy hozzánk kerültek A kiskutyám halála elötti évben a férjem kijött Spanyolországba dolgozni, kamionsoförként. Én pedig a DollikÁmmal kijÖttem hozzÁ, 1 honapra! Akkor még nem tudtuk ezek az utolso honapjai kicsinyemnek.... Én mentem a Férjemmel a kamionnal a spanyol ejszakába és a Dollika is jött velünk. Nagyon jól érezte magát. Megbeszéltük a Férjemme, juniusba vissza megyünk a kiskutyámmal és ott maradunk Vele De sajnos az én Kincsesem március 1 én, nagyon rosszul lett, elvittem orvoshoz és a vizsgálatok után azt mondta nagyon beteg,.... sem a gyogyszerek sem az inyekciok nem segitetek A munka helyemen szabadságot vettem ki hogy otthon maradhassak Vele Egész nap fogtam, simogattam és mondtam Neki mennyire nagyon szeretem.Ő pedig nézett rám a nagy szemeivel, hogy segitsek rajta de az volt a legborzasztobb hogy nem tudtam segitteni Rajta!.. Március 5 én este 19 ora 30 kor, a Hugom mikor megjött mintha várta volna, hogy ne legyek egyedü,...l a karjaimba halt meg és a halálában is ugy csillogot a szeme mint az esthajnal csillag az égen! Én már kint vagyok Spanyolországban a férjemmel és járjuk az éjszakát, mindig látjuk az égen a csillagok ragyogását és kiskutyámra emlékezünk. Junius 1 én amikor felszálltam a repülőre a Hugom kutyáját, magamhoz szoritottam... mert Őt is nagyon szerettem! Mindig mellettem volt a Dollim elvesztése után, nem gondoltam utoljára ölelem augusztus 2 án jött az sms!... Dodika is meghalt! Most a házunk ablaka alatt közös sírban pihennek, számunkra a világ legszebb, legokossabb kutyái, igy a halálukban is eggyütt vannak!.. Most már több honapja hogy elveszitettük Őket de még mindig nagyon fáj!! Nem tudom lesz e meg valaha kutyám, de a Dollikát és Dodikát soha nem felejdjük, itt él a szivünkben örökké! Itt Spanyolországban is nagyon sok kutyás gazdi van! Nem messze tőlünk lakik a Felipe kis keverék kutya, Neki is olyan szép, okos szemei vannak és ugy néz a Gazdijára mint a Mieink ránk! Majdnem minden nap találkozom Vele és megsimogatom ésŐ nagyon hálás érte! Látom a szemében!! Talán egyszer ujra választunk a Hugommal egy kutyapárt de nem tudjuk mikor! Még nagyon sajog, fáj a kutyáink elvesztése!

kommentek száma:3tovább