‹‹‹ vissza Lucifer adatlapjához

Írta Csabika gazdi (Lucifer), 2009. December 25. 20:53:23 #4234

első karácsonyom a gazdi nélkül

Ez az első karácsonyom, amit már nem a gazdámmal töltök. Igazából a karácsonyunk nem sokban különbözött az év többi napjától, bár mindig kaptunk - én,az a furán szökdécselő, hosszú füllő Tapsi, na és persze az a szeleburdi Fáni, aki mindig megkergetett és rámült - valami finomságot. És bár ezek a napok is olyanok voltak, mint a többi mégis jó volt... mert együtt lehettünk...
Szerettem besurranni a lakásba és megszaglászni a fenyőfát, igazán jó illata volt mindig. Aztán valahogy mindig kedvem támadt, hogy játszak egy kicsit a lecsüngő fényesebbnél, fényesebb gömbökkel.
Jól emlékszem azonban, hogy tavaly karácsonykor még ehhez a kis mókához semvolt kedvem. Akkor is nagyon beteg voltam. A gazdim sírt is miattam sokat. Nap mint nap belémgyömöszölte azt a keserű gyógyszert, amit én úgy utáltam mindig kieszelt valami cselt, hogy túl járjon az eszemen. Aztán meg jött az a szörnyű szemcsepp, orrcsepp és szájpaszta, jajj hogy utáltam és mennyit hadakoztam ellene. Pedig a gazdi csak azt akarta, hogy jobb legyen nekem, hogy meggyógyuljak végre. De sajna valahogy mindez nem akart segíteni. Aztán jöttek az injekciók. Talán a gazdimnak jobban fájt mikor beadta őket, mint nekem. Nagyon rossz napok, hetek, hónapok voltak ezek mindkettőnknek. De még ez is egy jó karácsony volt, hisz akkor még együtt voltunk. Esténként a meleg garázsban aludhattam. Még Fáni is megosztotta velem az alvóhelyét, pedig sokat vitáztunk, de talán ő is érezte, hogy beteg voltam, talán ő is azt akarta, hogy jobban legyek. Jobban is lettem és kaptam még néhány hónapot, amit a gazdival tölthettem...
De a gazdi most nagyon szomorú... még most is nagyon szomorú... hiányzom neki Ma is láttam, ahogy a garázsban ült Fánival, úgy ahogy tavaly ült mindkettőnkkel. Rám gondolt és azt suttogta, hogyhiányzom és szeretné, ha én is ott lehetnék velük.

kommentek száma:3tovább

Írta Csabika gazdi (Lucifer), 2009. November 15. 10:49:35 #3265

gazdám szívében

Sajnos már csak gazdám szívében élek, igaz ott nagyon jó helyem van, de szomorú vagyok, hogy 9 év után itt kellett őt hagynom, mert azóta is nagyon bánatos miattam. Nagyon nehéz volt neki mert, júniusban már nagyon beteg voltam. Ő pedig nem akarta, hogy tovább szenvedjek és, amikor már az a rémisztő férfi, az orvos is azt mondta, hogy sajnos nem tud rajtam segíteni, akkor megengedte neki, hogy egy injekciót adjon, amitől én egyre álmosabb lettem. A gazdi magához ölelve zokogott és zokogott és álomba simogatott engem. Hiányzok neki, mert már nem tudok dorombolni neki, az ölébe gömölyödni, hozzábújni, beszökni hozzá éjszaka az ablakon, hogy vele aludhassak, elészaladni amikor hazajön végre az iskolából, játszani vele és bohémságommal jókevre dereíteni. A gazdi szeretett engem és még most is nagyon szeret érzem itt bent a szívében.

kommentek száma:5tovább