Írta csallokozine gazdi (Csuki), 2010. November 09. 20:34:33 #11812

Csuki búcsúja

Sziasztok!
Csuki a csuklyás patkány kislány 2,5 éve került hozzánk.
Eredetileg az elsős kisfiam kapta, de rám maradt a törődés vele.
Jött velem a zsebemben, a vállamon, szuszogott a fülembe.
Imádta a sajtot meg a rágórudat.
Néha úgy kellett kiimádkozni a szekrény mögül vagy az ágy alól.
barátságos, kedves, ragaszkodó tagja volt a családunknak.A kisebbik fiam és én szerettük legjobban, a nagyfiam néha etette, vagy megkérdezte, kapott enni vagy inni?
A férjem tartózkodóan viselkedett vele, de mindíg hozott neki abból a méregdrága mézesrúdból.
Vasárnap Csuki nehezen vette a levegőt, ezért azonnal elvittem az ügyeletre, ahol közölték, hogy megfázott.
Megdöbbentem, mert meleg, huzatmentes helyen tartottuk.
Kapott 3 injekciót, de nem javult, nem evett, nem ivott.
Másnap ismét elvittem, újabb injekciók, és itatni kellett volna, de egyszerűen nem lehetett beleerőltetni semmit.
Mivel nehezen lélegzett, vasárnap egész délután, egész hétőn , még éjjel is többször fogtam egy kis takaróban, úgy tűnt, jobban érzi magát.
Kedden el kellett mennem dolgozni, délutánra várt az orvos Vele, de már nem kellett vinnem. Mire hazaértem, ott feküdt a ketrece alján, mereven, nyitott szemmel, a szívem szakadt meg.
Beletekertük a kedvenc rongyába, és egy papírdobozba raktuk.
Ráírtam a nevét, korát és hogy hiányozni fog.
Mert nagyon fog.
Most is csak bőgök, mert látom amint az utolsó estéjén elgyengülve odamászott a párom lábához és ott feküdt az ágyon. Mintha érezte volna, hogy az utolsó napja volt.
Egy ilyen kis állat mennyi kedvességet, szeretetet, vigasztalást tud adni, senki nem gondolta volna, én sem. Ha olvassátok, emlékezzetek Csukira, aki patkányra, akinek bár lesz utódja, de soha nem pótolja más.