Írta doramokus gazdi (Virslipusztító Zsüli), 2010. February 19. 17:19:00 #5776

A farkasok szelleme 2.fejezet/3.rész

Nehéz Szikla és Éles fogú már túl voltak az út felén.Nem volt még koromsötét, de világos sem.A csillagos eget, néhány helyen felhő takarta el, majd egy fél órányi járás múlva, már teljesen be is fedte azt. Ekkor Farkasanya könnyei kezdtek hullani az égből, és Éles Fogú fanyalogva megszólalt:
-Nagyon jó!-Úgy tűnik már Farkasanya is összeesküszik ellenünk.-Majd letörölte az orrára eső cseppeket-Nem elég, hogy sötét van, de még esik is! Hogy fogunk visszatalálni a táborba? Sötétben csak a csillagok voltak az irányadóink, és most Farkasanya azokat is elvett...
-Csitt!-vágott közbe Nehéz Szikla-Még a végén magadra haragítod Istennőnket, és akkor égzengés közepette fog téged agyonütni a tüzes fény (villám), amit Farkasanya az égből küld, hogy lecsapjon
megkáromlóira. Különben is, ez nekem is az eszembe volt. Van itt nem messze egy régi medvebarlang, amit még a Vándorló Kétlábúak használtak, de elhagyták azt, mikor másutt letelepedtek. Oda csillagok nélkül is eltalálok, csak el kell érnünk az öreg fűz fáig, és onnantól van egy őzcsapás, amin odatalálunk. Jobb ha te is megtanulod az utat, mert bármikor jól jöhet rejtekhelynek.
-Rejtekhelynek? Hát miféle gyáva kutyának nézel, hogy én elbújdossak a veszélytől?
-Nem vagy gyáva, és értékelem bátorságod, de a vakmerőséged a halálodat is jelentheti: Hiába vagy erős, és gyors, de büszkséged nem véd meg a Kétlábúak dárdáitól! Medve Ölő is majdnem megölt, csak mert te a méltóságodat akartad fittogtatni előtte!Ez így nem helyes,mert..
-Ne említsed azt a mocskos, kétszínű állatot! Nem érdemli meg, hogy bárki szájából is elhangozzék a neve!
-Nyugodj meg fiam!-szólt csendesítőleg Nehéz Szikla-Itt vagyunk. Nyugodtan pihenj le, én majd szólok, ha elindulunk.
-Rendben-és Éles Fogú összegömbölyödve behúzodott a barlangba, és próbált aludni.
Nagyon bátor és remek ifjú, de a lelke feldúlt, és túl büszke magára.Még sokat kell tanulnia.-mondta magában Nehéz Szikla, és oldalára dőlve hallgatta az eső andalító kopogását.