Írta Evamama gazdi (MAFFIA), 2010. December 21. 20:46:57 #12608

Emlékezünk...

Ma van a halálom harmadik évfordulója, ismerjétek meg a történetem:
Kóbor cica voltam, de befogadtak és 9 évet éltem a családdal. Szívelégtelenségem, idült hörghurutom volt, ezeket hoztam a kinti életből. Később cukorbeteg lettem, napi kétszer kaptam inzulint és még 2,5 évet éltem így. Többször voltak kisebb agyi történéseim, elvesztettem a látásomat időlegesen, de mindig fel tudtam állni. Sajnos a veseelégtelenség erősebb volt nálam és a gazdik szereteténél is. Ő legyőzött.
Végül hirtelen megbénultam és el kellett altatni. Hálás voltam, mert nem szenvedtem tovább és a gazdim velem volt végig, míg örökre el nem aludtam. Ez 2007. december 21.-én történt, még nem is ünnepeltek, mert annyira a szívére vette mindenki családban a halálomat.
Nincs nap, hogy ne emlegetnének, nagyon szerettek és én is őket. Még otthon van az öreg Mulder és Nünü, aki szintén beteg. Őket is az utcáról fogadták be, mindkettőt nagyon betegen,és hozzám hasonlóan szeretik őket. A helyemre egy éve érkezett szintén az utcáról Manyi aki hozzám hasonlóan fekete. Őt is szeretik nagyon, de az emlékem nem halványul, mert szeretnek.

"Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni Neked:
Hiányzol nekem!'