A gazdim szerint, az én érdekem hogy elmenjünk egy helyre ahol új, ismeretlen kutyusokkal találkozhatok, játszhatok, ismerkedhetek és velük együtt tanulhatok meg sok sok hasznos dolgot, próbálhatok ki újfajta sportokat. Kutyaovi a neve. A sport pedig az Agility. Már két hétvége hogy szombat-vasárnap is ott voltunk. Úgy érzem könnyen veszem az akadályokat, és hamar megértem mit is várnak tőlem, a gazdi pedig nagyon örül és büszke rám ha valamit jól megcsinálok. Persze ilyenkor a megérdemelt jutalom sem marad el. A legnagyobb hőség sem tart vissza attól hogy kitűnően teljesítsek. Néha át-átlesek a mellettünk csak egy dróthálós kerítéssel elválasztott naaagy iskolás kutyákra, már várom hogy én is olyan okos lehessek mint ők! Az oktatóm szerint, hamarosan már átkerülhetek hozzájuk! És az agility-t is kezdhetem jövő hétvégén, a kezdő csapattal. Eddig az iskola alapszintű akadályaival ismerkedtem csak meg, és nagyon tetszettek, hát kíváncsian várom a pályát, amin majd versenyezni is megtanítanak. A gazdi lelkesedése is nagy hatással van rám, és ha Ő örül, akkor Én is
kommentek száma:3tovább
Tegnap egy tóhoz tettünk kirándulást Jess-el, Velünk jöttek még barátaink, és a kis "csajunk" Myra is. A kezdeti megszeppenés után, már nagyon élveztük a vizet... (anyuci ölbekapott és besétált velem a vízbe hogy lássam talán nem is olyan rossz az amit Ő most mutatni akar , mert miért is lenne az?) később a gazdi pár méterre sem úszhatott el, mert már bakkecske-szökelléssel rohantam utána és csobb be a vízbe. A végére már annyira feloldódtam, hogy az apport játék is ment úszva a kedvenc teniszlabdámmal
kommentek száma:0tovább