Írta CsRegina gazdi (Napóleon), 2009. August 11. 19:00:22 #1478

Dobozolás

Anya egyre többször mondja, hogy na, már csak két hét és költözünk. Ma is egy csomó dolgot elpakolt. Végig körülötte lábatlankodtam, mert hát kíváncsi vagyok, na. Kihúzta az egyik fiókot, muszáj volt ráállnom és belenéznem, hogy mi van benne. Azt mondják, hogy a kutyák nem látnak színeket, hát, én nem tudom, de mindig azok a tárgyak keltik fel az érdeklődésemet, amik olyan szép színesek. Pl. anyáéknak vannak piros szíveik, különböző anyagokból, hú, azokat nagyon szeretem nézegetni. Szeretnék játszani is velük, de anya nem engedi. Vajon miért nem? Hétvégén anya szülinapi meglepi bulin volt és hozott nekem egy igazi NARANCSSÁRGA LUFIT. Imádom a lufikat. Csak az a baj, hogy nagyon hamar szétdurrannak.
Azt is mondta anya, hogy legközelebb olyan bútorokat vesz, amiknek nincs lába. Mert én mindig valahogy beügyeskedem a kanapé, komód alá a játékomat és óriási hisztit tudok csapni, ha nem veszik ki onnan azon nyomban. Volt már olyan, hogy akkor is hisztiztem, amikor nem is volt semmi begurulva. Anya meg ott pucsított a komód előtt, én mellette pucsítottam. Meg is cibálta a fülemet, amiért becsaptam.
Ja és kaptam két kék színű takarót, amit majd az új lakásban tesznek a csicsikámba. Megmutatták anyáék, de még nem adták oda. És két csicsikám is lesz, egy a földszinten, egy az emeleten. Valami olyasmit is hallottam, hogy nem mehetek fel majd az új kanapéra. Nem is értem, hiszen csak télen megyek fel, mert fázik a pocim, nyáron eszembe sem jut.
Nemsokára megyek aludni, anya kimosta a takarómat, hát mintha egy virágos réten feküdnék. Gondoskodnom kell róla, hogy minél előbb én-szaga legyen a kuckómnak.