Írta ballamonika gazdi (Gina), 2010. December 20. 19:49:26 #12571

Szivárványhíd

Drága Barátaim!
2010.december 18-án átkeltem a szivárványhídon. A családom nagyon szomorú, mert hirtelen jött a halálom. Nem látszódtam betegnek, de mégis az voltam. Minden egy haspuffadással kezdődött. Egyik nap megnőtt a pocakom és nehezen vettem a levegőt. A tünetek megegyeztek az emésztési zavar tüneteivel. Kaptam gyógyszereket, készítettek rtg-t, vettek vért is. Vártunk néhány napot, hogy jobban legyek, azonban szombaton délután anya és a nevelőapukám úgy döntött, hogy jobb lesz belenézni a pocakomba, mi okozza a problémát. A nevelőapukám egy állatorvos kollégájával felniytotta a hasikámat és meglepetésükre víz folyt ki a hasamból. Átnézték a szerveimet, a hasnyálmirigyemés a vékonybelem egy része is rendetlenkedett. Rendben lezajlott a műtét. Amikorkihoztak a műtőből ésanya beszélt a dokibácsikkal,hogy mi volt abaj, anya észrevette, hogy megállta lélegzetem. A nevelőapukám és a kollégája mindent megtett, hogy sikerüljön újraéleszteni, de sajnos a keringésem megadta magát. Többet nem ébredtem fel. Mint kiderült, a szívem termelte a vizet a hasimba sőt már a tüdőmbe is került, mert a műtét alatt hörgő hangot is hallattam. Anya és a Mama nagyon szomorú, mert hiányzom neki. 3 évvel ezelőtt halt meg a társam Bimbike. Mostmár együtt játszadozunk a szivárványok alatt. Rövid, de nagyon jó életem volt. Vigyázzatok magatokra kedves pajtikáim. Én már odafentről nézek le rátok...