Írta feLLhő gazdi (Dugó), 2014. June 10. 15:18:49 #24178

Szeretet

A legjobb barátomnak két lába és sima bőre volt. A hetedik születésnapján érkeztem a családba, a szülei éppen váltak. Fiatal kora ellenére törődő volt velem, mindig elvitt korán sétálni, még mielőtt elindult az iskolába. Egy napon az anyukája úgy döntött mégis, hogy el kell költöznöm a nagymamához. Azt hiszem, túl sok teher nehezedett a nyakába a válással. A barátommal úgy szerettük egymást, ahogy csak egy kutya és ember szeretheti egymást. De egy kicsit még annál is jobban. Igazából nem is kicsit. Amikor csak tehette, meglátogatott engem. Egyik alakommal, amikor eljött, a nagymamája sütött- főzött. A kétlábúak bent ettek a házban, nekem külön kuckóm volt a ház előtt, egy betoncsőben pihe- puha takarókkal. Kiosont az ebédről és hozott nekem egy gőzölgő fasírtot. Addig fújta, amíg langymelegre hűlt és nekem nyújtotta át. Megörültem neki, elvettem és már el is kezdtem ásni egy csinos kis lyukat, hogy ínségesebb időkben belakmározzak belőle, ő addig leült a betoncsövemre és gyönyörködött bennem. Ettől úgy meghatódtam, hogy nem ástam el a fasírtot, hanem beletettem a tenyerébe, ő pedig mosolygott és elpityeredett.