Írta csoffi gazdi (Csoffi), 2009. December 09. 12:32:46 #3745

November 27. A műtétem napja

Anya sokat sírt az elmúlt pár napban. Mindig hozzámbújt és azt mondta: nem lesz semmi baj, meggyógyulsz, nem engedem hogy bajod legyen, megígérem. Még mindig nem nagyon értettem, de fájt a hasam egyre gyakrabban Aztán eljött a nap, megint utaztunk sokat és megint azon a furcsa szagú helyen voltunk. És ő otthagyott!!! Elment onnan!!! Megpuszilgatott, azt mondta legyél jó és elment!!! Megijedtem, hogy nem fogom többet látni. Aztán betettek egy üvegbörtönbe és szép lassan lenyugodtam,majd elaludtam.Mikor felkeltem nagyon rosszul éreztem magam, szomjas is voltam és anya nem volt ott. Valami volt a kezemben de nem tudtam megnézni, mert gyenge voltam hozzá. Majd jött anya, addigra kiszedték azt a csövet, de benne hagytak még valamit, ami nagyon idegesített! Ott feküdtem egy piros meleg lámpa alatt és meghallottam a hangját. Mint az őrültek felkeltem, járkáltam fel-alá,hogy itt vagyok gyere már ide, de nagyon gyenge voltam és mindig elestem. És odajött!!! Ő volt az felemelt és azt mondta ,hogy megyünk haza, és hogy jó kislány voltál. Aztán azt is mondta, hogy ha még egyszer megeszem valamit nagyon meg fog verni!! Mert nem is daganat volt bennem, hanem megettem valamit, amire ráragadt a szőröm, ahogyan nyalogattam magamat. De nem tudták, hogy mi volt az, felismerhetetlenné változott a gyomromban. Nem tudom mit ehettem meg, de akkor azért fájt a hasam. Most akkot rossz voltam??